Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-01 / 154. szám, csütörtök

/ Gondos elmélyiiltséggel teremtő művész KAJLICH AURÉL JUBILEUMI TÄRLATA BRATISLAVÄBAN Kajlich Aurél grafikus és festőművész jubileumi kiállításának anyaga több mint négy évtized termésének válogatása. A gondos elmélyiiltséggel teremtő 70 esztendős mester sokszínű egyéniség. Elsősorban grafikai alkat s a műfaj minden technikáját alaposan ismeri. Atyja kívánságára közel négy évig hallgatott jogot a Károly Egyetemen, de végül is engednie kellett a gyermekkora őta melengetett művészet utáni vágyakozásnak. A cseh grafika kiváló képviselőjének: Max Švabinský

1 tanárnak neveltje a prágai akadémián 1926-tól 1929-ig. A tökéletes rajztudást, a technikai precizitást, a művesség fortélyait elsajátítja mesterétől, aki szigorú bírálója tanítványai munkáinak. A fekete-fehér művészet legnagyobb alkotóinak: Dürernek s Rembrandtnak műveit másoltatja. S Kajlich 1927ben készüt fametszete, az Apokalipszis négy lovasának, s Rambrandt egyik karcának másolata valóban a megtévesztésig hasonlít az eredetihez. A fiatal művész fejlődésének következő állomása 1932-től 1933ig Párizs, ahol a Díszítő Művészetek Iskoláját látogatja s magába szívja a francia ízlés és szellem finomságait. Vallja, hogy a legintenzívebben Gauguin művészete hatott reá. Hazatérve egy évig Dél-Csehországban volt. 1937-ben nősült s Bratislavában telepszik meg. Innen 1946-ban Piešťanyba költözik, ahol gyermekkora nagyrészét és ifjúságát töltötte. S mivel mondanivalója javát a vonalra bízza, az 1940-es évek elejétől 1951-ig képességeit főképp az alkalmazott grafikában érvényesíti. Kedvelt műfaja a gondolati és dekoratív telítettségű bélyeg, és a papírpénzek tervezése. Falragaszokon, ex libriseken, jelvényeken, pťópagandafüzeteken dolgozik. Mintegy száz könyvet illusztrált, illetve borító- és címlapot készít hozzájuk. Olyan kitartó buzgalommal dolgozik, mint egy középkori kódex-másoló barát, vagy egy miniaturista. Hatéves és idősebb gyermekeknek tankönyvet illusztrál. Kitűnő tipográfiai felkészültséggel szintézist teremt a betű és az illusztráció között. Műves grafikai faktúrájú művészete minőségileg s mennyiségileg is jelentősen gazdagítja könyvkultúránkat. Számos újságcikket, majd gyermek- és Ifjú korát, kedvelt szenvedélyeit: a vadászat s a halászat örömeinek önéietrajzi feljegyzéseit illusztrája. A vonalon és a formán kívül a színt is megszólaltatja. Kajlich mint piktor is realista. Alkotására vonatkoztatható Siqueiros, a nagy mexikói muralista meghatározása: „Emberközpontú és társadalmi témájú művészet". S tényleg az ember áll hozzá a legközelebb. Néhány arcmás: az ifjú házas szerelmes áhítattal rögzített „Feleségem", a sötét tónusokkal, gyöngéden vászonra vetett „Nagyanyám", a finom „Kékruhás nő— Majd a népi típusok gazdag, változatos sorozata vonul fel előttünk. A határmenti hegyvidék falvainak lakói, zömben férfi fejek, közöttük egy-egy asszonyé is. Egyik sem modell után készült, hanem az évePartízán), A Révész lendületes mozdulata a múlt tanulságainak állandó továbbcsiszolása. Az 1965-ből való Félkegyelmű metsző kék pillantása torz lelkivilágát jelzi, mosolytalan mosolya, egész habitusa nemcsak festői, de remek pszichológiai teljesítmény. Az alakos kompozíciók közül a triptichon felépítésű