Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-04 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

ÉLETE EGYBEFORRT A MUNKÁSMOZGALOMMAL 1944-ben a második világháború borzalmai, az embernek ember által való legyilkolása te­tőfokára hágott. Városok, falvak váltak üsz­kös romhalmazzá, emberek tízezrei váltak csa­ládjuktól, ábrándjuktól megfosztott, néma, vád­ló, érzéstelen hullává. Nap mint nap megtel­tek a fasiszta haláltáborokba vezető utak a zsidók, a kommunisták ezreinek gyászos me­netével. Negyvennégy őszének egyik ködös reggelén, október 23-án a halálba menetelő foglyok közt volt a komáromi ( Komárno I Cse­vár Ferenc is. Bűne csak annyi mint sok más társának: emberhez méltó módon szeretett volna élni, gyűlölte a vérontást, a fasizmust — kommunista volt. Csevár Ferenc 1894-ben született Komárom­ban, kitanulta a kőművesmesterséget, majd 1921-ben alapítótagként belépett a kommunis­ta pártba. 1944 novemberében nyilas fasiszták elhurcolták a fronschburgi kőbányába, ahol a sok kínzás és embertelen bánásmód követ­keztében 1945 márciusában elhunyt. Halálának körülményeiről két rabtársa elbeszélése alap­ján — csak nekik kettőjüknek, Kovács János, és Monduk elvtársaknak sikerült kiszabadul­niuk — tudunk beszámolni. „Csevár Ferenc a börtönben is egyike volt a legtöbbet szenvedőknek. Mikor már minden reményünket elvesztettük, ő volt az, aki biz­tatott bennünket, hogy ezt mindenáron ki kell bírnunk, már nincs messze a szabadulás órá­ja. Remélte, hogy túléljük a borzalmakat. Elv­llűsége, bátor magatartása még jobban fel­dühítette a fasiszta pribékeket, s ezért „külön kezelésbe" is vették. Az egyik ilyen eset alkal­mával kapott súlyos sebek megfosztották min­den erejétől, s néhány napon belül belehalt sérüléseibe. A társai sem látták őt holtan, de amikor az orvos kijött a cellájából, csak eny­nyit mondott: vége! Hogy valami közelebbit megtudjunk Csevár Ferenc életéről, üldöztetéséről, ellátogattunk feleségéhez. Csevár Ilonához, aki kérésünkre dióhéjban összefoglalta az ötven évvel ezelőtt történteket. „Mikor összekerültünk az urammal, nem volt semmink, hiszen az ő szülei is szegények vol­tak, az enyéim is. A férjem értette szakmáját, munkája mindenütt megbecsülést szerzett ne­ki. Aki építkezett, az szívesen felfogadta a dolgos, jó munkást. így aztán lassan sikerült összegyűjtenünk egy kis pénzt építőanyagra, majd munka után és ünnepnapokon az uram egyedül építette fel ezt a házat." A szigeten, ahol egykor Jókainak is volt kertje, áll a még ma ts rendkívül takaros ház, közvetlenül a hömpölygő Dunára nyíló ablakokkal és egy kis gyümölcsössel. Az uram huszonegyben lépett be a pártba, számára az elvtársak, a munkásmozgalom és a harc jelentették az életet.- Gyermekünk nem volt, s mivel férjem nagyon szerette az apró­ságokat, két fiút örökbe fogadtunk. Amint már említettem, férjemet mindenütt megbecsülték, tagja volt a nemzeti tanácsnak, majd a har­mincas években megválasztották helyettes pol­gármesternek. Ogy érezte, ha csak egy módja van rá, segítenie kell a szegényeken. Sokszor éjfélig dolgozott. Ez volt az az időszak, ami­kor életének egy részét az irodájában, s má­sikat pedig a börtönben töltötte. Mikor az em­berek pokróccal a kezembe láttak végigmenni a városon, gúnyosan megjegyezték, hogy no, az a kommunista Csevár már megint dutyiba van. Ugyanis mindig takarót és meleg levest vittem be neki, hogy