Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-28 / 204. szám, szombat

A SZLOVÁK NEP HELYIALLASA A Szlovák Nemzeti Felkelés Szlovákia népei történetének egyik legdicsőbb fejezete. 27 évvel ezelőtt a szlovák nép fegyvert ragadott a gyűlölt német megszállók és kiszolgálója, a Tiso-féle fasiszta bábkormány ellen. Hősi küzdelmével tevékenyen hozzájárult a közös ellenség leveréséhez, hazánk gyorsabb felszabadításához. 1944 nyarán a német hadsereg frontja a szélrózsa minden irányában összeomlóban volt. Hitler hadserege nyugaton, valamint keleten kiürítette a megszállt területeket. 1944. augusztus 22-én a hazai erők segítségével felszabadult Párizs. A keleti fronton a náci hadakat a szovjet hadsereg nyári offeuzívájával verte szét. A szovjet hadsereg a Kárpátok mögött állt, néhány, kilométerre a szlonek. E tanács élén forradalmi parlament volt. A Szlovák Nemzeti Tanács irányításával a felszabadított községekben nemzeti bizottságok alakultak, melyek a hatalom, a közigazgatás szervei voltak. A nemzeti bizottságok szerepéről a Szlovák Nemzeti Felkelésben Gustáv Husák „Tanul ságtétel" című müvében a következőket olvassuk: „A nem zeti bizottságok nem a legutóbbi háború találmányai. Megvoltak nálunk az 1918-as államfordulat idején, sőt 1938 ban Tiso rendszere is megalkotta őket. A probléma lényegének tehát nincs köze , az elnevezéshez. Minden forradalom a politikai hatalom kérdéseit veti fel. A Szlovák Nemzeti Felkelés forradalom volt, a nemzeti bizottságok forradalmi szervek, éspedig £ £ / 4 • - * A Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett fegyverek (Tóthpál Gyula felvétele) vák határtól. 1944. augusztus havában Románia, az addigi szövetséges a náci Németország ellen fordította fegyverét. A szovjet hadsereg összeköttetést teremtett a jugoszláv felszabadító haderővel, és megnyílt az út Magyarország felé. Ezek a frontesemények lázba hozták Szlovákia antifasiszta táborát. Szlovákia népe érezte, hogy közeledik a pillanat, amikor Szlovákiában is kirobban \ a nyílt harc a nácizmus és Tiso bábkormánya ellen. A pártszervezetek gyorsított ütemben fejezték be a felkelés előkészületeit, s a nemzeti bizottságok konkrét előkészítő lépéseket tettek a hatalom átvételére. A partlzánegységek fegyveres fellépésre készültek. Forrongott a hadsereg is. A sorkatonák s a tisztek bekapcsolódtak a nemzeti bizottságok munkájába. Szlovákia népe 1944. augusztusában felkészült arra, hogy megindítsa a nagy fegyveres felszabadító harcot. A CSKP Moszkvában székelő vezetősége Klement Gottwalddal az élen, jóváhagyta a szlovák nemzet fegyveres felkelésének tervét, melyiiek^ megvalósításához a szovjet kormány minden téren határtalan segítséget nyújtott. Az események úgy alakultak, hogy augusztus utolsó napjaiban a német hadsereg Szlovákia területére lépett, hogy megakadályozza a szlovák nép felkelését a gyűlölt kléro-fasiszta Tlso-kormány ellen. Az előre kidolgozott haditerv értelmében ez az esemény jeladás volt a felkelésre, a harcra. A harcban részt vettek a partizánalakulatok, a szlovák hadsereg nagy része, melyet mozgósítással töltöttek fel és a lakosság széles tömegei. A szovjet hadsereg közelsége döntő tényezője volt annak, hogy a náci ellenes szlovák fegyveres erő és a nép harcikészsége lendütesen növekedett. Az egész nemzetet átfogó fegyveres harc élén a Banská Byjstrlcán székelő Szlovák Nemzeti Tanács állt vezető politikai szervként. Itt rádióadó állt rendelkezésére, melynek közvetítésével a világ minden részébe eljutott a hős szlovák nép felkelésének, szabadságharcának híre. A Szlovák 19

7- Nemzeti Tanácsot a paritás alapján állították össze. Össze28. sen 50 tagja volt. A kommunista pártot 24, a polgári tábort szin5

tén 24-en képviselték. A katonai parancsnok J. Golian és Viest is tagjai voltak az SZNTa forradalmi hatalom szervei voltak. A probléma lényege tehát az, hogy e szerveket melyik osztály, melyik politikai erö tartja kézben, milyen célokra használja fel, a forradalom elmélyítésére-e, vagy elfojtására... Szlovákia Kommunista Pártfának vezetőségét nem érdekelték Beneš rendeletei az akkori forradalmi napokban, mi olyan hatalmi politikai helyzetet igyekeztünk kialakítani, amely a nép forradalmi erőinek kedvezhetett. Szlovákia Kommunista Pártja úgy végezte politikai-szervező munkáját, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés kezdetén azok a nemzeti bizottságok vegyék kézbe a hatalmat, amelyek a nép forradalmi erőit képviselték, s a párt befolyása alatt állottak". A nemzeti bizottságok a felkelés idején óriási feladutokat oldottak meg. A maguk hatáskörében megvalósították az államfordulatot. Szétkergették Tiso szerveit, megtisztították az államapparátust, szabadon bocsátották a politikai foglyokat, börtönbe vetették az árulókat és kollaboránsokat. Végrehajtották a mozgósítást a hadseregben, partizánokat toboroztak, gondoskodtak a nép és fegyveres erői ellátásáról, az iskola- és egészségügyről, a közlekedésről, sőt még az egyházi ügyekről is. Tisztogatást végeztek a régi állami biztonsági szervekben és új fegyveres alakulatokat szerveztek a forradalom védelmére. Ahol elvégezték a tisztogatást, felszámolták a fasiszta szervezeteket és új forradalmi, demokratikus szervezetek létesítését szorgalmazták. Komoly honvédelmi feladatokat teljesítettek, erődítési munkákat végeztek. E nemzeti bizottságok hajtották végre a lakosság kitelepítését a veszélyeztetett területekről, gondoskodtak a menekültekről, megszervezték a sajtókiadást és a lakosság politikai nevelését. Ennek a forradalmi néphatalomnak a forradalom, a felkelés, a nemzeti felszabadító harc, Szlovákia Kommunista Pártjának irányvonala adta meg általános célkitűzéseit. Amikor megalakultak a Szlovák Nemzeti Felkelés központi szervei, a párt nem véletlenül érvényesítette elhatározását, hogy a belügyi tárcát a kommunista párt tagja vezesse, nevezetesen Gustáv Husák. Arról volt szó, liogvj a kommunista párt ezzel a központi szervével védelmezze meg a forradalmi népi szerveket és saját politikai irányvonalának szellemében irányítsa és vezesse őket. Gustáv Husák a felelős forradalmi feladatát kommunista múltjához híven következetesen teljesítette. Gustáv Husák, mint Szlovákia Kommunista Pártjának vezetőségi tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács vezetőségében a belügyek megbízottjaként „a nemzeti tanácsok ügyének volt a felelőse". Az akkori sajtóban Gusztáv Huszák foglalkozott legtöbbet ezzel a problémával. 1944. szeptember 24-én a „Nové Slovoban" a következőket írta: „Ha azt mondjuk, hogy a politikai hatalom egyetlen hordozója a nép, akkor ezt szó szerint gondoljuk. Ebben a felkelésben a szlovák nép az egész politikai hatalmat a kezébe vette a nemzeti bizottságok, a Szlovák Nemzeti Tanács, a politikai pártok útján". Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége a felkelés előtt és után a nemzeti bizottságok széles körö hatalmi pozíciójában azt tartotta szem előtt, miként kell a jövőben Szlovákiábun a politikai hatalmi kérdést megoldani. A nemzeti bizottságokban „a szovjeteket" látták. E fontos kérdés felvetődött Smidke moszkvai tárgyalásának folyamán, a Szlovák Nemzeti Felkelés előestéjén, mely a Csehszlovák Kommunista Párt moszkvai vezetőségének 1944. augusztus 23-án kelt irányelveiben is alakot öltött. „A Szlovák nemzeti felszabadító harc vezetőszerve és otthon a szlovák nemzet egyetlen jogos képviselője a Szlovák Nemzti Tanács, Szlovákia felszabadulása után pedig a nemzeti bizottságok össz szlovák kongresszusa". Szlovákia Kommunista Pártja a moszkvai irányvonalhoz hűen építette ki a nemzeti bizottságokat a felkelés idején, védelmezte és tartotta fenn védelmi pozícióikat a felszabadulás után is. 27 évvel ezelőtt a szlovák nép hősi küzdelme a felkelés területének részbeni feladásával nem ért véget. A felkelő egységek súlyosabb körülmények között tovább folytatták a harcot a hegv.ekben a történelmi Jelentőségű feladat befejezéséig. A szlofrák nép fegyveres felkelésével bebizonyította, hogy semmi közösséget nem vállal a Ti60-féle bábkormánnyal. 9 forradalmi Szlovák Nemzeti Tanács és a forradalmi nemzeti bizottságok a felkelés-első pillanatától kezdve hangoztatták, hogy ez a szabadságharc egyszersmind küzdelem a csehek és szlovákok közös államának visszaállításáért, a megújhodó Csehszlovák Szocialista Köztársaságért. A Szlovák Nemzeti Felkelés mérföldkövét képezte a felszabadulásunkért vívott küzdelemnek, amelyben a szlovák és szovjet partizánokon kívül más nemzetek fiai is részt vettek. Közéjük soroljuk azt a túlnyomórészt szlovákiai származású 800 magyar partizánt, akik a közös harcban tulajdon vérükkel pecsételték meg a szabadságukért küzdő népek szövetségét. A szlovák nép jogos büszkeséggel pillanthat vissza a 27 év előtti helytállásra, amely alkalommal megteremtette a nemzeti bizottságok, e népi forradalmi szervek és politikai hatalmi pozíciója alapjait, erre az alapra építettünk a felszabadulás után, és építünk a jövőben is. RÓJÁK DEZSŐ Szeminárium az eszmei-nevelési munkáról (

ČSTK) — A Košice melletti Jahodnán megkezdődött a Szocialista Ifjúsági Szövetség középiskolai szervezetei 60 elnökének ötnapos összpontosítása. A szeminárium célja az ifjúsággal való foglalkozás módszertani ismertetése és az iskolák ban az eszmei-nevelési tevékenység új évfolyamának előkészítése. A kelet-szlovákiai kerület ifjúsági szervezeteinek funkcionáriusai a szemináriumon megismerkednek a CSKP XIV. kongresszusa, valamint az SZKP XXIV. kongresszusa hatá rozataival. ÜNffiéi miufflK m. - i ťgSEjg n '1 ijv fflr™ .. <m »f ? l\

