Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-08 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

•X'i'iw IÜ Az utóbbi esztendőkben akkora pénzcsomók röpködnek a labdarúgásban, hogy az emberek gyakran teszik fel a kérdést: „Hová fog ez vezetni?" Lépten-nyomon halljuk manapság a kifejezést, hogy „kommerciális labdarúgás", ami a hétköznapi nyelvre lefordítva a milliók körforgását jelenti a világ legnépszerűbb labdajátékában. S a bankjegyek vándorlása érthetetlen az egyszerű földi halandók számára, mert az több fényévnyi távolságra van a józan észtől és a logikától. Tíz miniszteri fizetés — egy edzőnek! Szinte megáll az ember esze, hogy a Bayern München edzőjének, a ju goszláv Zlatko Csajkovszkijnak 17 500 márka volt a havi fizetése, hogy a hi res Helenio Herrera, a „nagy mágus", az AS Roma mestere évente 408 ezer dollárt keres (10 olasz miniszter évi fizetése), hogy Pietro Anastasit, u juventus középcsatárát 660 millió líráért vásárolták (ilyen összeget még nem fizettek futballistáért a világon), hogy George Best évi jövedelme meghaladja a 30 000 font sterlinget... Ez a fejlődés olyan méreteket öltött világszerte, hogy a nyugtalanító gazdasági kérdésekkel az Európai Labdarúgó Szövetség is kezd foglalkozni, ugyanis minden oldalról aggasztó hírek érkeznek: csökkenő néHeleníu Herrera ötletekben szinte kimeríthetetlen. Legutóbb feliratút akasztott öltönyére: „Kérem, ne xa várjanak!" Könnyű annak, aki 1117 dollárt keres naponta... zőszám, eladósodott klubok, bírósági perek, fekete alap, veszélyes üzletek, a játékosok túlzott követelései, a klubcserékért fizetett óriási összegek stb. Eladósodott klubok Annak idején nálunk is nagy adag irigységgel olvastak és vitatkoztak a hatalmas pénzösszegekről, amelyeket külföldön fizettek a focistáknak és az edzőknek, valamint a klubnak egyegy futballistáért. De nemcsak beszéltek erről, hanem kísérletek is történtek a „majmolásra". A klubok deficitjei azonban mihamar kijózanították az „újítókat", akik pénzzel akarták megváltani labdarúgásunkat. Az UP1 hírügynökség nemrégen felmérést végzett néhány európai országban, hogy megállapítsa, hány labdarúgóklub pénzügyi helyzete aktív. Az eredmény megdöbbentő volt: Angliában 22 közül mindössze öt, Belgiumiján egy, Franciaországban húsz közül egy sem, Olaszországban egy sem (16 közül), Jugoszláviában húrom (16), Hollandiában kettő (18), az NSZK-ban hét (18), Portugáliában egy (14), Spanyolországban négy (15). Tehát nincs ország, ahol legalább a klubok fele ne lenne ráfizeté Egy kis túlzással azt is mondhathatnánk, bogy a csőd és nyomorúság kerülgeti a világ labdarúgását. Angliában, ahol • a profizmus mentes az olasz és a dél-amerikai zűrzavaros viszonyoktól, elegendő egy gyengébb idény — és a katasztrófa az ajtó előtt áll. Valamikor a szigetországban egy élvonalbeli futballista 20 fontot keresett hetente, míg most magasabb fizetése van, mint őfelsége Erzsébet királynő miniszterének. Az anyagi veszteségek évről évre növekednek, s a klubok választhatnak: vagy eladnak egy-egy jó játékosukat és rendezik „dolgaikat", vagy nehéz pénzen újabbakat vásárolnak, hogy ne veszítsék el a lépést az angol „futballplutokráciával" (előkelőséggel). Skóciában sem rózsás a helyzet, habár a skót klubok határozottan jobban állnak, mint „szegény rokonaik", az írek és a walesiek. Ebben az országban csupán a Celtic és a Rangers „önellátó", mivel meglehetősen magas nézőszámmal dicsekedhetnek. Átlagban 35 000, illetve 32 000 néző tekinti meg a Celtic és a Rangers mérkőzéseit. Az NSZK-ban, ahol nemrégen még „gazdasági csodáról" beszéltek, anynyira rosszabbodott ilyen tekintetben a helyzet, hogy a Der Spiegel című hetilap nyíltan megírta: .,A szövetségi ligában szereplő 18 klub adóssága majdnem eléri a 14 millió márkát. Egyes klulKik például csak