Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-07 / 159. szám, szerda

A JÓ KENYÉR A suhanó nyárban megáll az ember. Különösen ha azt hallja, hogy jó kenyeret, jó ízűt, kerek cipóformári siltöttet árusítanak valahol a nagyváros szélén, az egyik főrévi (Prievoz) utcácskában. Némi nosztalgiával gondol az omlós, illatos, foszlós házikenyérre. Arra, amelyet valaha, otthon, kemencében sütött á nagymama, maga előtt látja a kedves öregasszony hajlongó alakját, amint éppen a lisztet dagasztóvízzel elegyíti, tíz újjal tnarcingolj.i a teknőbe rakott tésztát, majd felhajtja, dögönyözi, dagasztja, fis szinte érzi a frissen sült kenyér illatát. Nem is restelkedik, felül a 20-as autóbuszra, majd sorra Járja az utcákat, míg rá nem talál a Béke Utca 102. szám alatti pékségre. A földszintes házacska falán szerény táb iúcska hirdeti csupán, hogy » kapu mögött található a 175-ös számú péküzem. De látja, hogy az udvaron keresztül az elárusítóhelyiség félé tartanak a vá sárlók, ezért a nyomukba szegődik, és máris ott áll az asztal előtt, mely mögött szépen sorjáznak a polcra rakott kenyerek. A kiszolgálás szokatlan, mert íme az egyik fiatalasszony egyszerűen csak rámutat a felső polc szélén levő kenyérre: „Azt a pirosra sütött cipót kérem!" — és egy szempillantás múlva már eléje teszi Kozma A nn a, az üzlet mosolygós elárusítónöje. Egy másik vevő, idősebb bácsika, négy kenyeret kér, és nagyon természetes hangon, szokott igényként jelenti be: „A reggeli sütésből!" Megkapja. Azonnal, és megjegyzés nélkül. Egy kislány finynyáskodik: „Olyan kenyeret ké rek, amilyennek szép durcája van." Az elárusítónő keresgél néhány percig, de végre csak előkerül a kényes ízlésű kislánynak tetsző cipó. Az ember önkéntelenül is felidézi a szerkesztőségbe kiil dött egyik levél néhány sorát: „Nyugdíjas pék vagyok. A város túlsó szélén lakom, de nem sajnálom hetente kétszer trolibuszra a pénzt, kiutazom a főrévi pékségbe és ott vásárolom meg a kenyeret". És nem is tétováz, amikor sor keriil rá, hanem kiválasztja a neki legjobban tetsző cipót, kifizeti és örömmel viszi haza. Közben persze bepillant a sütődébe is. A sütöde vezetője, Tanglmajer Rudolf régi szakember. Negyven esztendővel ezelőtt tanulta a szakmát. Itt, Bratislavában. Három szakvizsgán vett részt, kétszer tette le a mestervizsgát. Negyven esztendős szakmabeli tevékenysége során hét éven keresztül a dunaszerdahelyi (Dun. Stredá j péküzem vezetőjeként dolgozott. Szívesen megmutatja a sütödét. Nincs itt semmi csodálatos. Néhány dagasztó gép, egy szab ványos keverő. Bepillantok a sütöde mögötti lisztes kamrába. A zsákokban szabványos liszt. Visszatérve jól szemügyre veszem a kemencét. Ez is szabványos. A szokott nyolcas gőzkemence, melyet gázzal fűtenek. A sütöde 1967-ben kezdte az üzemelést. A vezetőn kívül még két mester, H o I k a Emil és Habok Pavel mellett öten dolgoznak a műhelyben. Két elárusítónő szolgálja ki váltott műszakban a sütöde melletti helyiségben a vásárlókat. Naponta átlag 3000 kg kenyeret sütnek. Ebből 2800 kg kenyeret mindjárt a helyszínen elárusítanak. A többit szétküldik a megrendelőknek. Péntekenként rendszerint többet sütnek, hisz olyankor bekészítik hétvégére a vásárlók a kenyeret. Csak egyfajta kenyeret sütnek. Kél kilogrammos, kerek, „bratislavai" elnevezésű cipókat. Nem is gondolnak arra, hogy másfajta, tnás alakú kenyerek sütésével kísérletezzenek. Mi a titkuk? Mosolyog a pékmester: S „Nincs titkunk"! Elmagyarázza, hogy norma szabja meg a tennivalókat. A technológiai eljárás ugyanolyan, mint más pékségben. Csak akkor emelkedik fel a hangja kissé, amikor hangsúlyozza: „Mi viszont s z ig o r ú a n betartjuk az előírásokat." És visszatessékel a kemence mellé, a műhelybe, hogy győződjem meg magam is szavainak hitelességéről. Nincs itt semmi különleges. Nézem, nézem a kemencét fűtő gázláng lobogását. Duruzslása, melege kellemes. A kovász és a sült kenyér illata jóleső. Tiszta, rendes a műhely. Hófe kér kötény lobog a sütőmester előtt. Rámutat a kemencére: „Ez a titkunk!" Nem értem. Csóválom a fejem és bámulom a kékes gázlángot. Tanglmajer mester pedig halk szóval, szinte mentegetőzve magyaráz: „A csehszlovák állami norma előírása szerint a kenyeret 55 pércig kell sütni... Mi, kérem, ~Ó percig sütjük a kenyeret." öszszemosolygunk. Örvend az ember, ha jó ke nyeret vihet haza. Boldogan szegi meg. Emlékeket idéz, a nagymama alakját, a házikenyér ízét. Öröme azonban igazán akkor teljes, ha a megsze gett kenyér karajába harapva hasonló jó ízeket érez. És szinte hinni sem akarja, hogy azon múlik ez a mindennapi öröm, hogy a főrévi pék ségben tizenöt perccel tovább sütik a kenyeret és egyszerűen csak szigorú következetességgel betartják a kenyérsütés szabályait. Pedig ilyen egyszerű. HAJOG ANDRÁS A bratislavai Gorkij utca (Tóthpál Gyula felvétele) BELPOLITIKAI KOMMEIMTÄR AZ 01VALASZT010GI TflRVENY A CSKP XIV. kongresszusának dokumentumaiból kitűnik, hogy az általános népképviseleti választások előfeltétele a politikai és gazdasági viszonyok konszolidálása, a párt eszmei-politikai és szervezeti egységének és a társadalomban betöltött vezető szerepének felújítása és megszilárdítása. Ismeretes, hngy az 1988 -69 ex válságos időszakban a szocialistaellenes jobboldali erők támadásainak egyik célpontja éppen a szocialista választási rendszer volt. Kétségbe vonták a Nemzeti Front küldetését, mellőzték az iisztalvpolitikai szem pántokat, s olyan választási rendszerre törekedtek, amely következményeiben a szocialista államrendszer és a dol guzók forradalmi vívmányai ellen irányult volna. A Szövetségi Gyűlés tegnap új választójogi törvényt hagyott jóvá. Elmondható, hngy az új törvény garanciát jelent a választások szocialista jellegére, s a választási rendszer a munkásosztály és a dulguzó nép kezében olyan eszköz. amely hatékonyan hozzájárni az ország nemzetei és nemzetiségei egységének megszilárdulásához, valamint az államhatalom szocialista jellegének megerősödéséhez. Az új törvény tekintetbe veszi az előző jogi normák bevált alapelveit. Meghatározza a Nemzeti Front szerepét a képviselőjelöltek jelölésében és kiválasztásában, továbbá Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepéből indul ki. A parlamenti és a népkép viselet többi szervébe való választások a hazánkban végbemenő konszolidációs folyamat egyik alapvető szakaszának befejezését is jelentik. A parlamenti választások jelentőségét még az a körülmény is aláhúzza, hogy a csehszlovák föderáció megalkotása óta elsú ízben keriil sor a szövetségi képviseleti szerv képvise lóinek közvetlen megválasztására. Az új törvény kellő teltételeket nyújt ahhoz, hogy a Szövetségi Gyűlésbe valóban a nép képviselői jussanak, képviselők, akik hűek a szocializmushoz és a proletár internacionalizmus ügyéhez, akik képesek lesznek a nép érdekeit a marxizmus—leninizmus alapján közös nevezőre hozni, s mozgósítani tudják nemzeteink és nemzetiségeink alkotó energiáját. A törvény tiszteletben tartja azt a tényt, hogy nálunk a szocialista demokrácia politikai bázisa a Nemzeti Front, a munkások, parasztok, nemzeteink és nemzetiségeink valamennyi rétegének szövetsége, amelynek vezető tényezője a kommunista párt. A törvény leszögezi, hogy minden választókerületben csak