naHazafelé folaj, 1960/ ken keresztül megfigyelt valóságból felhalmozódott emléktárból és képzeletéből léptek elő időnként. Olykor kissé eszményítettek, Benkára emlékeztetők, de elvontabbak, általánosítottabbak. A fiziognómiából, a tartásból mindig a tipikus mozzanatot választja ki, az eredeti formán alakít, stilizál, s valahogy bizonyos fokig önportrészerűség is érzik bennük. S ahány arc, anynyi egyéniség, őrzés és hangulat. Gyűrött, perganrenszerú bőrű, ősz hajú, pörge kalapú vének. Megtörtek, vagy elégedettek, békésen pipázók, ravaszkodók vagy gunyorosak. Széles skálájú emberismeretről vallanak. A bensőséggel festett Szlovák anyát s gyermekét ragyogó dekorativitással s finom mértékkel adagolt színek harmóniájával eleveníti meg. A városi nők arcának a pasztell lágy hamvasságától érzéki zöngéjfi van. A „Séta után" cilinderes gavallérjából és a iegyezős hölgyéből „régi emlékek illata árad" (Kosztolányi). Pikáns arcéle van a csábító meleg színekbe öltöztetett Divának. — Majd egymást váltogatják a Bányászgyerek, a derűs Pásztorfiú, a komor Atamán, a kenetes ábrázatú Pópa, és sok változatban az ősz zsidó rabbik. Bölcs és szomorú a szemük, mert ismerőik az életnek, a kevés emberi értéknek s a sok hitványságnak. — Egyik fejnél az átszellemült arcél ragad meg, másiknál a tekintet tüze (a gyon mai Zsuzsanna s a mindenkori kéjsóvár, kaján vének a középen, s két oldalt levegős táj, illetve architektúra. A szigorúan komponált Hazafelé az egyforma ütemben lépő, egyforma gondokat viselő szlovák család képe. A sok részlettanulmány után készült Parasztlázadás kaszával, baltával felfegyverkezett öt férfi vonásai hol méltatlankodást, hol forró dühöt, vad elszántságot vagy fölényt fejeznek ki, egyikük meg gúnyosan, kárörvendőn hunyorít. n A hagyományokhoz hű, következetes magatartású, de korántsem maradi Kajlich szokott stílusából időnként kilendül s új ízekkel bővül művészete. A realizmus útját járja, de képes expresszionista és kubista szellemű müveket is produkálni. A finom, letompított árnyalatok mellett a Vadak erőteljes, kicsattanóan harsány színei is felragyoknak (a Zenélő Clown-ban). „A gyorsuló idővel" lépést tartva az 1960-as évek vége felé festi esetlen, ügyefogyott tartású, a hivatásuk megkövetelte kényszerű mosolyú, tor orrú, mégiscsak embervoltukat, tépett, szomorú belső világukat kifejező Bohócokat. S van még egy vázlatos megoldású kis tája: a Slňava. Felfogása, szabad ecsetkezelése megcáfolja a mester életkorát. — A legújabb szövött faliképek, az art protisok kartonjai is műsorán szerepelnek. BÁRKÁNY JENÖNÉ Emlékezetes és tanulságos taiáikozM A Bélyi (Bííiaj Kilencéves Alapiskola igazgatósága és pionírszervezete 1970 novemberében a CSKP 50. évfordulója tiszteletére egész tanévre szóló politikai-szervezési tervet dolgozott ki. E tervnek legszebb, legérdekesebb és legtanulságosabb részét képezték az idős, érdemes kommunistákkal — a CSKP alapító tagjaival — való beszélgetések. A beszélgetéseket úgy ütemezték be, hogy a tanulók fokozatosan megismerkedhessenek Bély ős közvetlen környéke, majd Bodrogköz munkásmozgalmának történetével, a CSKP megalakulásának körülményeivel. Novemberben Ádám András elvtárs Battyánból, az NOSZF harcosa, vöröskatonája; decemberben Kobák Ferenc elvtárs Leleszről, az illegális pártmunka egyik szervezője; januárban