Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-04 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

Kolostyabódé Talán szerház volt a neve a malomipar és vízimolnárság idejében Dunaradványon (Radvaft nad Dunajom) annak az 5X5 méteres, zsindellyel fedett raktárhelyiségnek, amelyben a moínárcéh tulajdonát képező, közös vagyonként számon tartott eszközök és tárgyak voltak elhelyezve. Itt voltak a hajómalmok kibocsátásához, Dunára húzatásához és kikötéséhez szükséges faeszközök: szánkók, talpfák s a vaseszközök: hévérek, láncók, vasmacskák, pörölyök és a kötelek, nád, moha, deszkák. Mindezeket a nagy „értékeket" csak a céh elnökének, az ún. „atyamesternek", vagy helyettesének, a „fiúmesternek" az engedélyével vihették el onnan. Használat után pedig vissza kellett szállítani. Ha közben kárt tett valamiben a kölcsönző, meg kellett térítenie. Különben is, némely használati tárgy kölcsönzése esetén használati díjat fizettek. A hévérek használata esetén ez a díj az 1874. évi elszámolás szerint 40 krajcár volt. Nagy összeget jelentett ez abban az időben, hisz 2 konc papiros ára 29 krajcár, 2 üveg tinta és egy plajbász ára ugyancsak 29 krajcár volt és két mészoltónak napszámbér fejében 1 forint 90 krajcárt fizettek. A kolostyabódé, azaz a szerház épülete ma már nem található meg. Teljesen eltűnt, még a helyét Is alig lehet felismerni, mert az 1965-ös nagy árvíz majdnem teljesen elmosta. Nyitray Dezső Kitüntették Bratislava-vidék járás tűzoltói nagyszerű versenyt rendeztek, melynek keretében 8 felnőtt csapat, 1 ifjúsági csapat és több egyéni versenyző indult. A verseny végén Rusák Istvánt, a féli (Tomášov) tűzoltóparancsnokot 42 évi szolgálatáért „Hűségért" jelvénnyel jutalmazták meg. Nagy Ernő A nemesopál bányászairól Valamikor nagyon keresett drágakő volt a nemesopál. Különös szépségét és színjátszó tulajdonságát megcsodálták a szakértők és laikusok egyaránt. A vörösvágási (Cervenica) opál-« előfordulás és az opál bányászata a múlt századokban világhírűvé tette a vidék nevét. A XVIII. század végén, amikor a királyi kamara kezelte a bányát, napi 12 órai munkaidővel 12—17 garast kerestek a bányászok. Ez bizony kevés volt. Béremelést követeltek. Ennek eredményeként napi bérüket 18 garasra emelte a bánya vezetősége. 1900. január 11-én azonban beszüntették a munkát, és bérüket 1 korona 60 fillérre kérték emelni. írásbeli beadványukban rámutattak, hogy azelőtt életfeltételeik jobbak voltak. A betegbiztosítás bevezetését is sürgették. Ez már szervezett sztrájk volt, mert az üzem munkásai, mintegy hetvenen, mind aláírták a beadványt. Egy hétig tartott a sztrájk. Eredményeként — ha csak részben is — teljesítették követeléseiket. A sztrájknak nagy figyelmet szentelt az akkori sajtó. Az Eperjesi Lapok 1900. január 21-i számában figyelemre méltó eseményként említi, mert a sztrájk egybeesett az akkori Ausztriában és a Ruhr-vidéken kitört bányászsztrájkokkal. Az opálbányák azóta kimerültek. Csak emlékek Idézik a bányászok küzdelmes életét. Barabás József Karlovy Varyban a Kolonád fölötti vártoronyban borozót nyitottak. A környezethez méltóan hagyományos öltözetben szolgálják ki itt a vendégeket. 72 hely és bárpult várja a vendégeket ebben a borozóban. Kovács Árpád A kanászdudát valamikor a disznócsorda kihajtásánál használták a kanászok. A tülök hangjával figyelmeztették a gazdasszonyokat, hogy engedjék ki a disznókat. Zalaba községben mintegy negyedszázaddal ezelőtt Kovács József is gyakran használta a kanászdudát. A készítés módját Csuharától tanulta. Többnyire a magyar ökör szarvából készítették ezt a dudát, de akadtak olyanok is, akik tehén, vagy ökör szarvát használtak erre a célra. A tülök kikészítése nem követelt különösebb hozzáértést. A szarvat egy nagyobb edényben kifőzték, hogy a belsőbb, puha részeket eltávolíthassák. Majd a szarv hegyes végét lefűrészelték és az itt keletkezett nyílásba szaruból fúvókát készítettek. Bár voltak olyanok >is, akik fúvóka nélkül használták, vagy rézfúvókát illesztettek a nyílásba. A lefürészelés, illetve a fúvóka beillesztése után a tülök vastagabb végét simára vágták le, esetleg kipsipkézték, majd faggyúval, viaszszal kifényesítették. Végül szíjat, vagy spárgát kötöttek rá, hogy a nyakukba akaszthassák. Ha a kanászduda nem volt elég hosszú,, akkor sárgaréz lemezből készült, csőszerű toldalékkal hosszabbították meg. A duda teljes hossza legalább félméter volt. Ettől kisebbet csak a kanászbojtárok hordtak magukkal. A kanászduda nem meghatározott klaviatúrájú hangszer. A rajta játszott dallamok is teljesen egyéniek. Kovács Józsi bácsi már rég szegre akasztotta, csak a kíváncsiskodók kedvéért íúj bele néha-néha. Veszelei Sándor Nemcs'ak azért gyönyörű a Sztracenai völgy, mert az örökzöld