egy parlamenti képviselő választható. A Népi Kamara képviselőinek választására a CSSZSZK területén 200 választókerület, a Nemzetek Kamarája képviselőinek választására összesen 150 választó kerület létesül. (75 a Cseh, 75 pedig a Szlovák Szocialista Köztársaságban.) A választások érvényességének feltétele a választókerület választópolgárainak ötven százalékos részvétele a szavazáson. A szavazatok többségén alapuló demokratikus alapelv abban jut kifejezésre, hogy a jelölt megválasztása akkor válik ténnyé, ha a leadott szavaza toknak több mint a felét megkapja. Tehát a Szövetségi Gyűlés képviselője mandátumának az alapja a választók többségének szavazata. Az új törvény meghatároz za a képviselői mandátum megszűnési módját is. A képviselőt visszahívhatják válasz tói, ha elvesztette azok bizalmát és ha képviselőhöz méltatlan magatartást tanúsít. Megszűnhet a mandátum akkor is, ha a képviselő lemond megbízatásáról. A törvény ebben az esetben nem írja elő a lemondási szándék megindoklásáí. A választójogi törvény !. fejezetének 1. paragrafusában olvasható, hogy a dolgozó nép a Szövetségi Gyűlés képvise lőivé a szocializmus ügye iránt odaadó, politikailag és szakmailag rátermett, kiváló erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező állampolgárokat választ, akik teljesíteni tudják a parlament feladatait, s képesek mozgósítani a dolgozók alkotóerejét, s minden törekvésük a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztésére irányul. Világos összegezése ez a választások célkitűzésének. Most arról van szó, hogy e törvény szellemében megkezdjük az előkészületeket a választásokra. SOMOGYI MÁTYÁS 12. A politikai szervek, a párt és Komszomol-szervezetek, amelyekre igen nogy felelősség hárult a csapatok erkölcsi állapotóért és harcképességéért, arro törekedtek, hogy a különösen nehéz és bo nyolult helyzetben a kommunisták és komszomolisták magukkal ragadják a katonákat. erélyesen harcoljanak a fejvesztettség és szervezetlenség megnyilvánulásai elten, népszerűsítsék a harci tapasztalatokot, a bátorság, a vakmerőség, a kezdeményezés" és o leleményesség, valamint oz egymós kölcsönös megsegítésének példáit. Ez a csapatoknál folyó hónapról-hónopro jobban kibontakozó politikai munka roppont jelentős és eredményes volt. Július 29-én felhívtom Sztálint és kértem, hogy sürgős jelentéstétel céljából fogadjon. Magomhoz véve, a hodászoti helyzet térképét, a német csapatok csoportosítását feltüntető térképet, a csopataink ál lapotára, a frontok és a központ anyagitechnikai készleteire vonatkozó tájékoztatókat, beléptem o titkári szobába. ehol Poszkrebiscsev tartózkodott. Kértem, je lentsen be. Ö ezt felélte: - Ülj le. Az a poroncs, hogy várjuk, meg Mehliszt. Tlz perc múlva hivattak Sztálinhoz. - No. jelentse, mi von magánál mondta. A térképet kiteregetve az asztalra részletes jelentést tettem a helyzetről oz északnyugati iránytól kezdve egészen a délnyugati irányig. Felsoroltam o frontok leglényegesebb hiányalt és beszámoltam arról, hogyan halad a tortolékok képzése. Részletesen feltüntettem az ellenséges" csapotok elhelyezkedését, beszéltem csoportosításairól és kife|tettem hadászati tevékenységeik feltételezett jelle gét. Sztálin figyelmesen hallgatott, kissé lehajolva nézte o térképet, s a rojtuk levő minden apró jelet. - Honnan tudja, mit fognak csinálni a német csapotok? - vetette odo Meh lisz. - Nem ismerem o német csapatok tervét - válaszoltam, de a helyzet elemzéséből kiindulvo csok ezt tehetik és semmi mást. Feltételezéseink o német csapatok, mindenekelőtt a hadászati hadműveletekben fő szerepet játszó páncélos és