Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-06 / 185. szám, péntek

Többet, jobbat... A gömörhorkai (Gem. Hôrka) vasútállomás szomszédságában húzódik meg a cellulózg/ár, s egy kissé távolabb a falu. A Sajó mente egyetlen gyára volt itt. A falu lakosainak nagy része itt dolgozott és a környékről is sokan ebben az üzemben kaptak munkaalkalmat. A gömörhorkaiak büszkék hagyományaikra, apáik harcaira. Ezért is kutatták át két lárás levéltárát, s az összegyűjtött dokumentumokból kiállítást rendeztek az üzemi klub nagytermében. Ott láthatok az 1921-ben megalakult párt helyi szervezete alapítótagjainak és az egykori komszomolistáknak a fényképei. A több mint száz dokumentumot végignézve feleleveJánosdeák István régi Komszomol-tag, ma is a gyárban dolgozik. .nedik előttünk a múlt, a g'yár munkásainak harca, különösen az 1929—1932 években, a gazdasági válság idején. Az 1933-as sztrájk emberáldozatot követelt. Ruszó János testét csendőrszurony járta át... Néhány hónappal a magyar megszállás előtt leállt a gyárban a munka, A pártszervezet Illegalitásba vonult. Horthy csendőrei a párt legjobb tagjait lecsukták vagy rendőri felügyelet alá helyezték. Megtörni azonban így sem tudták őket. Amikor kitört a Szlovák Nem«eti Felkelés, mintegy 19 gömörhorkai lakos átszökött Szlovákiába, és a felkelőkhöz Csatlakozott. Sokan közülük nem tértek vissza. Flander János a kúntapolcai harcokban esett el. Skokan Sándor a dachaui koncentrációs táborban halt meg. A szovjet csapatok szabadítottak fel ezt a vidéket is. A kiállítás dokumentumai az ezt követő éveket nem mutatják be. A fejlődés azonban szemmel is jól látható. Az íróasztal fölé hajolva két ember magyaráz egymásnak. Az egyik Volcsko Gyula, az igazgató gazdasági helyettese, a másik Mogyoródi István, az üze. mi pártbizottság elnöke. Az idegen érkezését az ajtózár csattanása adja tudtukra. — Mi újság elvtársak? — mondom köszönés helyett. — Újság? Hát van éppen elég — válaszol mosolyogva Volcsko elvtárs. — Jó, rossz? — Ilyen is, olyan is ... Mi nem szoktunk panaszkodni. A problémákat igyekszünk a lehetőségek szerint megoldani. De Kérdezz hát te! Mondd meg, mire vagy kíváncsi! — Hogyan teljesítettétek a félévi tervet? — Az árutermelési tervet 102 százalékra teljesítettük, ami 1 147 000 korona többletet jelent. A növekedési index a múlt év első feléhez viszonyítva 108 százalék. Kimutatások kerülnek elő, melyekből megtudom, hogy a tiszta nyereség tervét 187 százalékra teljesítették, s hogy 2 millió koronát utaltak át az államkasszába. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva 1,8 százalékkal csökkent az önköltség. Míg 1970-ben 100 korona értékű áru kitermelése 92,10, 1971-ben 90,30 koronába került. — Érdemes megemlíteni — veszi át a szót Mogyoródi elvtárs —, hogy terven felül 184 000 kWó áramot termeltünk ki, vagyis ennyivél kevesebbet használtunk el az országos hálózatból. Bár a fekbértarifát emelték, a gömörhorkaiak lényegesebben kevesebbet fizetnek, mint az előző években. Míg 1970-ben egy óra fekbér általában 12,19 koronát tett ki, az év első felében rsak 10,3 koronát. Ez sem lebecsülendő eredmény. — Az előbb az önköltségről beszéltünk — mondja Volcsko elvtárs. — A víz-, az áram- és a nyersanyagok terén elért megtakarításokon kívül az is figyelemre méltó eredmény, hogy míg az országos átlag 1 köbméValamikor így nézett ki a falu közepe, ma parkosították. ter fából 17(3 kiló cellulóz, nálunk 199,1 kiló, de néha elérjük a 220 kilót is. A technológiai eljárást a kutatóintézettel együttműködve dolgoztuk ki. Ez vonatkozik a lomblevelű fából való celtulózfőzésre is. Gömörhorkán ismerik