Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-23 / 173. szám, péntek

Tiňmáir 50 éve, hogy ülései»tt a Kommunista Injernacionilé III. kongresszusa. A kominul.ista világi lozgaiom történelmi- e kongresszust úgy tartja nyilvf.ii, hogy az mély elemzését adta az akkori időszak nemzetközi forradalmi helyzetének, és kitűzte a kommunista mozgalom új feladatait a munkásosztály ugységes frontjára vonatkozó té Hl. kongresszusának ezt a határozatát többek között szervezeti szempontok is befolyásolták. Szükséges volt. hogy új kapcsolatokat alakítsanak ki az ifjúság] kommunista szövetségek és a fiatal kommunista pártok között, mivel az egyes országokban az együttműködés addigi formái nem feleltek meg a munkásosztály forradalmi A KOMMUNISTÁK ÉS A FIATALSÁG tézisekben. A csehszlovák far- iradalmi proletariátus számára azáltal vált emlékezetessé ez a kongresszus, hogy ezen a fiatal CSKP-t a Kommunista Internacionálé tagjává választották. A Kommunista Internacionálé III. kongresszusa határkövet jelentett a Kommunista Ifjúsági Intemacionáléban egyesült kommunista Ifjúsági szövetségek tevékenységében. A kongresszus határozata értelmében a forradalmi ifjúság világszervezete közvetlenül a Kommu nista Internacionálé politikai vezetőségének irányítása alá került és így önállósága megérzésével az internacionálé tagja lett. E döntés politikai célja az volt, hogy változást érjenok ©1 az egyes Ifjúsági szövetségek programjában. A Kommunista Ifjúsági InternaciortAlé 1919 novemberében alakult.. Az egyes országokban a proletár ifjúság forradalmi csoportjai önálló, gyakran elszigetelt harcot folytattak a háború, a szocláldemokratizmus ellen, és bekapcsolódtak a kommunista pártok megalakításáért vívott küzdelembe. A körülmények megváltozásával .az volt a feladat, hogy egyesítsék a forradalmi mozgalom minden szervezeti részét, így tehát a forradalmi Ifjúságot is, a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa által kitűzött új feladatok teljesítéséért. A Kommunista Internacionálé új munkamegosztási rendszerében a forradalmi ifjúság azt a feladatot kapta, hogy a munkásffatatalo'k tömegszervezetei alapján fejlesAsse tevékenységét és fő feladatának tekintse a fiatal •proletároknak a kommunizmus szellemében történő neveléséi. A Kommunista Intemacionág y a korla la szti kség le te i nek. Ugyancsak fontos volt az a tény, hogy ebben az időszakban a munkásifjúság körében megnyilvánultak már a proletár Ifjúság egységének megbontására kifejtett törekvések. Megalapították az új szocialista nemzetközi szervezeteket, „a munkásifjúság internacionáléját" és a „munkásfiatalok nemzetközi szövetségét". A Kommunista Ifjúsági Internacionálé II. kongresszusa, amely 1921. július 9—23-án Moszkvában ült össze, megvitatta a Kommunista Internacionálé III. kongresszusának döntését. 35 ország 150 (küldöttje, köztük a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, a Kommunista Internacionálé képviselőjének beszámolója után egyhangúlag elfogadták a Kommunista Internacionálé III. kongresszusának határozatait. A tanácskozás egyúttal meghatározta a kommunista pártok és az ifjúsági szervezetek együttműködésének gyakorlati formáit. Úgy döntöt tek, hogy az egyes ifjúsági szövetségeknek tájékoztatniuk kell a pártszervezeteket tevékenységükről, s az ifjúságot viszont meg kell ismertetniük a párt programjával és feladataival. A Kommunista Ifjúságii Internacionálé II. kongresszusa e határozattal összhangban új szervezeti szabályzatot fogadott el, amely hangsúlyozza, hogy a Kommunista Ifjúsági Internacionálé a Kommunista Internacionálé része. Ezek a döntések a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tevékenységében is megnyilvánultak. A csehszlovák komszomolisták aktívan részt vettek a CSKP politikai és gazdasági akcióiban, fokozott érdeklődést tanúsítottak a pártszervezetek, levékenysége iránt, részt vetlek a munkásosztály gazdasági harcaiban, védték a fiatal tanoncok, munkások és diákok érdekelt. Különösen szoros együttműködés fejlődött ki a kotnszomolisták és a CSKP között, miután 1922 szeptemberében betiltottak a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, mely ettől az időtől a CSKP keretében mint ifjúsági szekció tevékenykedett. Itt nőttek fel a CSKP bátor, öntudatos tagjai, mint pl. /• Sv°rma. ]. Fučík. K. Aksamit, Schönherz Zoltán, akik a fasiszta megszállás éveiben feláldozták életüket a hitlerista megszállók elleni harcban. 1936 -1937-ben a CSKP kezdemfjnvezésére megalakultak Csehországban és Szlovákiában az egységes ifjúsági szervezetek, melyek a felszabadulás után alapul szolgáltak az egységes ifjúsági tömegszervezet, a CSISZ megalakulásához. A csehszlovákiai forradalmi ifjúsági mozgalom történelme szorosan összekapcsolódik Csehszlovákia Kommunista Pártja munkásságával. A párt győzelmei és kudarcai, egyúttal a forradalmi ifjúság győzelmeit és kudarcait jelentették. Ezért 1968—69 válságos éveiben nem volt véletlen, hogy a jobboldali opportunisták a fiatal nemzedék szervezeti és ideológiai egységének megbontására törekedtek. Az új szocialista Ifjúsági Szövetség a CSKP vezetésével felújítja a haladó Ifjúsági mozgalom forradalmi hagyományait és társadalmunk életében újból az őt megillető helyet foglalja el. A CSKP XIV. kongresszusa is állást foglalt az ifjúsági szervezet és a CSKP együttműködésének kérdésében. Határozatában megállapította: „A páA értékeli az Hiúság természetes lelkesedését és megértését minden haladó iránt, és az ifjúsággal kapcsolja össze országunk kommunista jöoőfA. Ezért a párt és a társadalom elsődleges érdeke és feladata gondoskodni az ifjúsáq egészséges fejlődéséről, a tudományos világnézet, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében történő neveléséről". A XIV. kongresszus határozata váljék útmutatójává a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és szerveinek is a párt által kitűzött feladatok teljesítéséhez. RÓJÁK DEZSŐ BELPOLITIKAI KOMMENTÁR NEMES CM SZOLGAINAK — A CSKP KB nagyra értékeli és méltányolja a dolgozók kezdeményezéséi a párt megalakulása 50. évfnrduüőjának és a XIV. pártkongresszus tiszteletére vállalt, már ma több millió koronára becsülhető kötelezettségvállalásait. Ez a munkakezdeményezés a szocialista társadalomhoz fűződő aktív kapcsolatuknak és annak a bizonyítéka, hogy dolgozóink híznak a párt politikájában. Ez a bizalom pedig aranyat ér — jelentette ki Husák elvtárs a XIV. pártkongresszuson a hazánkban Folyó békés építőmunkára, a szocialista versenyekre a vállalatukban. az üzemekben és a munkahelyeken egyre szapurudó szocialista munkabridnkra utalva. Valóban. minden jel arra mutat, hogy ennek, a gazdasági feladatok maradéktalan teljesítésére irányuló tömegmozgalomnak a segítségével javul a munkaerköles. A munkások, a technikusok ezrei máris példával szolgálnak a kívülállóknak, azoknak, akik még nem értették meg. hogy társadalmunknak olyan emberekre van szüksége, akik nemcsak az egyre növekvő igények kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésére képesek, hanem a polgárok közötti jobb. kulturálisabb kapcsolatok biztosítását is hajlandók vállalni. Csak ilyen módon képzelhető et ugyanis a becstelenség, az élősködés, a karrierizmus, a kunzervalizinus. a bürokrácia és a többi, a szocializmussal össze nem egyeztethető káros jelenség kisöprése a társadalomból. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ezeket a célkitűzéseket előbb-utóbb siker koronázza. Ezt bizonyítják a szocialista miinkabrigáduk júniusban megtartott országos aktíváján szerzett tapasztalatok is. Kiderült, hogy mindkét köztársaságunk kereskedelmében ma már több mint 4000 munkacsoport versenyez a XIV. pártkongresszuson kitűzött és jóváhagyott konkrét feladatok megvalósításáért. A kereskedelmi dolgozók kezde» ményezését tükrözik a munkacsoportok és az egyének kötelezettségvállalásai is. An utóbbi időben pl. az ostravai kereskedelmi dolgo/ók kezdeményezésére elterjedi ,,.t feddhetetlen elárusítóhelyérl" indított verseny. Országszerte kedvező visszhangra talált a SZISZ podébradyi helyi szer vezete ötletének alapján ki hirdetett „elárusítók tízparancsolata", vagy a bratislavai kereskedelmi dolgozók példa mutató kezdeményezése. Nagy fontosságot tulajdoni Imik a szocialista munkabrigádoknak. Különös érdemük, hogy túlnyomó részük a válságos években is zavartalanul folytatta tevékenységét. Ezekről a munkabrigádukról közismert. mennyire igényesek ön magukkal, munkájukkal szem ben. Legfontosabb célkitűzésük közelebbi kapcsolat megteremtése a fogyasztókkal, valamint az elárusílás kultúrájának állandó fukozása. Piackutatásaik során a piaci ellátottságot ellenőrzik és azon fáradoznak, liogy a kínálat megfeleljen a keresletnek. Emellett politikai és szakismereteik gyarapítására, az elvtársi kapcsolatok elmélyítésére is futja idejükből. De még ezzel a tevékenységükkel sem mondták ki az utolsó szót. Az ipari tanulók neve lését, illetve nevelésük ellen őrzését éppen olyan fontos feladatuknak tartják, mint a komplex racionalizálás megvalósítását vagy az újítók mozgalmának fellendítését. Röviden: megalkuvást nein tűrő dolgozók, akik nem hajlandók szemet hunyni a rendellenes ségek felett, ezért a rossz minőségű árut sem tűrik meg boltjukban... Tisztában vagyunk azzal, hogy a párt gazdaságpolitikájának legfőbb célja: a társadalmi termelés hatékonysága nak fokozásával a lakosság igényeinek színvonalasabb kielégítése, és a dolgozók létbiztonságának a megszilárdítása. Ezt a célkitűzési mind eredményesebben segítik meg valósítani a szocialista mun kabrigádok tagjai. KARDOS MARTA MiK* repülhet el? - kérdezte Sztálin, Ají feleltem, hogy egy teljes nopro van szükségem o helyzet tanulmányozásául, és 2*én elrepülhetek Sztálingrádba. - No, lg y jó. De nem éhes? - kérdezte hírtelen Sztálin. - Nem órtona egy kis e«VW gyűjtenie. Teát ós tucatnyi szendvicset szolgóltok fel. Sztálin a tea mellett röviden ismertette oz augusztus 27-i 20 órai helyzetet. Elmandta, hogy mi történt Sztálingrádnál, és <»zt, hogy a főhadiszállás átadja a Sztálingrádi Frontnak a 24., az I. górdaés a 66. hadsereget. - A sztálingrádi súlyos helyzettel kapcsolatban - mondta a legfelsőbb főparancsnok - megparancsoltuk, hogy az I. gárdahadst 'eget, amelynek Moszkalenko a porancsnoka, sürgősen dobjók ót Loznoje körzetébe, és szeptember- 2-ón hajnalban e hadsereg a Sztálingrádi Front mós csapófáival együtt mérjen ellencsapást a Voljj iig előretört ellenséges csoportosításra és egyesüljön a 62. hadsereggel. <?£yidejűleg a Sztálingrádi Front állományinak adjuk át Malinovszkij tábornok 66., és Kozlov tábornok 24. hadseregét. önnek go. •'oskodnia kell róla, hogy Moszkalenko tábornok I. gárdahadserege szeptember 2-án ellencsapóst mérjen és ennek fedezete olatt foglalja el megindulási körleteit a 24. «s 66. hodsereg mondta hozzám intézve szavoit. - Ezt o két hadsereget holadéktalonul vessék ütközetbe, különben elveszítjük Sztálingrádot. Világos volt, hogy a sztálingrádi csatának roppant katonapolitikai jelentősége van. Ha Sztálingrád elesik, az ellenséges hadvezetés az ország déli részét elvághatja a központtól. Elveszíthetjük a Volgát, ezt a rendkívül fontos vízi-ütőeret, amelyen hatalmas árutömeg áramlott a Kaukázusból. A Legfelsőbb Főparancsnokság Sztálingrád környékére irányított mindent, ami csak lehetséges volt, kivéve oz újonnan alakuló hadászati tartalékokot, amelyeket a későbbi harcokra szánt. Sürgős intézkedések történtek a repülőgép-, harckocsi-, fegyver- és lőszergyártás fokozása és egyéb anyagi eszközök gyártásának megjavítása érdekében, hogy idejében fel lehessen használni őket a Sztálingrád körzetébe előretört ellenséges csoportosítás megsemmisítésére. Augusztus 29-én a moszkvai központi repülőtéren szálltunk fel, és négy óra múlva egy tábori repülőtéren Kamisin környékén, a Volga mellett értünk földet. Voszilevszkij fogadott és azonnal tájékoztatott a legutóbbi eseményekről. Rövid beszélgetés utón Malaja Ivanovkóba, a Sztálingrádi Front törzséhez hajtattunk. Szeptember 3-án Sztálin aláírásával táviratot kaptam, amelyben ez állt: „Sztálingrád helyzete rosszabbodott. Az ellenség három versztnyire van a várostól. Sztálingrádot ma vagy holnap elfoglalhatják, ha oz északi csoport nem nyújt •zonnal segítséget. Utasítsa a Sztálingrádtól északra és északnyugatra