Matyi György elvtárs Battyánból, a CSKP alapító tagja, több sztrájkmozgalom szervezője ős aktív résztvevője; márciusban Petruska Péter elvtárs Bélyből, a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság vöröskatonája; áprilisban Péter Imre elvtárs Királyhelmecről, az első Csehszlovák Hadtest katonája látogatott el az iskolába. Ezekkel a beszélgetésekkel elsősorban a CSKP-t akartuk tanulóink számára emberközelbe hozni. Elmélyíteni a párt iránti tiszteletet és szeretetet, tudatosítani tanulóinkban, hogy mindazt, amit eddig a szocialista építés terén elértünk a CSKP-nak köszönhetjük. E törekvésünket nagyon tömören és kedvesen fejezi ki Péter Imre elvtárs iskolai krónikánkban tett bejegyzése, ahol ezt írja: „Szíves szeretettel vettem részt a Bélyi Kilencéves Alapiskolán a Pionírokkal rendezett beszélgetésen. A szívem hozott, s ha csak néhány kis pionírnak szívében emeltem is magasabbra a pártunk iránt táplált szeretetet, úgy ittlétem nem múlik el nyomtalan". Ezúton is szeretném megnyugtatni Péter bácsit, hogy hasznos tanácsai pionírjaink szívében termékeny talajra találtak. Ezen beszélgetések sikerein Jelbátorodva a május hónapi beszélgetésre — a CSKP megalakulása 50. évfordulójának ünnepségére — hívtuk meg Fábry István elvtársat, az SZNT alelnökét, a SZLKP KB tagját, a CSEMADOK KB elnökét. Fábrv elvtárs május 21-én jött el közénk. Iskolánk tanulói, tanítói, a község dolgozói fokozott érdeklődéssel gyülekeztek a kultúrotthonban, amely e kedves találkozás színhelye volt. Fábry elvtársat a szívélyes fogadtatás és üdvözlés után az iskola pionír csapattanácsának vezetői a pionírszervezet tiszteletbeli tagjává avatták és nyakába kötötték a vörös pionírkendőt. A diáksággal való bensőséges beszélgetés nagy élmény volt mindannyiunk számára és minden tanulóban megerősítette a szocializmusba vetett hitet, a párt iránti szeretetet és bizalmat. Nagyon szerényen annak az óhajának adott kifejezést iskolai krónikánkban, hogy „Nagyon boldog lennék, ha csak kis részben is gazdagítottam volna a gyermekek látókörét, és élettapasztalatom, valamint munkásmozgalmi múltamból hozzájuk intézett szavaim, mint emlék megmaradna a gyermekekben". Megnyugtatjuk, hogy minden erőnkkel azon leszünk további nevelőmunkánkban is, hogy a munkásmozgalmi múltat, mint leghaladóbb hagyományt ismerjék és tiszteljék tanulóink. Ez egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy sohase ismétlődhessenek meg az 1968— 69-es ellenforradalmi kísérletek és a CSKP vezetésével békés, nyugodt körülmények között építhessük a szebb, szocialista holnapot. MAG GYULA SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A GYERMEK ÉS AZ ALKOHOL AZ OLVASOK a szerkesztőségekhez intézett leveleikben gyakran felvetik a gyermek és az alkohol kérdését is. A közelmúltban érkezett egyik levél többek közt az alábbiakat tartalmazta: Vendéglőben ültem, s egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a mellettem levő asztalnál egy édesanya 10 éves fiát sörrel kínálta. Nem értem a szülők ilyen felelőtlen cselekedetét, s magatartásuk annál érthetetlenebb, hogy a a vendéglőben a gyermekeknek nem szolgálnak fel alkoholt, ennek ellenére ők saját maguk kínálják fel csemetéjüknek a káros italt. Minden bizonnyal ezt teljes tudatlanságuk okozza, talán nincs tudomásuk az alkohol