Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-15 / 166. szám, csütörtök

Nemzetek és nemzetiségek a szocialista internacionalizmus szellemében (Folytatás az 5. oldalról) A Járási nemzeti bizottság igazgatása alá tartozó különbö­ző fokú iskolákban 1968—69-ben 21099 gyermek tanult, ebből 4484-en, azaz a diákok 21 szá­zaléka szlovák nyelven. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar la­kosok jelentős része szlovák iskolába iratja gyermekeit, an­nál magasabb arányszámban, minél magasabb fokú oktatásról van szó. Ez semmiképpen sem igazolja a František Sedlák tí­pusú nacionalisták nézetét, mi­szerint „Csallóközben, a ma­gyar tengerben" asszimilálódik a szlovák lakosság. A legutóbbi statisztikai adatok a szlovák alapfokú kilencéves iskolák nemzetiségi összetételéről a 7. 1961—1962-es iskolaévből szár­maznak. Ezek az adatok, me­lyek ugyan régiek, de az el­múlt években nem történt lé­nyegesebb változás, azt bizonyít­ják, hogy a szlovák iskolákon a tanulók 47 százaléka magyar nemzetiségű. Ehhez nem kell külön magyarázatot fűznünk. Ugyanebben az időben a ma­gyar alapfokú iskolák 13 836 tanulója közül 24 volt szlovák nemzetiségű, ami nem egész 0,2 százalékot jeient. Hasonlóképpen lépett fel egy­néhány, magyar nemzetiségű jobboldali opportunista is. A jobboldali nacionalizmus ezen a téren az elkülönülés kö­vetelésének különböző formái­ban nyilvánult meg. Arra tö­rekedtek. hogy a járás területén önálló iskolaügyi hivatalok, magyar adminisztratív egysé­gek létesüljenek. Meg kell azon­ban jegyeznünk, hogy ez nem volt a járás lakosságának néze­te, hanem csak egyes kispol­gároké és nacionalistáké, akik ilyen értelmű javaslatokat ter­jesztettek jóváhagyás végett a Szlovák Nemzeti Tanács bizott­ságai elé. A szocializmus építése f olya mán a dunaszerdahelyi járás­ban a szlooák és a magyar la­kosság számára azonos politikai, gazdasági, szociális és kulturá­lis lehetőségek alakultak ki. A falvakban és városokban új értelmiség nőtt fel. A járásban 1500 pedagógus, több száz or­vos és mérnök, valamint sok középiskolai végzettséggel ren­delkező dolgozó tevékenykedik. A fejlődés sikere és a nagyobb lehetőségek, csakis a szocialista internacionalizmus alapján biztosíthatók. Ezért az elmúlt évek, elsősorban 1968—1969 ta­pasztalataiból, valamint a jö­vő szükségleteiből kiindulva megköveteljük a járás kommu­nistáitól, hogxi a gyakorlatban, a mindennapi életben elmélyít­sék az internacionalizmust. Ez biztosítja közös előrehaladásun­kat, szilárd testvéri, baráti kap­csolatainkat. Ez biztosítja azt is, hogy a nacionalizmus, mint a burzsoá érdekek ideológiája, nem érvényesülhet dolgozó né­pünk munkájában és életében. A nacionalizmus megmérgezi dolgozóink tudatát, gyengíti a szlovák ós magyar dolgozók testvériségét és barátságát, a Szovjetunióhoz, valamint a töb­bi szocialista országhoz és az egész nemzetközi munkásmoz­galomhoz fűződő testvériségün­ket, barátságunkat. Csak azok lehetnek jó hazafiak, akik társa­dalmi tevékenységükben a mun Kás'osztdly érdekeiből indulnak ki. Munkásosztályunk csakis nemzeteink ús nemzetiségeink szilárd Internacionalista egysé­gében, a Szovjetunióban való szilárd egységében teljesítheti történelmi küldetését. Ebben rejlik nemzeti, szociális, kul­turális és politikai biztonsá­gunk. Tudjuk, hogy minél mé­lyebb lesz ez uz internacionalis­ta tudat, annál kevésbé lesz lehetséges, hogy nemzeti büsz­keségünk nacionalizmussá vál­tozzon. A nemzeti forradalmi hagyományok és a mai forra­dalmi