Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-27 / 203. szám, péntek

Telizem, többféle vízgonddal Húsz esztendővel ezelőtt, a szövetkezeti nagyüzemi gazdaságok születésének időszakában épült fel Királyhelmecen (Kr. Chlmec) a tejüzem. Nagy volt az öröm, végre llelmecen is felépült egy üzem, méghozzá olyan, amely a közösbe összpontosított tehenek termékeit, a tejet hivatott felvásárolni és feldolgozni. A városvégi tejüzemmel kapcsolatban, már építése idején elhangzottak efféle megjegyzések: „Lápos, vizenyős területen épül, baj lesz vele .. ." Sajnos, az idő igazolta ezeket a kételyeket 1951-ben adták át rendeltetésének az új tejüzemet, a terv szerint naponta nyolcezer liter tejet kellett felvásárolnia. P e r d u k Mihály elvtárs, az üzem közelmúltban tisztségbe lépő igazgatója 1953-ra emlékeztet, amikor a királyhelmeci járási pártkonferencia beszámolójában merésznek mutatkozó megjegyzés hangzott el: „A királyhelmeci tejüzemnek naponta 18 ezer liter tejet kell felvásárolni és ebből tizenkét ezer litert fel is dolgozni..." S hol tart ma ez az üzem, amelyet az eltelt két évtized alatt alig korszerűsítettek és mit sem bővült? Elég talán annyit mondani, ma átlagosan több mint negyvenezer liter tejet vásárol fel naponta._ Sőt, többet is. "Például július utolsó tíz napjában 662 ezer liter tejet vásárolt fel, ebből 5271 liter víz volt . .. Igen, nem tévedés, ennyi vizet mutatott ki a laboratóriumi elemzés a felvásárolt tejben. Ez tehát a helmeci tejüzem elsó számú „vízgondja", a tej vizezése. Nézzük a tényeket. A királyhelmeci tejüzem körzetében — beleértve a nagykaposi (V. Kapušany) üzemrészleget is — júliusban kétmillió százkilencvenkilencezer liter tejet vettek át, s ebből 49 ezer liter vizezett tej volt. Megállapították azt is, hogy az év elejétől csaknem kilencezer liter vizet vásároltak fel tejbe vegyítve ... Előttünk a kimutatás, amely elárulja, honnan érkezett a legtöbb vizezett tej. A Plešanyt Efsz júliusban 20 nap alatt 1166, a leleszi (Lelesj szövetkezet tíz nap alatt 842 liter vízzel hígította a tejet, a Szolnocskai (Solnička) Efsz 210 liter vizet „értékesített" stb. — Mit tesznek a vizezés ellen? — kérdeztem Perduk elvtárstól. — Szigorúan ellenőrizzük a beérkezett tejet. Rendszeresen mintát veszünk, személyesen is figyelmeztetjük a termelőüzemek vezetőit a hiányosságokra. Akiknél nem segít a szép szó, a -jogszabályokkal összhangban, levonunk a tejárból. Az év elejétől 110 ezer koronát, júliusban 20 ezer koronát tett ki a levont összeg. Ezenkívül elhatároztuk, hogy felszámoljuk az egyes termelőüzemeknek — a tejben megállapí tott vízmennyiség arányában — a „vízszállítási díjat". Az igazgató egy régebbi, nem mindennapi ese tel is említ. — Amikor beléptem új munkakörömbe, tudomást szereztem arról, hogy az egyik termelőüzemből 2,9, majd egy esetben 1,75 százalék zsírtartalmú tej érkezik, anélkül, hogy vizeznékl Vagyis majdcsak olyan tej érkezett hozzánk, mint amilyet mi szállítottunk részükre, takarmányozási célokra. Rájöttünk a turpisságra. Az általunk szállított „takarmánytejjel" hígították, a kifejt tejet. Az állatorvossal megbeszélve, ártalmatlan piros fogylaltfestéket kevertünk a tőlünk kiszállított „takarmánytejbe". Azóta ettől az üzemtől jó minőségű tejet kapunk. Kelet-Szlovákia területén négy tejüzemben, köztük a királyhelmeci körzetében is, alkalmazzák a tej speciális minőségi ellenőrzését (Resarusin-módszer). A helmeci tejüzem körzetében tizenkét szövetkezet és négy állami gazdaság kapcsolódott be az akcióba. Az állam minden liter jóminőségű tej árához 10 fillér felárat fizet. Az első félévben 58 ezer liter tej után fizették ki az említett pótdíjat, viszont 47 ezer liter tejnél levonásokat eszközöltek. Ez az eredmény arra utal, hogy a termelőüzemeknek kellene nagyobb gondot