Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)
1971-07-31 / 180. szám, szombat
192I-BEN NAGYKÉREN (Vfiianovce) is megalakult a kommunista párt helyi szervezete. Alapító tagjai voltak: Preszka Ferenc, Opacsíki Mihály, Szládicsek Sándor, Javorcsík Mihály, Fiala Lőrinc, Pintár Pál és mások. A pártszervezet létezésé első pillanatától kezdve harcot folyatott a dolgozók jobb életéért. Policzer Károly, Neubauer, Polakovlch és dr. Kólisföldbirtokos nem akarta a kol,lektlv szerződést megkötni. Csak azután kényszerültek erre, amikor a munkásság egységesen sztrájkba lépett. A párt vezetésével a kollektív szerződést a követelések alapján sikerült elfogadtatni. A kizsákmányolók természetesen mindent elkövettek a kollektív szerződés érvénytelenítésére. Már 1922-ben megtagadták a szerződés feltételeinek teljesítését. Húsz korona helyett csak tíz korona napibért fizettek. Ez nagy elégedetlenséget keltett a munkások között és ismét sztrájk kezdődött. A földbirtokosok a munkások megfélemlítésére csendőröket és katonákat hívtak Komjáti községbe. A sztrájk csak részben járt sikerrel, mert a cselédek közül többen felvették a munkát, ami megbontotta a munkások egységét. 1923-ban megalakítottuk a Vörös Ifjúság Egyesületet, amely kezdettől fogva aktívan működött. A párt irányításával tevékenyen részt vett az osztályharcban. Különösen a választási küzdelmek idején dolgozott aktívan, amikor agitációs munka, röplapterjesztés és plakátok kiragasztása volt a fö feladata. Munkánk eredménye hamarosan megmutatkozott: Nagvkéren az 1924-es községi választásokon harminc mandátumból tizenhatot a kommunista párt szerzett meg. 1927-BEN a kommunista párt ragja és a helyi szervezet elnöke lettem. Még abban az évben zászlóavatási ünnepélyt rendeztünk, az ünnepi gyűlésre előadónak Major Istvánt hívtuk meg. Az ünnepélyen nagy tömeg vett részt. Az ifjúság egy része fogadalmat tett, hogy a vörös zászlóhoz élete végéig hü marad A párt központi bizottsága 1928-ban felhívással fordult a nincstelen parasztsághoz, hogy helyzetén csak úgy lehet javítani, ha országos viszonylatban egységes kollektív szerződés elfogadtatására tudjuk kényszeríteni a földbirtokosokat. Akkoriban a felnőtteknek napi hat koronát, a fiatalkorúaknak (iádig négy koronát fizettek. A felnőtteknek másfél koronás érabért, a fiatalkorúaknak pedig egy korona harminc filléres órabért követeltünk. A párt irányításával a helyi szakszervezeti vezetőség útján írásban üj kollektív szerződés megkötéséhez ragaszkodtunk. Beadványunkban az idénymunkások és a béresek követeléseit is feltüntettük. A követelésekről a földbirtokosok hallani sem akartak. Országos méretű általános mezőgazdasági sztrájk kezdődött, mely alkalommal az idénymunkások és a béresek az állatok etetését is beszüntették. A sztrájk irányítására sztrájkbizottságokat állítottunk fel. Ez a sztrájk nálunk kudarccal végződött, mert a Nyitráról leküldött járási szakszervezeti titkárt, Kvoffot megvesztegették a földbirtokosok. A sztrájkmozgalom jegyében ünnepeltük meg május elsejé*. Községünkből vörös zászló alatt több mint hétszáz ember vonult fel Nyitrára. Én, mint a pártszervezet elnöke, vörös zászlóval haladtam az élen. Amikor hazafelé mentünk, Ivánkán megtámadtak bennünket a csendőrök. Engem és Fiala Mátyást megbilincselve a nyitrai kerületi fogházba hurcoltak. Mindaddig fogva tartottak bennünket, amíg a sztrájkot le nem törték. Kiszabadulásunk után még nagyobb elszántsággal folytattuk a párt szervező munkáját. AZ 1929-BEN kirobbant gazdasági válság még inkább elmélyítette a dolgozó nép nélkülözéseit. A mezőgazdasági munkások nagy része munkanélküli volt. 1931-ben aszály pusztított, a gabona a vetőmagnak alig a kétszeresét hozta meg (2—3 mázsát takarítottak be holdanként). A községháza elé naponta éhségfelvonulásokat szerveztünk, élelmiszerutalványok és élelmiszer kiosztását követeltük az éhező dolgozók részére. Az erre a célra létesített bizottság arra kényszerítene a községi jegyzőt, hogy jöjjön velünk az érsekújvári járási főnökhöz gyorssegély kiutalása végett, mert több száz embernek nincs betevő falatja. A járási főnöknek én adtam elő jövetelünk célját. Az meghökkent és azt mondta: „Ami tőlem telik, intézkedem. Azonnal megnézem, mennyi élelmiszerutalvány van a páncélszekrényben, azt azonnal áladom a jegyA dolgozók érdekeit képviseltük ző úrnak, és egyúttal engedélyezem, hogy a községben gyűjtést szervezzenek az éhezők részére". Hazafelé utazva a vonalban megszámláltuk az élelmiszerutalványokat, és örömmel állapítottuk meg, hogy a járási főnöktől, valószínűleg meglepetésében, szokatlan mennyiségű, hatvanezer korona értékű élelmiszerutalványt kaptunk. Az utalványokat másnap kiosztottuk az éhezők között. Egyben megszerveztünk húsz agitációs párt, akik a község tehetősebb gazdáit keresték fel élelmiszergyűjtés céljából. Az összegyűjtött krumplit, babot, zsírt és lisztet azonnal szétosztottuk a nincstelenek között. A tömegtüntetések szervezését tovább folytattuk. Pünkösd vasárnapjára nyilvános népgyűlés engedélyezését kértük. A gyűlésre szónoknak Major elvtársat hívtuk meg. Major elvtárs meg is érkezett, a hatóságok azonban nem engedélyezték a gyűlést. Az egybegyűlt tömeg követelésére a jegyző és a csendőrök végül is beleegyeztek abba, hogy Major elvtárs rövid beszédet mondjon. A Főtéren húsz percet beszélt Major elvtárs, a gyűlést a vendéglő udvarán folytattuk. Major István vasárnap pünkösd hétfőjére Kosútra ment, ahol szintén népgyűlésen kellett volna felszólalnia. Ezt a gyűlést, mint ismeretes, a burzsoá hatóságok vérbe fojtották. A következő napokban Nagykéren állandó tömegtüntetéseket rendeztünk, amelyeken a letartóztatott Major elvtárs szabadon bocsátását és az igazi bűnösök megbüntetését követeltük. Amint hírül vettük, hogy a burzsoá hatóságok kétszázezer korona óvadék ellenében szabadlábra helyeznék Major Istvánt, haladéktalanul megkezdtük a gyűjtést. Házról házra járva több mint ezerötszáz koronát szedtünk össze. A dolgozók összefogása előteremtette a kétszázezer koronát, de a bíróság Major elvtársat mégsem engedte szabadon. EBBEN AZ IDŐBEN a pártsajtó terjesztésével ideológiailag is felvérteztük a párt tagjait. A Munkást és a Magyar Napot Nagykéren több mint 120-an fizették elő. Az ellenséges pártoknak nem engedtük meg, hogy gyűlést tartsanak és megfertőzzék a dolgozókat. A Gajda-féle fasiszta párt gyűlését, amelyet Nagykéren egy lakásban tartottak volna meg, teljesen meghiúsítottuk, Komjátin pedig Hlinka fasiszta pártja gyűlésének megtartását akadályoztuk meg. Az agrár- és a töbhi burzsoá párt kísérleteit is sorra kudarcra ítéltük. A kommunista párt céltudatos tevékenységet fejtett ki a gazdasági válság idején is, munkát, jobb életfeltételeket és szabadságot követeltünk a munkásoknak. A reakciós pártok képviselői — rendszerint a választások előtt — csak azért jártak községünkbe és a környékére, hogy ígérgetéssel és szép szavakkal elvonják a néptömegek figyelmét az osztályharctól, és megtörjék a munkások forradalmi lendületét. 1934-ben ismét letartóztattak. Büntetésemet nyitrai fogházban töltöttem le. Velem együtt több ismert pártmunkás töltötte büntetését, köztük Pittich" és Szabó elvtárs. A börtönviszonyokat is bíráltuk, az evőeszközök rozsdásak voltak, a rabkoszt szinte ehetetlen volt. Beadványunkat kivizsgálták és némi javulás következett be az élelmezésben. Később Pittich elvtárssal együtt magánzárkába helyeztek. Ezzel torolták meg az éhségsztrájk megszervezésében való részvételünket. Ezzel a sztrájkkal hetven politikai fogoly számos követelés teljesítésére kényszerítette a börtön igazgatóságát. SZABADLÁBRA KERÜLÉSEM után töretlen lelkesedéssel folytattam a pártmunkát. A közelgő 1934-es választásokat, készítettük elő, agitációs munkát vé. geztünk és röplapokat terjesztettünk. A választások nálunk mindig a kommunisták javára billentették a mérleget. A választások után a párt és a szekszervezet vezetősége arra kényszerítette a közigazgatási szerveket, hogy a munkanélküliség enyhítésére haladéktalanul kezdjék meg a Nyitra folyó szabályozását. Ugyanebben az időben Virághalmon, Kólis földbirtokán megszerveztük a summások bérkövetelési sztrájkját. Tudomásomra jutott, hogy le akarnak tartóztatni, ezért kihívtam Nyitráról Skolnyik párttitkárt, aki Kiinigh és Perénvi elvtárssal együtt a helyszínre érkezett. A sztrájknál ők tárgyaltak a bérkövetelésekről. Königh elvtársat azonnal le is tartóztatták. Amikor kiszabadultam a börtönből, noha félévi büntetésem végrehajtását felfüggesztették, ismét részt vettem sztrájkszervezésében a Nyitra folyó szabályozásánál dolgozók béremeléséért. A munkások gumicsizma nélkül dolgoztak a sárban és sokkal kisebb bért kaptak, mint amennyit ilyen munkáért általában fizettek. A sztrájkbizottsággal együtt én is tárgyaltam a vállalat vezetőivel. Kijelentettem, hogy mindaddig beszüntetjük a munkát, amíg követeléseinket nem teljesítik. A tárgyalások nem jártak eredménnyel. Este. miközben hazafelé mentünk, már vártak rám a csendőrök. Bekísértek a nyit. rai fogházba, ahol le kellett töltenem a felfüggesztett büntetést. 1935 márciusában Érsekújváron éhségfelvonuláson vettünk részt. 1930-ban a Kólis-féle föld birtokon lefolyt sztrájk szervezésében való részvételemért megint letartóztattak. A büntetés letöltése után 1937-ben Nagykérről Nyitrára költöztem. Itt is bekapcsolódtam a pártmunkába, később a járási párlvezetőségnek is tagja lettem. A párt munkája ebben az időben a nép front megteremtésére, a köztársaság védelmére összpontosult. Az 1938-ban Törnócon megszervezett nagygyűlésen Nyitráról is sok kommunista vett részt. A BURZSOÁ CSEHSZLOVÁK KORMÁNY kapitulációja után pártunk működését betiltották. A forradalmi munkások tevékenysége azonban illegálisan tovább folyt. Nyitrán mi is megalakítottuk a párt illegális vezetőségét, megkezdtük az illegális pártsajtó és a röplapok terjesztését. Az illegális munka a járási székhelyen kívül a vidékre is kiterjedt. Zlaté Moravcén és környékén hozzáfogtunk az illegális szervezetek kiépítéséhez. 1941 végén számos elvtársat letartóztattak, nekem is el kellett menekülnöm Nyitráról. A Szovjetunióba akartam kijutni, de nem sikerült. Sok viszontagság után visszatértem Nyitrára, ahol az államrendőrség kiszimatolta hollétemet ás egy váratlan pillanatban letartóztattak. Hasztalan vallattak, semmit nem ismertem he. A bíróság 3 évi szabadságvesztésre ítélt, amit részben Haván, részben Leopoldovon töltöttem le. 1944 augusztusában, csaknem a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásával egyidejűleg szabadultam ki. A felszabadulás után ismét csatasorba álltam, és a párt politikáját népszerűsítve harcoltam a szocializmus felépítéséért. Most. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának ötvenedik esztendejében eszembe jut a sok mepróbáltatás, amelyen átmentem. Mégis örömmel emlékszem vissza arra a harcra, amely a szovjet hadsereg segítségével, Csehszlovákia kommunista párt vezette munkásosztályának, dolgozó népének győzelmével végződött. KÁNTOR MIKLÖS, Nyitra Értékelik a képviselők munkáját Gondoso n mérlegelik a javaslatokat 0 Hárman a legjobbak közül Hét évvel ezelőtt — azt mondhatjuk — a lévai ( Levicej tárásban, nem okozott gondot a munkaerőhiány. Főként az iparban nem. libben a fejlett mezőgazdasági járásban az utóbbi években több gyár épült — például a gyapotipari kombinál, a Kozmetika és mások amelyek u járás jellegét mezőgazdaságiiparivá változtatták. További vállalatok felépülése az építőipari termelésnövekedés folytán ma már ebben a járásban is problémát okoz a munkaerőhiány. Előnyös munkalehetőségek nyíltak. Ez kétségtelenül pozitív jelenség volt a képviseleti szervek hétéves funkciós időszakában, amely novemberben az új választásokkal befejeződik. A lévai járásban a választási előkészületek jelenlegi szakaszában elsősorban a képviselők munkáját értékelik: ki hogyan dolgozott, alkalmas-e arra, hogy a következő választásokon is jelöljék. A Lévai Járási Nemzeti Bizottságnak jelenleg 87 képviselője van. Összetétele megfelel a járás nemzetiségi összetételének, ugyanis a jnb 25 képviselője magyar nemzetiségű. A KÖZLEKEDÉS IGEN FONTOS! Az alábbiakban szeretném a járási nemzeti bizottság három képviselőjének tevékeny munkáját vázolni. Jozef Míhalík elvtárs, a lévai Andezit Kőbánya 51 éves csiszolója már 15 éve dolgozik a jnb képviselőjeként, tehát valóban gazdag tapasztalatai vannak. A választási körzetben végzett munkája mellett a jnb-n megbízták a közlekedési bizottság elnöki funkciójával ls. Nem könnyű gondoskodni az emberek munkába és munkából való szállításáról abban a járásban, ahol egyre újabb üzemek létesülnek. A Lévai Kozmetikában pl. 2 műszakban dolgoznak, gyors ütemben fejlődik a gyapotkombinát, biztosítani kell a közlekedést a ruskovi cukorgyár idénymunkálatainak idején és általánosan az egész járásban megfelelő és célszerű autóbuszjáratokat kell biztosítani. A gyapotfeldolgozó kombinátban pl. már most 612 nő dolgozik. Mivel pedig otthon még „a második műszak" válfajuk, gondoskodni kell gyorshazaszállításukról, úgy, hogy minél kevesebb időt veszítsenek. Mihalík elvtárs igen gyakori vendég a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat hivatalos helyiségeiben. Tulajdonképpen már nem is vendég, hisz nagyon fontos küldetést végez. Az ő érdeme is, hogy az utóbbi időben két új járat indult meg a Léva — Tehla— Iňa—Lula vonalon és az autóbuszok indulási és érkezési idejét a munkába járók szükségleteihez igazították. AZ ANKÉT NEMCSAK LÉVÁNAK HASZNOS Szeretnék megemlíteni még egy hasznos akciót, amelyet a jnb közlekedési bizottsága Mihalík elvtárs vezetésével valósított meg: ankétot rendezett a járás közlekedési helyzetéről. A jnb 114 vállalatnak és üzemnek, 106 efsz-nek, 98 hnb-nek és 101 iskolának kérdőívet küldött a következő kérdések megválaszolását kérve: • Elégedett-e az autóbuszközlekedéssel? • Ha nem, fejtse ki, hogy miért? • Tüntesse fel a járat vonalát és számát, amellyel nem elégedett és miért? • Milyen tapasztalatai vannak a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak viselkedésével kapcsolatban? • Mik az észrevételei az utazás kulturáltságát illetően? Olvastam a válaszokat. Sok észrevétel hangzott el, főként az autóbuszok túlzsúfoltsága, bizonyos vonalak meghoszabbítása, az egyes járatok összehangolása, valamint a gyapotipari kombinátban a második műszak befejezése után a közlekedés hatékonyabb betartása tekintetében. Meglepett azonban az, hogy általában mindenki elégedett a közlekedési vállalat dolgozóinak viselkedésével. Ez határozottan becsületükre válik. De meglepő és kevésbé örvendetes volt az, hogy bár a beküldési határidő letelt, a 419 kérdőívből csak 89-et töltöttek ki és küldtek vissza a jnb-re. Az ankétot értékelik, s eredménye alapján további intézkedéseket tesznek. Már most megállapodtak a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalattal abban, hogy rövid tartamra szóló megrendelés alapján a gyapotipari kombinát második műszakos dolgozói számára külön autóbuszokat állítanak be, ha legalább 20-an jelentkeznek. A lévai ankétról azért írok részletesebben, mert úgy vélem, hogy hasznos volna más járásokban is. Ezzel a kommunista lozef Mihalík képviselő munkájának legalább égit részét szemléltettem. „NOI SZEMPONT" A Lévai Hnb 14 képviselőjének egyike Helena Ďurišová. Az óvoda tanítónője, pártonkívüli. Mi jellemzi a képviselői munkáját? A jnb szolgáltatási és helyi ipari bizottságában dolgozott, ahol érvényesítette azt, amit „női szempontnak" szoktunk nevezni. Síkraszállt azért, hogy a szolgáltatások tekintetbe vegyék a nők szükségleteit. Gyakran aktívan fellépett a jnb plén u inán, tolmácsolta választó körzete polgárainak, Mýtne Ludany község lakosainak az igényeit. A jnb-n nagyrabecsüléssel emlegetik, a követelések kiharcolásában nemegyszer szinte kellemetlenül erélyes volt. Igaz, Ďurišová elvtársnő a községben az emberek körében végzett munkája során is Igyekezett elérni azt, hogy aktívan támogassák a nemzeti bizottságot. Az 6 érdeme is, hogy Mýtne Ludanyban felépült a kultúrház és jó eredményeket értek el a községszépítésben. Olyan képviselőnő tehát, akire a további időszakban is számítani kell. JÓ SZAKEMBER Ján Gaza, a Hronské Kosihy-i Efsz elnöke, ugyanakkor a jnb képviselője is, s mandátuma kiterjed Podlužany községre is. Legértékesebb tulajdonságai közé tartozik, hogy jól Ismeri a mezőgazdasági szakproblémúkat, líelyi és járási viszonylatban egyaránt, s ezeket az ismereteket érvényesíti a lakosság körében végzett képviselői tevékenysége során s a párt politikájának magyarázatát a mindennapos életből vett példákkal támasztja alá. A községben új kulHirház épült, ami szintén az ő érdeme is. A lehetőségekhez mérten igyekeztem legalább nagy vonalakban jellemezni a jnb három képviselőjét, akiknek a munkáját igen pozitívan értékelik az emberek és a hivatalos szervek is. Meg kell mondani, hogy a lévai járásban az értékelés igényes, hisz több mint 30 képviselőről azt a következtetést vonták le, hogy nem teljesítették kielégítően a kötelességeiket. A jövő választásokban aligha jönnek számításba. Tudatosítani kell továbbá azt, hogy a legutóbbi választások óta hét év telt el, s azok, akik akkor 55 évesek voltak, ma már 62, évüket tapossák, sokan közülük már fáradtak s azt kívánják, hogy a fiatalok váltsák fel őket. Mások viszont elköltöztek nemcsak a községből, hanem a járásból is — így tehát a Lévai Jnb régi képviselői közül sokat újak váltanak fel. IGÉNYES KIVÁLOGATÁS Igényesebb lesz a jelöltek kiválogatása a jnb-be, elsősorban több aktív munkást akarnak funkciókkal megbízni, valamint több fiatalt és nőt, figyelembe véve a járás nemzetiségi összetételét. A kiválogatás célja elsősorban az, hogy a jelöltek mind a szocializmushoz hű, járásuk fejlesztéséért dolgozni kér pes és hajlandó emberek legyenek, akik egyúttal az egész társadalom érdekeiért küzdenek. JAROSLAV MESKO
