Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-18 / 195. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1971. aug. 18. SZERDA BRATISLAVA • XXIV. ÉVFOLYAM 195. szám Ara 50 fillér AZ ÉPÜLŐ BRATISLAVAI HÍD ELVTÁRSI JÓKÍVÁNSÁGOK Ondrej Klokoč elvtárs 60. születésnapja alkalmából (CSTK) — Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára teg­nap fogadta Ondrej Klokočot, az SZLKP KB elnökségének tag­ját, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét, és 60. születésnapja alkalmából átadta neki a CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága üd­vözlő levelét. jelen volt: Peter Colotka, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB elnökségének tag ja, az SZLKP KB elnökségének tagjai — Elena Litvajová, Ľu­dovít Pezlár, Gejza Slapka és Václav Vačok, továbbá Viliam Salgovič, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsá­gának elnöke, Eugen Turzo, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerü­leti bizottságának vezető titká­ra és Dániel Futej, az SZLKP KB osztályvezetője. Lenárt elvtárs ajándékként Miloš Bazovský nemzeti művész „Arvai falu" című alkotását ad­ta át a jubilánsnak. Az SZLKP Központi Bizottsá­ga a következő levéllel köszön­tötte az ünnepeltet: „TISZTELT ONDREJ KLOKOČ ELVTÁRSI Hatvanadik születésnapod al­kalmából fogadd Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának szívélyes elvtársi üdvözletét. Őszinte köszönetet mondunk a párt és dolgozó népünk érde­kében végzett becsületes és ön feláldozó munkádért. Nagyra értékeljük, hogy már negyven év óta haladsz a párt tagok soraiban. Egész eddigi életedben kifejezted teljes oda­adásodat és hűségedet a marxiz­mus-leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus eszméi iránt. Politikai állásfoglalásodban mindenkor érvényesítetted és védelmezted népünknek a Szov­jetunióhoz fűződő barátságát. Kijártad a kommunista forra­dalmi élet kemény iskoláját. Részed volt a burzsoá rendőr­terror üldözésében. Részt vet­tél a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében és har­caiban. Amikor hazánk felsza­badult a fasiszta elnyomás alól, tevékenyen kivetted részed szo­cialista társadalmunk építésé­(Fulytatás a 2. oldalon) lóthpál Gyula felvétele A választások tanácskoztak a cseh Nemzeti Front titkárai (ČSTK) — A CSSZK NF kerületi és járási bizottságainak néhány vezető titkára Prágában tegnap tanácskozást tartott. A tanácsko­zást josef Kempný, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára, a CSSZK NF Központi Bizottsága nak elnöke vezette. Josef Kempný elvtárs az érte­kezleten hangsúlyozta, hogy a CSKP XIV. kongresszusa a parton belöli konszolidációs folyamat megvalósítását jelentette. Ehhez hasonlóan a választások ennek a folyamatnak a befejezését képvise lik társadalmunkban. A XIV. párt kongresszuson elfogadott határo­zatok nem csupán a CSKP, hanem egyben a csehszlovák szocialista társadalom fejlődésének program ját képezik. Ezért tehát a CSKP vezetésével az egész Nemzeti Front programjává válnak. Az értekezleten, amelyen részt vett Miroslav Zavadil, a CSSZK NF KB alelnöke, s Vladimír Ved ra, a CSKP KB állami szervei osztályának vezetője, számos ja vaslat hangzott el a Nemzeti Front szerveinek és szervezetei­nek munkáját illetőleg. A vita keretében tényeken mutatták be. hogy a Nemzeti Front minden to kon elfogadta a CSKP XIV. kong resszusának határozatait. Nixon „valutamentő" intézkedeseinek visszhangja Brüsszel — Közös politikai vonal kidolgozására készülnek az Európai Gazdasági Közösség országai Nixon „valutamentő" lépései nyomán. A hét elején a legtöbb nyugat-európai arany­és értéktőzsde bezár, s megin dúltak a feltehetőleg hosszan tartó tanácskozások. Lényegében minden közös piaci ország egyetért azzal, hogy két fő fontosságú tanács­kozást kell tartani. így össze kell