úgy menekültek meg a széteséstől, hogy teljesen vagy részletesen elengedték adóhátralékaikat." Sokat fizetnek az átlagos játékosért A válság okait nehéz keresni és megtalálni. Lehel, hogy Uwe Seelernek van igaza, aki kijelentette: „Nagyon sok pénzt fizetnek manapság egy egy átlag játékosért". Többen osztják a legnépszerűbb nyugatnémet labdarúgó nézetét. Hogy ki a hibás? Azt mondják, elsősorban a klub vezetőit terheli a felelősség, akik kidobálják a százezreket és milliókat, s aztán csodálkoznak a dolgokon, a nézőszám csökkenésén. Az így kialakult helyzet látszólagosan szokatlan: a pénz nyilvánvalóan nem segíthet a játék színvonalán, de a nézők kényelme érdekében még mindig nagyon keveset tesznek ,iz egyes klubok. Hogy mennyire fonák helyzetek uralkodnak a futballban, azt a Bécsi Rapid esete bizonyítja. A nagy múltú osztrák együttesnek 28 szerződéses játékosa van, és a klub havi kiadása eléri a 480 000 schillingéi. Ez nem is csoda, hiszen a vezetők sok esetben csak azért vásárolnak drága áron játékosokat, hogy azt ne szerezze meg az ellenféll A Rapid úgy menekült meg a teljes felbomlástól, hogy az egyik bank hárommillió kölcsönnel „kedveskedett" a bécsleknek. Tavaly az NSZK ban például 12 millió márkát fizettek a klubok az átlépésekért. A fentebb említett hetilap megállapítja, hogy az átlépési időszakban törvénybeütköző „húzások" történtek. (Egyébként nem is olyan régen göngyölítettek fel egy megvesztegetési botrányt, s az illetékesek szigorú büntetéseket szabtak ki a vétkesekre. Rémítő számok jönnek Olaszországból is. Mind a 16 első- és a 20 másodosztályú klub ráfizetéses. Ennek ellenére az olasz futballisták keresnek a legjobban Európában! Átlagban 2000 dollárt havonta. Emellett Olaszország az egyetlen ország Európában, ahol nem csökkent a nézőszám. (A sikeres mexikói szereplés következménye.) l'ietro Anastasi, a „hűtőszekrényes középcsatár esete példázza legjobban az olasz viszonyokat. A Varese elnöke, G. Borglii, aki hűtószekrénygyártással foglalkozik, eladta Anastasit a torinói Juventusnak, melynek elnöke, dr. Atigeli a Fiat gyár társtulajdono sa. És most jön a lényeg: a 660 millió lírából a Varese 200 milliót kapott készpénzben, a többit villanymotorok formájában. Mert ugyebár, mit ér a hűtőszekrény villanymotorok nélkül? Anastasi „csak" 20 milliót kapott.,. Van kiút? A fennálló problémával kapcsolatban meglehetősen okos gondolatot fejtett ki a Real elnöke, Santiago Barnebau, aki 28 éve áll a klub élén: „Ma már nincs értelme játékosokat vásárolni, mert a nézők ezt nem szeretik. A szurkolók saját futballistáikból Geurge Best. Azt mondják. Anglia első milliomos labdarúgója akarnak csillagokat kialakítani. Hiá ba, a labdarúgásban is változnak az ízlések, akárcsak az élet miíideu te rületén. Régebben hosszú szoknyát hordtak, most a minit és. a forró nadrágot részesítik előnyben." Ez a nézet annál is érdekesebb, mert annak a klubnak az elnöke vallja, amely éveken keresztül külföldi csillagokra építette'csapatát: Di Stefano, Puskás, Miiller, Kopa, Didi, Canario, Evaristo, Dominquez šťb. Kubala László, a spanyol válogatott új szö.vetségi kapitánya nemrégen megje gyezte: „A Real és a Barcelona az idegen csillagok behozatalával tönkretette a spanyol futballt..." Ezért építi most az új szövetségi kapitány a válogatottat fiatal „ismeretlen" labdarúgókra. S az eredmények önmagukért beszélnek. Az egyik külföldi újságíró nagyon frappánsan Sophia Lorenhez hasonlítja a jelenlegi labdarúgást, amikor azt csillogó szomorúságnak nevezi: mintha a híres olasz filmszínésznő zafír nyakéket, drágagyöngyökből kirakott karórát és hermelín bundát viselné, és alatta semmit, mert nincs pénze ruhára és fehérneműre. Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában, az NSZK-ban a gazdag mecénások meri tik meg a klubokat a teljes csődtől. A kiesés elien is érdemes harcolni Nálunk a labdarúgás kommercuillzálása messziről sem ért el olyan iné reteket, mint a nyugati országokban, habár voltak kísérletek utánozni a nagy külföldi klubokat. Utánozni ez azt jelentette, hogy az egyedüli üdvözítést a nagy pénzekben látni. Ezek a kísérletek aztán megsértették a gazdasági, erkölcsi és nevelési egyensúlyt. Á kétes és túlzott sovinizmus, a hozzá nem értés, a vezetők gyakori cserélődése, a labdarúgó-gyakorlat hiányos ismerete eredményezte az értékek elértéktelenedését. Labdarúgásunkban két fajta számok voltak, és néhol még ma is vannak: az egyikről nyilvánosan beszélnek, mert megfelelnek a „normáknak", a másikról viszont csak suttognak, mert jogtalanok. Pedig társadalmi eszközökről van szó! Mi más fejezi ki legjobban a labdarúgásunkban uralkodó heiyzetet, mint az a tény, hogy nálunk nemcsak a bajnoki címért érdemes játszani, hanem a kiesés elleni harc is kifizetődő. Ugyanis a kiesőjelölt futballisták szeme előtt is lebegtetik az ezreseket. Nem érdekes? Egyébként Csehszlovákiában >s csökkent a nézőszám, így a klubok deficittel zárják az esztendőket. Csak három példa: a Slávia deficitje tavaly 150 000, a Spartáé 87 000, a Trenčíne 800 000 korona volt. Hát hogyan lehetséges ez? Ennék től>h oka is van. Egy azonban nyilvánvaló: kevés néző — sok kiadás. Figyelembe kell vennünk az utazásokkal járó költségeket (repülőgép), az étkezést, a szállást, s nem utolsósorban a játékosok és az edzők követeléseit. Ezeket a kiadásokat az egyesület és az üzem fedezi. De leggyakrabban az tizem és a pártoló lagság áll a háttérben. A Bánik Ostrava, amely nagyban élvezi az osztravai bányák támogatását, tavalyi kiadása meghaladta a kétmillió koronát. És csak most, hogy nem vettek semmilyen játékost, számolnak aktív mérleggel. A Sparta például havonta 500 000 koronát „emészt" fel, s ebliől az összegből 85 százalék az A csapatot illeti. A letnai stadion telt háza 320 000 koronát jelent... Tehát nálunk is költséges a minőségi labdarúgás, A bevételek messziről sem fedezik a kiadásokat. Ez figyel-' meztető. Figyelmeztető a mának, nem pedig a holnapnak, mert akkor már esetleg késő lenne. Nemcsak a televízió... lény, hogy a nézőszám csökkenését a televízió is elősegítette, de a szurkolók „elhidegülését" más tényezők is elősegítettek: magasabb életszínvonal, az ifjúság szórakozásáuak sokrétű lehetősége, a nézők elkényelmesedése, a meghosszabbított jégkorongliga konkurrenciája, a mototurisztika stb. És nem utolsósorban a játék színvonala, az eredmények, a kudarcok, a gólok. Aiuint látjuk a „nagy" futball nagy pénzt igényel. A pénz azonban nem csodaszer, s végeredményben a labdarúgás ellen fordul. És abból a bizonyos mesebeli palackból kiengedett rossz szellemet valahogyan vissza kellene kergetni, eredeti helyére, mert végeredményben nem mindegy nekünk, hogy mi törtéilik pénzünkkel, a társadalom pénzével. TOMI VINCE Öröm és szomorúság, tgy van ez mára futballpályákiin. De hová tűnlek a nézők a lelátókról? iodja Szlovákia Kommunista Pátija Központi Bizottsága. Szerteüti a szerkesztő bizottság. Hősrerkeszlő: lőrinci Gyula Szerkesztőség: Btatislova. Gcikil utca 10. Telelőn: 537 16, 512 23, 335-M. Főszerkesztő: 532-20. titkát tág: 550-16 sportrovat: 505-29. gazdasági ügyek: S06-39, lávltó: 39308 louma. Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 9. Nyomja o Pravda Nrorrdavállalai bratislavai üieme, Bratislava. Stuiovo I Hirdetőiroda: Bratislava. Jesenskéhc '2. telelőn: 551-83. Előfizetési dí) havonta 14.711 korona, a Vasárnapi 0) Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapsiolgálal Előtizelésekel ellogad Hnden postahivatal és postai kéibosltő. Külföldi megrendelések! PNS - Ústredná ezpedicia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie W/Vtl.