fenyők közül fel-feltűnik a harmadkori mészkősziklák fehérsége, hanem azért is, mert a pisztrángokban gazdag Gölnic patak zúgását hallja a Dél-Szlovákiából jött látogató, miközben a magaslati levegőből mélyet szippant. Inkább érzi, mint tudja, hogy mily fenséges tud lenni a természet. Különleges táj a Szlovák Paradicsom (Slovenský Raj) ezen része. Hozzá hasonlót alig lehet látni. Egyesek úgy mondják, hogy esetleg csak Svájcban. A völgybe sziklakapun keresztül lehet bejutni, vagy ahogy a turisták szoktak: megmászva néhány sziklát és ormot. Aki figyelmesen megnézi a képet, láthatja, hogy egy teljesen zárt völgyet fényképezett le a fényképész a völgyet záró orom tetejéről. Ez a különlegessége ennek a tájnak. Honti Irén (A felvételt Dénes László készítette) Kenyérgondok Gyakran hallunk panaszt a szentesi háziasszonyoktól a kenyérellátással kapcsolatban. Ugyanis a királyhelmeci (Krár. Chlmec) péküzem nagyon sok esetben a megszokott időnél jóval később szállítja kí a faluba a kenyeret. Ez volna azonban a kisebb baj. Jelentősebb azonban az, hogy rendszerint többnapos a későn érkezett kenyér. Nem értik tehát a háziasszonyok a késés okát Vitán felüli, hogy a királyhelmeci péküzem eljárása sok bosszúságot és időveszteséget okoz a lakosoknak. A problémát úgy szokták megoldani a szentesiek, hogy ha kenyérre — és főleg ha friss kenyérre — van szükségük, egyszerűen beutaznak, vagy begyalogolnak a közeli Királyhelmecre kenyérért. Megoldás ez, de csak szükségmegoldás. Ezért tehát teljesen jogos a szentesi lakosok kérése: Jobb kenyérellátást és friss kenyeret! Parajos László A krónikás életjubileuma Kvietok János Komárom (Komárno) város krónikása nemrégiben töltötte be erőben, egészségben életének hetvenedik évét. Gazdag és tartalmas élet áll mögötte. Néptanítóként, majd járási tanfelügyelőként fáradhatatlan munkát végzett az ifjúság nevelése terén. Közismert előadó, szervező. Nyugdíjazása után is fáradhatatlanul gyűjti az adatokat Városunkról és rendszeresen bejegyzi a krónikába, melyet 1949 óta vezet. Az ő kezdeményezésének köszönhető, hogy lemásolták és sokszorosították a krónikát. Ezt a másolatot a város intézményei és iskolái örömmel fogadták és jól felhasználják munkájukhoz. A város közismert és kedvelt krónikását már többször kitüntették példás munkásságáért. Legutóbbi születésnapja alkalmából pedig a városi nemzeti bizottság és a gyermekek is felköszöntöttük. Bende István Ünnepre készülnek Gömör fővárosában, Rimaszombatban (Rím. Sobota) az idén ünneplik a város fennállásának 700. évfordulóját. A városi nem zeti bizottság tíz szekcióból álló szervező bizottságot alakított, hogy az ünnepi előkészületeket idejében megkezdhessék. A város utcáin, terein, parkjaiban több száz propagációs táblát helyeztek el, amelyeken „Rimaszombat 700 éves" szöveg és a város címere látható. A városba vezető utak szélére szintén táblákat helyeztek, amelyeken „Üdvözöljük a 700 éves Rimaszombatban" és „Látogassa meg a 700 éves Rimaszombat nevezetességeit" szövegek olvashatók. Már árusítják azt a 12 felvételből álló fényképalbumot, mely a város nevezetes épületéit, tereit mutatja be. Megjelent a Július Bolfík által szerkesztett városismertető brosúra is. A közeljövőben kiállítást rendeznek majd a gömörl festők műveiből. A Járási Népkönyvtárban pedig azoknak a költőknek, íróknak a műveit fogják bernntatni, akik kapcsolatban állnak, vagy álltak a várossal. Több szemináriumot rendeznek a város történetéről, munkásmozgalmáról, iparáról, az iskolák fejlődéséről és a város környékének természeti adottságairól. Már többfajta emlékjelvényt is árusítanak. És hamarosan forgalomba hozzák majd a „Rimaszombat 700 éves" védjegyű cigarettát. De az ünnepi előkészületekhez tartozik az a lelkes városszépítő munka is, melyet a SZISZ járási bizottsága kezdeményezett. A fő ünnepségeket szeptember 11-én, és 12-én rendezik meg. Ádám Attila Borozó a toronyban Okosan A régi, de még használható épületeket is kihasználják Bodrogszerdahelyen (Streda n/Bodr.J. A régi óvoda épületébe, kisebb átalakítás után, július elsején beköltözött az Állami Bank fióküzeme. De remélhető, hogy hamarosan ez a hivatal is új, korszerű épületet kap. Krajnik Irén A francia partizánok emlékére Véres harcokat vívtak 1944 szeptemberében a Sztrecsnői-szorosban, a felrobbantott alagút körül a szlovák felkelők csapatai a hitleristákkal. Számos francia partizán Is részt vett ebben a véres küzdelemben. Becsülettel harcoltak, s életük feláldozásával bizonyították az internacionalista összefogás nagyszerűségét. A közeli Zvicamagaslaton, az országút fölött a felvételen látható emlékmű hirdeti a felkelőkkel együtt harcolt francia partizánok dicső tettét. Harczos Andrásné A felvételt Dénes László készítette.