Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)
1971-07-04 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
S ikerült kiküszöbölnünk a párt és a társadalom válságát. A párt ideológiailag, politikailag és szervezetileg egyesült a marxizmus—leninizmus a'iapján, s a társadalom vezető erejévé és a nemzetközi munkásmozgalom szilárd láncszemévé vált. Határozott elvhű politikájával újból elnyerte a többi kommunista párt bizalmát. A jobboldal és a fogyatékosságok ellen folytatott kemény harcban szerzett politikai tőke olyan értéket képvisel, amellyel gondosan kell gazdálkodnunk, hogy egy részét se pazaroljuk el. Sérthetetlen a munkásosztály és élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepe. Legélesebb fegyverünk — a marxista—leninista ideológia, a termelőeszközök szocialista tulajdona, a proletár internacionalizmus elvei, melyek között első helyen áll a Szovjetunióval való szoros baráti szövetségünk megbonthatatlansága. Pártunk történelme során sok győzelmet aratott. Ezeket elemezzük, hogy levonhassuk a tanulságot, és ezt újabb győzelmekre használhassuk fel. Ugyancsak értékes tanulságokat vonunk le kudarcainkból is. A hibák helyes elemzése lehetővé teszi, hogy megakadályozzuk megismétlődésüket. Pártunk ezért nyíltan elemezte 1968—1969 hiöait a „Tanulságok" című dokumentumban, melyet a többi munkás és kommunista párt is a munkásmozgalom elméletéhez és gyakorlatához való jelentős hozzájárulásként értékei. Ojból és újból visszatérünk a Tanulságokhoz, mivel sohasem adódik olyan helyzet, hogy ugyanannyian fognak figyelmeztetni a hibák megismétlődésének veszélyére, mint amennyien kiemelik pártunk fejlődésének pozitívumait. Szükségünk van a bizalomra, az optimizmusra. Mivel azonban szükségünk van a tárgyilagosságra, a bírálatra, az önbírálatra és a szerénységre a sikerek pillanatában is, állandóan ébereknek kell lennünk mindazzal szemben, ami megkárosítja pártunkat, beszélnünk kell munkánk kevésbé kellemes oldalairól, azokról a hibákról, melyek megismétlődését meg kell akadályoznunk. A forradalmár sohasem élhet nyugalomban 1968 januárja előtt az egyik legalapvetőbb hiba az önelégültség, a forradalmi "lelkesedés csökkenése, az elért sikerek túlzott hangsúlyozása volt. Ez oda vezetett, hogy elhanyagoltuk az ideológiai XTiunkát, nem voltunk elég igényesek az irányítással szemben, a forradalmi jelszavakat frázisokkal helyettesítettük, átugortuk az egyes fejlődési szakaszokat. Tudjuk, mennyi pozitívumot tettünk, azonban az elmúlt évek tapasztalataiból tanulva látjuk, hogy a forradalom akkor kezd hanyatlani, amikor a forradalmárok elégedettek kezdenek lenni önmagukkal. Az állandó alkotó mozgás, az újabb, jobb utak keresése a feltétele annak, hogy a forradalmárok tovább fejlesszék képességeiket. Az a kommunista, aki nyugalomban él, aki megelégszik azzal, amit eiert, aki csak saját problémáival foglalkozik, az csak a papír szerint kommunista. A valóságban a kispolgári környezet hatása alá került, amely közvetlenül és közvetve hízeleg neki, kiemeli okosságát, érdemeit és azt sugallja, hogy már eleget tett, minden rendben van, nincs oka arra, hogy éber legyen azokkal a jelenségekkel szemben, melyek nem állnak összhangban tudományos világnézetével. Az igazi kommunista azonban sohasem mondhatja azt, hogy már eleget tett, mivel mindig több olyan feladat áll előttünk, melyeket meg kell oldanunk, mint olyan, anlit már teljesítettünk. A Tanulsagok rámutat a kispolgári ideológia hatásának gyökereire és következményeire. A kispolgári ideológia olyan, mint a fertőző betegség, mellyel szemben senki, így az egész párt sem immúnis. Sohasem ismertük úgy azonban ezt a betegséget és tüneteit, mint most, és ezért meg is tudjuk előzni. Tudatosítjuk, hogy a kispolgáriasság olyan gondolkozási mód és magatartás, amely összeegyeztethetetlen a szocialista erkölccsel, amely komolyan veszélyeztetheti a forradalom ügyét. Nincs igazuk tehát azoknak, akik azt állítják, hogy eltúlozzuk a kispolgári hatás veszélyességet a párt gyakorlati munkájában. A kispolgáriasság elleni harc nem jelent küzdelmet egy elképzelt veszély ellen, hanem harc a forradalmi gondolatokért és a forradalmi gyakorlatért. Nem véletlen, hogy a renegátok, különösen a ma külföldön ölő képviselőik közvetlen szövetségest látnak a kispolgárokban és stratégiai terveikben számítanak rájuk. Taktikájuk — hogy észrevétlenül behatoljanak a tömegekbe és fellazítsák a pártot — abból a felismerésből indul ki, hogy a (járton belüli közvetlen diverziónak nincs reménye a sikerre. Ezért a kispolgári szokásokban és magatartásban bizakodnak, segítségével akarják szembehelyezni a széles néprétegeket a párt forradalmi törekvéseivel. Az ideológiai diverzió öszszes eszközével együtt azonos a céljuk: ilyen hangulatot akarnak teremteni a pártban és ezzel ki akarják alakítani a feltételeket 1968 megismétlődéséhez. Legyünk igényesek minden kommunistával szemben A kispolgári ideológia hatása elleni harcban legjobb fegyverünk: a kommunista igényesség minden egyes kommunista munkájával szemben. Ez lehetővé teszi, hogy leleplezzük a pártba befurakodó karrieristákat és leküzdjük azokat a negatív jelenségeket, melyek hosszú éveken át olyan mély gyökereket eresztettek munkánkban, hogy ma már alig vesszük őket észre. Elsősorban a formalizmus különböző megnyilvánulásaira gondolok. Ez ugyanis megbéníthatja a pártmunkát, elszakíthatja a tömegeket a párttól. Megnyilvánulhat minden szakaszon — a politikától kezdve a gazdaságig. Legveszélyesebb a formalizmus a pártmunkában. A párt mint a munkásosztály élcsapata nem engedheti meg magának ezt. Minden egyes szavunkat tetté kell változtatni, a formális munka deinobilizál. Amennyiben egyes szervezetekben diacsony a részvétel a gyűléseken könnyűszerrel adminisztratív intézkedéssel javulást érhetünk el. Ezzel azonban csak nagyon keveset segítettünk a pártnak. El kell gondolkodnunk afölött, hogy gyűléseink betöltik-e szerepüket, határozott kommunisták harci tanácskozásai^? A tagokat érdeklő kérdéseket oldanak meg? Úgy szervezik ókét, hogy a párttagok érezzék részt vesznek a döntésben, vagy pedig kész tények elő állítják őket? Minden párttag elé konkrét feladatokat tűznek? Rámutatnak, milyen munkát fejtsenek ki a pártban és a párton kívül? Megmutatják a problémák megoldásáA Tribúna közölte Drahomír Koldernek, a CSKP Központi Bizottsága tagjának cikkét a kispolgáriasság elleni harcról. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a cikket. Harc ideológia hoz vezető utat? Az ideológiai munkának is ösztönzőleg kell hatnia a tagokra. Az ilyen munka nehezebb, de hasznosabb. A szocialista fegyelem *a szocialista demokrácia feltétele Az elmúlt években életünk valamennyi szakaszán csak formálisan teljesítettek egyes kötelességeket. Sokan megtanulták a kitűnő jelentések és kimutatások kidolgozását a kiváló eredményekről, a valóság pedig rendszerint sokkal szerényebb volt. A valóságot eltitkoló olcsó, hivatalos optimizmusra nincs szükségünk. Ahhóz, hogy a vezető dolgozók helyesen döntsenek, ismerniük kell az igazságot. A feladatok oly inodon történő megoldása, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta ;s megmaradjon nem méltó a kommunistákhoz, sem a fegyelmezetlenség, amely már évek óta fékezi munkákat. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a határozatokról előszór negatív szemszögből gondolkoznak, azaz, hogyan teljesíthetik csupán formálisan, vagy esetleg hogyan lehet úgy megoldani, hogy a lehető legkisebb fáradtságba kerüljön. Le kell szögeznünk, hogy nincs, és nem lehet szocialista demokrácia szocialista fegyelem nélkül. Ez elsősorban a gazdaságra vonatkozik, ahol szigorúan fel kell lépnünk a fegyelmezetlenség ellen. Ha a népgazdaság irányításában és az üzemekben liberálisan megtűrnénk a formális munkát, elnéznénk a felelőtlenséget, a felületességet, bele kellene törődnünk a pangásba, vagy esetleg az életszínvonal süllyedésébe. És erre minden dolgozó ráfizetne. Az elmaradottság és az átlagosság naponta megnyilvánuló különféle jelenségeinek leküzdése nemcsak a párt és állami vezetők feladata, ez minden egyén saját ügye. Elsősorban a pártszervezeteknek kell e téren sokat tenniük, ők tudják a legjobban megítélni a hatáskörükben végzett munka társadalmi hatékonyságát. A pártszervezetek léphetnek fel a leghatékonyabban a bürokratizmus ellen, amely a párt vagy a kormány legjobb tervét is végtelen hatásköri vitává változtathatja. s ; —» A műszaki-tudományos előrehaladás összeegyeztethetetlen a kényelmességgel A kényelmesség, a kispolgárok jellemvonása újabb akadályt jelent. Az SZKP XXIV. kongresszusa nyíltan rámutatott, milyen történelmi lehetőséget biztosít a tudományos-műszaki forradalom. A szocialista rendszerben olyan feltételek vannak a kihasználásához, mint amilyenek a kapitalizmusban sohasem lesznek. A tudomány.os-műszaki forradalom olyan termelőeszközöket biztosít a szocialista társadalomnak, melyeknek helyes felhasználása lehetővé teszi a kapitalista munkatermelékenység túlszárnyalását. Az az előny, melyet a kapitalisták ma élveznek, holnap már a múlté lehet. A kapitalizmusban a tudomány és a technika fejlődését a kapitalista termelési viszonyok fékezik. Fejlődésének csakis a szocializmus biztosít tág teret. Az emberiség történetében talán először fordul elő, hogy a termelőeszközök forradalma a világ nagy részében olyan feltételeket talál, melyek nem fékezik, hanem támogatják fejlődésüket. Tőlünk tügg, hogyan használjuk ki ezt a történelmi lehetőséget. A kényelmes kispolgár erre nem képes, ehhez szocialista gondolkozás kell, amely a forradalmi lelkesedéssel párosul és azzal a meggyőződéssel, hogy a szocialista rendszer előtt széles körű lehetőségek állnak. A kényelmesség csak fékezheti a fejlődést. Már megállapítottuk, hogy a munkásosztály vezető szerepének elve sérthetetlen. Ezzel mindenki egyetért legalább is szavakban. Állandó figyelemmel kell kísérnünk, vajon nemcsak a szavaknál maradnak-e. A munkásosztály vezető szerepe elmélet marad, ha nem tudjuk a munkásosztályt teljes mértékben aktívan bekapcsolni az üzemek és az állam irányításába. A vállalatokban és lakhelyükön is ineg kell szerveznünk a munkások aktív részvételét a terv kialakításában és megvalósításában; lehetővé kell tennünk, hogy részt vegyenek a döntésekben és ellenőrzésben. Az elmélet és a gyakorlat közti ellentét veszélye még mindig fennáll, és nagy hibát, bűnt jelentene, ha nem vennénk figyelembe a három év előtti tanulságokat. Nem szabad megengednünk, hogy a politikai munkát adminisztratív módszerekkel helyettesítsék. Ezáltal eltávolodnánk a munkásosztálytól, amely közömbössé válna, és nem értene meg bennünket. Szükségünk van minden egyén széles körű alkotó kezdeményezésére, forradalmi lelkesedésére, józan ítélőképességére. Az ilyen kezdeményezés kéjJViselője csakis a munkásosztály lehet. Céltudatosan ki kell alakítanunk a munkásosztály vezető szerepének érvényesítéséhez, a tömegkezdeményezés fejlesztéséhez a feltételeket. A kongresszus az összes dolgozó ügye XIV. kongresszusunk nemcsak a kommunisták ügye. A kongresszusok mindig határkövet jelentenek nemzeteink történelmi útján. Ahhoz, hogy megoldjunk mindent, ami fékezi fejlődésünket, és kialakítsuk a feltételeket az országos kezdeményezés kibontakoztatásához, ahhoz, hogy megoldjuk politikánk és gazdaságunk alapvető problémáit, nemcsak az utat és a célokat kell ismernünk, hanem készen kell állnunk az akadályok leküzdésére is. Hogy mit ér az ember, az a mindennapi munkában mutatkozik meg; de szükséges, hogy mindenki szigorú, igazságos bírája legyen önmagának. Nem fogjuk egymást vállon veregetni, dicsérgetni, hanem kölcsönös bizalommal, következetesen ellenőrizni fogjuk mindenki munkáját. Állandóan szem előtt kell tartanunk Klement Gottwald szavait: „Csak egy dolog fontos, a vezető kádereknek fentről egészen le, kivétel nélkül valamennyiünknek nem szabad megfeledkezni arról, honnan jöttünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, miért léptünk be a pártba, miért harcolt népünk, ne hogy elidegenedjünk a pártunktól. Én bízom abban, hogy ez velünk nem történik meg. Nem idegenedünk el a párt küldetésétől, a proletariátus küldetésétől." Ezek a szavak arra figyelmeztetnek, hogy számos párttag az évek folyamán elidegenedett a párttól annak ellenére, hogy azt talán maguk sem tudatosították. Ez a legdöntőbb pillanatokban nyilvánult meg, amikor nem bíztak a szocializmus ügyében, kispolgári móden ingadoztak, s végül szocialistaellenes pozíciókra, a kispolgári nacionalizmus pozícióira helyezkedtek. Az ideológiai munka jelentőségének hosszas lebecsülése teret bztosított különböző ideológiák számára, vitatottá váltak olyan alapvető kérdések, melyek a kommunisták számára sérthetetlenek. Ez keserű tapasztalat. A kispolgári ideo.ógia elleni harc ezért nagyon időszerű kérdés. Hoszszas, fárasztó, mindennapi harcról van szó, amely csak akkor lehet síkeres, ha mindenki sikeresen leküzdi önmagában a kispolgárt, vagy ennek különböző megnyilvánulásait. Ez lehét gyanúsítgatás, a kritika hiánya, sértődékenység, türelmetlen kapkodás, és számos más olyan tulajdonság, melyeket a kispolgári ideológia felhasznál. Ha magasra emeljük a szocialista erkölcs, a bolsevik határozottság, a kommunista igényesség, a lenini elvhűség zászlaját, azzal csapást mérünk a kispolgári ideológiára. XIV. kongresszusunk a kompromisszum mentes harc megkezdését jelentette ezen a téren.