gépesített csapatok állapotának és elhelyezkedésének oz elemzésén alapulnak - Jelentsen tovább - mondto Sztálin. Én folytattam: - A moszkvai irányban o németek a közeli napokban nem folytathatnak támadó hadműveletet, mert túl nagy veszteségeket szenvedtek. A „Közép" hadse regosopart jobb és bal szárnyának a fedezésére nincsenek nagy hadászati tartalékaik. A leningrádi irányban erősítések nélkül a németek nem indíthatnok hadműveletet a város elfoglalása és a finnekkel való egyesülés céljából. Ukrajnában a fö ütközetek valahol Dnyepropetrovszk, Kremencsug körzetében játszódhatnak le, ahova az ellenség „Dél" hadseregcsoportjának fő páncélos csoportosítása előrenyomult. Frontjaink leggyengébb és legveszélyesebb szakasza a Központi Front. Az Unecsa, Gomel irányt fedező hadseregek létszám tekintetében és technikailag gyengék. A németek kihasználhatják ezt, és oldalba, hátba támadhatják a Délnyugati Front csapatait. - Mit javasol? - kérdezte Sztálin. - Elsősorban a Központi Front megerősítését, legalább három, olyan hadsereggel, amelyet tüzérséggel is megerősítettek. Az egyik hadsereget o nyugati irányból a másikat a Délnyugati Fronttól, a harmadikat a főhadiszállás tartalékából kellene átadni. A front élére tapasztolt és erélyes parancsnokot kell állítani. Én N. F. Vatutyint javaslom. - Hogyan, ön lehetségesnek tartja a moszkvai irány gyengítését? kérdezte Sztálin. - Nem, nem tartom lehetségesnek, 12 - 15 nap alatt a Távol-Keletről átdobhatunk legalább nyolc teljesen harcképes hadosztályt, köztük egy harckocsi-hodosztályt. Egy ilyen csoport nem gyengíti, hanem erősíti a moszkvai irányt. - És a Távol-Keletet átadjuk o japánoknak? - jegyezte meg epésen Meh iisz. Nem válaszoltam rá és folytattom: - A Délnyugati Frontot teljesen vissza kell vonni a Dnyeperen túlra. A Központi és a Délnyugati Front csatlakozásán leg alább öt megerősített hadosztályból óljó tortolékot kell összpontosítani. - No és Kijev? - tette fel az újabb kérdést Sztálin. Megértettem, mit jelent ez a két szó: „Feladni Kijevet" a szovjet emberek és Sztálin számóra. De nem engedhettem az érzelmeknek, és mint katona, köteles voltam a véleményem szerint egyetlen lehetséges megoldást javasolni az adott helyzethen. - Kijevet fel kell adni - válaszoltam. - A nyugati irányban pedig azonnal ellencsapást kell mérnünk, hogy felszámoljuk a jelnyai kiszögelést. Ezt a hídfőt oz ellenség a Moszkva elleni csapós céliára használhatja fel. - Még, hogy egy ilyen ellencsapást! Micsoda ostobaság ez? - fortyont fel Sztálin. - Hogyan gondolhatott arro, hogy az ellenségnek átadjuk Kijevet? Nem tudtom türtőztetni magamat és ezt váloszoltam: - Ha ön úgy véli, hogy a vezérkai főnöke csak ostobaságok fecsegésére képes, akkor neki itt nincs semmi keresnivalója. Kérem, mentsenek fel a vezérkari főnöki beosztásomból és küldjenek az arcvonolra. Ott, úgy látszik, eredményesebben szolgálhatom a hazámat. - Ne heveskedjék - felelte Sztálin. - Egyébként ha a kérdést Igy veti fel, maga nélkül is meglehetünk. Azt válaszoltom, hogy megvannok a magam nézetei a helyzetről és a hadvise lési módokról, és úgy jelentettem, ahogy én és a vezérkar gondoljuk. - Menjen dolgozni, mi itt megbeszé lést törtünk és akkor majd hivatjuk. A térképet összeszedve nehéz szívvel hagytam el a szobát. 40 perc elteltével hivattak. - Nos - mondta Sztálin - . megtárgyaltuk a kérdést és elhatároztuk, hogy felmentjük o vezérkori főnöki beosztásból A vezérkor élére B. M. Saposnyiko vot nevezzük ki. Igaz, ő egészségileg nincs teljesen rendben, de sebaj, majd segítünk neki. - Hova porancsolja, hogy induljak? /Folytatjukl 1971. VII. 10.