fordítani a tej minőségének biztosítására. A tejüzem másodszámú „vízgondja" a talajvíz. Ebből is van bőven a tejüzem raktárhelyiségeiben. A kanalizáció 20 éves, nem folyik le rajta rendesen a szennyvíz, inkább visszafelé folyik, társul a talajvízzel s az épület blatti öt pincehelyiségben — közel 98 négyzetméter területen — térden felüli szennyes vízben úszkálnak a ládák és fahordók. Erről még írni is rossz, nem pedig ilyen körülmények között dolgozni egy baktériumok terjedésére érzékeny, élelmiszeripari üzemben. Naponta fertőtleníteni kell a helyiségeket, szivattyúztatni kell a szennyvizet a használatlan raktárhelyiségekből. Ez munkatöbbletet s évente 15—18 ezer korona terven felüli kiadást jelent. Nem lenne célszerűbb ennek az árán inkább a kanalizációt felújítani? A tejben és az épület pincehelyiségeiben sok • a víz, ezzel szemben elég gyakran kevés, vagy egyáltalán nincsen az üzemeltetéshez, termeléshez szükséges ún. hasznos víz. Legutóbb július végén két napon keresztül, ugyanúgy augusz tusban is, egyetlen csepp víz sem volt a vízvezetékben. Képzeljük el azt a hleyzetet, amikor egy ilyen üzem, a nyár kellős közepén víz nélkül marad. Nincs mivel mosni az edényekét, kikapcsol a hűtőberendezés, besülnek a motorok, savanyodik a tej stb. ... — Szörnyű helyzetbe kerülünk, ha nincs vizünk — panaszkodik Perduk Mihály igazgató. — 'Szerencsénkre a tűzoltók és az állami gazdaság dolgozói segítségünkre siettek, tartályokkal szállították hozzánk a vizet, amire igen nagy szükség volt. Hiszen a kannákban csaknem negyvenezer liter tej volt veszélyben, ha nem hűtjük, megromlik. Mentettük, ami menthető volt. de így is nagy károk keletkeztek. Víz híján kiégett egy nyolcvanas kompresszor — ez tizenötezer korona kár —, két negyvenes kompreszszor hasonló sorsra jutott. Csak egy hűtőberendezés működött. Ennek következtében nyolc mázsa első osztályú vaj alacsonyabb osztályzatba került, hatszázötven kilogramm vajat ki kellett olvasztani, négyezer liter tejet visszaszállítottak az üzletekből, mert közben megsavanyodott... Egyetértünk . az igazgatóval, a királyhelmeci tejüzem régen megérett arra, hogy korszerűsítsék, bővítsék, berendezéseit felújítsák. Megtudtuk, ez év áprilisában négymillió korona ráfordítással megkezdték az üzem energetikai- és vízgazdálkodásának felújítását s kaparitásának bővítését. A košicei vállalati igazgatóság a trebišovi járási Építőipari Vállalat királyhelmeci részlegével kötött szerződést a tervezett munkálatok kivitelezésére. Mi is láttuk, amit láttunk, de az igazgató véleményére voltunk kíváncsiak. — Amit pontosan végeznek az építkezésbe beavatott szervek, ez a havonta rendszeresen megtartott ellenőrző nap. Ilyenkor, mint augusztus 8-án is, egy bagger, egy földgyalu egy kezelővel, felváltva dolgozott, három ács zsaluzott és két vízvezetékszerelő is jelen volt. De elmúlt az ellenőrző nap, s eltűntek az építők ls. Megfigyeltük, például június 25. és augusztus 2. között három ember dolgozott hét napot, ezen az építkezésen. Ebben az évben 400 ezer korona értékű munkát kellene elvégezni, eddig alig 28 ezer korona a beépített érték. EZt tapasztaltuk a királyhelmeci tejüzemben s egyáltalán nem irigyeljük Parduk Mihály igazgató és munkatársai helyzetét .. . KULIK GELLÉRT A SÚLYGYARAPODÁS NÖVELÉSÉRE TÖREKEDNEK (ČSTK) — A sertéshús-termelés alapvető növelését és gazdaságosabbá tételét kíséri figyelemmel a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet által a hússertés hibridje kinemesítésére és nagyüzemi tenyésztésére irányuló távlati program javaslata. Fő célja az, hogy az egy la. kosra jutó évenkénti 31,9 kg sertéshús-fogyasztást évi 39,1 kg-ra növelje. A távlati terv egyes intézkedései szerint a vágósertéseknél fokozni kell a hús részarányát, a zsír részarányával szemben. Ezeknek a követelményeknek ELSŐK A JÁRÁSBAN A trebišovi járási mezőgazdasági termelési igazgatóság értékelte a járás 62 efsz-e szocialista munkaversenyének első féléves eredményeit. Az értékelés alapján a szinyeri (Svinice) szövetkezet nyerte el az első helyet, az ezzel járó járási vándorzászlót s az ötezer koronás pénzjutalmat. Ez a szövetkezet Haminda András elnök vezetésével az utóbbi évek folyamán egyre jobb gazdasági eredményeket ér el. Ebben az évben is az első hat hónap alatt a legsikeresebben teljesítette a járás szövetkezetei közül a feladatokat. A tervezett jövedelmet 150 ezer koronával túlszárnyalták s a költségekből 125 ezer koronát megtakarítottak. ik A „Bolsoje Mozsejkovo" szovhozban megkezdték az életgyökér, a zsen-sen termesztését. A szovhoz szállítja a zsen-sen vetőmagot a többi szovhoznak és a kutatóintézeteknek. A felvételen a több mint 200 grammos életgyökér. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) kell alávetni a fajnemesítő munkát, mert a nagyüzemi technológia bevezetése olyan fajtát igényel, amely jól bírja a környezetet, az ablak nélküli istállókban való elszállásolást, a kizárólag koncentrált takarmányokkal való etetést. Ilyen kísérleti termelést vezetnek be a nyitrai állandó jellegű országos mezőgazdasági kiállítás gazdaságában, a palárikovói nagyhizlaldában, az Ostrovi Efsz-ben, a Sobotištei Efsz-ben, a Holíči ÁG-ban, a Dulov Dvor-i ÄG-ban stb. Jelenleg kedvezőtlen a helyzet a sertéshús nagyüzemi termelésének a kapacitásában, amely rossz hatással van a termelés gazdaságosságára. A szocialista szektor 2202 hizlaldája közül Szlovákiában, csak 47 hizlaldában tartanak 1000 darab sertésnél többet. A kapacitás struktúrájának átszervezése és a termelés iparosítása két szakaszban folyik. Jelentős fordulatra számítana-k a mezőgazdasági vállalatok társításában és a közös szövetkezetek megalakításával, amelylyel elérhető a nagyüzemi termelés növelése. Az előkészített intézkedések egész komplexuma megoldásával Szlovákiában jelentősen emelkedik az állatok riapi súlygyarapodása. A hizlalás idejét a jelenlegi 240—250 napról 170— 200 napra csökkentik. Ugyancsak lehetővé válik a hizlaldák dolgozói számának csökkentése is. A brigádosok szépítik Prágát Prága, az ősz közeledtekor és ősszel a legszebb. Ilyenkor az őszi napsugarak ragyogásában képződik az az ismeri arany zománc a város ódon házain és utcáin, amely Prágát oly otthonossá varázsolja. Aranyszínben tündököl a szürke Vltava is. Szürkesége mintha hirtelen lángra gyúlna és aranyszínű patinát kapna. Innen, a Károly hídról nézem a V/tavát, a benne tükröződő házakat, fákat. A hidat jelenleg javítják. Ennek ellenére rengeteg ember jár Itt a barokk szentekkel zsúfolt helyen. Többnyire turisták, németek és magyarok. Az előbbiek nagy csoportokban nézelődnek, hangosan nevetgélnek és szorgalmasan fényképeznek. Különösen a héberbetűs Krisztust kapják le más-más oldalról, egészen kö

!zelről, vagy néhány lépésnyi távolságról. A magyarok viszont kettesben, — többnyire fiatal házaspárok — meghitten sétálnak a hídon és el-elnézegetik a szenteket és csak néha kerül elő a kattanó fényképezőgép. I>él van. Az embereket a hőség elbágyasztja, csak a napfény csillog és fáradhatatlanul záporozza a házakat, az utcák köveit és a Vltavát. Még egy pillantást vetek a hídról, a békés aranyszínű Prágára ... képe mélyen belém vésődik, hogy aztan a hó és a fagy idején kibontakozzék, kinyíljon bennem, mint egy aranyszínű virág ... — ezután kábultan folytatom utamat, a Karlován, majd a Husován és a többi keskeny utcán, ahol árnyék lapul a kőházak mentén. Az árnyék is fullasztó hőséget áraszt, de az ember szokásból mégis idemenekül. Nem tudom hol vagyok, nem is nagyon kutatom, biztos vagyok benne, hogy itt el nem tévedek, valahol csak kilépek, ahol ismerős házakkal, boltokkal, és ki tudja, talán ismerősökkel is találkozom, akiket évek óta nem láttam. Es íme, alighogy eszembe jut ez a gondolat, valaki a vállamra teszt a kezét. Egy ismerős, ahogy sejtettem, egy igen jó barát, akit valóban évek óta nem láttam. Dr. Csizmadia Dezsőnek hívják, Nyitrán tNitra) 1962 óta az ottani pedagógiai főiskolán a nemzetközi munkásmozgalom — és a CSKP történetét adja elő. Nagyon megörülök neki. Kérdések tömegével árasztom el és ő, a tőle megszokott higgadtsággal válaszol. Elmondja, hogy a szünidőt 23 diák társaságában tölti. Mindannyian a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanulói, és most idejöttek, hogy briqádmunkájukkal segítsék ápolni a prágai várkertet. Ez a második nyitrai csoport, az elsőben 17 brigádos vett részt. Munkájukat kitűnően végezték, amit az is bizonyít, hogy távozásuk előtt Svobodáné, köztársasági elnökünk felesége, fogadta a társaságot, barátságosan elbeszélgetett velük és könyvvel ajándékozta meg őket. A csoport legjobb két tagja pedig megkapta Svoboda elnöktől Buzuiuktól Prágáig című könyvét, a szerző sajátkezű aláírásával. Nagy kitüntetés volt ez számukra és biztos, hogy örök élményként vésődik ez a szép ünnep emlékezetükbe. A második nyitrai huszonhárom tagú csoport, akárcsak társaik előttük, közmegelégedésre dolgoznak. Számos rangos személyiség, többek között a cseh iskolaügyi miniszter, dr. ZUZKA, Prága polgármestere, továbbá a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára, Procházka elvtárs látoqatta meq őket és a televízió is felvételeket készített róluk munkájuk közben. ' Dr. Csizmadia elvezet a várba, ahol František jakoubek mérnökkel ismerkedem meg, aki a várkert helyrehozatalával és rendbentartásával van megbízva. Ö is dicsérőleg nyilatkozik a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola diákjainak mindkét brigád-csoportjáról. Azt mondja, nemcsak szorqalmasan dolgoztak és dolgoznak, hanem lelkiismeretes, a várkerthez méltó szép munkát véqeztek eddig. jakoubek elvtárssal a Belvedere palota közelébe megyünk, itt különböző kijáratokon St egy tégla alakú füves kertbe kerülök, innen pediq szabad területre jutok ki, ahonnan ha feltekintek, a vár északi részét látom, a századokon át épült gyönyörű szent Vitus Dómot, az egykori erődhöz tartozó Daliborkát, a Fehér tornyot, majd az alchimisták híres Aranyutcáját. Ha lepillantok egy mély szorost látok. A hegy két oldala meredeken fut lefelé ... lenn pedig egy keskenyen kígyózó utat látni. A meredek hegyoldalak most kopaszok... a fák, a bokrok eltűntek róluk, a talaj porhanyós és füvesítésre vár. — Itt áttekinthetetlen — magyarázza a mérnök —, valóságos őserdő burjánzott, de most, a brigádosok eredményes munkája révén, ide is utat tör a napfény. A várkert minden zuga megszépül, könnyebben lehet majd gondozni. A briqádosok pillanatnyilag a várhegy egy másik részén dolgoznak. Sajnos nem nagyon követhetem őket, mert nem vállalkozom arra, hogy megmászszam a meredek hegyoldalakat. Innen is úgy kerülök ki, hogy átbújok eqy vaskerítésen és egyenesen a Belvedere híres reneszánsz kertjébe huppanok, ahol szembe találkozom a nevezetes. zengő szökőkúttal, amelyet négy évszázaddal ezelőtt állítottak fel. Díszeit olasz mesterek készítették. A prágai várat és várkertet több mint ezer esztendeje épí' tik, díszítik, de úgy látszik mindig akad itt elegendő munka. Dicséret illeti a nyitrai és a többi — diákot, akik ezt a szép feladatot elvégezték. Azt hiszem, sehol a világon nem lehet úgy élvezni a nyugalmat, a békés pihenést, mint éppen itt, a prágai várban, e reneszánsz kert egy-egy padján. Itt a várban nemcsak a híres szökőkút zenq, de a vár ápolt fái, bokrai és tarka virágát is úgy zengenek, mintha emberemlékezet óta virágoznának és illatot árasztanának. SZABÓ BÉLA 1971. VIII. 26.