Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-04 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

ZS. NAGY LAJOS: Tavaszi cécó Április végén megérkéztek a komédiások. Négy Zetor-vontatta lakókocsival érkeztek, a falu gyerekei ordítozva kísérték a vásártérre, ahol sátrat vertek, néhány óra alatt felszerelték a körhintát, a hajóhintát és a két lövöldét. Egy hatalmas eperfa tetejére hangszórót tűztek s hamarosan pattogó csárdásokkal, indulókkal, harsány beatles-dalokkal zengett a tágas falusi égbolt. Salamon mérnök az ablakból nézte a nagy tavaszi felhajtást. Rossz volt a közérzete. Szédült, Bizonyára a cigarettától. Ámbár ki tudja! Általá* ban rossz közérzetű ember Salamon mérnök, beteges, az orvosok már sok mindentől eltiltották őt... egyebek között a szeszes italtól és a cigarettától. A nőktől még nem, szerencsére, gondolta s fintorgott. Egy nagymellű, szőke nő sürgött-forgott az ablakkal szemben levő lövöldében. Körülötte porcelán macskák, hajasbabák, gumikon lógó majmok, művirágok és még vagy ezernyi egyéb portéka. Salamon nem láthatta a nő arcát, ahhoz kissé messze volt, de feltételezte, hogy hasonlít Brigitte Bardotra, csak persze olcsóbb és vidékiesebb kiadásban és lehet, hogy idősebb is már vagy húsz évvel. A konyhában a mérnök felesége szöszmötölt, sőt csörömpölt. Mintha minden percben leverne egy poharat, mérgelődött Salamon. Meg fog mérgezni, dünnyögte, ahogy ez főz, az kész méregkeverés ... A majmok és macskák végre helyükre kerültek a lövöldében s a szőke hölgy kezében egy hosszúcsövű puskával a pultra könyökölt. Kezdődhet a lövöldözés, dünnyögte Salamon, aztán rágyújtott. Zúgott a feje, szédült. Olvasni próbált. Egy Simenon-regénnyel kínlódik már egy hete. A betűk összefolytak a szeme előtt. Elaludt. Salamon álma Furcsa álom. Salamon egy eperfán ült, bent a nagy hangszórótölcsérben. Majd megsüketült a szörnyű hangzavarban. „Csinibaba, szeretlek én", ordította a fülébe egy női hang. A lövöldéből a szőke hölgy épp a szeme közé célzott a puskával. „Mit akar, hát maga meg mit akar?" — üvöltötte volna Salamon, de hang nem jött kí a torkából. A puska meg egyre nőtt a csöve már Salamon orrát súrolta. Rémülten hünyta le a szemét. Azután valami réten heverészett. A szőke nő pucéran, ejtőernyőn ereszkedett le hozzá. Salamon mellé feküdt, kérte, hogy vakarja meg a hátát. A mérnök kelletlenül eleget tett kérésének, rá se pillantva. Míg balkezével vakargatta a lány hátát, az mély hangon röfögött, mint valami anyakoca. Salamon ijedten akart talpraszökni, de egy Zetoron megjelent a felesége s egyenesen rájuk hajtott. A traktor nagy kapaszkodó kereke épp a hasán ment keresztül. A súlyát egyáltalán nem érezte, mégis besüllyedt alatta a földbe. A kapaszkodók érdekesen csiklandozták a hasát. A szőke nő nem volt sehol. Kacagva ébredt. A felesége állt fölötte. — Mit álmodtál? — érdeklődött kedvesen. — Semmit — mordult Salamon — nem is aludtam. — Az asszony szomorúan távozott a szobából. Három lövés öt korona Salamon kinézett az ablakon; a vásártéren nyüzsgött a nép. Főleg a két lövölde körül. Az egyiknél a gyerekek, másiknál a felnőttek próbáltak szerencsét. A szőkeség most épp a fiatal plébános részére töltötte meg a puskát. A mérnök halkan füttyentett. Mi a fene! Már a pap is ilyen világi szórakozást keres? Mi történne, ha ő is lemenne?! — Átmegyek Manciékhoz — szólt a felesége a konyhából. — Eredj — mondta Salamon hátra se fordulva. — Te mit fogsz csinálni? — Mit tudom énl Keserves sóhajtozás, azután bevágódik az elő•zobaajtó. Lent már a fogorvos célzott. Nagy közönség vette őt körül. Minden lövés után kitört az éljenzés. A plébános egy hatalmas művirágcsokorral ballagott a temető felé. Lemegyek, döntött végül Salamon. Gyorsan öltözött át, mint akit kergetnek. Rágyújtott s füstölgő cigarettával a szájában, hosszú léptekkel sietett át a téren. Innen Is onnan is nagyokat köszöntek rá. Csak