valóság csakis a ma­gyar nemzetiségű lakosság, a szlovák és cseh nemzet, a Cseh­szlovákiában éiö többi nemzeti­-ség szoros barátságában és együttműködésében, valamint a Szovjetunióval való szilárd in­ternacionalista szövetségben szilárdulhat meg. Szocialista államunk föderatív rendezése alapján elmélyült a cseh és a szlovák nemzet egysége. A nem­zetiségek helyzetére vonatkozó alkotmányos törvény alapján megszilárdult a kisebbségek, köztük a magyar dolgozók egy­sége a szlovák és a cseh nem­zettel. Elmélyültek internacio­nalista kapcsolataink a többi szocialista országgal, elsősor­ban a Szovjetunióval. Idén jú­niusban Dömény elvtárs, a Nyá­rasdi (Topofníky) Efsz elnöke, nagyon kifejezően, reálisan be­szélt erről a' tényről Lenárt elvtársnak, a SZLKP KB első titkárának: „A szlovák és cseh nemzet hazájában mi magyar polgárok ügy élünk, mint saját hazánkban. Érdekeink és cél­jaink azonosak a szlovák és cseh dolgozókkal. Egységes földművesszövetkezetünkben megteszünk mindent azért, hogy az ötödik ötéves terv tel­jesítésével még gazdagabbá, szilárdabbá, boldogabbá tegyük szocialista köztársaságunkat, hogy még jobban éljünk szo­cialista hazánkban". A szocialista internacionaliz­mus fejlesztésének, a társadal­mi élet valamennyi területén folytatott szoros együttműködés és a politikai, gazdasági kérdé­sek megoldásának új szakaszá­ba léptünk. Meggyőződésünk, hogy ina, amikor a nemzeti bi­zottságok, valamint az állam­hatalom és államigazgatás fel­sőbb szerveinek választására ké­szülünk, a magyar és szlovák dolgozók széles rétegei teljes mértékben támogatni fogják a járás kommunistáinak törekvé­sét a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak valóra váltásá­ban. Meggyőződésünk és ezt a dolgozó nép érdekeiért foly­tatott harc története is bizo­nyítja, hogy csakis a testvéri, baráti, a kölcsönös segítségnyúj­tás és kölcsönös tisztelet kap­csolatai biztosíthatják közös csehszlovák szocialista hazánk fejlődését. BEMUTATÓ AZ ÚJ SZÍNPADON Ez ienne a szerelem A bratislavai színházlátogatók rendkívüli érdeklődéssel várták az Új Színpad operettegyüttesé­nek idényvégi bemutatóját. A várakozás azért volt ilyen nagy, mivel a két jól ismert egyén — Gejza Dusik zeneszerző és dr. Pavol Braxatoris szövegíró — új alkotását, „Ez lenne a szerelem" című zanés komédiát vitték színre. A szerzőpáros — Dusík és Braxatoris együttműködése már 33 éves múltra tekint vissza. A könnyűzene terén számos sike­res zenés művet alkottak, me­lyek révén joggal érdemelték ki a szlovák operett alapítói és úttörői címét. Úgy tűnik azon­ban — a bemutató közönség­sikere ellenére is —, hogy a most látott alkotás a sikertele­nebbek közé tartozik. Ennek okát mindenekelőtt a gyenge szövegkönyvben kell keresni. Braxatoris librettója az ötletet és a fő irányvételt tekintve — a képmutató erkölcsi kritizálá­sa — a mulatságosság összes jelzőjét felhasználva jónak ígér­kezett. A hiányosság azonban az ötlet művészi megjelenítésé­ben és hatékony drámai feldol­gozásában rejlik. És máris meg­leltük a komédia sikertelensé­gének fö okát. Sajnos, a szöveg felépítése nagyon áttetsző, a cselekmény és a jellemábrázo­lás motivációja szinte naiv és szolgamódon követi az operet­tekben használatos elcsépelt fordulatokat. A másik hiányos­ság, hogy maga a szöveg nagyon alacsony irodalmi színvonalon áll. Ez különösen a dalszövegek­re vonatkozik, de a többi rész is jócskán bővelkedik elcsépelt parlagiasságokban és „sírniva­ló" tréfákban. Sajnos, ez a szer­ző alacsony művészi és ízlésbeli igényességére vall. A szöveg­köuyvíró a jelenkort leegyszerű­sítve értelmezi, figyelmét több­nyire az ingerlő erotikára és szexre irányítja. A szavak és a mondatok így csupán a kijelen­tő mondat szintjén maradnak, nincs súlyuk és csattanójuk. Du­sik zenéje Braxatoris szövegét jóval felülmúlja, jóllehet itt is hiányzik a stílusbeli egyensúly és tisztaság. Dusik érdeme, hogy néhány jól hangzó tipikus új „dusiki" számot szerzett . A sikeres zenei számok mellett ta­lálkoztunk gyengébbekkel is, fő­leg a komédia második részé­ben. Összegezve: nyíltan meg kell mondanunk, hogy ettől a tapasztalt szerzőpárostól jóval többet vártunk. Bosszantó, hogy legutóbbi színpadi műveikben megelégednek azzal a színvonal­lal, amelyet már régen elértek. Az utolsó alkotásuk is csupán a jól ismert operettmodell kopíro­zása, igénytelen, szokványos, látszólag korabeli anyaggal ki­töltve. A jövőben bizony nem ár­tana a nagyobb igényesség. Hiá­ba, az igények megnövekedtek a szórakoztató műfaj szakaszán is, legyen az operett, vagy zenés komédia. A rendezés nem tudta áthidal­ni a darab hiányosságait. Bofi­voj Slavik vendégrendező oly­kor műkedvelő szintű munkát végzett, főleg az ő és a társren­dezők hibája, hogy az előadás olykor esztrádműsorrá degradá­lódott. Ivan Krajíček, mint társren­dező és egyik főszereplő felüle­tes módon az előadást saját tré­fáinak és ötleteinek vetette alá. Az amúgy ls csekély szöveg minden szavához, minden mon­datához hozzáfűz valamilyen tréfás vagy kevésbé tréfás „kommentárt", felhasznál min­ién lehetőséget saját rögtönzé­seire, csak azért, hogy minden áron szórakoztassa és mulattassa a nézőt. Habár igyekezete szinte megható, s a nézők nem egyszer viharos tapssal értékelik — a színház alapvető funkciójával és a művészi fegyelemmel nem egyeztethető össze. Ebben a tö­rekvésben főleg Ernest Kostel­nik támogatja a népi detektív kínosan megrajzolt alakjában (a legsematikusabb, a régi minta szerinti legolcsóbb alak), aki­nek a jelenései úgy tűnnek, mintha a leggyengébb, leggiccse­sebb operettből bújt volna ki. A többi szereplő, {]. Rózsival, 0. Gallová, J. Kuchár, A. Baláž, L. Miskovics, K. Vlach, F. Hudek, A. Starostová, V. Slosjár) a le­hetőségeknek megfelelően ját­szott, habár ez a komédia nem követelt a szereplőktől semmi­lyen igényesebb teljesítményt. Az egyedüli kellemes meglepe­tést Boiena Cupkova nyújtotta az ifjú pincérlány szerepében. Ö a szerepét fegyelmezetten, és talán a legstílusosabban ját­szotta. Nem hozott semmi újat Boris Slovák koreográfiája sem, amelynek a darabban kimondot­tan csak mentő funkciója volt. Figyelemre méltó viszont- Zde­nék Macháöek igyekvő, becsüle­tes zenei felkészültsége, amely világosan felülmúlta a sikerte­len előadást. Nagyon sajnáljuk, hogy az Oj Színpad operettegyüttesének be­mutató előadásán egy alacsony színvonalú előadásnak voltunk tanúi. Megdöbbent, hogy a gaz­dag színházi tapasztalatokkal rendelkező szerzőpáros nem tá­masztott magasabb művészi igé­nyeket. Oj alkotásuk színpadi korszerűtlenség, bármennyire is tűnik látszólag időszerűnek. (A. G.j S ZÜ LÖK, NEVELÖK FÓRUMA Mit csináljon a diák nyáron? NEMREGIBEN a csallóközi vonalon Komáromba utazó diá­kokkal kerültem egy vasúti ko­csiba. Arról beszélgettek, ki mi­vel foglalatoskodik a vakáció­ban. Szóba került a mozi, a te­levízió, a kirándulás, a sport, de nem említették a munkát, az otthoni segítést, az olvasást. A félórás út alatt azt tapasztal­tam, hogy a serdülő fiatalok­nál a