Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-22 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

KÖZMONDÁSOK IJJ KÖNTÖSBEN Aki másnak vermet ás, az sírásó. • * • Ne fesd az ördögöt a falra, mert megver a házmester! * » • Addig takaróddzál, ameddig nyújtózkodol. * # » , Addig }ár a korsó a kútra, míg be nem vezetik a vízvezetéket. Nézd meg az anyját, hogy el ne vedd a lányát. Kéz kezet piszkít. Aki disznók közé keveredik, előbb-utóbb megeszi a korpát. * • • Aki sokat markol, többet fog a keveset markolónál. JŰL TETTE Sophia Lorent kihallgatáson vett részt Vatikánban. A mélyen kivágott ruha nántja az egyik meghajlás közben lecsúszott, s teljesen láthatóvá tették kivételes nagyságú domborulatait. — Szent Antalom! — szörnyülködött el az egyik püspök. Erre megszólalt egy hang: — Jól tetted, hogy idehívtál. Itt aztán igazán van mit nézni! RECEPT A nyolcvan éves, makkegészséges Szabó bácsit, hosszú élettének titkáról faggatják. — Egyszerű ez, gyermekeim. Amikor a feleségem, nyugodjon békében, veszekedni kezdett, fogtam a kalapom és elmentem sétálni a közeli park. ba. így történt meg, hogy majdnem nyolcvan évet a friss levegőn töltöttem ... NYUGALOM Cicvareknak mondják a kávéházban: — Béla, ha hazasiet még ott találja a feleségénél Sopánkait. Cicvarek legyint egyet: — Mit siessek? Ahogy én Sopánkait ismerem, holnap is ott ltsz a feleségemnél. ORVOSNÁL — Doktor úr. a férjein mindig az előbbi feleségéről beszél. Kérem, mondj.-i meg, mit tegyek? — Egyszerű ez. Beszéljenek neki a következő férjéről. KIJÖTTEK Kiss és Nagy szenvedélyes halászok. Kiss sopánkodik, hogy a pecázáshoz nem tud gilisztát szedni. — Egyszerű ez — feleli Nagy. Végy két vasrudat tedd bele a földbe kösd össze dróttal eressz bele húsz voltot és a giliszták maguktól kijönnek. — Megpróbálom — mondta Kiss és ezzel elváltak. Másnap ismét találkoztak. Kiss dagadt arccal, monoklis szemmel jelent meg. — Mi történt? — kérdezi ijedten Nagy. — Hát az úgy volt, hogy mindent úgy csináltam, ahogy mondtad. Húsz voltnál jöttek a giliszták. Nagyobbat akartam, hát kétszáz voltot eresztettem. Jöttek nagyobb' giliszták, sőt más állatok is. Ezzel sem elégedtem meg beleeresztettem kétezer voltot. Erre kijöttek a bányászok és Jól tiszszevertek, KEZDET A fiatai menyecske korholja a férjét: r- Hányszor mondjam, szívem, hogy ne nyúlj a szakácskönyvemhez. Most is ellapoztad, és így nem tudom, hogy mi is az az étel, amit már félig elkészítettem! HANGVERSENY Az asszonyka oldalba böki férjét és odasúgja: — Nézd, Péter, a szomszédunk elaludt... — Szörnyű vagy, Irén — dünynyögi mérgesen a férj. Ilyen csekélység miatt képes voltál felébreszteni? MAjOM Pistiké odamegy az anyjához: — Mami, az apu azt mondta, hogy a majomtól származunk. Édesanyja szórakozva feleli: — Nem tudom biztosan, Pistike. Még nem ismerem apukád valamennyi hozzátartozóját. HAJÓTÖRÖTTEK f M

: • t i — Uránt, hálás vagyok önnek, hogy megmentett. . . — Kényleien voltam, hiszen már nyolc napja nem ettem . .. (Várnai Gyula karikatúrája} Mk [ JJ a Szöveg nélkül, avagy a kíváncsi Napocska ... (Pavliha — Zágráb) Osz FERENC Miért volt nagy költő Bazsalikom Balázs? A hálás utókor úgy emlékszik majd Bazsalikom Balázsra, mint a szenvedés, a fáidalom sorsüldözött dalnokára. A jeles alanyi költő csengő-bongó rímei betegségről, elidegenedésről, szerelmi csalódásokról, éhezésről és üldöztetésről vallanak. Szerencsés voltam és személyesen ts ismerhettem Balogh Lajost, aki a zengzetes Bazsalikom Balázs néven véste be nevét az irodalomtörténetbe. Igazi nagyságáról is csak én számolhatok be; pontosan ismertem a költő életét, és bármennyire dicsekvésnek hat, de legbelsőbb bizalmasának tekintett. Bazsalikom azért volt nagy költő, mert a szenvedésről irt, de soha nem szenvedett. Szerelmi csalódásain siránkozott, de legfeljebb benne csalódtak azok a