a módját a lomblevelű fából való cellulózfőzésnek. Az ötéves terv irányszámai ennek fokozását tűzték ki feladatul. A helyzet azonban nem olyan egyszerű. A gyár kapott az említett cellulózra megrendelést, de mivel nem ismerik ennek hivatalos árát, nem köthetik meg a szerződést. Vagyis a szakágazati igazgatónak kellene megsürgetni az árkalkulációt. A gömörhorkai gyár dolgozói eleget akarnak tenni a XIV. pártkongresszus határozatainak, éppen ezért az a kívánság, hogy ehhez megkapják a feltételeket is. Igyekezetből nincs hiány, ezt tanúsítja az is, hogy a 849 077 korona értékű kötelezettségvállalást 1 300 000 koronára teljesítették. A szocialista munkaverseny is egyre jobban kiszélesedik, mellőzi a formaiasságot, a termelés növelésének mozgato erejévé vált. — A termelés növelése az utóbbi hónapokban nemcsak örömet, hanem gondot is okoz — mondja Volcsko elvtárs. Egyre nehezebb a belföldi piacon értékesíteni a cellulózt. Amit exportra szántunk, azt is lemondták. No, azért nem adjuk fel a harcot. Bár a raktárkészlet növekedni fog, a termelés jelenlegi szintjét tartani akarjuk. Bízunk abban, hogy az illetékesek találnak megoldást, ugyanis a cellulózra, papírra nagy szükség van. Munkaerőből nincs hiány? A mennyiséggel nincs baj, inkább a minőséggel — válaszolja Mogyoródi elvtárs. — Éppen ezért igen sok feladat vár ránk a munkafegyelem megszilárdítása, a szocialista tulajdon védelme, a műszaki fegyelem betartása terén — szól közbe Volcsko elvtárs. — Ezek a feladatok éppúgy nem lebecsülendők, mint a termelési feladatok. A gyár jövőjéről, távlátl tervéről érdeklődöm. Csupán anynyit mondanak, hogy e téren sok még a tisztázatlan kérdés, az ötéves terv irányszámait is at kell dolgozniuk. Pedig — amint mondják — szeretnének tisztán látni, s tudni, hogy az elkövetkező években mit vár tőlük a társadalom. Évek óta saját erejükből korszerűsítik a gyárat. Ebben ludas a szakágazati igazgatóság is, amely Gömörhorkát jó eredményei ellenére nem segíti úgy, mint kellene. A gyárat elhagyva, a községen végighaladva hatalmas fejlődést látok. Sok új családi ház, emeletes üzemi lakás sorakozik az út mentén. Az üzemi klub, a fürdőmedence is nemrég épült. A felsoroltak láttán az írás elején említett kiállítás jut az eszembe. A választások előtt bizonyára a fejlődést szemléltető anyagok is oda kerülnek. A gyárral kapcsolatos gordiuszi csomót még mindig nem sikerült kettévágni. Ez azonban nem a dolgozóktól függ. ök bizakodva tekintenek a jövő elé, s ami a legfontosabb, igyekeznek többet és olcsóbban termelni. NÉMETH JÁNOS JÚ KEZDET Nőtt a bérek összege mind o két országrészben (ČSTK) — A Szövetségi Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium közlése szerint a dolgozók száma, a bérfejlesztés és a munkatermelékenység adatai azt bizonyítják, hogy az idei első fél év sikeres kezdete volt az ötödik ötéves tervfeladatok teljesítésének. Az említett időszakban 1970 első fél évéhez viszonyítva az iparban dolgozók száma gyakorlatilag nem változott (0,1 százalékos növekedés), míg az építőiparban csaknem 2 százalékkal emelkedett. Az iparban a kifizetett bérek összege 3,9 százalékkal nőtt, és a havi átlagbér elérte a 2027 koronát, ami 3,8 százalékkal több, mint tavaly volt.' A munkatermelékenység 7,6 százalékkal nőtt, vagyis kétszerte gyorsabban, mint az átlagbér. Hasonló eredményeket mutattak ki az építőiparban is, ahol az átlagbér havonta 2202 korona (plusz négy százalék), a munkatermelékenység pedig 8,3 százalékkal emelkedett. A fejlődés szempontjából a helyzet megegyezik mindkét köztársaságban. A különbségek a CSSZK-ban a nagy munkaerőhiányból erednek. Az