Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-01 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

tziist színű, könnyű fém. 659 G foknál ol® vad. Kemény, de könnyen nyújtható, a hót és az elektromosságot jól vezeti... Ugye, milyen ismerős ez a néhány mondat? Emlékezzünk csak! Véletlenül nem az iskolában hallhattuk ezt a meghatározást tanítóinktól, tanárailiktól? Lehet, akkor még ezeket a mondatokat „van és kész" alapon fogtuk fel. Alumínium? Na és! Mit kell erről annyit beszélni?... De ha szálaira bontjuk a fogalmat, ez a „van és kész" nem is olyan egyszerű. Mennyi kéz, menynyi anyag, mennyi izzadsággal járó erőfeszítés szükséges ahhoz, míg elkészül az alumínium. Hazánk egyetlen alumíniumot előállító üzemét a Léva—Zólyom {Levice, Zvolen) közötti összekötőút mentén találjuk. Az ember akár autón, akár vonaton érkezik Žiar nad Hronomba, találkozik a gyár szalagként húzódó, betonlapokból összerakott kerítésével, mely egységbe tömöríti a sok munkacsarnokot és berendezést. Karol Strnád mérnök, igazgatóhelyettes a következőket mondta a hatalmas üzem termeléséről. — Tizenhét évvel ezelőtt üzemünk azt a feladatot kapta, hogy gyártson alumíniumot. Ennek megfelelően nagy mennyiségben szállítottuk az országnak e nagyszerű könnyűfémet. Jelenleg azonban mér nemcsak alumíniumot, hanem belőle készült terméket is gyártunk, melyek előállítását évről évre fokozni kívánjuk. A radiátor, ablakredőny, apró kapcsolódobozok, húzott drót, szerelvénytartozékok mellett az építészetet és a bútoripart fogjuk ellátni. Ki ne ismerné a modern építészet hatalmas alumínium ablakait, ajtóit, a bútoripar alumíniumvázas tartozékait és díszítő elemeit? A jövőben fokozzuk ezeknek u termékeknek a gyártását. • Mint ismeretes, az alumíniumgyártás alapanyaga a bauxit, melyet 1821-ben a francia Beaux község mellett fedeztek fel. A žiari gyár részére ezt az anyagot déli testvérállamunk. Magyarország szállítja. Milyen a szállító—megrendelő viszony? — Nagyon jó. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy bauxithiányunk lett volna. A magyar kollégákkal állandóan kapcsolatban állunk. • Hogyan szervezték meg a szakmunkás utánpótlást? — A dolgozók számának arányban tartását a jelenleg 600 tanulót képző iparitanuló-iskolánk végzi, ahol a fiatalok megfelelő szakmai ismereteket szerezhetnek [öntő, huzalkészítő). • Hogyan védekeznek a fluktuáció ellen? — Amint erről értesülök, sok üzemben nagy a munkaerő-vándorlás, ami negatívan befolyásolja a termelést. Tőlünk nem „szöknek" meg az emberek, mert az átszámított átlagkereset jó, s talán még ennél is fontosabb, hogy biztosítottuk a dolgozók szociális szükségleteit. Hogyan is állunk mi ezzel? Lakást — ami mindenütt égető problémát jelent — az igénylő egy vagy két év leforgása alatt kaphat. Az apróbb szolgáltatások biztosítása mellett gyárunk egy korszerű, modernül berendezett százszemélyes üdülőszanatóriummal rendelkezik Sklené Teplicén, s egy, a téli sportot kedvelők számára létesített üdülőközponttal Donovalyban. Na, és nem szabad megfeledkeznünk a város központjában levő üzemi klubunkról sem. Az igazgatóhelyettes ismertette, hogy a múlt év októberében a KGST-tagországok timföldet termelő üzemei összevont gyűlést tartottak a žiari gyárban, mely az üzem nemzetközi elismerését is jelentette. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az üzem néhány évvel ezelőtt Munkaérdemrendet kapott. Strnád elvtárs gyárlátogatásra invitált. Annak a gyárnak a megtekintésére, mely megközelítőleg ötezer ember számára nyújt munkalehetőséget Az igazgatósági épület mellett Zorkóczy MariMÁR NEMCSAK ALUMÍNIUMOT GYÁRTANAK... Szállításra kész alumíniumtömbök és huzalok a žiari üzemben. an, a kohászati részleg elektromérnöke várt rám. — Nem fáradt? — kérdezte — Nem. Miért? — Ha csak nagyjából nézünk körül, minimum •nyolc kilométert kell gyalogolnunk — mondta a mérnök. Míg végighaladtunk a szűk folyosón, egy üzemőr az órámat kérte el. Hogy miért? Egyelőre csak találgattam, de nem tudtam magyarázatot találni. Hatalmas csarnokok, kémények, badogkoloszszusok mellett haladunk el. A bauxitot tartalmazó „timföldhegyek" egyikét testes gépecske fogyasztotta kitűnő étvággyal. Zorkóczy mérnök a hatalmas anyagfelhasználás érzékeltetésére egy megdöbbentő adattal szolgált: a timföldnek mindössze ötven százalékát tudják hasznosan felhasználni. Ez annyit jelent, hogy kétszer ennyi nyersanyag fut végig a gyáron, mint amennyi tiszta alumíniumot nyernek. S ez a timföldmeny nyiség nem kevesebb, mint 125 ezer tonna |l) évente. Rengeteg épületen, gépen, kazánon jut keresztül a téglaszínű alapanyag, míg oz alumíniumoxid ki nem termelődik, a fehér por alakú bauxit ki nem válik. Ez az anyag ugyanis az alumínium utolsó előtti, még redukálatlan, szennyező anyagokat tartalmazó állapota. Visszafelé egy körülbelül százötven méter hoszszú csarnokba értünk. Ez a hely egy „varázsszooa" Itt ugyanis .. . megáll az idő. Pontosabban az óra, ha történetesen az ember karján van. A mérnök felvilágosítása alapján megértettem, hogy az üzemör miért kérte el a karórámat. Mert n redukálócsarnokban a mágneses hatások leállítják a finom szerkezetet. A hatalmas fedél alatt két vonalban sorakoznak az elektrolit-kádak, s körülöttük védőöltönyüs, sisakos kohászok szorgoskodnak. Nehéz munkát végeznek. Bizonyította ezt Bencsok Károly izzadó arca is, a kohász ugyanis éppen a tüzes kád oxidrétegét törte pneumatikus géppel. O felsőtúri. Már tíz éve dolgozik a szakmában. Csoportvezetője, Sevčík Rudolf elmondta róla, hogy a legelismertebb szakemberek közé lartozik. Bencsok kohászhoz ezzel a kérdéssel fordultam: Mire kell egy kohásznak kiváltképp ügyelnie a munkájánál? — Tapasztalatlanabb munkatársaknál előfordul, hogy elszámítják a bauxit adagolásának mennyiségét. Mert megszoktuk, hogy „etetéskor" 250— 300 kiló „fehérport" adagolunk. Ha ezt túllépjük, tehát az összbefogadó képességhez mérten 15 százaléknál többet lapátolunk be, a feldolgozódás nem történik meg. Ilyenkor az adagolási le kell állítani. — A folyékony alumíniumot innen hová szállítják? — Üstökkel átviszik az önlökhöz, miközben tisztító anyagokat kevernek á már 850 C fokrä lehűlt kész alumíniumhoz. Az öntök pavilonja felé tartottunk, s útközben az elektromérnök munkaköréről érdeklődtem. Fiatal kora ellenére régi alkalmazottja a gyárnak, jó ismerője a dolgozóknak, hiszen mint villanyszerelő, nemrég ő is közöttük dolgozott. Mérnöki diplomáját távúton szerezte. A sok kilométer, Celsius, tonna, anód, katód, atmoszféra után ott volt előttünk az ezüstösen ragyogó fém, az alumínium. A csarnokban az öntők népes tábora hűtötte, ötvözte, fröccsentette a fémet. Itt különböző alakokat — hengertuskó, kohótömb, préstuskő — formát ölt magára az alumínium, attól függően, hogy az itteni, a décíni, vagy a Považská Bystrica-i feldolgozó üzem milyet kíván. Egy hatalmas daru kampója néha csak centiméterekre surrant el