szerelmes asszonyok és leányok, akik végigkísérték sikeres életútján. Bazsalikom azért volt nagy költő, mert amikor ifjú szerelmétől a már kissé idősebb, de még mindig nagyon szép hitveséhez sietett, a busz peronján megírta a „Engem nem szeret senki" című csodálatos szonettet. Bazsalikom azért is nagy költő volt, mert a „Hetek óta éhezem" című emlékezetesen szép versezetét a Gundel Étteremben írta egy „libamájszeletek Marshall módra," és egy egy „somlói galuska" között. A vers, melyről a kritikusok megállapították, hogy rövidségében is a legtöbbet mond el az éhségről, azért sikerült ilyen kurtára, mert á Gundelben jó volt a kiszolgálás, és a pincér a két fogás között csak hat perc szünetet tartott. Ennyi idő alatt pedig — ezt bárki beláthatja — nem lehet elbeszélő költeményt írni. Megadályozta ebben az is, hogy csak annyit írhatott, amennyi egy papírszalvétára ráfért. Bazsalikom, az említetteken kívül azért is óriási költő volt, mert meg tudta írni a „Kutyaólban lakom" című kesergőt. Nagy teljesítmény volt ez, mert a szonettet hatszobás villájának tetőteraszán írta, két jeges whisky között, egy színes napernyő árnyékában. Megdöbbentő erővel láttatja e versben, odújának falán a kivirágzott penészt, és drámai erővel sikoltanak fel a refrén szavai: „Ö, ha csak egy kis napfényt láthatnék ..." Bs volt-e magány fájdalmának jobb kifejezője, mint ó, aki hat gyereke, apósa, anyósa, szülei és hitvese társaságában képes volt megírni a „Hetek óta nem nyitják rám az ajtót" című fájdalmas versét. Ez is jelzi, hogy milyen nagy költő volt Bazsalikom Balázs. Azért is nagy költő volt, mert ámbátor kilencven kilót nyomott, szenvedélyes evezős, síelő és súlyemelő volt, megírta a „Hálni jár belém a lélek" című sirámát. Ebben a romló testben öszszetört lelkű költő a megváltó halált várja. Harmincesztendős volt, ekkor, és éppen aznap délután nyert meg egy ökölvívó amatör versenyt. Részegen a józanság dicséretét zengte, másnaposan — fájó fejjel és háborgó gyomorral — a bor zamatáról írt népi ihletésű bordalt. Es nagyságát jelzi az is, hogy ámbátor soha nem hagyta el Budapestet, meg tudta írni a „Szomorúan csipognak a kakasok a tetőkön" című falusi életképét, melyben hangulatosan írja le a magyar falu kacskaringós kis sikátorait, a dinnyefák tövében szunyókáló, szomorú réti pipitér sóhaját. Nem hiszem, hogy lenne ember, aki ne könnyezte volna meg valamelyik Bazsalikom-sítámot, de ha mégis akadna, aki nem ismeri, annak kedvéért elmondom, hogy Bazsalikom nem a letűnt rendszer dalnoka volt. A felszabadult korban látta meg a napvilágot, a kapitalizmusról csak az általános iskolai tankönyvekben olva sott. Ezért is volt nagy költő ő, aki sírt, holott nevetnie kellett volna, és megkönynyeztette azokat, akiknek tulajdonképen semmi okuk nem volt a szomorúságra. Bazsalikom Balázs nagyszerűségének az volt a titka, hogy rájött arra: az embereknek nemcsak a nevetésre, van igényük, hanem olykor sírni is kívánnak. Es nincs jobb, mint jót sírni, amikor boldog az ember. Furcsa barátság volt a miénk: ő ríkatta, én nevetettem az embereket. Ö nagy lett, elhalmozták díjakkal, én pedig ... De hogy mi történt velem, hogyan éltem én, azt csak Bazsalikom tudná igazán elmondani VADÁSZAT A minisztériumból vendégek érkeztek vadászatra. Az erdész gyorsan elintézte a szükséges dolgokat, s nemsokára megérkeztek a hajtók is. Gyorsan bemutatta okét a vendégeknek, csak az egyiknél időzött többet. —- Ez a leghűségesebb hajtónk — mondta a vendégeknek. Ferencnek hívják és már háromszor véletlenül belelőttek, de ennek ellenére lelkesen teljesíti továbbra is feladatát. — Es nem zavarja magát az a sok ólom? — kérdezi az egyik vendég. — Nem nagyon. Az egyetlen haj az. hogy most már nem tudok úszni... — Gratulálok! On az én századik áldozatom! (Punch — Anglia) Izgalmas riportkép. (Hegedűs István karikatúrája)