iparban a foglalkoztatottság 0,5 százalékkal csökkent |az SZSZK-ban 2,2 százalékkal nőtt), míg az építőiparban 1,3 (az SZSZK-ban 3) százalékkal emelkedett. A CSSZK-ban az iparban a havi átlagbér 3,9 százalékkal 2043 koronára, az építőiparban 3,8 százalékkal 2236 koronára emelkedett. Az emelkedés üteme kisebb, mint a munkatermelékenység növekedésének a fele (8,1 illetve 8,4 százalék). Az SZSZK-ban az iparban a havi átlagbér 3,5 százalékkal 1971 koronára, az építőiparban 4,5 százalékkal 2135 koronára emelkedett. A munkatermelékenység az iparban 5,9, az építőiparban 8 százalékkal nőtt. f 34. Július 6-án oz obojonyi iiónyőban véres ütközet kezdődött. Ebben egyidejűleg mindkét részről sok száz repülőgép, harckocsi és rohamlöveg vet részt. A

z ellenség azonban nem tudta szétzúzni csapataink acélos védelmét. A horckocsik, a tüzérek és az előterepről visszavonult csapatok bátran visszaverték az ellenség ismétlődő rohamait. Az ellenség egyedül július 6-án itt több mint 2®0 harckocsit, több tízezer katonát és mintegy 100 repülőgépet vesztett. Július 12-én a Voronyezsi Front szokcszán a harckocsizók, tüzérek, lövészek és repülők hatalmas csatája dúlt, amely különösen a prohovkoi iránybon vált rendkívül elkeseredetté. A?nap a Brjanszki Front parancsnoki harcálláspontján felhívott a legfelsőbb főparancsnok és utasított, hogy sürgősen repüljek Prohorovka környékére, ohol a Voronyezsi és a Sztyeppi Front tevékenységét kellett koordinálnom. Július 13-án megkérdeztem a Voronyezsi Front harcálláspontjóra. Ott tartózkodott Konyev tábornok, a Styeppi Front para.icsnoka. Aznap este a 69. hadsereg harcálláspontján találkoztam Vaszilevszkijjel. Hogy a I rontok ellentámadásához jobb feltételeket teremtsünk, elhatároztuk: még erélyesebben folytatjuk o megkezdett ellencsapást, hogy a vissiovonuló ellenség sarkában elfoglaljuk az általa korábban megszállt terepszakaszokat Belgorod körzetében. Utána a tervezettnél gyorsabban felkészítjük a csapatokat, s mindkét front erőivel ellentámadásba megyünk át. Ezalatt az arcvonal minden szakaszón elkeseredett véres harcok dúltok, a harckocsik és rohamlövegek százai égtek. A harcmező felett porfelhő és füst kavargott. Ez volt a fordulópont a belgorodi irányban folyó ütközetben. Az elvérzett és győzelmi hitüket elvesztett német csapotok fokozatosan védelmi tevékenységre tértek át. Az ellenség július 16-án véglegesen abbahagyta rohamait és megkezdte hadtápjainak visszavonását Belgorod felé. Július 17-én felderítettük, hogy csapatokat is kezdenek vissza vonni, de a velünk harcérintkezésben levő erők szívósan ellenálltak. Sztálin halála után elterjed a köztudatbon, hogy egymaga hozott katonapolitikai döntéseket. Ezzel nem érthetek egyet. Már említettem, hogy ha a legfelsőbb főparancsnoknak o tények ismeretében jelentettük a problémákat, akkor azokat figyelembe vette. És tudok esetekről, amikor elállt saját véleményétől és megváltoztatta korábbi döntését. így volt ez többek között több hadművelet megkezdésének időpontjával is. A kurszki, orjoli és belgorodi csato a Nagy Honvédő Háború és egyúttal oz egész második világháború egyik legnagyobb ütközete volt. Itt nemcsak a németek válogatott és legerősebb csoportosításai semmisültek meg, hanem véglegesen megrendült o német népnek és Hitler szövetségeseinek a fasiszta vezetésbe vetett hite is, senki sem bízott már benne, hogy Németország szembe tud szállni a Szovjetunió egyre növekvő erejével. A németek főcsoportosítósának Kurszk körzetében elszenvedett veresége előkészítette a talajt a szovjet csapatok további nagyarányú támadó hadműveleteihez, amelyeknek oz volt