Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-28 / 177. szám, szerda

A

CSKP XIV. kongresszusa új szakaszt jelent szocialista társadalmunk fejlődésében. A kongresszus lezárta • konszolidálás folyamatát, amely a CSKP KB 1969 áprilisi plenáris ülésével kezdődött meg. A CSKP Központi Bizottságának 1969. májusi plenáris ülésén elfogadott határozat kitűzte a konszolidálás legfontosabb feladatait. A kongresszus megállapította, hogy a konszulidálás fó feladatait sikeresen teljesítettük. Pártunk és társadalmunk minőségileg új szakaszba lépett. Ezt a szakaszt elsősorban az előttünk álló feladatok határozzák meg. A CSKP XIV. kongresszusának nagy történelmi jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy társadalmunk elé kitűzte az ország további gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének programját. A szocializmus értékeinek destrukciójáról volt szó Pártunk és országunk hosszú időn keresztül nem rendelkezett a fejlődés átgondolt'programjával. Pártunk történetének ebben a szakaszában az Antunín Novotný irányította politikai vezetőség szubjektivizmusa uralkodott. Ez a vezetőség kimerítette a pártaktíva és a társadalmi szervezetek aktívájának energiáját és irreális feladatokat szabóit meg. A CSKP XIV. kongresszusa reális, de nagyon igényes programot tűzött ki pártunk és országunk elé. Ez a program sokban különbözik a régi pártvezetőség szubjektivisla hozzáállásától, valamint a jobboldal programjától is, melyet a szocializmus csehszlovák modelljeként könyveltek el. A valóságban a jobboldali és szocialistaellenes erők programja nem volt modell, hanem szocialista társadalmunk alapértékei destrukciójának programja volt. Az imperialista országok tudományos kutatóintézeteiben elemezték a csehszlovákiai eseményeket, így többek között a jobboldali és szocialistaellenes erők programját és a szocializmus úgynevezett csehszlovák modelljét is. A kutatóintézetek többsége arra a következtetésre jutott, hogy irracionális módéiról, irreális programról volt szó, melynek célja a szocialista társadalom bomlasztása volt. Említsük meg az egyik elemzést, amelyet Peter Lutz, a kolumbiai egyetem szakembere dolgozott ki. Lutz többek között megállapította, hogy a szocializmus ún. csehszlovákiai modelljének lényege az alkotó szellemű, bíráló ember volt, olyan, amilyen a XIX. század romantikus művésze volt. De az ún. csehszlovák modell filozófiája nemcsak romantikus, hanem nagymértékben konzervatív is volt. Ideológiai gyökerei visszanyúlnak Platónnak ahhoz az ismert téziséhez, miszerint a filozófusoknak és művészeknek kellene a világban uralkodniuk. A jobboldali erők új taktikája A CSKP XIV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a párt ideológiai munkájának. Ellenségeink azt hirdették, hogy a konszolidálás folyamata szükségszerűen a múlt hibáihoz, a szubjektivizmus időszakához való visszatéréshez vezet. A XIV. kongresszus azonban nemcsak a jobboldali revizionista deformációkat, hanem azokat a szubjektivista hibákat is elítélte, melyeket a Novotný-féle vezetés követett el. Megteremtette az alapot ahhoz, hogy fokozatosan megoldjuk társadalmunk valamennyi fontos problémáját. A CSKP XIV. kongresszusának határozata hangoztatta, hogy legyünk továbbra is éberek a jobboldali veszéllyel szemben. A határozat megállapítja, hogy a politikai vereséget szenvedett jobboldali erdk az új viszonyokhoz alkalmazzák taktikájukat, megpróbálják befolyásolni az emberek egy részének gondolkodásmódját, visszaélnek hibáinkkal és az objektíven felmerülő nehézségekkel. A határozat megállapítja, hogy társadalmunk szervezeti struktúrájában és elsősorban magában a pártban sikeresen végrehajtottuk a jobboldali és szocialistaellenes erők elleni harcot. Ma ez a harc egyre inkább ideológiai téren folyik, ahol a mi viszonyainkban a fd veszelyt a jobboldali opportunizmus és elméleti alapja — a revizionizmus jelenti. Meg kell jegyezni, hogy Csehszlovákiának mint önálló államalakulatnak megalakulása óta a csehszlovákiai viszonyok között mindig a jobboldali opportunizmus és a revizionizmus jelentette a legfőbb veszélyt, Csehszlovákia Kommunista Pártjának fél évszázados története folyamán állandóan harcolnia kellett ellene. Az a feladat áll előttünk, hogy leleplezzük