ülnie a tíz vezető kapita lista ország képviselőinek, majd össze kell hívni a közös piaci országok gazdasági és Dénziigyminisztereinek tanács­kozását. A Közös Piac végrehajtó bi­zottságának tagjai és szakértőt, valamint a központi bankok és pénzügyminisztériumok tisztvi­selői sietve félbeszakították szabadságukat s visszaindultak Brüsszelbe. Az EGK-országoknak előbb technikai problémákat kell meg oldaniuk. Ilyen pl. az a kérdés, megváltoztassák-e a mezőgaz­daság árrögzítésében használt „valutának", a közös elszámo­lási egységnek az értékét. Ha ezen túljutottak, a neheze csak akkor következik: újjá kell szer­vezni a nyugati világ valuta rendszerét. Nyugat-Németország és Hol­landia számára úgy vetődik fel a kérdés, vajon fenntartsák-e nemzeti valutájuk lebegését az­zal egyidejűleg, hogy a dollár árfolyama is szabad. Belgium, Franciaország és Luxemburg — mint ismeretes, — államközi és államkereske­delmi ügyletek számára fenn­tartotta a hivatalos dollárpari­tást, de ugyanakkor megenged te, hogy a spekulatív tőkék egy külön piacra áramoljanak. Egyedül Olaszország tartotta fenn a teljes hivatalos pari­tást, sőt itt hétfőn az amerikai és más turisták védelmében külön intézkedést hoztak: a múlt heti hivatalos árfolyamon, amely alig kevesebb a hivata­losnál, fejenként és naponként továbbra is 50 dollár váltható át. Párizsban nyilatkozatot tett közzé Mitterrand, a Szocialista Párt elnöke. Véleménye szerint Nixon döntéseit „társadalmi és G yakran tanúi vagyunk annak, hogy a tudomány racionálisan kimutat­ható vívmányait, amelyek az ember és az egész társadalom számára a sztereo­tip és nehéz munka alól való felszabadu­lást jelentik, egyesek zökkenő nélkül, má­sok viszont csak sok huza-vona árán érvé­nyesítik. Elég megemlíteni, hogy számos újítási javaslat hever parlagon, csupán azért, mert egyik vagy másik vállalat nem érdeklődik iránta, az elképzelést nem rea­lizálhatja. Különféle okok miatt gyakran milliókat érő találmányok, újítási javasla­tok fekszenek elintézetlenül. A mulasztás elsősorban a szervezés és irányítás elégtelenségének tulajdonítható. A szervezés és irányítás azonban az em­berek műve. Ám e tényt nem elég csupán leszögezni. Meg kell vizsgálni azt is, hogy a felelős személy miért cselekszik más­képpen, mint ahogy elvárják tőle, és mint ahogy kötelessége lenne. Rengeteg példa bizonyítja, hogy az em­berek százezrei lelkiismeretesen végzik kötelességeiket, következetesen tejlesítik az előirányzott terveket, sőt sokan többet is nyújtanak, mint amennyit tőlük a mun­kaszerződés alapján várnak. Akadnak azon­ban olyanok is, akik nem tartják szüksé­gesnek alapvető kötelességeik teljesítését, ennek ellenére „munkájukért" jutalmat várnak, nem ritkán követelnek. Az ilyen visszás, a társadalmat megkárosító jelen­ségekre lépten-nyomon rá kell mutatni, és le kell leplezni a hanyagokat, a munka­fegyelem megszegőit, dolgozzanak azok bárhol. Nem állítjuk, hogy a munkaerkölcs ne­gatív jelensége az ember lényegében gyö­kerezik. Nem valljuk a burzsoá világnak azt a kozmopolita nézetét sem, mely sze­MUNKAERKÜLCS rint az emberi természet „örök", változat­lan és változtathatatlan. Mi azt hisszük és valljuk, hogy az emberi tudat és cselekvés befolyásolható. Bizonyítja ezt a felszaba­dulás óta eltelt időszak is. Politikánk és ideológiánk hatása révén sokan a munka hőseivé váltak, tettekkel bizonyították, hogy milyen változáson esett át gondolko­dásmódjuk, cselekvésük. Ezeknek az em­bereknek új a munkához való viszonyuk is. Az ő magatartásukat, a munka front­ján tanúsított példájukkal állítsuk előtér­be, a jól végzett munkát jutalmazzuk. Ha azt akarjuk, hogy minden munkás, technikus, mester, valamint minden vezető dolgozó eredményesen realizálja a kutatá­sok és a tudomány eredményeit, és hogy lelkiismeretesen gazdálkodjon minden vo­nalon, vizsgáljuk meg a munka díjazásá­nak formáit, és csak azokat részesítsük mind anyagi, mind erkölcsi elismerésben, akik azt megérdemlik, akik számára a ju­talom ösztönzést jelent további Jó mun­kára. politikai válság" követi majd még ezen az őszön. Mitterrand hangsúlyozta, hogy az „európai kormányok a dollár stabilitása nélkül nincsenek abban a hely­zetben, hogy saját valutáiknak stabilitást biztosítsanak. Az árat ezért a munkások fogják megfizetni", Ausztráliában a bankok teg­nap felfüggesztették külföldi valutaoperációjukat. Erre egy hivatalos rendelkezés nyomán került sor. A sydneyi értéktőzs­dén eközben igen élénk tevé­kenység folyt. Az amerikai ér­dekeltségű részvényektől akart mindenki szabadulni, amelynek következtében a nagy amerikai befektetéssel működő mammut­vállalatok több millió dollárt veszítettek. Ugyanez a jelenség szinte „drámai" formában éreztette hatását a tokiói tőzsdén. A Reu­ter szerint a tulajdonosok „bár­mi áron" igyekeztek megszaba­dulni részvényeiktől. Kedden a nyugat-berlini üz­letekben még három márkát sem ért egy dollár — ez volt a nyugat-berlini kereskedők, üzletemberek első, ösztönös reagálása Nixon bejelentéseire. Korábban Nyugat-Berlinben az volt a szokás, hogy nyugati turisták dollárral is fizethettek az üzletekben, s a kereskedők a dollárt hivatalos árfolyamon váltották át. Kedden délelőtt a Kurfürstendammon és a bel­város más főutcáin számos üz­letben a nyugati turisták dol­lárjait vagy dollárcsekkjeit a kereskedők még 1:3 arányban sem voltak hajlandók elfogad­ni fizetés fejében. Egyes • ban­kok 3,30—3,35 márkáért — de csak korlátozott mennyiségben váltották át dollárt és csekket. A napi átváltható kvóta egye­lőre 50 dollár fejenként. Kedden a nyugat-berlini tőzs­de zárva tartotta kapuit. A Die Welt fő szalagcíme: „Nixon határozatai sokk gya­nánt hatottak — veszélyben a szabad világkereskedelem". A Die Welt vezércikke ezzel a megállapítással végződik: „Most az Egyesült Államok számára megkezdődött »a szent önzés* korszaka." Ha tudományosan akarunk irányítani, tudományosan kell közeledni az emberi szubjektumhoz is. A munkaerkölcs minő ségét ugyanis nem utolsósorban szintén azok a viszonyok határozzák meg, ame lyek között az ember vagy a kollektíva dolgozik. Ha az ember cselekvését a jobb felé akarjuk megváltoztatni, először meg kell változtatnunk a körülményeket, ame­lyek a várt és kívánt cselekvést akadá­lyozzák. A szocialista társadalom munkafegyel­me előscrban az önkéntes és öntudatos fegyelemre épül. Módszerünk a meggyő­zés. Nem engedhető azonban meg, hogy rendszerünk humanizmusával egyesek visz­szaél jenek és kötelességük elmulasztásá­val kárt okozzanak a vállalatnak, az egész társadalomnak, mindannyiunknak. A pozitív vonások, az önkéntesség, az öntudatosság, az önzetlen mun­ka, az új módszerek bevezetésére és általában a teljesítmény állandó növe­lésére irányuló törekvés többnyire csak ott nyilvánul meg, ahol ehhez megvannak a kedvező feltételek: a jó politikai munka és a körültekintő szakvezetés. Az emberek különböző beállítottságúak. Ahhoz, hogy megértsük és megnyerjük őket, érteni kell a nyelvüket. A munkaerkölcs közös ügy. Legyünk azon, hogy követelményét mindig minden ki teljesítse. (Rpl A 24 OLDALAS mínaptI ÚJ SZÚ GAZDAG TARTALMÁBÓL: A választások jelentősége a szocializmusban — Vladimír Pancír cikké a Tribunából Merész, de reális tervek — Haraszti Gyula riportja Lépésről lépésre — Beszélgetés Szabó Imre elvtárssal, a komáromi járási pártbizottság titkárá­val a választási előkészüle­tekről Vannak szilárd pillérek — Beszélgetés Elnll Boleslav Lukáč-csal Zene - zene nélkül — Moldova György novellája Pihenni, szórakozni — Csető János romániai riportja Versek, humor Motorosok, stop! Mindenről - mindenkinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom