Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)
1971-08-22 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
MERÉSZ A tények mór bizonyítanék £ A vállalásokat belefoglalták az évi tervbe £ A párthatározat az iránytű 0 Ötvenezer literrel több tejet adnak el, mint tavaly 0 A terv - hektáronként negyvenöt mázsa búza és negyven mázsa árpa - már valóság 0 Egymillió négyszázezer korona a 20 hektáros kertészetből 0 Még mindig sok gondot okoz a takarmánynövények betakarítása 0 A tavalyinál tíz hektárral nagyobb területen termesztenek cukorrépát £ Növelik az állatállomány létszámát - fokozzák a hústermelést 0 A belterjesités az irányelvük. A fullasztó hőségű első augusztusi vasarnapon a jó öreg nap igazán nem fukarkodott az energiájával — bőkezűen ontotta melegét a Nagymegyeri Efsz (Üalovoj határára. Ennek a nagy buzgalomnak — a szövetkeztesek szempontjából — egyáltalán nem volt . sok értelme. Hiszen már egyetlen szál érlelni való gabonát sem talált a nagymegyeri határban, de talán az egész Csallóközben sem. Ettől függetlenül a tüzes goiyóbis mégiscsak felfigyeltetett magára. Ha nem volt mit természetesen elérni, akkor a koradélutáni órákban már fonnyasztotta a reggel még gyönyörűen zöldellő kukorica, cukorrépa és nem kisebb mértékben a kertészeti ültetvények levelét. Morva Józsefnek, az 1600 hektáros szövetkezet főagronőmusának — és még bizonyára sokan másoknak a mezőgazdasági szakemberek és dolgozók közül — nem csupán a 34—35 fokos hőségtől gyöngyözött a homloka, hanem attól is, amit látott a határban. Erre a csallóközi'földre a tavaszi és nyári időszakban akár minden nap eshetne az eső. Persze ežt a tikkasztó hőséget azoknak is nehéz volt elviselni, akik a hűsítő vízben, a vízpart árnyas fáinak hűvösében, esetleg a lefüggönyözött szobában élték át. De azért annak sem volt könnyebb, aki mondjuk a szalmát bálázta, hordta kazalba, vagy pedig a DT kabinjában töltötte a szabad hétvégi forró napokat: Ám úgy látszik, hogy minden a legjobbra fordul. Szlovákiában púposra teltek a gabonaraktárak, nem kevésbé a nagymegyerieké. Igaz, hogy zivatarral jött, de mégis esett az eső, a több helyen viharos erejű szél legalábbis egy időre elkergette a kánikulát. De hadd térjek vissza a nagymegyeri szövetkezet sikereihez, problémáihoz. Zsoldos József elvtárs, a szövetkezet elnöke régebbi ismerősöm, a szövetkezetükről ls halottam már egyet és mást, így hát gyorsabban ment a beszélgetés. Az iránt érdeklődtem, mennyire tették magukévá a gazdaság, a termelés fejlesztésében a párt irányvonalát. — Konkrétan mire gondol? — kérdezte. — Elsősorban arra, hogyan biztosítják szövetkezetükben annak a határozatnak a teljesítését, ' hogy az öéves tervben a teljes termelést 15, az árutermelést pedig 25—26 százalékkal növeljék. — Számításunk szerint ez a merész- terv is — egészen valószínű — teljesítve lesz, ámbár ezt csupán általánosságban Ígérhetjük meg. Nem úgy értem, hogy nem teljesítjük a tervet, hanem ügy, hogy egyik másik terményből egy-egy évben lehet kisebb nagyobb kilengés lefelé, de felfelé is. Mint például az idén búzából. A tavalyihoz viszonyítva 35 százalékkal volt jobb a hektárhozam. Árpából csak 12 százalékkal, de azért azt a hektáhozamot akár az új ötéves terv átlagának is elfogadhatnánk. — Mennyi volt a hektárhozam? Erre már a raktár-könyvelő válaszolt. Molnár Ernő elvtárs boldogan közölhette, hogy árpából Is elérték a járási átlagot, egy kevéssel többet is. Hektáronként 45,52 mázsa termett, 5,62 mázsával több, mint tavaly. Vele telefonon beszélgettünk, nem láthattam mi tükröződött