a mai revizionizmus osztály, szociális és gnozeológiai gyökereit. Abból a tézisből, hogy szervezetileg sikerült legyőznünk a jobboldali és szocialistaellenes erőket. egyes esetekben azt a helytelen következtetést vonják le, hogy a következő időszakban a jobboldali opportunizmus elleni harcot nem kell már összekapcsolnunk a szervezési tényezővel. A valóságban ez nincs így. A következő időszakban annak ellenére, hogy a harc súlypontja ideológiai térre kerül át. ügyelnünk kell a harc szervezési aspektusára, ügyelnünk kell, liogy megvédjük a szocialista társadalom szervezeti struktúrájának tisztaságát. Az ideológióban nem lehet békekötés és kompromisszum Gyakran szemünkre vetik, túlságosan hangsúlyozzuk, hogy ideológiai téren nem lehet bébekötés, sem kompromisszum. 1968-ban a jobboldali és szocialistaellenes erők képviselői azt hangsúlyozták, hogy éppen az ideológia területén van szükség osztálybékére és kompromiszszumokra. Ma már közismert, hogy hová vezettek az ideológiai kompromisszumok. Felmerül a kérdés, miért éppen ideológia téren elképzelhetetlen a béke és a kompromisszum. Azért, mert az ideológia összefügg a társadalmi osztályok érdekeivel, a társadalmi csoportok érdekeivel, melyek éppen az ideológiában tükröződnek vissza. Nem mondhatjuk azt, hogy az emberiség legyőzte a társadalom maradi erőit, hogy legyőzte azokat az erőket, amelyek fékezik az emberiség sikeres fejlődését. A múltban gyakran beszéltünk arról, hogy a marxizmus nyílt rendszer. Ezen az'állításon nincs mit változtatnunk Lenin nem egyszer hangsúlyozta, hogy a marxista ideológia nyílt rendszer, de csakis a modern tudománnyal, a természettudományi és társadalomtudományi fejlődést elősegítő ismeretekkel szemben nyílt. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a marxizmus elvi rendszer, a marxista-leninista ideológia alapelvei elleni bármilyen támadás az egész építmény összeomlását, az ideológia bomlasztását, valamint más társadalmi osztályok ideológiájával, a burzsoá ideológiával, a monopolista struktúrájú ideológiával való helyettesítését eredményezi. Nem engedhetjük meg. hogy a marxizmus nyíltságának leple alatt támadják a marxizmus alapelveit. Pártunk fél évszázados története alatt tanúi lehettünk annak, hogy szüntelen támadásokat intéztek a marxista—leninista ideológia alapelvei ellen, azon alapelvek ellen, amelyeket már 50 évvel ezelőtt is elfogadtunk. Ez az alapelv a munkásosztály vezető szerepének, a proletár diktatúrának és a proletár internacionalizmusnak elve. Osztály- és politikai ellenfeleink minden támadása marxista—leninista ideológiánk ezen alapelvei ellen irányult és irányul. 1968 tanulsága A csehszlovákiai válságos események, valamint a mai világfejlemények megerősítik ezeknek az elveknek az érvényességét. A kiutat az említett alapelvek fejlesztése, alkotó applikálása, nem pedig az egész ideológia lényegének és alapelveinek támadása jelenti. Az SZKP XXIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a mai revizionizmus és jobboldali opportunizmus elleni harc leghatásosabb eszköze a marxista—leninista ideológia fejlesztése. A jobboldali revizionizmus és opportunizmus elleni harcunk sohasem irányult a dogmatizmus regenerálásához, ahogyan ezt osztály- és politikai ellenfeleink állították és állítják. A konszolidálás folyamatának értelme sohasem az volt, hogy visszatérjünk társadalmi fejlődésünk elavult szakaszaihoz. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy a dogmatizmus nemcsak a marxizmusban fordul elő. A dogmatizmus a megismerés kiszáradt ága, a marxista—leninista ideológiai fejlesztésének steril, magtalan irányvonala, de sohasem lehet egy színvonalra helyezni a jobboldali opportunizmussal és revizionizmtissal. Minőségi különbség (an köztük. 1968 ban a jobboldali erők ideológiai fellépésének megnyilvánulása volt az a tény, hogy a dogmatizmus elleni harc leple alatt támadták a marxizmus—leninizmus alapelveit, elsősorban a proletár internacionalizmus és a proletár diktatúra elveit. Ebben rejlik a dogmatizmus és a jobboldali opportunizmus, valamint a revizionizmus közti különbség. Míg a dogmatizmus kiszáradt ágat jelent az ismeretek fejlesztésének fáján, addig a revizionizmus ennek az ideológiai fának az alapjai, gyökerei ellen — a marxizmus — lenini/m u s ellen irányul. Tudjuk, hogy forradalmi elmélet nélkül nincs és nem is lehet forradalmi gyakorlat. A marxizmusnak ez a tanítása a mai viszonyok között is teljes mértékben érvó«yes. Az a feladat áll előttünk, hogy szüntelenül fejlesszük az egész ideológiai rendszert. Ebben a fejlődésben nagy jelentőségű a marxizmus—leninizmus, a marxista —leninista ideológia fejlesztése forradalmi hagyományainak folyamatossága. Arra gondolok, hogy nem kereshetünk mindig, minden áron új hozzállásokat, figyelmen kívül hagyva, milyen fejlődést ért el a marxizmus az elmúlt időszakban. A marxista —leninista ideológia történelmi fejlődése folyamatosságának tagadása gyakran az alapelvei ellen irányuló támadást leplezi. Ennek példája a mai revizionizmus egyik vezéralakja — R. Garaudy, aki egyes munkáiban teljes fordulatokat emleget az ideológia fejlesztésében, egészen más szempontokat, mint amilyenek a marxizmus eddigi történelmi fejlődése folyamán jellemzőek voltak. R. Garaudy, Ernst Fischer és mások azt követelik, hogy teljesen új módon ítéljük meg a mai társadalmi fejlődést, miközben elvetik azt, amit eddig a tudományos marxista ismeretek fejlesztése során elértünk. Természetesen az ilyen út eredménytelen és szükségszerűen oda vezet ahová, Garaudy és Fischer jutott— az osztály és politikai ellenfelek táborába, a burzsoá ideológusok táborába, sőt nem egy esetben a szélsőséges antikommunisták közé. Az opportunizmus és revizionizmus új minősége Természetesen az opportunizmus is fejlődik. A jobboldali revizionizmusnak is megvan a története. Tulajdonképpen a nemzetközi munkásmozgalom kísérő jelensége. Nem lenne elég hatékony, ha ma a jobboldali revizionizmus és opportunizmus ellen < azokat az eszközöket használnánk, amelyeket a forradalmi munkásmozgalom a XIX. század végén és a XX. század elején alkalmazott. Attól az időtől, amikor Leon Garabeta, a mérsékelt republikánusok vezetője először használta az opportunizmus kifejezést, maga az opportunizmus történelmi fejlődésen ment keresztül. Különbség van a XIX. századi és a XX. század elején tapasztalható opportunizmus és jobboldali revizionizmus, valamint a mai revizionizmus között. Szociális osztályalapjuk azonban azonos. Az ismeretek marxista fejlődésében osztályszempontból idegen tényezőt, vagyis olyan irányzatot képvisel, amely arra törekszik, hogy a marxista—leninista ideológiától olyan elvekhez térjen át, melyek osztályszempontból idegenek a marxizmus—leninizmus számára. Ez a XIX. század revizionizmusának és a mai revizionizmusnak közös vonása. A különbség abban rejlik, hogy míg a Bernstein és Kautský féle revizionizmus a marxizmus egyes tételeit, elsősorban a munkásosztály történelmi szerepére, a proletár diktatúrára vonatkozó tanítást támadta, a mai revizionizmus a marxizmus öszszes alapelvét támadja. A revizionizmus lényege Mi a lényege tulajdonképpen a revizionizmusnak? A revizionizmus lényege, hogy nem tudja elméletileg általánosítani azokat az új viszonyokat, melyekel az emberi társadalom fejlődése hoz a munkásosztály forradalmi harca számára. Mint ismeretes. a XIX. század végén és a XX. század elején a kapitalizmus fejlődésében azzal kapcsolatban, hogy a monopolista struktúra kezdett érvényesülni, új jelenségek merültek fel. Természetesen általánosítani kellett ezeket a jelenségeket, le kellett vonni belőlük a következtetéseket a munkásosztály osztályharca számára, úgv, ahogyan ezt Lenin megtette. Egyúttal a nemzetközi munkásosztály elméleti szakemberei között olyan jelenség is felmerült, hogy egyesek nem tudták marxista módon elméletileg általánosítani és értékelni ezeket az új jelenségeket és tulajdonképpen kapituláltak a burzsoá ideológia előtt. Ezen az úton haladt Kautský, amikor kialakította az ultra imperializmus elméletét. Annak ellenére, hogy ebben az időszakban az elsőrendű marxista teoretikusok közé tartozott, nem volt képes marxista módon értékelni és általánosítani azokat az új jelenségeket, melyek a kapitalizmus monopol struktúrája kialakulása következtében keletkeztek, így van ez ma is. A Fischer és Garaudy típusú revizionisták és sokan mások merevségük miatt és azért, mert gondolkodásukat a dogmatizmus befolyásolja, nem tudják helyesen, marxista módún értékelni a tudományosműszaki forradalmat, amely a társadalom minőségének új jelensége. Ez szükségszerűen ahhoz vezet, hogy kapituláltak a burzsoá ideológia előtt. A csehszlovák opportunizmus három jellemvonása A jobboldali opportunizmusnak a mi viszonyaink között három megnyilvánulása ismeretes. Elsősorban az 1968—1969. évi jobboldalról van szó, melyet az értelmiség bizonyos körei képviseltek. Ez a jobboldal a szocializmus csehszlovák modellje elnevezéssel irreális politikai platformot alakított ki. • Ezt a politikai platformot jóváhagyta 1968. július 24-én a XIV. pártkongresszus előkészítő jjolitikai bizottsága Alexander Dubček elnökletével. Ez a modell irreális volf, ami azt jelenti, hogy a megvalósításéra tett minden kísérlet a már létező rendszer destrukciójához vezetett volna. Ugyanúgy Šik egyes javaslatainak érvényesítése törvényszerűen ahhoz vezetett, hogy szétesett népgazdaságunk tervszerű Irányításának rendszere. Az 19B8—1969. évi jobboldal, amely az értelmiség társadalmi elitszerepének eszméjét hirdette, ma különböző politikai álláspontokra helyezkedik, jellemző számára a várakozás álláspontja. A jobboldal képviselőinek jelentős része továbbra is a tudományellenes, irreális pozíciókon áll, a helyzet megváltozását várja, kapcsolatokat köt egymás között és kapcsolatokat tart fenn a külfölddel. A jobboldali veszély második megnyilvánulása a kispolgáriasság veszélye, amely mély gyökereket eresztett szocialista társadalmunkban. Eltűnnek az elmaradott szlovák falvak, az elmaradott szlovák vidék. A szlovák nemzet történelmileg rövid idő alatt utolért sok fejlett nemzetet. A társadalmi tudat terén azonban nem érte éket utó). E veszély harmadik megnyilvánulása, amellyel a mindennapi életben is találkozunk, az új kíspolgáriasság. az értékek kispolgári rendszere, melyet azok az emberek visznek társadalmi fejlődésünkben, akiknek gazdasági helyzete a szocializmus építése folyamán lényegesen megváltozott, de ennek ellenére nem a szocialista gondolkodásmódot, hanem a kispolgári gondolkodást sajátították el. Mint főiskolai tanár gyakran elgondolkodtam afölött, honnan kerültek foiskolásaink egy részének tudatába a kispolgári nézetek. Ez természetesen nem magyarázható csupán azzal, hogy szüleiktol örökölték őket. Társadalmi életünkben nyilván léteznek olyan tényezők, melyek azt eredményezik, hogy sok ember kispolgári módon viszonyul társadalmunk fejlődéséhez. Ifjúságunk egy része számára teljesen természetesek azok az értékek, például a főiskolai tanulmányok lehetősége, melyekért szüleiknek nehéz harcot kellett folytatniuk. A hiányos ideológiai neveldmunka iniatt ez a természetesség sok esetben azt eredményezi, hogy egyre nagyobb követelményekkel lépnek fel a szocialista társadalommal szemben, ahelyett, hogy igyekeznének hozzájárulni a társadalom fejlesztéséhez. Ne becsüljük le o kispolgári ideológiát A kispolgári ideologia elleni harc sok időt követel. Szocialista társadalmi viszonyainkban a kispolgári ideológia komoly veszélyt jelent, és az ellene folytatott harc nagyon fontos feladat, elsősorban azért, hogy a konkrét szlovák viszonyok között a kispolgári hangulatok és állásfoglalások mindig összekapcsolódtak két jelentós politikai tényezővel. Az egyik tényező a nacionalizmus, a másik a politikai klerikalizmus. Szlovákia politikai történelmében ezek a tényezők rendkívül fontosak. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásával 50 évvel ezelőtt a szlovákiai politikai életben kialakult egy politikai irányvonal. Ez pártunk irányvonala volt, amely a szlnvák nemzet jövőjét a marxista —leninista ideológiai alapértékeiben, a munkásosztály vezető szerepének elvében és az internacionalizmusban látta. Az internacionalizmus irányvonala volt ez, melyet pártunk mindig következetesen érvényesített. A szlovák politikai éleiben ennek az irányvonalnak mindig harcolnia kellelt a nacionalizmus irányvonalával, miközben a szlovák politikai viszonyok között a nacionalizmus képviselői a kispolgárság jelentős részének támogatását éivezték. Ezért az ideológiai munka terén rendkívül fontos feladatunk a szocialista internacionalizmu* szellemében való neveié*. A FŐ VESZÉLY Irta dr: ĽUDOVÍT PEZLAR, az SZLKP KB elnökségének tagja, a KB titkára