a fejünk mellett, de balesetet nem okozott. Kezelője idős munkásasszony. Amott egy fűrész süteményként szeletelte fütyülve, prüszkölve a hat méter hosszú derekas tömböket. Az apró huzalkészítő masina nagyon ügyes szerkezet. A gép szájába csurgatják az alumíniumot, a másik oldalon pedig már tekeredik is az egy centiméter átmérőjű vezeték a hatalmas dobra. Megszületett, formába öntődött az anyag, melyre ki tudja, milyen további küldetés vár. Talán repülőgép testeként hasítja majd a fellegeket? Gépek, mechanizmusok zakatoló, csattogó részecskéje lesz? Vagy ablakkeretként tekint majd le a magasból? K A LIT A GÁBOR ietére is, kiegészülve egyre bonyolultabb nemzetközi együttműködési formákkal. Ezért is nyilvánult meg nagy érdeklődés a szeptemberben sorra kerülő MICRONICA'71 nevű szakkiállításunk iránt, ahol elsősorban elektronikai építőelemek, gyártóberendezések, ellenőrző készülékek és inás elektronikai termékek kapnak helyei. Eddig 150 cég jelentette be részvételét. Ebben az évben szakkiállítást rendezünk a VII. nemzetközi akusztikai kongresszus alkalmából (augusztusban, a Budapesti Műszaki Egyetem épületében) és a VII. országos anyagmozgatási konferencia alkalmából Ioktóberben a BNV területén). • — Végül szeretném még elmondani, hogy a szakkiállítások lebonyolításánál új módszert alkalmazunk. A kiállító cégek érdekeinek védelmében a HUNGEXPO saját kivitelezőivel készíti el a kiállítást. A termékeiket bemutató külföldi cégeknek is készen adja át a termeket, csak a kulcsot kell átvenni. Ezáltal a kiállítók jóval olcsóbban és megbízhatóbban tudják kiállítási részüket berendezni, mintha maguk keresnének kivitelezőt. Reméljük, hogy szakkiállításaink az értékesítést előmozdító hatásuk révén népszerűek lesznek, és közülük néhány még nemzetközi hírnévre is szert tesz. MORVÁI PA

L 1973-ban a Budapest Nemzetközi Vásár már szakosított formában kerül megrendezésre, tavasszal a termelési.eszközök, ősszel a közszükségleti ipari cikkek nemzetközi vására kap helyet a Városligetben. A nemzetközi árucserét hatékonyan előmozdító szakmai rendezvények sorozatát a HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda az elmúlt évtől kezdve új formákkal gazdagította. Erről a kiállítási programról kértünk nyilatkozatot Pandúr Ferenctől, a HUNGEXPO vásárirodájának vezetőjétől. — Annak ellenére, hogy a HUNGEXPO-szakkiállítások rendszeres megrendezése viszonylag rövid múltra tekint vissza, máris szép eredményeket értünk el, gazdag programot valósítottunk meg, például a műanyag ipar és až anyagmozgatás területén. Ebben az évben összesen 18 szakkiállítást rendezőnk, ezek között hatot nemzetközi jelleggel. A kiállítások többségére a BNV területén levő pavilonokban kerül sor. — A szakkiállítások rendezésével az a oélunk, hogy minél gazdagabb nemzetközi kínálatot mutassunk be, különösen azokban az ágazatokban, melyek a közeljövőben nagy beruházási programot valósítanak meg. Közismert például, hogy a magyar nyomdaipar alapos rekonstrukcióra és bővítésre szorul. A beruházóknak és valamennyi szakembernek bizonyára érdekes lesz az októberben sorra kerülő 1NTERPRINT nemzetközi nyom

: diaipari szakkiállítás, melyre eddig már olasz, svájci, osztrák, NSZK-beli, angol, svéd és lengyel cégek küldték el jelentkezésüket és várható még kiállító Csehszlovákiából, az NDK-ból és a Szovjetunióból is. — Rohamosan fejlődik Magyarországon az elektronika. Ez a fejlődés kiterjed a nemzetközi árucsere terű-