az arcán, de hangján a szerénység mögött azért ott bújkált egy kis elégedettség, amikor arra a kérdésemre válaszolt, — akkor ezekkel a hektárhozamokkal alighanem a dunaszerdahelyi járás (Dunajská Streda) legjobbjai között vannak. — Azt azért nem merném mondani, hogy a legjobbak között, inkább csak azt, hogy ezekkel az eredményekkel bizonyára a járás szövetkezeteinek jobbik felében fogunk helyet foglalni. — Még azt is hozzátette: — Remélem ilyen hozamokkal már közepesnek lenni sem szégyen. Egyetértettem vele. Miért is ne. A második világháború előtti években ennyinek az egyharmadával is elégedettek voltak a földművelők, bár hozzá 1 kell tenni, bogy a Csallóközben az országos átlagnál akkor is több termett. Zsoldos és Morva elvtársaktól azt is megtudtam, hogy évente megközelítőleg százötven vagon műtrágyát haszri_í8ak fel. No, persze nem tiszta tápanyagban. hanem a talajnak szükséges nyers mennyiségben. De két mázsánál tiszta tápanyagban is többet Juttat egy-egy héktárba. Persze ez átlag. Oda kerül több a talajba, ahol a növény jobban meghálálja a nem éppen olcsó tápanyagot. tJjra a párthatározatra terelődött a szó. A cukorrépából a vetésterület bővítését irányozta elő a határozat s egyúttal a hektárhozam növelését is. Nos, ők tavaly 70 hektáron termeltek cukorrépát. Az átlagos hektárhozam 417 mázsa volt. Az idén 80 hektárt vetettek be ezzel az egyik legfontosabb ipari növénnyel, amelynek termékei hazánk kivitelében jelentős helyet foglalnak el. Ök a tavalyi hektárhozammal már magasan az országos átlag fölött vannak. Ha az idén is hasonló lenne a hektárhozam, akkor 10 százalékkal, vagyis több mint 29 vagonnal több répát adnának el a tavalyi mennyiségnél. Ám ez aligha így lesz. Erre az évre ugyanis 450 mázsás hektárhozatom terveztek és legalább annyi ígérkezik. így tehát a cukorrépa rendben van. A számítások szerint a múlt ^vinéí nem 10, hanem 23 százalékkal több cukorrépát adhatnak el a nagymegyeriek. Más a helyzet a határozatban szintén szereplő burgonyánál. Ültetnek ők annyit, amenynyit tőlük korai burgonyából elvár a piac. Többre sem a földből, sem a munkaerőből nem futja. Hozzátehetném még az öntözési lehetőséget is. Még a lucernának is csak csekély százalékát tudják öntözni. Pedig kell a sok és jó takarmány, mert vásárolt takarmányból aligha lenne kifizetődő az állatállomány számának növelése. Már pedig a párthatározatnak ez az egyik leghangsúlyozottabb tétele a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban. A nagymegyeri szövetkezetben az állattenyésztés fejlesztését illetően a tehénállomány számának növelésére fordítják a legnagyobb gondot. Ennek ellenére az idén „mindössze" annyit vállalhattak, hogy a tavalyinál ötvenezer literrel több tejet adnak el. Mert hiába gyarapították az állományt, az első laktációs „kistehenek" még kevés, a kiselejtezésre „megérett" idős tehenek pedig már kevés tejet adnak. Bosszankodik is néha a zootechnikus, csakhát egy jó tehenet — a saját nevelésből — nem lehet egyik napról a másikra az etető-itató vályúhoz kötni. Általában három évre van szükség, amig a borjúból kistehén lesz és elkezd tejelgetni. •r. >e &S S E E >o JO •E x B MS O >. •E so 1-. ell l-Ä M . O ®«E ejjS » es •S B O ® Š n CM » Ä — X? S — •a ** a E ® g S * 0 0 ä a ® 0} Od 8«i 8\g.~ $ 8 s-a-g MU <8 C K 60 Sokkal jobb a helyzet a hústermelésnél. Bár nem erre vannak szakosítva, azért mégis 3353 mázsa hús eladását vállalta a szövetkezet. Apropó... a vállalások. Erre tereltem a további beszélgetést. Mégkérdeztem: — Milyen vállalásokkal köszöntötte a szövetkezet és az egyes tagok a jubileumi évet és a kong. resszust. Kissé meglepett a válasz, melyet a világ legtermészetesebb hangján adott Zsoldos elvtárs. — Mi" a gazdaságunkban nem készítettünk külön kötelezettségvállalást erre a két nagy eseményre. — Talán nem volt aktivitás a tagok és a dolgozók részéről, vagy nem akadt olyan ember, aki szervezze ezt az országos méretű, nagy jelentőségű mozgalmat? — kérdeztem, alighanem olyan hangsúllyal, hogy az alnök valamilyen felelősségre vonásnak is érezhette. De arcvonásai nem bosszúságot árultak el, inkább olyan elnéző mosoly jelent meg rajtuk. — Az ötödik ötéves terv irányelveit már decemberben kézhez kaptuk. Arról végképp sžó sincs, hogy ne lenne elég aktivitás. Éppen, hogy. volt. Beszélgettünk róla lépten-nyomon, mit tudunk kihozni a gazdaságból ebben az évben. Ez lényegében már a szervezést jelentétte. A tervezésnél aztán a hozzászólások, javaslatok ügyelembe vételével a maximumig feszítettük a húrt. Szóval a vállalások nálunk már benne vannak a termelési tervben. Így láttuk jobbnak, a teljesítés szempontjából biztosabbnak. Ez ugyan nem mutatós, de ha az eddigi eredményekre nézünk, akkor azt látjuk, hogy hasznos. Kissé elgondolkodtam a hallottakon, még nem értettem egészen ennek az intézkedésnek a lényegét. Zsoldos elvtárs észrevehette, hogy hányadán is állok, talán azért folytatta a magyarázatot olyan nagy buzgalommal. — Nézze, ha az ötéves terv időszakában a korábbi ötéves tervben elért átlaghoz viszonyítva 15 százalékkal kell növelni a termelést, akkor abból egy-egy esztendőre 3 százalék esne. Hét mi nem 3, hanem több mint 10 százalékos növekedést terveztünk erre az esztendőre. Ez szigorúan benne van a pénzügyi tervben. Minden dölgozó úgy végzi a munkáját, hogy azt a tervet, amelyiktől a havi .fizetése függ, hiánytalanul teljesítse. Namármostl Ha mi ennek az ötéves terv. nek az első esztendejére mondjuk 3,5 százalékos termelés-növekedést tervezünk, a többit külön papíron, vállalások formájában fejezzük ki, akkor a dolgozót elsősorban a terv teljesítése érdekli, a papírra vetett vállalást úgy veszi, hogy annak nem teljesítése esetén vele szemben úgy sem lehet gazdasági szankciókat alkalmazni. Azért vettük be mi a tervbe — a tagság teljes beleegyezésével — a maximális termelési lehetőségeket, mert a dolgozók ma már természetesnek tartják, hogy a terv nálunk szentírás. Furcsa logika, de nem tudtam azt mondani, hogy rossz. Mert a termelési irányszámok és az eredmények mögött már ott érződik, hogy a nagymegyeri szövetkezetesek szívvel-lélekkel ott állnak a merész, de nem vakmerő, hanem reális terv megvalósításáért a termelés minden ágazatátában. Nézzük például a kertészetet. Egymilliónégyszázezer korona a terv. Sikerül-e ennyit megtermelni azon a 20 hektáron? Olyan összegről van szó, amely mindenképpen említést érdemel; még akkor is, ha az időjárás annyira közbeszól, hogy pár ezer koronával lemaradnak a tervezeti bevételtől. Nagy János kertészt azonban neia olyan fából faragták, hogy egykönnyen lemondjon arról, amit vállalt. Sokat bosszankodik, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretné. De azért a végén mindig megbékél és búcsúzáskor még azt is mondja: — Jó ezekkel a lánykákkal, asszonyokkal dolgozni. Szorgalmasak, szófogadók. Az irodában hallottam, hogy az ilyesmi tőle ritka szó. Az eddig elmondottakhoz talán még annyit, hogy a nagymegyeri szövetkezet minden szakaszon a párthatározat megvalósítására helyezi a fő súlyt és erejéhez, lehetőségeihez mérten a belterjesség fokozására törekszik. És ez a helyes út. HARASZTI GYULA