Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-21 / 171. szám, szerda

A HAZAFIAK TÁMADNAK A DÉL-VIETNAMI FRONTON Megélénkült a harci tevékenység Kambodzsában Saigon — A dél-vietnami hazafiak rakétatűz alá vették a Fuller támaszpontot és a saigoni csapatok további hadállásait az ország déli részét a demokratikus Vietnamtól elválasztó demilitarizált övezet közelében. A hazafiak egyik osztaga Danangtól délre rajtaütött a 198. amerikai dandár előőrsén és öt fegyverest harcképtelenné tett. Hasonló akciókat jelentettek Quang Tri, Thua Thien és Quang Ngai tartományokból is. A hazafiak és a sikertelen „tisztogató hadműveletekkel" próbálkozó 21. saigoni hadosztály összecsapásai a Mekong deltájában is folytatódnak. Amerikai helikopterek csoportjai Dél-Vietnam északi tartományainak számos teriiletét támadták. Az év első felében a dél-vietnami hazafiak Truong Bo tartományban több mint 7200 amerikai és saigoni katonát tettek harcképtelenné. Az ellenfél 155 motoros járművét, köztük több mint 60 tankot, 12 nehézágyút, 11 fegyver- és üzemanyagraktárt semmisítettek meg. Quang Nam tartományban az ellenség fél év alatt 5860 katonát veszített. A saigoni parancsnokság statisztikai adatai szerint az amerikai katonai rendőrség júniusban annyi amerikai katonát tartóztatott le kábítószerek élvezése miatt, mint tavaly egész év alatt. Tavaly 1146 katonát vettek őrizetbe, míg csak az elmúlt hónapban 1136-ot. B-52 mintájú amerikai óriásbombázók tegnap hat hullámban támadták a VDK területét. A demilitarizált övezet közvetlen közelében 600 tonna robbanóbombát dobtak le. Phnom Penh — A kambodzsai hazafiak tegnap a Phnom Penh és Kompong Som modern kikötőváros közötti utat támadták, s e fontos útvonalon súlyosan megrongáltak egy hidat. A UPI tudósítója Kambodzsa más részeiből is harci élénkségről számol be. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatban ítélte el a saigoni bábcsapatoknak a Kacsacsőr térségben végrehajtott újabb Kambodzsa-ellenes hadműveleteit. Washington — Az amerikai agresszorok és saigoni szövetségeseik újabb háborús bűntettei kerültek napfényre az amerikai képviselőház külföldi hadműveletekkel és kormánytájékoztatással foglalkozó albizottságának ülésén. Kiderült, hogy az ún. „békéltetési" program keretében, amelynek része volt a C1A által megszervezett Phoenix fedőnevű hadművelet, Dél-Vietnamban valóságos népirtást vittek véghez. A Phoenix hadművelet Irányítója, Wllliam E. Coldy az albizottság ülésén elhangzott vallomásában beismerte, hogy 1968-tól 1971 májusáig az ún. „semlegesítés" eredményeképpen 20 587 dél-vietnamit öltek meg. Az albizottság egyik tagja, Ogden A. Reid felmutatta az amerikai parancsnokság hivatalos utasítását, mely szerint a megsemmisítésre ítélt személyek között nők és gyermekek is voltak. Rosszindulatú játék" 1971. VII 21. // Nyugat-Berlin — A keddi nyugat-berlini lapok feltűnő tálalásban számolnak be a bonni Bundestagban a nyugat-berlini kérdés rendezéséről most folyó négyhatalmi tárgyalások körül, pontosabban Nyugat-Berlin státusa körül lezajlott, szenvedélyes hangú hétfői vitáról. A szociáldemokrata Telegraf „Rosszindulatú játék" című vezércikkében támadja Barzelt, a CDU parlamenti frakciójának vezetőjét a négyhatalmi tárgyalások elleni kirohanásáért. „Barzel természetesen nagyon Kommentárunk A KÖZELMÚLT világpolitikai eseményeinek egyik legmeglepőbb fordulata Nixon múlt heti bejelentése volt. Ezek szerint az amerikai elnök 1972 májusa előtt Csou En-laj kínai miniszterelnök meghívására Kínába látogat. A látogatás előkészítése — mint ismeretes — a legnagyobb titoktartásban folyt, s a heves kínai szópárbajok függönye mögött, Kissinger főtanácsadó ázsiai útja idején Pakisztánban bejelentett „gyengélkedésekor" került rá sor. A modern diplomácia történetében szokatlan és példátlan ugyan, hogy az elnök olyan országba látogasson, mellyel az illető ország — az adott esetben az Egyesült Államok — nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Érthető hát, hogy a bejelentés meglepte a világot, közte az Egyesült Államok szövetségeseit is, akik néhány perccel Nixon elnök rendkívüli rádió- és