bólogatott, nem is pillantva a köszönőkre. A szőkeség Salamon szemébe nevetett, jólsikerült karosszéria csakugyan, gondolta a mérnök. Nem is öreg és tényleg hasonlít BB-re. Mindenesetre szebb, mint Aranka. A nő mosolyogva vette át Salamoü első ötkoronását és megtöltött neki egy légpuskát. — Csak a közepébe — kacsintott rá kacéran. — Noná, majd a Holdba lövök — dünnyögte Salamon és célzott. Két tizenkettes és egy tizenegyes találata volt. — Ö, micsoda mesterlövészl — csilingelt a nő hangja — tessék valamit választani! Salamon egy majmot választott. A mesterlövész Salamon mérnök ezután száz koronát adott át a szőke BB-utánzatnak, s mint egy eszelős frontharcos, lövöldözni kezdett. Lelőtt húsz szalmaszálra tűzött műrózsát, még öt majmot az elsőn kívül, három hajasbabát, két porcelánmacskát, hét cigarettaszipkát, egy kosár bonbont és egy üveg pezsgőt. A szőke nő minden találatára hangosan kacagott, szinte boldogan vette tudomásul, hogy ez az őszülő halántékú, de amúgy jóképű férfi szinte a lövölde teljes készletét elnyeri. Nem csak a nő, a közönség is nagy figyelemmel kísérte Salamon hadműveletét s olykor szinte felnyerített a nagy izgalomtól. A gyerekek egymás hegyénhátán tolongtak a pult körül, hiszen ilyesmi még nem volt Fecskefalván, hogy a komoly és tekintélyes mérnök úr egyszerűen leálljon a komédiásbódé elé, s mint akinek az élete ezen múlik, vészjósló arccal lövöldöz le minden látható célpontot s már a második százkoronását rángatja elél farzsebéből. —

í Megbolondultál-e? >— szólalt meg váratlanul Salamon mögött Aranka, a felesége. — Légy szíves és menj hazai — szólt hátra a mérnök — Elment az eszed? — Tűnj el, de azonnali Salamon olyan hirtelen fordult hátra megragad-, va felesége karját, hogy szegény asszony halkan felsikoltott. —• Jól van, no, eressz akkor! — suttogta s pityeregve elvonult. Salamon a sáncban A sáncban feküdtek, sötétlombú eperfa alatt, lósóskák, lapuk, üres pezsgőspalackok között. A fű hideg volt és harmatos, a lány meg-megborzongott. Salamon is fázott. — Hogy hívnak? — Paulának. No ne viccelj! Miért? Nem tetszik? — Nem illik hozzád. Egészen másképp ölelkezel, mint a Paulák. — Volt már Paulád? — Eddig még nem, de úgy vélem, azok másképp szeretkeznek. — Mégpedig? — Fogalmam sincs. '— Iszol? — kérdezte a nő. — Van még egy kia pezsgő. — Igyuk meg, aztán menjünk. «— Hova? — Hát.«. ahova akarsz. Fázom. Nálam nincs hely. Négyen alszunk a kocsi» ban. — Nálam sincs. Aranka egymaga betölti a lakást. .— Mióta vagy nős? öt éve. i— Én is férjnél vagyok ... i— No ne mondd. Es hol az ember? — ÜL t— Miért? Betörés miatt. Három évet kapott. Ejha. Megvárod őt? — Eszembe sincs. Megitták a maradék pezsgőt. Salamon földhöz verte az üres palackokat, a nyeremény porcelán macskákat, hajasbabákat. Két majmot tartott meg mindössze. — Mehetünk. — Hova? — Ahová akarsz. Köd előttem, köd utánam Virradatkor érkeztek meg a városba. Fáradtak voltak és rosszkedvűek. Megszámolták a pénzüket, azután szállodái kerestek. Egy harmadosztályú szállóban kaptak helyet. — Mit csinálunk majd, ha kialusszuk magunkat? — kérdezte Paula. — Űjra kezdjük. — Mit? — Mindent. Salamon nem tudott elaludni, noha fáradt voll Félkönyökre dőlve nézte a nő fáradt arcát, le hunyt szeme körül a szürkés karikákat. Megbon zongott. Csöbörből vödörbe — gondolta. Otthagyta Aratw kát, aki sznob lelkülete, kispolgári mentalitása ellenére mégiscsak jóravaló asszony volt, s most itt fekszik, egy lényegében vadidegen nővel, egf bűnöző, kéjsóvár és felelőtlen feleségével: céltac lanul és reménytelenül. felkelt, cigarettára gyújtott, s az ablakból lenézett a szögletes szállóudvarra. Az ablaka alatt galambok bóbiskoltak az árnyékban, lent egy fekete macska sétált át az udvaron, két szürke overálos munkás a moslékos kannákat hordta ki az utcára. „Se rokona, se ismerőse nem vagyok senkinek". Ismételgette hangtalanul. Jó lenne megszabadulni N e/a