ne fázzon. Az egykori Kossuth téren is tartott beszédeket, s onnan is egyenesen a börtönbe vitték. Jól emlékszem az egyik esetre, amikor mint helyettes polgármes­ter népkonyhát akart kiharcolni a szegények számára. Mikor kilépett az elöljáróságról, kö­rülvette a tömeg, hogy beszéljen. Ekkor meg­jelentek a csendőrök és ütlegelni kezdték az ártatlan embereket — mert amint később mondták —, azt hitték, hogy kommunista gyű­lést tartanak. Nagy verekedés tört ki a mun­kások és a csendőrök között, az uram is vé­dekezett, s egyet közülük le is ütött valami ócska székdarabbal. Az öccsét, Csevár Józsefet sarokba szorították, s mire a férjem észre­vette, már félholtra verték. Beavatkozott, kér­te, hogy ne bántsák a testvérét, ekkor mind a kettőjüket lecsukták. 1938-ban, a Horthy-rendszer alatt a kommu­nisták üldöztetése fokozódott. Ebben az idő­ben történt meg először, hogy a férjem köny­nyes szemmel jött haza. Később elmondta, hogy megtámadták az utcán, fényes nappal leköpdösték, kiáltozván, hogy itt is egy véres szájú kommunista! Később megtudtam, hogy ugyanaz a munkakerülő volt az, aki az uramat negyvennégyben elvitette. Erre az időre nem szívesen gondolok vissza, még most is elfog a remegés, ha az átélt borzalmakra gondolok, melyek férjem utolsó napjait végigkísérték. „Október 23-án este szokatlan, erős döröm­bölésre lettünk figyelmesek. A férjem ment aj­tót nyitni. A nyilasok voltak. Te büdös kom­munista ... — ez volt a köszöntésük. Elhur­colták. Először a Csillag-börtönben volt, 'on­nan november 11-én vitték tovább. Napjaim nagyobb részét a börtön előtt töl­töttem, vártam az alkalomra, mikor pillantha­tom őt meg, hogy legalább a drótkerítésen keresztül tudjak hozzá szólni. A villanyszere­lőtől tudtam meg, mikor van náluk riadó, s mennek sétálni. Egy alkalommal átkiáltott ne­kem, köménylevest kért. összeszedtem min­den ennivalót, ami csak a házban volt, s el­indultunk a gyerekekkei együtt. Nem enged­tek hozzá, az ennivalót nem adhattam át ne­ki. Ekkor már szovjet csapatok lőtték Sorok­sárt, azt hittük, hogy két napon belül már Ko­máromban lesznek. A férjem és a többi elhur­colt előtt is felcsillant a szabadulás órája. Saj­nos a harc hetekig elhúzódott. Tizenegyedikén a gyerekek kibicikliztek a börtön elé, majd azzal jöttek vissza, hogy ren­geteg szerelvény áll ott, s viszik a cigányo­kat. Ekkor már tudtam, hogy nagyon nagy baj van, s magamra kaptam a kabátot. A nyilasok párosával terelték a foglyokat a vagonok felé. Kabátot, bőröndöt, minden me­leg holmit le kellett adniuk, csak egy szál ruha maradt rajtuk. Megláttam, intettem ne­ki, ő is visszaintett. Átkiáltott, hogy vigyázzak a gyerekekre,' s folytassam ott, ahol ő abba­hagyta. Ekkor puskatussal ütötték. Közvetlen előttünk ment a sorban egy ötven év körüli asszony, aki a földre vetette magát, s úgy kiáltozott, hogy nem akar elmenni. A nyilasok a fejét rugdosták. Az uram és társa, Fehér Kálmán ráborultak és testükkel védték, hogy agyon ne verjék a szerencsétlent. Szörnyű volt ezt végignézni, majd bele őrültem. Vojtovics, a nyilasvezér is kijött, s vigyorogva nézte a menetet. Ekkor tettem azt, amit sosem fogok magamnak megbocsájtani. Letérdeltem eléje, s úgy könyörögtem, hogy ne vitesse el a férje­met. Felrúgott. Sikerült ismét elkapni a ka­bátja szélét, megígértem, hogy 'mindenemet odaadom..., de nem volt benne egy csöpp emberség sem ..." Csevár Ferencné