Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-25 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

K A A s? s § F E J L O B Q FALU A második világháború idején Kőhídgyarmaton (Kamenný Most) csupán a főút választotta el a szovjet és a német csapatokat. A német katonák, hogy észrevétlenül járhassanak az egyik háztól a másikig, átjárókat vágtak az épületekben, s ezáltal egy egész utcasort teljesen tönkretettek. A harcok ezen a területen három hó napig tartottak. Ezalatt az idő alatt a házak többsége megsemmisült vagy megrongálódott. Aki akkor látta az 1325 lakosú községet, csak az tudja ma igazán felmérni a fejlődést —, A falu lényeges fejlődése 1948-tól kezdődött — mondta Jancsa Ferenc, a hnb elnöke. — Több mint 110 új ház épült, a többit pedig korszerűsítették. Társadalmi munkával megkezdtük a parkosítást. Példamutató cselekedet volt ez a környező falvak számára. A helyi szövetkezet is részi vállalt a munkából. Gépeket és fűmagot adott, kertésze pedig virágokat palántált [elenleg 85 000 négyzetméter parkosított területünk van, amelyet az őszi idény alatt lénye gesen kiszélesítünk. Az említett akciót 4200 méter betonjárda építése követte. A nemzeti bizottságnak a falu lakosaihoz való jó viszonyát és kapcsolatát bizonyítja, hogy a lakosok a neon fény bevezetésekor is segítse get nyújtottak Ki-ki a saját háza előtt kiásta az oszlopok számára szolgáló gödröt. Segítettek a nyil vános vízvezeték-hálózat 2300 méter csőrendszerének lefektetésekor is. A vízellátás most mégis gondot okoz mivel a 107 méter mély kút amelyből eddig elegendő vizet kaptak, az utóbbi időben egészségügyi szempontból használhatatlan vizet ad Intézkedtek, hogy a csőhálózatot rákötik a párkányi (

Štúrovo I Hegvfaroktól vezetett vízhálózatra Ez az akció azonban in-isfél millió korona ráfordítást igényel A sportolók és a sportked velők is kedvvel jelentkeztek mun kára. és felépítették a futballisták öltözőiéi A lakosok ugyancsak aktívan bekapcsolódtak az üzlethelyiség építésébe, és más társadalmi munkát is végeztek. A temetőt és az iskolát bekerítettük, a hangszóró hálózatot pedig kiszélesítettük A leguiagyobti gondot talán a művelődési otthon hiánya okozza. A tervrajzok ugyan elkészültek, de az építésre nincs keretünk. Reméljük, hogy a közeljövőben ez a. problémánk is megoldódik. A liazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából szervezett failuszépítési versenyben másodfokú kitüntetést, valamint 25 000 korona pénzjutalmat kapott a nemzeti bizottság a jnb-től. Több mint tíz. különféle dicsérő oklevél ta1-alható az elnök irodájában. Közülük több a

z ő nevére szól. a többit a nemzeti bizottság kapta. Dicséret az elnököt, a tanácsot, a képviselőket s mindazokat illeti, akik valamilyen formában részt vettek a faluszépítési munkákban. A falu lakosai a CSKP 50. évfordulója tiszteletére 515 egyéni és hat kollektív kötelezettséget vállaltak. Ledolgoznak 8700 órát egymillió-százezer korona érték ben. Kouács lózsef Jubileum és jubileumok évét üljük. A haladás és a vérengzés, az előbbrejutások és a megtorpanások évtizedeit kutatjuk, s meg-megállunk egy pillanatra, hogy az emlékezés és a hála koszorúit lerakjuk, emlékezve őseink harcára, életére, halálára Eszménknek rengeteg a halottja Nem terem annyi rnirtuszág, hogy minden hantra jusson, de emlékeznünk kell.- Az emlékek könnyet csalnak a szemünkbe, de meg is acélozzák szívünket, ökölbe szorítják kezünket, fogadalomra, erős, férifas esküre késztetnek. Esküre a haladás, a béke védelmében, minden háborús fordulat, minden embertelen mozdulás ellen Legyen ez az írás a mirtuszkoszorú egy levélkéje, mely ismeretlen hősökre emlékezik. Emlékezni és emlékeztetni próbál . . . A tornai var alatt (Turňa nad Bodvouj orgonabokrok között, két régi temető ad pihenőt több század és a közelmúlt halottainak. Ma már az újabbat is lezárták. Múlt lett, mint mindnyájan, kik a hantok alatt pihennek Dombra föl, dombról le lép a láb. A fej lehajlik, s az ember a begyöpösödött hantokat nézi, mintha