káros hatásáról a gyermek fejlődő szervezetére, egyébként másképpen cselekednének. Kérem önöket, hogy lapjuk valamelyik számában foglalkozzanak a kérdéssel. — Ennyit az olvasó leveléből, aki valóban rendkívül fontos és időszerű problémára hívja fel a figyelmet. Bevezetőként feltétlenül szük. ségesnek tartjuk leszögezni azt az igen lényeges tudnivalót, hogy az alkohol az élő szervezet számára erős méreg. Igaz, ritkán hallunk olyan esetekről, amikor a halált a mértéktelen alkoholélvezet okozta, bár kétségtelen, hogy előfordulnak ilyen esetek is. Az orvosok gyakorlatában azonban volt rá példa, amikor a gyermek halálát égy deci konyak, vagy három deci bor elfogyasztása idézte elő. A halálos kimenetelű alkoholfogyasztás azért nem olyan gyakori, mert az ittasság olyan állapot, mely nem következik be hirtelen, a részegségnek fokozatai vannak, s éppen ez akadályozza meg, hogy az ember halálos mennyiségű italt fogyasszon. Ezenkívül a máj működése minden mértéktelen alkoholélvezőt szinte „őrzőangyalként" óv a tragikus következményektől. Az alkohol közvetlenül elfogyasztása után ugyanis a vérbe kerül, s igen sokáig mérgezné a szervezetet, ha a máj nem bontaná részeire, így a szesz felszívódik s az ember végül is kijózanodik. Az iszákossággal kapcsolatban igen gyakran felvetődik az öröklődés és a hajlam kérdése. Egyesek ezeknek a tényezőknek döntő szerepét hangsúlyozva olyan alkoholista apák és anyák példájára hivatkoznak, akik már fiatal éveikben e káros szenvedély rabjaivá váltak. Ennek kapcsán szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ezek a nézetek tudományos szinten még nem nyertek bizonyítást, anynyi azonban máris biztos — s ezt a tiidományos vizsgálatok bizonyítják —, hogy az iszákosságban nem az öröklés játssza a főszerepet, hanem a fejlődés másik döntő tényezője, a környezet játszik közre. AZ ELMONDOTTAK alátámasztására említsünk meg néhány esetet, amikor a kisgyermekek, gyakran már a csecsemők alkoholhoz jutnak. Vannak olyan ideges és türelmetlen anyák, akik síró gyermeküket képtelenek elcsltítani, ezért a bébi dudliját borba vagy sörbe mártják, állítólag így hamarabb elalszik. Tény, hogy az ilyen „nevelési" eljárás során nem kerül különösebben nagyobb mennyiségű alkohol a gyermek szervezetébe, ám ne feledjük, ebben a korban a gyermek szervezetében még gyakorlatilag nem léteznek a'z alkohollal szembeni védőszervek, ezért a legminimálisabb adag is aránylag sokáig mérgezi a fejletlen szervezetet. Az ilyen esetek másképp nem nevezhetők, mint a gyermek egészségével való hazardírozás s ne lepődjünk meg annak hallatára, hogy még manapság is hány ilyen eset fordul elő. Mindez az elégtelen egészségügyi felvilágosításról tanúskodik, különösen a távolabbi településeken, holott rendszerint azt gondoljuk, hogy éppen ezen a téren magas színvonalat értünk el. Az iszákos szülő olyan légkört teremt maga körül, amely egyáltalán nem alkalmas egészséges nemzedék nevelésére. Az ilyen szülők gyermeke rendszerint elégtelen ellátásban részesül, egészségügyi és társadalmi vonatkozásban egyaránt. Fennáll az a veszély, hogy a gyermek értelmileg fogyatékos lesz, lemarad a testi fejlődésben, a betegségekkel szemben kisebb az ellenállóképessége. Ezt az elégtelen fejlődést esetenként a kulturális elmaradottság és igénytelenség is okozza: a gyermeknek nincsenek saját könyvei, nem tanult meg színházba járni, vagy kiállításokra. Az ittas apától való félelem egész életre szóló, nyomasztó emléket hagy benne. Az iskolába rendszerint kl nem aludva érkezik, mert az éjszakák nyugalmát gyakran hangos jelenetek zavarják. A gyermeknek nincs kitől megtanulnia a viselkedés helyes szabályait, hiszen az alkoholisták sem ismerik ezeket. GYAKRAN nehéz pontos választóvonalat húzni az alkoholista és a nem alkoholista egyén közt s ez a tény aztán bizonyos fokú elnézést vált ki a társadalom részéről e káros szenvedéllyel szemben. A munkaadók is rendszerint csak a dolgozó munkateljssítményét értékelik, magatartására gyakran nem is ügyelnek. A szélsőséges alkoholélvezők gyógyítása kevésbé jár eredménnyel, mivel általában lehetetlen befolyásolni az akaraterejüket, s az alkoholelvonó kúrát követően többségük képtelen visszatartani magát á rossž szokástól. A nem iszákos szülők gyermekei többnyire a szülők példáját követik, az ő magatartásuk alapján alakítják ki értékrendjüket, s befolyásolja őket a társaság, vagy baráti kör megválasztásánál is. Ennek kapcsán szeretnénk nyomatékosan figyelmeztetni a szülőket arra, tudatosítsák, hogy az alkohol csökkenti az önuralmat, éppen ezért az ifjúságot kétszeresen is óvni kell tőle. Az ifjú különféle alkalmak során formálja arculatát, az alkohol viszont kis mennyiségben is kizökkenti a mindennapi életritmusból s kellemetlen tompaságot, közönyt idéz elő. A fiatalok amúgy is sok esetben hajlamosak a szélsőséges viselkedésre, nem ismerik a mértéket tehát az alkoholfogyasztásban sem, sőt gyakran éppen ezzel bizonygatják felnőttségüket és függetlenségüket. Ha fiatalokkal beszélgetve szó kerül arról, hogyan képzelnek el valamilyen társasági összejövetelt vagy mulatságot, sohasem hagyják ki az alkoholt. Nemegyszer a középiskolai tanárok a diákokkal közösen ürítgetik poharaikat és ezen senki sem ütközik meg. S hogy milyen látványt nyújt a szalagavató vagy az érettségi bankett, arról talán jobb nem is szólni. Elgondolkoztató, hogy sok fiatal nem sportol, nem jár hangversenyre, kiállításra és egyéb kulturális rendezvényre, de a társasági összejövetelről és az alkoholról nem feledkezik meg. Napjainkban szinte elenyésző azoknak a száma, akik nem fogyasztanak alkoholt. Pedig a mértéktelen alkoholfogyasztás és a bűnözés édestestvérek. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a börtönbüntetésre ítélt fiatalok legtöbbje alkoholista volt s többségének a szülei is iszákosak voltak. A FELMÉRÉSEK igazolják, hogy az alkohol megízlelésére a gyermekek a szülők vagy a hozzátartozók körében kaptak lehetőséget. Holott éppen nekik kellene tudatosítaniuk, hogy egy pohárka ital a kényelemérzetet szolgálja vagy valamilyen siker megünneplésének a jelképe, ám sohasem lehet ezek elérésének az eszköze. Határozottan meg kellene követelnünk, hogy az ifjúság mielőtt rájönne az alkohol „ízére", az élet örömeit másutt keresse. Ha majd szükségét érzik a sportnak, s lelkesedni tudnak a természetjárásért, a kirándulásért, örülni fognak egy szép könyvnek, s megszeretik a színházat, tartós barátságokat és kapcsolatokat kötnek, társaságban egy-egy pohár italt is elfogyaszthatnak. Ennek azonban semmiképpen sem lenne szabad 18 éves koruknál előbb bekövetkeznie. Dr. CZAKÚ MÁTYÁS 1971. VII. 1.