Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-05 / 184. szám, csütörtök

szóljon hozzá..:; Sátortábor várta a pionírvezető ket az Ipoly partján,. Kánikulában legiobb az'árnyas bokrok tövében íátorban PIONÍRVEZETOEl ISKOLANKAT A SOMOSI TABORBAN MA KEZDJUEK - KERLEK HA TEHETED TARTS VELUENK - SZERETETTEL VARUNK 1971. VIII. 5. KEPES TIBOR -CRobog velem az expresszauautóbusz a honti tájfelé. Alig várom, hogy leszálljak, és elinduljak a tábor felé. Végre ott lépdelek az úton. Minden néma, a perzselő nap szinte megbénítja a növények növekedését. A tábornak itt kell lennie a közelben, a Somos-hegy alatt, valahol az Ipoly partján. Már hallanom kellene a hangokat. Legalább ötvenen vannak Ennyien nem tudnak teljes némaságba burkolózni nappal. Megkérdezem. A tábor üres. Valaki rámszól az egyik sátor mögül: Jelszó! Heslo! Megállok. Fel sem ocsúdok meglepetésemből, de ajkam már mormolja a bemutatkozó szavakat: Barát! Priatel! Egészen véletlenül kitaláltam a jelszót. De már mosolyog Strba Péter, a tábor egyetlen őre, aki „civilben" a Nyitrai Pedagógiai Fakultás szlovák—magyar szakos, harmadéves hallgatója. A tábor mai programjában körutazásos kirándulás szerepel. Nincs mit tenni, meg kell várni a táborozók megérkezését. De úgy látszik, igen különleges táborba érkeztem, mert alig múlik el félóra, mások is keresik a táborozókat. Üzenetet hoznak, hogy Ipolyság (Šahy) városi nemzeti bizottságán holnapra várják a tábor küldöttségét Hamarosan berobog „Piroskáján", azaz így elnevezett, becézett piros színű motorkerékpárján Képes Tibor elvtárs, az ipolysági Janko Král Pionírház igazgatója is. Már az ő magyarázatából kitűnik, hogy valóban különös táborba érkeztem, de a különlegesség nagyon is természetes. A lévai (Levice) járás baráti kapcsolatokat tart már évek óta a Mladá Boleslav-i járással és a mágyarországi Sárvár város vezetőivel. Egyre mélyülnek, terebélyesednek ezek a baráti kapcsolatok. Én ennek egyik ténye az, hogy most ebben a tábor ban hármas találkozót rendeztek a pionírvezetői iskolázás keretében. A parancsot teljesítettük! Az autóbusz megérkezése után hárman jelentették ezt a tábor parancsnokának, Nagy Sándor elvtársnak. Vidáman hangzott a jelentés. Akkor is, amikor zengő cseh nyelven fiŕí Sochor, a Bakov nad Jizerou városból érkezett csapatvezetők, rajvezetők megbízottja mondta. És akkor is, amikor a sárváriakat képviselő Kálmár Lajos jelentette. De hasonló vidámsággal zengett, amikor G a j d á č Ondrej csapatvezető-pedagógus szlovákul is, magyarul is elmondta. Mindenki jól érezte magát a kiránduláson. Megtekintették Janko Kráf emlékházát, a Madách Múzeumot. Megnézték Zvolen, Banská Bystrica emlékműveit. Bejárták ezeket a városokat. Visszafelé Selmecbányán (Banská Štiavnica) időztek és a počúvadlói tó partján pihentek, ahol megtekintették a nemzetközi pionírtábort is. Szép volt, élményekben gazdag volt a körutazásos kirándulás. Nem voltak nyelvi problémák. Szinte észre sem vették, hogy más és más nyelvet beszélnek. Kondics LászlO nevetve meséli: „Megértettük egymást... Ha másképpen nem, hát oroszul... És ha úgy sem ment, hát magyaráztunk kézzel-lábbal!" Ég a tábortűz Ég. Lobog. Lángol. Melegít. Testet és szívet melegít. Hol az egyik szűke cseh ifjú igazítja Bakov nad Jizerou városában a ŠKODA MÜVEK szakszervezeti bizottsága milyen formában biztosítja a pionír szakrajok, szakkörök anyagi, pénzügyi ellátását. És órákon keresztül folyik a párbeszéd. A cseh csapatvezetők a sárváriak próbarendszerét dicsérik. Viszont