V/ u \f JU §£ Népeink barátságáért ís harcoltak Másfél hónappal ezelőtt Ludvík Svoboda köztársasági elnök magvarországí látogatása alkalmával találkozott a csehszlovák partizánharcokban részt vett magyar partizánokkal. A találkozóról a Népszabadságban Kékesdi Gyula „Jelentés a tábornoknak" c. cikkében ad számot olvasóinak. A cikkből értesültünk arról, hogy ezen a bensőséges találkozón többek közt részt vett a-Jánošík, majd a Štefánik nevet viselő partizánbrigádban harcolt Bernáth-fivérek egyike, Bernáth György is. Az ő hőstette ihlette a „Fehér homály" c. szlovák film készítőit alkotásra. Bernáth György orvosi felkészültség nélkül, a vele együtt harcoló orvosbátyjától tanult néhány fogással, műszerek nélkül operáit súlyosan sebesült partizánokat, majd a záróvonalon átsegítve biztonságba helyezte őket Zakopanéban — olvashatjuk a Népszabadságben. Ezen a héten emlékeztünk meg a szlovák nép antifasiszta nemzeti felkeléséről. A cseh lapokban is méltó helyet kapott az évforduló. Az Obrana lidu 34. számában is több cikk és visszaemlékezés jelent meg, közöttük egy beszélgetés Tanlara Velicsko szovjet partizánlánnyal, a Štefáník-brigád felderítőjével, aki 1944-ben részt vett a szlovák partizánharcokban. Tamara Velicsko megemlíti Bernáth Györgyöt és elmondja azt ís, hogyan állt át egy magyar alakulat a partizánokhoz. A partizánok hősiességéről, bátor kitartásáról szólva megemlíti két szlovák lány — Boženka és Katka, valamint egy Bernáth nevű budapesti orvos hőstettét. — Űk hárman a bobroveci völgy egyik juhászkunyhójában tizennyolc súlyosan sebesült partizánt ápoltak. A viskóban nem volt ennivaló, tüzelni sem lehetett, mert a füst nyomra vezethette volna a partizánokra vadászó fasisztákat. A két lány talált egy kis lencsét, és a szó legszorosabb értelmében szemenként osztották szét a sebesültek között. Közben dr. Bernáth megoperált egy szovjet partizánt. Hihetetlen körülmények közepette, késsel és ollóval és egy csepp fertőtlenítőnek használt hipermangán segítségével amputálta a partizán lábát. Két hét múiva a frontvonalon keresztül Bernáth a felszabadult Zakopané ba indult segítségért. Barátai alig ismreték meg, annyira le volt gyengülve. De hiába kérték, nem maradt Zakopanéban ... Visszatért a juhászkunyhóba ahonnan síelők segítségével elszállították a sebesülteket Zakopanéba. Velük ment a két lány is — ismét a frontvonalon keresztül. Dr. Bernáth ezután maga is kórházba került... Ilyen eset több is volt... Arra a kérdésre, hogy volt-e félelemérzése valamikor, Tamara azt válaszolta, hogy sokszor félt, hiszen életveszélyben forgott gyakran, de sohasem esett a félelem áldozatául. Érdekes példát említ. íme: „Amikor a magyar fasisztabarát kormány letette a fegyvert, engem két szovjet századossal, Konovovval és Samrajevval a Losonc (Lučenec) környéki magyar alakulatokhoz küldtek azzal a megbízássai, hogy vegyük fel a kapcsolatot a katonákkal. Álcázás nélkül, egyenruhában mentünk. Sohasem felejtem el azt a feszültséget, amij akkor éreztem, amikor egy kétszáz méternyi szakaszon mentünk. Minden oldalról gépfegyverek csöve meredt ránk. Tudtuk, hogy az alakulat büntető különítmény, amelyet eredetileg a partizánok ellen akartak bevetni. Arról, milyen az alakulat legénységének hangulata, nem is volt sejtelmünk. Odaértünk a sorompóhoz (a határvonal) és ultimátum-szérűén közöltük a magyar parancsnokkal, hogy adjon parancsot katonáinak, tegyék le a fegyvert. A tiszt nem vágott éppen barátságos arcot, de meghallgatott bennünket... Az út visszafelé még nagyobb feszültségben telt el... De küldetésünk sikerrel Járt. A következő éjjel átállt hozzánk négyszáz magyar katona ..." Medzevi példa A Tvorba e heti száma a Szlovák Nemzeti Felkelés internacionalista elemeire helyezi a