Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-04 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

Bratislava, 1971. július 4. $ IV. évfolyam, 26. szám £ Ara 1 korona Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Tengerparton ... NY. SZVIRIDOVA FELVÉTELE - A BRATISLAVAI SZOVJET FÉNYKÉPKIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL 8 m Néhány hét telt el belpolitikai életünk nagy horderejű eseménye, pártunk XIV. kongresszusa óta. Hazánk kommunistáinak legmagasabb főrumú tanácskozása és különösen a határozata élénken foglalkoztatja közvéleményünket. Az elmúlt napokban alkalmam volt elbeszélgetni olyan emberekkel, akik a kultúra területén dolgoznak. Hazánk egyik legrangosabb színházának igazgatója mondta el a kongresszussal kapcsolatos véleményét, s érdeklődéssel hallgattam meg az egyik járási nemzeti bizottság művelődési osztálya vezetőjének szavait. Találkoztam továbbá könyvtárosokkal, pedagógusokkal, , különböző kulturális szervezetek, csopori tok vezetőivel és tagjaival. Örömteli és tanulságos beszélgetések voltak ezek. Mindannyian megelégedéssel nyugtázták, hogy a kongresszuson - más problémákhoz hasonlóan - nagy figyelmet szenteltek kulturális életünk időszerű kérdéseinek is. Egyetértettek Husák elvtárs előadói beszédének idevonatkozó részeivel, amelyben többek között rámutatott arra, hogy a hatvanas évek derekán nálunk jelentkező negatív jelenségek a kultúra területén is felütötték fejüket. Pártunk felelős vezetői közül többen az itt mutatkozó hibákat igyekeztek inkább elkendőzni, mintsem megoldani. Gyakran nem tettek különbséget a jó szándékú, építő jellegű és az ellenséges érzésektől fűtött bírálatok között, ezzel aztán becsületes kommunistákat és pártonkívülieket kedvetlenítettek el. E helytelen politika, amely az adott helyzetben nem tudott rugalmasan és hathatósan intézkedni, táptalajt adott a szocialistaellenes erők formálódásához. Ezek az egyének a különböző művészeti szövetségekben és kulturális intézményekben egyre jelentősebb beosztásba kerültek, és ezzel párhuzamosan egyre inkább meghatározták művészi alkotásaink egy részének tartalmát. Mind jobban befolyásolták kulturális életünk légkörét, sőt alapvető célkitűzéseit is igyekeztek kikezdeni. Súlyosbította a helyzetet a nyugati körök aknamunkája. Ezek tudatóban megállapíthatjuk. hogy a kulturális téren felmerült komoly hibák rendkívül kóros szerepet játszottak az 1968-as események alakulásában. Amikor ezekről beszélünk, hangsúlyoznunk kell azt is, hogy általánosítani itt sem lehet. Tény: a művészek és a kulturális dolgozók nem jelentéktelen része az említett szocialistaellenes erők befolyása alá került. De tény az is, hogy voltak olyanok - és nem kis létszámban akik kiáltók a nehéz próbát. 1969 áprilisa óta főleg az ő segítségükkel láthattunk hozzá e téren különösen bonyolult és hosszadalmas konszolidációs folyamathoz. Azóta fokozatosan megteremtettük az eszmeileg és művészileg helytálló, eredményes kulturális tevékenység feltételeit. Helyreállítottuk művelődésünk állami irányításának láncszemeit, s ezzel egyidőben sikerült a felelős helyeket politikailag és szakmailag rátermett egyénekkel betöltenünk. E napokban került és kerül sor a különböző művészeti szövetségek megalakítására, amelyeknek tagjai aktívan támogatják pártunk művelődéspolitikai koncepcióját. Valamennyiünket megelégedéssel tölt el, hogy a határozat az előző évek vulgarizáló és ezáltal téves felfogása után ismét a helyes lenini értelmezésből indul ki. Tehát azt az alapelvet vallja, miszerint a kultúrát nem lehet különválasztani más területektől, mert az az adott társadalom szerves részeként áthatja annak politikai, ideológiai és gazdasági szerkezetét. A pórt, hangsúlyozza tovább a határozat, a szocialista ember formálása és a szocialista társadalmi kapcsolatok elmélyítésében jelentős tényezőnek tartja a művészi értékeket és a dolgozók legszélesebb rétegei kulturális színvonalának emelését. Ebben a néhány sorban togalmaztók meg kultúránk humánus és széles körű feladatait. Művelődési rendszerünk nem egy csoportot, kiválasztott egyéneket, hanem egy egész társadalom igényeit hivatott szolgálni, e társadalom emberének tudatában és környezetében igyekszik megteremteni a költő által megálmodott harmóniát. Számunkra a kultúra elsősorban nem üzleti kérdés, mi nem rombolni, destruálni, hanem ellenkezőleg, tartós alapokat, jelentős értékeket igyekszünk létrehozni. A kongresszus határozata kulturális életünk területén is iránytű. Világosan fogalmaz, jelentős célkitűzéseket határol körül. Tág teret biztosít, amelyet a különböző művészeti ágazatokban és intézményekben tevékenykedő művészeknek és kulturális dolgozóknak kell lehetőségeik és sajátos eszközeik révén életképes koncepciókkal feltölteni. Az írás elején emiitett beszélgetések és más tapasztalatok is bizonyítják, hogy kulturális dolgozóink támogatják és magukévá tették pártunk művelődéspolitikai célkitűzéseit. Napjaink és a közeljövő egyik fontos feladata, hogy a most tapasztalható lelkesedést és tenniakarást jól átgondolt tervek, - s ami a legfontosabb - tettek kövessék. SZILVASSY JÓZSEF