a sárváriaknak nagyon tetszik az ipolysági pionírház felszereltsége, szervező munkamódszere. Középen a „háziak" ülnek és fordítanak, tolmácsolnak megállás nélkül. Közben persze elmondják a saját véleményüket is. Néha vitatkoznak: Szeretik a gyermekek a formaságokat? Nem. De mégis! Milyen előnye van annak, hogy az osztályfőnök egyúttal rajvezetö is? Mikor unalmasak a foglalkozások? Mit jelent az, hogy „avató szülő"? Mikor viseljenek formaruhát a pionírok? Hotáborban meg a hasábokat, hol valamelyik sárvári csapatvezető. A tűz köré csoportosuló emberi közösség összetartozását élik át valamennyien. Tréfák hangzanak. Valaki nevet:. „Szépre megy a füst, de bolond, aki állja!" Nem érti Ivana, de rámondja: „No-jo ... jo". Alig néhány napja élnek együtt ebben a táborban, de már ismerik, szeretik egymást. Amikor Pospišilova Zlatuša sántikálva közelebb jön a tűzhöz, már előre szabadkozik: „Nem faj... Ikazan." Az első napon ugyanis bátran beleugrott az Ipoly vízébe s beleütötte lábát az egyik kőbe. Azóta mindenki előzékeny vele szemben s a sárváriak együttérzéssel kérdezgetik: „Fáj még Zlatusa? Fáj?" Nóta jár körbe. A sárváriak dúdolással belesegítenek a cseh dalokba. Amikor pedig Ági kezdi el: „Madárka, madárka, csacsogó madárka..." a cseh fiatalok próbálják lalázással követni a dallamot. Felcsendül egy közismert dal: „Madrid ha. tárán, állunk a vártán .,." Ezt már mindenki a saját nyelvén énekli, és érezni, hogy szivvel-lélekkel. Beszélgetünk. Ismerkedünk. Nem akarjuk hinni, hogy a kellemes hangú, csínos barna lány, Horváth Boriska, az egyik Sárvár melletti iskolában nemcsak csapatvezető, hanem a matematika-fizika tantárgyak tanárnője is. Bókolunk neki: Ha bennünket is ilyen tanárnő tanított volna matematikára! De komolyabb dolgokról is esik szó. Holičová Ivana nem hivatásos pedagógusnő, hanem a PLAMEN üzem munkásnője. Nagyon érdekes esetről beszél. Dé már csak pislákol a tábortűz. És „Sanyíka", a nagy Sándor, mint táborparancsnok bejelenti: TakarodóI Pókjárás és egyebek Jól aludtam a sátorban. Jobban, mint a város kőrengetegébe épített szabában. Frissen ébredtem és mindjárt félrehúztam a ponyvát: Néhányan már tornáztak a tábor mögötti réten. De ni-ni! Milyen furcsán ... A has és a comb „fogja" a labdát és úgy járja körül a harmatos rétet. Még nem láttam Ilyen mozgást. A sárváriak megmagyarázzák: Ez a pőkjárás. No, ezt megtanultuk. Ugyanezt mondják a sárváriak, amikor reggeli után a somosi csárda asztalalt körülüljük s arról beszélgetünk, hogy gyan kellene megszilárdítania baráti kapcsolatokat? Alig győzöm a jegyzetelést. Állunk a parton Testnevelési délután van a táborban. Ilyenkor mindenki a vízben, vagy a vízparton mozog. Az Ipoly vize csobban, csapkod. Szinte beszél. Víztükröt szánt a parti fecske, fűz alá menekül a korcsolyázó vízipók. Csónak ring, nyelvei a vízzel. A csónak orrában cseh kislány ül, középen a padon két sárvári most ismerkedik az evezés tudományával, hátul az egyik ipolysági csapatvezető, mint kormányos próbálja egyensúlyban és helyes irányban tartani a ringó csónakot. Mosolyogva nézzük erőlködésüket. Képes Tibor igazgató nagyon komolyan mondja: „Mi ez? Jelkép? Valóság?" Azután már arról beszélgetünk, hogy ebben a táborban nagyon szerencsés körülmények között valósították meg a pionírvezetők találkozóját. Nem -látványos az akció, mert mindössze tízen jöttek a Mladá Boleslav-i járásból s ugyanannyian Sárvárról. Az Ipolyságiak sincsenek többen tizenötnél. De mindannyian vezetők, akiknek most alkalmuk nyílt arra, hogy megismerkedjenek, felvessék problémáikat, megbeszéljék az együttműködés további formáit. önmagunknak magyarázzuk: így jő, így helyes. Közben előttünk elhúznak a csónakok. Követjük őket tekintetünkkel: Jó utat, barátaink ... Jó utat vízi vándorok! Azután a tájat próbálja pillantásunk egységbe fogni, a drégelyi romokat és a távolból kéklő selmeci hegyeket. Nemsokára dalt hoz felénk a szél, de lehet, hogy csak a víz hozza. Két nap nem nagy idő. Különösen, ha ennek a két napnak minden órája szép. kedves, emlékezetes. Még akkor sem nagy idő, ha a két nap után fáradtan bóbiskol az ember a zakatoló, robogó vonat bőrülésén. Csattognak a kerekek. A test fáradt, de az ember szíve-lelke repes az örömtől, mert emlékezik, hogy olvan emberek között járt. élt két napig, akik számára nem szólam a nemzetköziség, hanem valóság. Erre emlékezik s azt látja, hogy hasad a hajnal, pirul a hegy. És érzi:: halkabban csattognak a vonatkerekek ... HAJDÚ ANDRÁS A fogyasztok elégedenseprt Stefan Hanzel elvtárssal, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Vendéglátőipari Vállalat ideiglenesen megbízott igazgatójával beszélgettem a vállalat tevékenységéről, problémáiról és további terveiről. A beszélgetés lényegét az alábbiakban foglaltam össze: A RIMASZOMBATI VEN DÉGLÁTÜIPARI VÁLLALAT, mint a járási nemzeti bízottság által irányított szervezet 1960-ban létesült. A vállalat jelenleg 465 alkamazottat foglalkoztat. Ezenkívül a vendéglátóipari dolgozók utánpótlásának biztosításában is jelentős szerepet játszik: iparitanuló-intézetében 76 tanuló sajátítja el a szakmai ismereteket. Az eddigi harminc vendéglátóipari egység az elmúlt napokban további vendéglővel gyarapodott, amit Kurincon, a járás kialakuló üdültetési központjában nyitottak meg. A vállalatnak ezenkívül 22 elárusító bódéja van üzemekben, iskolákban és más helyeken. A vállalat évi terve 61 millió 900 000 korona. A félévi tervet 100,6 százalékra teljesítették, s minden feltétel megvan az évi feladatok maradéktalan megvalósítására. A tervfeladatok teljesítéséhez nagyban hozzájárul a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalási mozgalom. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának és XIV. kongresszusának tiszteletére vállalt értékes kötelezettségeket a vállalat dolgozói túlteljesítik. Az első fél évben öt kollektíva kapcsolódott be a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért folyó versenyben. A vállalat üzemegységei egymás között is versenyeznek. A munkaverseny négy kategóriában folyik. Az eredményeket rendszeresen értékelik, s mindegyik kategóriában az első két helyre került kollektívát megjutalmazzák, fényképüket pedig a vállalati igazgatóság vörös sarkában helyezik el. A szocialista muiikavei:seny értékelésének kritériumai a kiskereskedelmi forgalom és a saját termelési terv teljesítése, az alkalmazottak létszámának betartása, a személyi és a munkahelyi higiénia követelményeinek megtartása, a szociális berendezések példás karbantartása, az eladás becsületessége és kulturáltsága. Ezenkívül minden egyes alkalmazott tíz órai brigádmunkát vállalt. Az év elejétől már több mint háromezer órai brigádmunkát végeztek el. A verseny eredményeit negyedévenként értékelik, a legjobb dolgozókat és kollektívákat félévenként hirdetik ki és jutalmazzák. Az első kategóriába tartozó üzemegységek versenyének első helyen végzett kollek tívája például négyezer, a második helyen végzett kollektíva pedig háromezer korona jutalmat kap. Az ipari tanulók versenyének első három helyezettjét is pénzjutalomban részesítik. AZ ELSŐ FÉL ÉVBEN a kiskereskedelmi forgalom teljesítésében legjobb eredményeket ért el többek között a tornaijai Šafárikovo) és a rimaszombati vendéglő, a tornaijai Central, a tomášovi vendéglő, a rimaszombati Tatran, Hviezda, Kertvendéglő, Monte Carlo, Pod lipov vendéglők, a rimaszombati és Húšfa-Likier-i kórházi büfék, a Tornaijai Állami Gazdaság melletti büfé, a barci juhásztanya, a tornaijai Gemer, az önkiszolgáló büfé stb. Habár a rimaszombati járás nem tartozik a nagy vendégforgalmú területek közé, mégis sok turista megfordul erre, itt utaznak keresztül Magyarország, Románia és Bulgária felé. A vendéglátóipari vállalat fejleszteni igyekszik a turistáknak nyújtott szolgáltatásokat is. Szeptemberben oz Ozsgyán és Rimaszombat közötti Čierná Lúkán juhásztanya építését kezdik meg. A Gemer nevű juhásztanyán hazai disznótoros éteieker szolgálnak fel a vendégeknek. Ki akarják bővíteni az elszállásolási lehetőségeket is. A Rimaszombati Jnb a vállalat kezelésébe adta Tornaija mellett a králiki' kastélyt, melynek közelében szép strandfürdő található. A kastényban vendéglőt, a strandfürdő mellett pedig autocampingot akarnak létesíteni. A barci juhásztanyánál fürdőmedence, a Čierná Lúka-i juhásztanyánál pedig szauna építését tervezik. Tornaiján a nemzetközi gázvezeték építői szániára most nyitottak meg büfét, az állomási vendífclő épületében pedig kulturális célokra külön helyiséget bocsátottak az építők rendelkezésére. A vállalat a dolgozóknak nyújtott szolgáltatásai fokozására termékeinek az üzemekbe való szállítását is bevezette. Cukrászkészítményeket, hideg és meleg ételeket visznek az üzemekbe. Amennyiben az üzem náluk rendeli meg az ételjegyeket, akkor készítményeiknél tíz százalékos árengedményt nyújtanak. Az a tény, hogy az év eleje óta 64 700 ételjegyet adtak al, e szolgáltatások iránti jelentős érdeklődésről tanúskodik. A szolgáltatások további javítása, a háziasszonyok munkájának megkönnyítése céljából Rimaszombatban még az idén be akarják vezetni a félkészáruk árusítását. Úgyszintén Rimaszombatban népi vendéglőt szeretnének megnyitni a jelenlegi Automata büfé helyiségeiben. E tervük megvalósítását gátolja, hogy az építővállalat mindeddig nem adta át használatba azokat a helyiségeket, amelyekbe a vendéglátóipar központi termelőüzemeit akarják áthelyezni. A Magasépítő Vállalat rimaszombati üzemének már 1966-ban át kellett volna adnia az említett helyiségeket, azonban még most is kérdéses, hogy ebben az évben elkészülnek-e. Pedig azon a környéken csaknem négyezer ember lakik, akiknek az üzletek és más hasonló célokra szolgáló helyiségek késedelmes elkészítése következtében nincs lehetőségük rá, hogy a mindennapi közszükségleti cikkeket lakóhelyük közelében szerezhessék be. A CSKP XIV. KONGRESZSZUSA HATÁROZATAIT most dolgozzák fel a vállalat viszonyaira. A pártalapszervezet, a szakszervezet, a SZISZ üzemi bizottságai és a vállalat vezetősége gyűlésükön elhatározták, hogy a kongresszusi határozatokból eredő feladatokat a vállalat tevékenységének minden egyes szakaszára vonatkozóan részletesen kidolgozzák augusztus 15-ig, és azokat a hónap második felében nyilvános pártgyűlésen megtárgyalják az alkalmazottakkal. Hanzel elvtárs a beszélgetés végén hangsúlyozta: a Rimaszombati Vendéglátóipari Vállalat dolgozói arra törekszenek, hogy szolgáltatásaikkal elnyerjék a fogyasztók elégedettségét és a vendégek jól érezzék magukat náluk. GÁL LASZLO