ősz hajú, öreg munkásasz­szony, akit az élet megviselt, de nem tört meg. Még ma is tagja a pártnak, bízott és hitt férje búcsúszavaiban, folytatta ott, ahol ő ab­bahagyta. MALINÁK ISTVÁN A szocializmusért harcolt Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítása 50. évfor­dulójának alkalmából a somor­jai (Satnorín) alapiskola tantes­tülete és pionírjai felkutatják és gyűjtik a pártra, vagy a párttal kapcsolatos események­re vonatkozó emlékeket. Régi lapokat, folyóiratokat böngészve, egy megsárgult fo­lyóiratban a somorjai proletár írónő, Dömötör Teréz írásában egy érdekes sor keltette fel fi­gyelmünket: „Csak a háború után hallottuk, hogy a fogoly­táborban titkos nyomdájuk volt a bolsevikoknak, röpiratokkal árasztották el az egész tábort, vitaesteket rendeztek. Egyik itt halt meg, a zsidó temetőben fekszik. Hatalmas temetése volt. Akkor nem tudtuk mire magya­rázni. Ginszburgnak hívták". E sorok elolvasása után az iskola honismereti szakköré­nek tagjai Koday igazgató elv­társsal és Kimerné csapatveze­tővel ellátogattak a zsidó te­metőbe. Nehezen bár, de sike­rült megtalálniuk a keresett •sírt. A sírkövön a következő szöveg olvasható oroszul: A szocializmusért harcolt. 1889— 1917. VIII. 24. Érdekelt a fia­talon elhunyt fogoly személye, s próbáltam érdeklődni utána. Sajnos, Somorján nem tudott róla senki közelebbit mondani. Ezért a Bratislavában élő, somorjai származású régi kom­munistához, Stern Jenő elvtárs­hoz fordultam, s öt faggattam, hallotta-e valaha Ginszburg ne­vét, és tud-e valamit róla? „Édesapámtól hallottam Ginszburg nevét, s magam is emlékszem még a temetésre — mondotta. Senkinek sem ren­deztek az orosz hadifoglyok közül olyan nagy temetést, mint neki. A Somorján tartózkodó rengeteg orosz hadifogoly mind részt vett rajta. A hatóságok ez alkalomból valami lázadástól tartottak, és egy egész század katonát Somorjára rendeltek." A továbbiakban elmondta, hogy az orosz hadifoglyok kö­zött sok volt a bolsevik. Jól működő szervezetük a nyomdán kívül Budapesten könyvtárral Is rendelkezett, s onnan Somor­jára is jutott el könyv az itt élő foglyoknak. Oroszországból az ottani helyzetről állandóan kaptak híreket, valószínűleg az orosz fogságból hazaszállingó­zó magyar hadifoglyoktól. • Nem tudtunk meg róla töb­bet, nem tudjuk, honnan való, maradt-e családja, hozzátarto­zói, csak egyet tudunk: a szo­cializmusőrt harcolt, s rövid életében a dolgozók jobb sor­sának mielőbbi eléréséért fára­dozott. A somorjai pionírok elhatá­rozták, hogy az elhagyatott sírt rendbehozzák és ezentúl rend­szeresen fogják gondozni. BARTALSKÝNÉ APRÓHIRDETÉS Ä L L A S • A Pozsonypüspöki Szolgáltató­iizem (Podunajské Biskupice) ked vező fizetési feltételekkel azonnal) belépéssel alkalmaz 5 (öt) ké­ményseprőt.'*­Komunálne služby Podunajské Biskupice okr. Bratislava-vidiek ÚF-992 • A bratislavai STAVING, újon­nan alakult n.v., Bratislava, Mile­liuova 11/a Bratislava főváros és vidéke ki­építésének biztosítására felvesz műszaki-gazdasági dolgozókat a kővetkező munkaszakaszokra: — termelésirányítás — munkagazdaságtan — beszerzési osztály — gyártási előkészítés — gyártási számvetés; felvesz to­vábbá — darabbérezőket — normamegállapítókat — épülettechnikusokat — építésvezetőket — művezetőket (mestereket) — NHE-dolgozókat HSV + PSV-kézműveseket és szak­munkásokat valamennyi építészeti szakmára: — kőműveseket — ácsokat — vasbetonozókat — épületszerelőket — utcaburkolókat — kőfaragókat — vízszigetelőket — víz- és gázszerelőket — padlóburkolókat — festöket-mázolókat — csőszerelőket' i — üzem- és épületlakatosokat Az érdeklődők az alábbi címen je­lentkezzenek: Bratislava, Miletič u. 11/a, IV. em„ 417. sz. ajtó. Elszállásolás biztosítva. STAVING n. v. Bratislava, Miletičova ul. 11/a ŰF 996 • A Safarikovói (Tornaija) Me­zőgazdasági Műszaki Középiskola pályázatot hirdet tanári ál­lások betöltésére á következő sza­kokra: — ökonómiai tantárgyakra — szlovák nyelvre — testnevelésre. Jelentkezhetnek azok, akik a Bra­tislavai Közgazdasági Főiskolát el­végezték, 111. azok, akik a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola közgazda­sági szakán végeztek, valamint azok, akik petLagógial főiskolát végeztek szlovák, illetve testneve­lés szakon. Közelebbi felvilágosí­tást az iskola Igazgatósága ad. Be­lépés augusztus, illetve szeptem­ber 1 én Továbbá felveszünk egy karban­tartót (lehet nyugdíjas is), jelent­kezni lehet az iskola Igazgatósá­gán személyesen vagy írásban. Címünk: Stredná poľnohospodár­ska technická škola — Šafáriko vo. fiF-978 ADÁSVÉTEL • Kétszobás összkomfortos csalá­di ház eladó, jelige: Sürgősen. Ú-49 • Eladó 40 csatád méh kaptá­rakkal együtt, 33,5x29 méretű ke­retekkel. Bellabás József, MoCa 179, okr. Komárno. 0-35 ISMERKEDÉS • 30/180 legény, testi hibával, saját házzal, anyagilag jól szi­tuált, házasság céljából élettársat keres. leiige: Keménykedve. 0 32 • 35 éves lnv. nyugdíjas, nem testi hibával, keres hozzá hason­ló 28—35 év közötti leányt vagy elvált asszonyt. írhatnak nem ln­validok is. Csak személyesen tár­gyalok. jelige: Házasság. 0-39 K Ezúton szeretnék megismerked­ni nyugdíjas csendőrrel vagy ha­tárőrrel. Egyedülálló nő vagyok, bebútorozott kétszobás, saját la­kásom van. Jelige: Boldogság. 0-47 • Szoba kiadó Iskoláslány részé­re. Cím a hirdetőirodában. 0-43 K P S 2 ÖN T Ö • HALASI Zsigmondnak és fele­ségének Okočra házasságkötésük 25 éves évfordulója alkalmából sok szerencsét, boldogságot. Iiosz­szú életet kívánna fial, lányai, vejei és unokái ü 892: KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Ezúton mondunk kőszunatdt a rokonoknak, az egész járás taní­tóinak, ismerősöknek, barátoknak, szomszédoknak, akik hosszú szen­vedés után június 4-én 51 éves korában elhunyt drága jó férjemet, fiunkat, édesapánkat, nagyapát CSÖRGEY ISTVÁNT iskola ig. tanítót elkísérték utolsó útjára az ollé­tejedl IMltečany) temetőbe és koszorúikkal, vlrágadományaík­kal enyhítették mély fájdaimun­fájdalmunkat. Felesége és a gyászoló család Ű 40 BEVÁSÁRLÁS EGY CSAPÁSRA RUHACS1PKÉT GYAPOT és POLIÉSZTER FÜGGÖNYÖKET ÁGYNEMŰT KÖTÖFONALAT legjobban otthon nyu­godtan és kényelmesen vásárolhat ajánlatunk szerint, melyet kívánat* ra INGYEN MEGKÜLD ZASIIKOVV OBCHODNÍ DÚM A bratislavai J. DIMITROV Vegyipari Művek, a Munkaérdemrend kitüntetettje ozonnali belépéssel nagyobb szómban felvesz tolatélcat betanításra is. Fizetés 2400,— korona, de több is lehet, megegyezés szerint. Nőtlenek számára lakást biztosítunk. Étkezés üzemünk éttermeiben. A munkaerőtoborzást a városi nemzeti bizottság és a kerület járási nemzeti bizottságai is engedélyezték. Bővebb felvilágo­sítást üzemünk személyzeti osztálya nyújt. Telefon: 177, 24-76 és 20-41 mellékállomás. Chemické závody J. Dimitrova nositeľ Radu práce Bratislava OF-999

Next

/
Oldalképek
Tartalom