a mélybe szeretne nézni, s annál is mélyebbre — a múltba. Négy lépés széles, hét lépés hoszszú sír előtt állunk, öt évtizedes tömegsír ez. Lakóikat nálunk nagyon kevesen ismerték. Rokonuk nincs ezen a vidéken, s mégis a kegyelet virágai nyílnak sírjukon, mint az eltiporliatatlan élet jelképei. Bánáti földműves, tátrai fuvaros, pesti proletár hamvai porladnak-e itt? Nehéz bija, s itt volt a templom is. Ida hajtották be az agyonhajszolt, meggyötört embereket. A család tagjait a lakásba küldték, s rájuk zárták az ajtót. A virágoskert léceit lefeszítették, s kezdődött a ..vallatás". Mit akartak megtudni? Semmit, hiszen a foglyok a fáradtságtól, a kíntól beszélni sem tudlak. Mi volt a vétkük? Egypáran a vörösök egyenruháját viselték, a többi fuvaros ember. „Forspontban" voltak s élelmet, talán lőszert szállítottak a vörösöknek. A még összeszedhető adatok szerint Betlér (Betlian és környékére való fuvarosok voltak. Ezek szerint szlovákok is. Ebben nincs semmi különös, mert a Magyar Vörös Hadsereg katonái között nagyon sok szlovák, francia, német, orosz (volt hadifoglyok) harcolt. Nagy, halálos bűnük volt. A vörösökkel fogták el őket. Reccsen a kerítés, szakad a léc. A rozsdás szög belevág a vérző, eleven húsba s magával szakít egy darabot. Nem baj! Vörösök! Tompa zuhanás, elfojtott nyögés — jajgatni már nincs erő. Elfáradtak a hóhérok, kell egy kis pihenő. A közeli patakból vizet hoznak, s talpra kényszerítik a felismerhetetlenségig eltorzított embereket. Indulás! Irány a kastély. Nincs messze. Az alsó majoron keres&tül négy-ötszáz méter, de az agyonkínzott, meggyötört embereknek. akik már majdnem roncsok — borzalmas távolság Tovább! További A kastély üres. Korbács azért akad. Folytatódik ott, ahol elhagyták. Léc helyett korbács süvölt, s a csontba vág. Kis pihenő, locsolás után újra talpra! Végigvonult a gyászmenet a községen Az emberek hárzaikha menekültek, a gyengébb szírafisttoiio NVOMÉMN ezt kikutatni 3t évtized s a másfél öl föld nagyon mélyre temették titkukat. Szemtanúk emlékezete szerint, akik nagv resze már nem él, megpróbálom visszaidézni emléküket, visszaidézni azokat a napokat, amikor vértanúhalált haltak. 1919. március 21-én Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a proletárdiktatúrát. Ezt a burzsoá államok nem nézhették tétlenül, mert létüket fenyegette. Ekkor a Magyar Vörös Hadsereg megindított harcát a Tanácsköztársaság megdöntésére törekvő ellenforradalmi csapatok ellen. Győzelmeit egymás után aratta és szorította vissza az ellenséget a szélrózsa minden irányába. 1919 májusában a Vörös Hadsereg csapatai elérték Fülek (Filakovo), Rozsnyó (Rožňava), Kassa (Košice j vonalát. Ekkor és itt kezdő dik a katonai tömegsír térténete 1919 pünkösd hetének első napjaiban szomorú menet vonult végig a Torna felé vezetó országúton. Tizenöt agyongyötört, különböző ruhákba öltözött embert egy szakasz fegyveres ellenforradalmár kísért. Vonszolták fáradt tagjaikat a poros, néma országúton. Az ellenforradalom borzalmat, kegyetlenséget megszokott emberei nem kímélték a puska tust, mint a biztatás legalkalmasabb eszközét. A falu végén akkor az első ház udvarát tnagas kőkerítés védte. Itt lakott a zsidó hitközség rabvűek sírógörcsöt kaptak, s a fegy veresek kihúztak magukat, hiszen ők a hősök. Hangtalan átok, tehetetlen düh, összeszorított ököl kíséri útjukat. A tizenöt meggyötört embert a vármegyeházára kísérték. (Akkor alispáni hivatal és járásbíróság, ma a „Jednota" raktára és irodája, mellékesen műemlék.) Itt börtönbe zárták őket, ezek a helyiségek ma is épek. Tizenöt ember várta itt a biztos, de meg nem indokolt halált. Még rögtönítélő bíróság sem ítélt felettük. Az ellenforradalmi csapatok parancsnoka felől szállíngó hírek azonban senkit sem hagytak kétségben afelől, hogy itt vérengzés, oktalan. embertelen, embert alázó gyilkosság lesz. Híre előre szélit. Ahová ment, ott már ismerték. Az ormospusztai vérengzés híre mindenüvé elszivárgóit, a legjobban őrzött drótkerítések mögé is Ismerték a „parancsnok urat", s rettegték. Nem volt bős katona! Nem! Csupán a foglyokkal és civilekkel viselkedett „hősiesen". Ormospuszta zokogta, Torna sírta, és sok más vérfürdő helye írta véres betűkkel a falra, földre, égre gaztetteit embertelen gyilkosságát. Egv boltíves, öreg, vastag falú, cel Iának is embertelen helyre voltak elzárva tizenhármán. Két vöröskatonát „kiemeltek" közülük, fontosabbak lehettek, s ezekre külön őrség viA tornai varmexveliáxa az emléktáblával Obeliszk a temetőben gyázott Az emlékek szerint az őr az egyik fogollyal harcolt az orosz fronton, s a fogoly az őr életét mentette meg. Lehet, hogy ez legenda, de tény, hogy a cseh légionárius mindkét katonát futni engedte. Vád alá került-e ezért, vagy volt annyi leleményessége, hogy tisztázza magát, vagy ö is elszökött? Ma már nehéz volna eldönteni. Annyi bizonyos, hogy tizenötből tizenhárom maradt, hogy várja a „parancsnok úr" rendeletére érkező halált. Két agyonkínzott ember, két halálra váró, becstelenséget, aljasságot szenvedett ember oltalmat nyert. Oltalmat? Csupán a szabadulásra reményt. A vármegyeház kertjének szomszédságában tipikus tornai parasztház állt. Ma is a család tulajdona. természetesen modern formában. A szalmakazalban talált rájuk a ma már néhai Jani bácsi. A két ember menedéket kapott. Szomszédtól szomszédig, pincéből padlásra, állandóan változtatva helyüket. Ügyesen kibújtak a házkutatások elől. Összefogott az utca, hiszen ők sem tudták, hogy mi vár rájuk. A halál árnyékában a becsületes emberek hősökké válnak, csak a gyávák jajveszékelnek Nevük? Lehetett-e a halál óráiban, perceiben neveket kérdezni? Bujtatni, menteni, vagy magukat is a szakállas gyilkos őrjöngésének alávetni. Izgalom, szenvedés, emberféltés és emberszeretet árán sikerült megmenteni őket. Pár nap múlva a vörösökhöz csatlakoztak, tiszt volt mindkettő. Az egyik politikai, Pál volt a keresztneve. Az öregek nem emlékeztek a nevekre, csak a tények vibráltak előttük néha fényesebben, néha szebben, világosabban, kicsit romantikusan, fantáziadúsan. Két katona megmenekült, s ezzel sok kérges tenyerű tornai földműves a névtelen hósök sorába iratkozott. Tizenhármán maradtak a vármegyeház börtönében. Nem sokáig élvezték a nyirkos falak leheletét. Pár nap múlva elérkezett a vég. Kinyílt a cella ajtaja és — több összefűzött kézigránátot dobtak a foglyok közé. Sokat közülük darabokra szaggattak, de akadt olyan is aki az elhantoláskor még élt. Zárt cellában, kézigránáttal való gyilkolás akkor még eléggé újszerű módja volt az üdvözitésnek. Húsz év múlva Hitlerek több, nagyobb kegyetlenségre és borzalomra tanították meg az emberiséget. Az emberi roncsokat a megyeház kortjében a pince mellett ásták el. Pár nap múlva bevonultak Tornára a vörösök. A hagyomány szerint az egyik hadnagy a mártírok között ráismert öccsére. A halottak zsebeiben fütyülőt, magafaragta babát, a lövészárokban kilőtt hüvelyekből készített emlékeket találtak. Otthon váró gyerekeknek, féltő feleségnek, rettegő édesanyának készültek? Ma már mindez a hanté. Elnyelte őket a tömegsír, befedte a nehéz, a drága, a vérrel itatott anyaföld. Azóta ott pihen a tizenhárom ismeretlenül, a tavasztól őszig virágzó temetőben. Őrködik felettük az öreg romos vár és az élők múltat becsülő, virágot kedvelő szíve. Tizenhárom! A Duna menti népek tragikus száma. Az aradi tizenhárom neve él a történelem lapjain. A „Világszabadságért" haltak mártírhalált. Nevük élő történelem. A tornai tizenháromból egy név maradt fenn, egy nyűtt katonasapkában: Soós jó zsef. Állítólag Nyíregyháza környéki volt.Kerestük (közel tíz éve), nem ' jelentkezett még rokona sem. Hagypmány lett a múltjuk, életük, haláluk. Élő. intő és figyelmeztető ha gyomány. Ha a megyeházán levő cm léktábla előtt elmegyek, gondolatban és a valóságban is fejet hajtok. Kevés az a márványsíremlék is, amely bokrok közé rejtett sírjukat őrzi. Éljenek tovább szívünkben, vádlón, fi gyelmeztetős és biztatón. a késő utód. Fučík szavaival: „Emberek . őrköd jetekl". FKGSn PAL