hangsúlyt, amikor közli jifí Pik „Az egyetlen német falu" c. riportját Vyšný Medzevről, amelyről 1938-ban a külföldi lapok azt írták, hogy talán az egyetlen német falu a világon, amely szembeszállt Hitlerre). A német és szlovák fasizmus börtöneiben, gyűjtőtáboraiban és vesztőhelyein sok medzevi lakos vesztette életét. A falut joggal tüntették ki a Szlovák Nemzeti Felkelésben tanúsított bátor antifasiszta magatartásáért. Lakosaiból alakult meg 1944-ben a Thälmann-brigád, amelyben a németeken kívül szlovákok, csehek, magyarok, oroszok és jugoszlávok is harcoltak. Hogyan lehetséges, hogy ezek a németek nem azonosították magukat a fasizmussal? Válaszként idézzük Michal Schmotzernak, a Vyšný Medzev-i Hnb titkárának szavait: „1919-ben, amikor vidékünkön harcolt a magyar vörös hadsereg, a mi falvainkból is sok munkás jelentkezett katonának. A harcokban 38 medzevi lakos esett el. A kommunista párt szervezete 1921-ben alakult meg. Magyar, német ét ruszin nyelven kitöltött pártigazolványokat kaptak a párt tagjai. Abban az időben Vyšný Medzev volt a járás munkásmozgalmi-központja. Itt volt a? SZLKP járási bizottsága is. Ez a körülmény, hogy Mecenzéfen egymás mellett éltek németek, magyarok, szlovákok és ruszinok — úgymond már a bölcsőtől kezdve megadta a proletár nemzetköziség magasiskoláját ... Ez a tény aztán megnyilvánult a nacionalizmus és a sovinizmus elleni határozott ellenállásunkban ls ... Amikor Karmasin a faluba akart jönni azzal a céllal, hogy megalakítsa a náci párt szervezetét, megszálltuk az utakat és nem engedtük be a faluba. Később is csendőrszuronyok segítségével "látogatott el hozzánk® ... fgy kerültünk be a külföldi sajtóba ..." A háború végén a medzevi partizánok hazaértek. Megsiratták halottaikat és reménységgel néztek az őrömteljesebb jövő elé, amelyért harcoltak, vérüket ontották. A mecenzéfi németek joggal sorolhatták magukat a második világháború győztesei közé. Azonban újból a régi előítéletekbe és akadályokba ütköztek. Igaz, ennek forrása az a mérhetetlen fájdalom is volt, amely nem tudja megkülönböztetni a konkolyt a búzától, 1948-ban, amikor elhangzott a „Nem minden német egyforma" Gottwaldi jelszó, akkor érkezett el az antifasiszta ellenállás mecenzéfi hőseinek végleges rehabilitálása — olvashatjuk a Tvorbában. A reakció nem alszik — Most, amikor a nemzeti bizottságok tiétévl tevékenységüket értékelik, hogy annak alapján új programot dolgozhassanak ki, láthatók az 1968— 69-es jobboldali felforgatás eredményei. Látni, milyen károkat okoztak a tervteljesítésben. Azóta sokszor kellett olyan feladatokkal foglalkozni, melyeket már régen teljesíteni kellett volna. Tény ez, s dolgozóink érdeme, hogy ezeket a hátralevőségeket helyre is hoztuk, de az is tény, hogy még nem minden problémát sikerült a rövid másfél év alatt megoldani. És éppen ez az a szalmaszál, amelybe a reakció kapaszkodik, még akkor is, ha csupán peremjelenségekről van szó. Ellenségeink ezeket felfújják és elrettentő méretekre nagyítják. Hiba lenne, ha kézlegyintéssel intéznénk e) a reakciós felforgatókat, mondván: hogy a reakciót legyőztük. A reakció jelen van, itt él közöttünk, s a történelem megtanított bennünket arra, hogy évek múltán sem adja meg magát. Elsősorban a kommunisták feladata, hogy a reakció mesterkedéseivel szemben határozottan lépjenek fel. (sml