tv-nyilatkozata előtt értesültek az amerikai politika váratlan fordulatáról. Váratlan elsősorban azért, hisz az Egyesült Államok több mint két évtizede a Kínai Népköztársaság teljes elszigetelésére törekszik, s a Szovjetunió és a szocialista országok minden igyekezete ellenére mindeddig megakadályozta, hogy a népi Kína elfoglalhassa az őt megillető helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a Biztonsági Tanácsban. Nixon bejelentése a „tartós béke érdekében" tett lépésnek minősíti a kezdeményezést, hangsúlyozva, „nem lehet tartós és szilárd béke a világban a Kínai Népköztársaság és 750 milliós népének részvétele nélkül". A megállapodás, mely minden kétséget kizáróan hosszas előkészítő munka eredménye, jól tudja, hogy a felállítandó nyugat-berlini, szovjet főkonzulá tusnak egy jottányival nem lesz több joga és kötelessége, mint akármilyen más főkonzulátusnak, s azt is tudja, hogy ennek a kérdésnek semmi köze a város négyhatalmi státusához" — írja a Telegraf. „A nyugat-berliniek számára semmiképpen nem lenne rossz dolog, ha a négyhatalmi tárgyalások során olyan eredményre jutnának, hogy itt szovjet főkonzulátust állítanak fel" — írja a Telegraf. néhány sorban HELSINKIBEN kedden a 72. munkaüléssel folytatódott a jelenlegi SALT-forduló megbeszélés-sorozata. A szovjet nagykövetség épületében megkezdett ülésen a szovjet delegációt Szemjónov külügyminiszter-helyettes, az amerikai küldöttséget Smith, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója vezette. Az 5. SALT-forduló következő ülésére pénteken délelőtt, az amerikai nagykövetség épületében kerül sor. DOUGLAS HOME brit külügyminiszter és John Irwin, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese kedden Londonban másfélórás megbeszélést folytatott. Értesülések szerint elsősorban a Szovjetunió által javasolt öthatalmi nukleáris értekezlettel, a Kínai Népköztársasággal és Nixon elnök pekingi látogatásával kapcsolatos kérdésekről esett szó. AZ SZKP küldöttsége Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkárának vezetésével tegnap Kairóba utazott. A szovjet pártküldöttséget az Arab Szocialista Unió vezetősége hívta meg. A szovjet küldöttség részt vesz a júliusi forradalom 19. évfordulójának ünnepségein. ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter tegnap találkozott Lodongin Rincsin mongol külügyminiszterrel. A mongol miniszter a szovjet kormány meghívása alapján hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. VLAGYIMIR NOVIKOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke a Kremlben tegnap fogadta Ilja Szaba libanoni miniszterelnök-helyettest, nemzetvédelmi minisztert, aki mint a libanoni katonai küldöttség vezetője tartózkodik Moszkvában. MOSZKVÁBAN a Lomonoszovegyetem dísztermében tegnap ünnepélyes keretek között megnyitották az I. nemzetközi geokémiai kongresszust. A kongresszuson résztvevő tudósok között van Bohuslav Candel professzor vezetésével a csehszlovák geokémikusok és kozmokémikusok 25-tagú küldöttsége is. „VIETNAMIZÁLÁS" HELYETT KIVONULÁST Tizenhét Svvel ezelőtt július 21-ére virradó éjszaka a genfi nemzetközi értekezleten aláírták az indokínai hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezményeket. A háború azonban tovább dúl, azzal a különbséggel, hogy a francia gyarmatosítókat amerikaiak váltották fe'i, akik a konfliktust először csaknem az atombombázásig vitték, most pedig nem tudják, hogyan keveredjenek ki a zsákutcából, amelybe kerültek. A genfi egyezmények kétoldalú megállapodások komplexumából állnak, amelyeket Franciaország kötött Vietnammal, Kambodzsával és Laosszal, másrészt pedig ezen országokban az ellenségeskedés beszüntetéséről szólnak, s a genfi értekezlet július 21-i zárónyilatkozatát tartalmazzák. Az egyezmények értelmében az Indokínában keletkezett három új független állam nem vehet részt katonai tömbökben. Magát Vietnamot 3954-ben ideiglenesen a 17. szélességi kör mentén húzódó demarkációs vonallal két részre osztották. Az egyezmények azonban demokratikus választások megtartását feltételezték, amelyek alapján az ország újból egyesülne. Az Egyesült Államok ugyan nem írta alá a genfi értekezlet zárónyilatkozatát, de ugyanazon a napon saját kormánynyilatkozatában kötelezettséget valialt arra, hogy nem sérti meg az egyezményeket, és hogy Indokínában „tartózkodik az erőszaktól". Hogy Washiíigton a valóságban milyen szándékokat táplált, ezt szemléltetően bizonyítják a Pentagon titkos dokumentumai, amelyeket nemrégen közölt a New York Times. Nixon elnök, aki unos-untalan békés frázisokkal dobálózik, á párizsi megbeszélésekkel párhuzamosan a vietnami amerikai katonai beavatkozást Kambodzsára és Laoszra is kiterjesztette. A beavatkozás eredménye csaknem 50 000 amerikai katona halála, valamint az amerikaiak egyre nagyobb fásultsága és ellenkezése a „szennyes háborúval" szemben. Washington ebből a kellemetlen helyzetből különféle mesterkedésekkel szeretne kijutni. Nixon fő jelszava a konfliktus „vietnamizálása". Ennek értelmében a Dél-Vietnam elleni agressziót és az amerikai megszállást a végtelenségig fi'i akarja nyújtani, és a háború terheit ázsiai szövetségeseinek vállára akarja áthelyezni. Egyre világosabban látható, hogy nem a „vietnamizálás", hanem a genfi egyezményekhez való visszatérés jelenti az Egyesült Államok számára az egyedüli reális kiutat a látszólag örökös háborúból. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának ez év július 1-én előterjesztett új békejavaslatai teljes mértékben megfelelnek a genfi egyezmények szellemének, és lehetővé teszik az Egyesült Államoknak a „becsületes visszavonulást", aminek szükségességét a washingtoni körök már nemegyszer nyilvánosan mérlegelték. JÚLIUS 26-ÄIM startol az APOLLO —15 Kennedy-fok — Az Apollo— 15, fedélzetén Scott, Irwin és Wordén űrhajóssal, július 26-án, közép-európai idő szerint 14,34 órakor indul útjára. Az előzetes hírügynökségi jelentések szerint az asztronauták mintegy 67 órát töltenek majd a Holdon, tehát hozzávetőlegesen kétszer annyi időt, mint az Apollo—14 űrhajósai. Scott és James Irwin villanymeghajtású Hold-autója bejárja majd a legmagasabb hegycsúcsok lankáit és az egyik mély kanyara „normálisabb kapcsolatok" felvételére éppúgy módot ad, mint a találgatásokra, vagy a spekulációkra. S bár az elnök igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy az „új viszony" nem a „régi barátok" rovására történik, s „nem irányul egyetlen más nemzet ellen szinten folytatott eszmecsere — írta a lap — ... azt jelenti, hogy befejeződött egy több mint két évtizede tartó időszak, amelyet mindkét fél részéről ésszerűtlen merevség jellemzett, és kezdetét jelenti egy olyan időszaknak, amelyre a problémák gyakorlati megközelítése Illúziók nélkül sem" (ez utóbbi megállapítást a Szovjetuniónak szánta), nem véletlen, hogy a „mosoly-politika" újabb fejleményeivel kapcsolatban egyre inkább hangsúlyozzák maguk u szövetségesek is, hogy az enyhülést nem lehet a Szovjetunió és a szocialista világrendszer kikapcsolásával, vagy annak rovására elérni. A nixoni politika Indítékait keresve egyébként több szempontot vehetünk szemügyre. Az a tény, hogy a Nixon-kormányzat külpolitikája a kritika pergőtüzébe került, s a közvélemény egyre erőteljesebben követeli az amerikai csapatok Indokínából való kivonását, kétségtelenül lépéskényszert jelentett Nixon számára. Ezt erősítette még a D1FK hétpontos javaslata is, mely az érdemi tárgyalások megkezdésének alapját képezhetné. Nem is- beszélve a közelgő elnökválasztási kampányról, melyről Nixon — bár a jelöléséről eddig nem nyilatkozott — aligha akar lemaradni. Az amerikai—kínai kapcsolatok vártnál gyorsabb fejlődését ezek a tényezők — s ezek révén a további halogatás és manőverezés szándéka — jelentősen befolyásolták. A New York Times óvatos figyelmeztetése, persze, mindenképp indokolt. „A legmagasabb a jellemző ... Mindazonáltal nagyon lényeges, hogy őrizkedjünk a túlzott várakozástól". Washingtoni vélemények szerint a kígyózó mozdulatok mögött az amerikai külpolitika új „háromszög-szemlélete" húzódik meg. Ezek a fejlemények kétségtelenül az amerikai politikai doktrína kudarcát igazolják, s tükrözik a világban végbement erőviszony-változásokat, nem mentesek azonban a „hátsó" szándékoktól sem. Nevezetesen attól, hogy a kínai közeledés „nyomást jelentsen" Hanoira, s nem utolsósorban megpróbálják kijátszani a Szovjetunió ellen. Ez utóbbi feltételezésre az ad okot, hogy az amerikai—kínai közeledés — bár az Indítékok különböznek — az utóbbi két-három esztendőben a szovjetellenesség platjormján ment végbe. S ez rendkívül nyugtalanító és veszélyes, nemcsak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából, hanem az antiimperialista frontot gyengítő amerikai szándék miatt is. A kínai nép és a szocialista világrendszer szempontjából ezért elsőrendű érdek volna a szovjet—kínai kapcsolatok javítása, normalizálása. Ezeken nagy mértékben múlik a világimperializmus elleni harc sikere éppúgy, mint a nemzetközi haladás sorsa. A megállapodás jelzi egyébként azt is, a kínai politika kilépett az önkéntes elszigetelődésből s keresi a nemzetközi kapcsolatok normalizálásának útját. Ez reális lépésként értékelhető, mely hasznos lehet az alapvető világpolitikai kérdések alakulása szempontjából is, ha a kapcsolatok valóban a realitásokat követik majd. S bár ma még nehéz volna előrelátni a fejleményeket, kérdéses vajon, a „váratlan" fordulat beváltja-e a minimális reményeket — ezek közé sorolódik Kína ENSZ-tagsága, az indokínai háború befejezése, stb. Kedvezőnek mondható ugyanakkor a szövetségesek bejelentése is, Japán, Anglia, Franciaország, Oj-Zéland ugyanis közölte, a kapcsolatok javítására törekszik. Az AP hírügynökség szerint az angol kormány Washington tudomására hozta, a szeptemberben nyíló ENSZ-iilésszakon fenntartás nélkül a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítása mellett fog szavazni, „függetlenül attól, hogy mit tesz az Egyesült Államok". S bár lényeges, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét a nemzetközi fórumokon, ahogy azt a szocialista országok minden esetben szorgalmazták, a nixoni „húzás" értelmét s a pekingi út hasznát azonban az méri majd, mit jelent ez a térség békéje, s az indokínai népek élethalál harca szempontjából. A találgatások, spekulációk után a tények eldöntik majd, vajon hatalmi érdekek, taktikai manőverezések állnak-e a közeledés mögött, vagy a világ, a nemzetközi közösség valós érdekei. . FÖNOD ZOLTÁN gós szakadékot, miközben Da Vid Scott az űrhajó parancsnoka és James Irwin a holdkomp pilótája július 31-től augusztus 2-ig három „autó-kirán dulást" tesz a Hold északi felén lévő Hadley-Appenineken. társuk, Wordén, az Apolló-űrhajó megfigyelő pályájáról kamerák és mérőműszerek segítségével kémleli majd a Holdat. Ha minden sikerül, akkor az Apollo—15 három űrhajósának összesen 110 órás tudo mányos tevékenysége azt eredményezi majd, hogy mintegy 100 kilométeres repülési magasságból elkészítik az eddigi legpontosabb holdtérképet a földünket kísérő bolygó felszínének körülbelül 7 százalékáról és kémiai szempontból is alaposan feltérképezik a Holdat. Az Apollo—15 két űrhajósa, aki kiszáll a Holdon, a „földi" geológusok számára mintegy 68 kilogramm holdkőzetet hoz majd. Tervbe vették azt is. hogy az asztronauták, mielőlt visszatérnének a Földre, a Hold körüli pályájukról még egy „fiók-mesterséges holdat" katapultálnak, amelytől a világűr-kutatók további hónapokon át felbecsülhetetlen értékű információkat várnak a Hold közelében levő részecske-mezőkről. Kedden délelőtt egyébként megkezdődött a visszaszámít lás, mely elvben 104 órát és 30 percet vesz igénybe, s az űrvonat bonyolult rendszerébe: i esetleg megmutatkozó hibák ki javítását teszi lehetővé. 1490 fordulat a Föld körül Moszkva — A TASZSZ tudó sitója jelenti a Szaljut-kísérleti repülésének irányító központjából: A Szaljut orbitális tudományos állomás, amelyet a Szovjetunió három hónappal ezelőtt bocsátott földkörüli pályára, július 20-án moszkvai idő szerint délelőtt 10 óráig 1490 for dulatot tett meg a Föld körül. A Szaljut olyan földkörüli pályán halad amelynek maximális távolsága a Föld felszí nétől 262 kilométer, minimális távolsága pedig 223 kilométer. A Szaljut 89,25 perc alatt tesz egy fordulatot a Föld körül. A pálya az egyenlítő síkjával 51,6 fokos szöget zár be. A szovjet orbitális tudományos állomás repülése folytatódik.