legváltozatosabb igény él a szünidő eltöltésére, de ez az igény nem minden esetben fe­lel meg a célszerűség elvének. A szünidőben természetsze­rűen megváltozik a még mun­kaviszonyban nem levő fiatalok napirendje. Szünetel az iskola irányító és nevelőmunkája, ezért a fiatalok nyári foglalko­zásának irányítása és a nevelés teljesen a szülőkre hárul. Mivel töltsék a serdülő gyer­mekek a szünidőt? Hogyan te­reljük helyes irányba érdeklő­désüket? Milyen szórakozáso­kat ajánlhatunk gyermekeink­nek? Az alábbiakban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban sze­retnénk néhány gondolatot fel­vetni. Elsősorban arra ügyeljünk, hogy gyermekeink a szünidőt változatosan és célszerűen tölt­sék el, mert csak a „sokszínű­ség" biztosítja a teljes kikap­csolódást. A vakáció helyes felhasználását úgy kell irányí­tanunk, hogy maradjon idő pi­henésre, szórakozásra és erő­gyűjtésre, hogy az elősegítse a gyermek testi és szellemi fejlő­dését. A pedagógusok a tanév fo­lyamán gyakran tapasztalják, hogy vannak gyermekek, akik nem szeretnek tevékenykedni, segíteni, dolgozni. Vajon ez a gyermek hibája? Nem egészen. Ezeket a fiatalokat az édes­anya gondosan kiszolgálja, könyveit előkészíti, ruháit rend­be rakja stb. E gondosság mel­lett viszont elmulasztja gyer­mekének munkára nevelését. A szünidőben a szülők úgy irá­nyítsák gyermekeiket, hogy azok életkoruknak megfelelően ismerjék meg a munkát (bevá­sárlás, mosogatás, takarítás, a kert gondozása, az állatok ete­tése, az önkiszolgálás stb.). Kö­vetkezetesen kívánják meg a gyermekektől, hogy készséggel segítsenek a szülőknek, az idő­sebbeknek a mindennapi apró munkákban. A munka fejleszti felelősségtudatukat és a szocia­lista ember nevelésének nélkü­lözhetetlen „kelléke". Ne taka­rékoskodjanak a szülők a di­csérő szavakkal, még akkor sem, ha az elvégzett munka nem sikerült a legjobban, mert a munkasiker a gyerekeket to­vábbi jobb munkára ösztönzi. Több fiatal a szünidőben va­lamely ütemben, szövetkezet­ben, vagy állami gazdaságban munkát vállal, mely bizonyos mértékig megköveteli az egyé­ni szórakozásról való lemon­dást. A szülők csak helyeselhe­tik, ha gyermekük erejének megfelelően dolgozik, de ne tévesszék szem elől, hogy a va­káció a pihenés és az erőgyűj­tés ideje, ezért a gyermekek az egész szünidőt ne töltsék ter­melőmunkával. MUNKÁNAK SZÁMÍTHATJUK a serdülő gyermekek alkotó te­vékenységét is. A lányok kü­lönféle szabás-varrás munkáit, a fiúk fúrását, faragását, bar­kácsolását, amikor különféle játékot, használati tárgyat ké­szítenek. Ilyen foglalkozások igen hasznosaknak bizonyul­nak, mert a gyermek megtanul­ja a szerszámok kezelését, az alkotásvágy lendületet ad tu­dásvágyának, s a munkaszak­könyvek, technikai folyóiratok olvasását feltételezi. A szülök segítsék az alkotni vágyó gyerekeiket, adjanak a kezük­be szerszámot és ne sajnálják az anyagot. Minden ember, de kiváltképp a fiatalok életében fontos sze­repet játszik a szórakozás. A szórakozás mértéke, tartalma életkoronként változik. Minden esetben azonban döntő szem­pont legyen, hogy a szülő csak olyan szórakozást ajánljon, amely elősegíti a fiatal szelle­mi és testi fejlődését. Feltétle­nül szükséges, hogy a szülő ellenőrizze: a gyermek hogyan, hol, kikkel, mennyit szórako­zik. A fiatalok fizikai fejlődését elősegítik a mozgásos játékok, a különféle sportágak, a szel­lemi fejlődést viszont az olva­sás, a zenehallgatás, a mú­zeumlátogatás, a filmek, a rá­dióhallgatás, a tv-nézés stb. se­gíti elő. Ezért