o céljuk, hogy teljesen kiűzzük a németeket hazánk területétől, majd Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária területéről is, és véglegesen szétzúzzuk Németországot. Közeledett c szovjet csapatok ellentómodáso Ennek tervét, amelyet még májusban kidolgoztunk és o legfelsőbb főparancsnok is jóváhagyott, a védelmi ütközet során pontosítottunk és több ízben megtárgyaltuk a főhadiszálláson. Ez az Orjol, Belgorod és Harkov környéki német csapatok megsemmisítése második szakaszának a terve volt. Ily módon hozzátartozott az egész 1943. évi nyári hodjárot tervéhez. Moszkva hozónk fővárosa augusztus 5én este dísztüzzel üdvözölte a Brjanszki, a Nyugati és a Központi Front dicső csapatait, amelyek elfoglalták Orjolt, továbbá a Sztyeppi és a Voronyezsi Front Belgorodot elfoglaló csapotait. A Nagy Honvédő Háború alatt ez volt oz első tüzérségi dísztűz a szovjet csapatok harci dicsőségének a tiszteletére. Augusztus 22-én még hevesebbé vált a szovjet csapatok támadása Harkov körzetében. Hogy elkerülje a bekerítést, az ellenség augusztus 22-én megkezdte ti visszavonulást Harkovból. Másnap hajnalban utóvédjei is elhagyták a várost, és o Sztyeppi Front csapatai a lakosság örömujjongáso közepette bevonult Harkovba. Harkovban nagygyűlés volt, amelyen részt vettek Ukrajna párt- és szovjets^ervezeteinek, valamint a Vörös Hadseregnek a képviselői. A gyűlésen lelkes hangulat uralkodott. Harkov dolgozói ujjongtak. Moszkva dísztüzzel köszöntötte a dicső harcosokot, akik felszabadították a várost. A gyűlés utón ebéd volt, amelyen I. Sz. Kozlovszkij, a Szovjetunió népművésze több orosz és ukrán dolt adott elő. Varázslatos és bensőséges pátosszol telt hangja könnyekig meghatotta a jelenlevőket. Annyit énekelt, mint még soha. Mi, akik nagy gyönyörűséggel hallgattuk a szólista szép előadását, igen hálások voltunk Ivan Szemjonovicsnak. Amikor Antonovval és Vaszilevszkijjel együtt jelentettük a legfelsőbb főparancsnoknak, hogy most már lehetséges az ellenség Orjol környéki csoportosításának a bekerítése, csak ehhez jól meg kellene erősíteni a Nyugati Front bal szárnyát, ezt mondta: - A mi feladatunk oz, hogy mihomc.róbb kiűzzük a németeket országunkból, bekeríteni pedig okkor fogjuk őket, amikor gyengébbek lesznek . . . Mi nem kardoskodtunk javaslatunk mellett, pedig ezt kellett volna tennünk! Szívósabban kellett volna védenünk álláspontunkat. Csapataink akkoribon mór végre tudtak hajtani bekerítő és megsemmisítő hadműveleteket. A három front ellentámadásának lassú üteme lehetővé tette az ellenség számára, hogy átcsoportosítsa csapotait, más helyekről elvont friss erők segítségével szervezetten visszavonja erőit Orjol köizetéből. Ennek következtében a frontok támadása tovább lassult. Az előrehaladás napi átlagüteme nem haladta meg a 4 km-t. 1943. augusztus 23-án Harkov elfoglalásával véget ért a Nagy Honvédő Háborúnak ez a nagy ütközete. Ez a németek olyan főcsoportosításánok szétzúzásával járt, amelyhez Hitler megannyi katonapolitikai reményt fűzött. Melyek voltak a kurszki csato etedményei? Ötven napig tartott a német fasiszta csapatokkal vívott nagy csata,- amely a szovjet hadsereg győzelmével fejeződött be. Szétvertük a németek 30. válogatott hadosztályát, köztük 7 páncélos hadosztályt. E hadosztályok elvesztették állományuknak több mint a felét. Ez alatt az idő alatt oz ellenséges csapatok 500 000-nél több embert, mintegy 1500 harckocsit, köztük rengeteg ,,Tigrist" és „Párducot", 3000 löveget és temérdek repülőgépet vesztettek. A fasiszta vezetés ezeket a veszteségeket mór semmiféle intézkedésekkel sem tudta pótolni. /Folytatjuk} 1971.