álló csapatok parancsnokait, ozonnal mérjenek csapást oz ellenségre és siessenek a sztólingrádiak segítségére. Mindenféle késlekedés megengedhetetlen. A késedelem most egyenlő a bűncselekménnyel. Az összes repülőerői vesse be Sztálingrád megsegítésére. Magóban a városbon kevés a repülő." Azonnal felhívtam a legfelsőb főparancsnokot és jelentettem, hogy már holnap reggelre megparancsolhatom a támadás megindulását, de mindhárom hadse reg csapatai kénytelenek lesznek úgyszólván lőszer nélkül felvenni a harcot, mert a lőszert a tüzérség tüzelőállósoiba szeptember 4-én esténél előbb nem tudják kiszállítani. Ezenkívül 4-én esténél előbb nem tudjuk megszervezni a csapatok együttműködését a tüzérséggel, harckocsikkal és repülőkkel. márpedig enélkül semmit sem érünk el. - Gondolja, hogy az ellenség várni fog, amíg maguk összeszedik magukat? Jerjomenko azt állítja, hogy az első nyomásra beveheti Sztálingrádot, ha ozonnal nem mérnek rá csopást északról. Azt feleltem, hogy nem osztom ezt a véleményét és engedélyt kérek, hogy a támadást 5-én kezdjük, úgy ahogy eleve elhatároztuk. Ami pedig a repülőket illeti, éppen most adom ki a parancsot, hogy teljes erővel bombázzák oz ellenséget. - No, jó, - egyezett bele a legfelsőbb főparancsnok. - Ha oz ellenség általános támadást indít a város ellen, azonnal indítsák meg a rohamot, ne várják meg, amíg a csopatok teljesen felkészülnek. Az ön feladata az, hogy elvonja a német erőket Sztálingrádtól, és ha sikerül, felszómoljo pzt a német folyosót, amely a Sztálingrádot és a Délkeleti Frontot elválasztja egymástól. Szeptember 5-én hajnalban a 24., az I. gárda- és a 66. hadsereg egész arcvonalán megkezdődött a tüzérségi aknavető és légi előkészítés. A tüzérségi tűz sűrűsége még a hadseregek fő csapósainak az irányába sem volt nagy és nem járt kellő eredménnyel. A „Katyusák" sortüzei után megindult a roham. Az eseményeket az I. gárdahadsereg parancsnokának harcálláspontjáról figyeltem. A tűz erejéből, amellyel az ellenség rohamozó csopatainkat fogadta, látható volt, hogy o tüzérségi előkészítés nem volt elég eredményes, és hogy nem számíthatunk támadó csapataink mély előrenyomulására. Körülbelül másfél-két óra elteltével az egységparancsnokok jelentéseiből kitűnt, hogy az ellenség több szakaszon tüzével megállította előrenyomulásunkat, és gyalogsággal, valamint harckocsikkal ellenlökéseket hajt végre. A légi felderítés megállapította, hogy Gumrak - Orlovka - Bolsaja Rosszoszka környékéről nagy ellenséges páncélos, tüzér és gépkocsizó gyalogos erők vonulnok északi irányban. A megjelenő ellenséges repülők elkezdték bombázni horcrendjeinket. A nap második felében új ellenséges csapotok léptek harcba és egyes szakaszokon csapatain* kat visszaszorították megindulási terepszakaszukra. Az egész nap tartó heves tűzharc estére elcsendesült. Értékeltük az eredményeket. Egynapi ütközet alatt csapataink mindössze 2-4 km-t nyomultak előre, « 24. hadsereg pedig majdnem a megindulási állásaiban maradt. Estére a csapatokhoz további gránát-,' akna- és egyéb lőszerszállftmárwok érkeztek. Az egynapos harc alaft az ellenségről szerzett adatok alapján elhatároztuk, hogy éjjel újabb rohamot készítünk elő, a lehetőségek határain -belül végrehajtva a szükséges átcsoportosítást. Késő este felhívott a legfelsőbb fópa roncsnok. - Mi a helyzet Sztálingrádnál? Jelentettem, hogy egész nap igen súlyos ütközet folyt. A várostól északra az ellenség új csapatokat vetett harcba, amelyeket Gumrak környékéről dobott ót. - Ez már jó. Ez nagy segítség Sztálingrádnak. Folytattam o jelentést. - Csapataink előrenyomulása jelentéktelen, több esetben megmorodtok megindulási terepszakaszaikon. - No, és mi ennek az oka? - Időhiány miatt csapataink nem tudták jól előkészíteni a támadást, tüzérségi felderítést végezni, felfedni az ellenség tüzrendszerét, és ezért azt természetesen le sem tudták küzdeni. Amikor pedig csapataink támadásba mentek át, az ellenség tüzével és ellenlökéseivel meg tudta állítani őket. Ezenkívül az ellenség repülői egész nap bombázták csapatainkat. /Folytatjuk

y 1971. VII, 5.