a gyermekek foglalkozását úgy kell irányí­tanunk, hogy a testi és a szel-* lemi szórakozások kiegészítsen egymást. Minden fiatalnak, de főképp a kisebb gyerekeknek a szülő adjon lehetőséget a mozgásos játékokra és az úszásra. A sportnak különösen fontos sze­repe van. A rendszeres sporto­lás kitartásra, rendszerességre, kemény munkára nevel. A fia­talok kapcsolódjanak be a vá­rosi, falusi, üzemi, iskolai sportkörök tevékenységébe. Fontos szerepet töltenek be az ifjúsági szervezet által ren­dezett közös turisztikai kirán­dulások is. A kirándulások ne­velő hatásúak, növelik az össze­tartást, az önállóságot a fiata­lokban, megismertetik, megsze­rettetik velük a természetet. A szülők támogassák az ilyen kezdeményezéseket, de ügyelje­nek arra, hogy főképp a fiata­labb serdülők komolyabb fia­tal, vagy felnőtt kíséretében kiránduljanak. A SZÚRAKOZÁSOK FAJTÁIT tekintve a mai serdülőknek na gyobb a választékuk, mint szü­leiknek volt annak idején. Még­is az egyoldalúság elleni harcra hívjuk fel a szülők figyelmét — a kényelmes televízió-nézés­re. Mi a veszélye annak, ha a gyerekek csak a televízióból, moziból szerzik ismereteiket? A műveltség megszerzésében, a művészet megismerésében a t újrafölfedezés öröme, élménye jelenti az élvezetet. A televízió viszont „tálcán", kínálja azt, amiért a fiatalnak meg kellena küzdenie. Meg kell tanítanunk a gyerekeket arra, hogy a tele­víziós adások, a rádió és a mo zi ne csak szórakozásuk, ha­nem ismeretszerzésük szerves részévé váljék. Igen lényeges, hogy gyermekeink ne csak a szórakoztató műsorokat nézzék meg, hanem az oktató-nevelő programokat, az iskolai, a tu­dományos, a művészeti adáso kat is. Gátoljuk meg gyerme­keinknek a fiataloknak nem al kalmas és a késő éjszakai órák­ba nyúló adások megtekintését, mert azok mind nevelési, mind egészségi szempontból károsak Serdülő gyermekeink életé­ben a szünidőben is fontos sze­repet töltsenek be a könyvek. Az irodalom megválogatása ai életkor és a gyermek értelmi fejlettségének a függvénye. A 8 —12 éves gyermeknél a fő cél, hogy rendszeres olvasásra szok­tassuk őket. A 12—14 éves ko­rúaknái a szülőknek ügyelniük kell arra, hogy ismerjék a gyer­mek olvasmányait. Időnként be­szélgessünk el gyermekeinkkel az olvasás fontosságáról és ma­gyarázzuk tneg nekik, hogy ne töltsék idejüket ostoba, üres, ponyvaregények olvasásával. A jó könyv mindenki számára hozzáférhető. Időnként küldjük el gyermekeinket a városi, fa­lusi, iskolai könyvtárakba. HELYES, ha a szünidői fog­lalkozások között szerepel a család együttes szórakozása is. \ szülők a gyerekeket is kap­csolják be a család közös prog­ramjainak a megbeszéléseibe, tervezésébe — az adott anyagi és egyéb körülmények figye­lembevételével. A szülőkön mú­lik, hogy a gyermek ne szakad­jon el a családtól, ne kívánkoz­zon minduntalan mások közé, hogy élvezze a családi körben kellemesen, hasznosan, kultu­rált szórakozással eltöltött időt. PATÖCS JÓZSEF • A NOVEMBERI Doszto­jevszkij-ünnepségek keretében — az író születésének 150. év­fordulóján — az Irtlsz menti Szemipalatyinszkban múzeumot nyitnak abban a házban, ahol Dosztojevszkij lakott valamikor. Kényszermunkabüntetésének le­töltése után ugyanis Doszto­jevszkij ebben a helységben szolgált a 7. szibériai büntető­század katonájaként. • AUDREY HEPBURN közöl­te, hogy több évi szünet után újra felvevőgép elé áll. Terence Young Negyven jegy című film­vígjátékában vállalt főszerepet. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom