Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-27 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

— Fel is adtam az üzemünkből levő vőfélyeimnek egy táviratot: „Moszkvából érkezem — stop — menyasszonnyal — stop — várjatok zenével — stop". Az üzemünknél ugyanis a fiúk összehoztak egy önkéntes dzsessz-zenekart — hálistennekl A szélesvállú nevet: — Csak hiába bajlódtál a zenével. Sose igyál előre a medve bőrére! — Ez nem nevetni valő — torkollta le a szélesvállút a szomszéd-Kátya. — No és aztán hogyan alakultak tovább a dolgok az ön Kátyájával? — Kijöttünk Domegyedovőra, minden úgy ment, hogy le a kalappal. A szélesvállú nagy komo'iysággal megkérdezi: — És csomagot, útipoggyászt hozott magával? — Nem, csak egy kis táskát. Elmentünk egy vendéglőbe. Már ott várt Súrik és Júrik. Azt hiszem eljöttek őt kikísérni és elbúcsúzni tőle. Jő sokáig elüldögéltünk, iszogattunk. Elég sokat ittunk, mert a repülőgép a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt nem szál'ihatott fel. — És ki fizette a cekket a vendégdőben? — Azt hiszem Júrik. Ő rendelt, ő is fizetett. — Hát ez világos. No, mondd tovább — biztatja a szélesvállú. — Aztán jelentették, hagy fel lehet szállni. Felálltunk az asztaltól. Ekkor Kátya azt mondja: „Fei kell hívnom a mamát. Valami fontosat elfelejtettem megmondani neki. Te menj, foglalj helyet a gépen, én pedig felhívom a mamát és a fiúk majd elkísérnek a repülőgéphez. Időnk még van bőven". — No és te? — Mindent úgy tettem. Odaadtam Kátyának a repülőjegyet és elindultam a gépre, mint egy lovag. Aztán... már csak a levegőben ébredtem fel. — Tehát a sorsod világos — állapította meg a szélesvállú. — Hogy hogy világos? — Ogy, kedves barátom, már megbocsáss e kifejezésért, de te egy fejreesett balond vagy. Téged szándékosan leitattak, ő pedig elvitte a te Kátyádat. ••— Ki vitte el? — kiáltja felbőszülve a menyasszony nélküli vőlegény. — A bajszos Júrik. Akinek szóvetkezeti lakása van. — Hová vitte? — Hová? Haza. A szövetkezeti lakásba! — De hiszen Kátya engem szeret, nem Júrikot! — Szegény bolond, szegény bolond! Hová mehet veled? A távoii tajgába. Vele — szövetkezeti lakásba, otthon a fővárosban. És mindehhez itt van még a textiles igazgató-nagybácsi is. Na és most tedd ezt a két tényt a józan asszonyi számítás mérlegére! Ezen már szomszéd-Kátya is megbotránkozott. — És a szerelem? Hová tette maga a szerelmet?! — Szerelem! — jókora adag iróniával nevet a szélesvállú. — Ismerjük mi már a maguk szerelmét! A szélesvállú szavaiban és hangjában valami éices, hamis káröröm rejtőzött. Hősünk szinte megadta magát. Az ablakhoz fordulva lázasan kutatta, forgatta emlékezetében az elmúlt éjszaka eseményeit. Minden, ami történt, most gyanúsnak, titokzatosnak, rosszat sejtetőnek tűnt. „Hogy is nézett Kátyára Júrik? Hogyan nézett Kátya Júrikra? Istenem, azt hiszem, én egy romantikus hülye vagyok!" Szverdlovszk az el6Ő megálló. A jóságos stewardess bejelenti, hogy technikai okok miatt a gép másfél órával tovább időzik Szverdlovszkban, s az utasok kedvük szerint sétálhatnak. A gép 'ieszáll és egészen a repülőtér épületéhez gurul. Hősünk elsőnek ugrik fel az ülésről, fejére húzza kecses nercsapkáját, és — amilyen gyorsan csak lehet — elfut. A szélesvállú rosszmájúan megjegyzi: — Na, egy óra múlva félholtan hozzák vissza. — Mit akar ezzel mondani? — lepődik meg szomszéd-Kátya. — Csak azt, hogy félholtra issza magát és nem fog bírni a saját lábán visszajönni. ... Negyvenöt perc elteltével hősünk ismét megjelenik a gépen. Józan, mint egy csecsemő. Arca sugárzik a boldogságtól. Leemeli táskáját g polcról ós felveszi az üveg muskotályt az ülés alól. — Itt marad Szverdlovszkban? — kérdi szomszéd-Kátya csodá'ikozva. — Igen, Itt maradok. Alighogy beléptem a repülőtér épületébe, a hangosbeszélő angyali hangon jelentette, hogy hivatnak a rádióállomásra. Rohanok, a kezembe nyomnak egy táviratot Kátyától: „Drágám! Bocsáss meg, sokáig elbeszélgettem a mamával, lekéstem a gépet, a következő járattal repülök, milliószor csókollak." Már fel is adtam a választáviratot Moszkvába, hogy Szverdlovszkban várom, és mindent, ami a jegyet és formaságokat illeti, elintéztem. Az Aeroflot helyrehozott mindent. Kinevettek egy kicsit, de megtették. Még szállodát is foglaltak. így hát. .. minden a legnagyobb rendben van. Köszönöm az együttérzését, és kívánom, kedves „nem én Kátyám", legyen egyszer maga is olyan bo'idog, mint én, meg az én Kátyám! Viszlátásra! És elment. Szomszéd-Kátya, vagyis a volt szomszéd-Kátya, mosolyogva szól a szélesvállúhoz: — Kedves polgártárs, úgy látszik mégiscsak létezik az a szerelem. Az izmos, tekintélv^keltő széles váll — hallgat. Fordította: Bellus Imre A kamasz nem számított a boltban idegennek. Ismerték, évek óta bejárt. Régebben a puskákat nézegette, aztán a kerékpárok érdekelték, s néha vásárolt is valamit: szöget, zárd., amivel megbízták. f Az eladók többsége nő volt, aszszony meg lány. Sosem kérdezték tőle, mit akar. Természetes volt, ahogy bemert. és köszönt. Nem tudni, hogy és miért szokott be a boltba. Bs ez senkit nem is érdekelt. Talán a férfiak, azok talán gondoltak róla valamit. De velük nem társalgott. A lányok meg az asszonyok gyakran mulattak rajta, jókat tudott mondani. Észre sem vette senki, hogy közben felnőtt, megférfiasodott, s amit mond, gyakran udvarlásnak is vehető. Egyszer aztán a legkülönösebb tekintetű, a legfurcsább szépségű nő odaadta magát a kamasznak. MegtanítoP.a a szeretkezés lüktető. Izgalmas titkaira. Már majdnem nyár volt, amikor ez történt. Délután volt és sütött a nap. Ment az utcán és találkozott a furcsa szépségű nővel. Kicsit bicegetfc, azt mondta, orvodtól jön, a térde fáj, s ma már nem is kell a boltba visszamennie. Beültek a kisváros egyetlen cukrászdájába. Megettek két-két fagylaltot, s amikor a furcsa szépségű térdé. megérintette az asztal alatt, az csak annyit mondott, hogy ne izélj. A tegeződés furcsamód már régi keletű volt kettejük között. Az asszonynak ugyan férje vott már, gyereke, de alig volt köztük néhány évnyi korkülönbség. Az a félvállról odadobott ellenvetés, hogy ne Izélj, felizgatta a fantáziáját, bizonyos reményre adott okcf:. Az építkezésen tegnap fizetésnap volt, így Gazsi, az éjjeliőr biztosan a kocsmában őrzi az államvagyont — gondolta. Gazsival, az öreggel jó barátságban vottak, mert a kamasz a munkaidő lejárta után gyakran ottmaradt az építkezésen fusizni, <tv-antennákat csinált, amelyekett eladott, s a pénzt félrerakta, motorbiciklire gyűjtött. Gazsi megörült ennek, meri így mehetAt a kocsmába, az építkezés nem maradt őrző nélkül. Kulcsa ls volt, amely Gazsi bódéjának ajtaját nyitotta. Sétálni hívta hát a furcsa szépségűt. Az csak bólintott kedélyesen, s ő úgy érezte, a séta alatt az ő szándékát érti a nő. Mikor a bódé lakatjával babrált, megszólalt a nő. — Mit akarsz te itt, meglá.nak?! Nem válaszolt, kinyitotta az ajtót és bementek. A bódénak nemcsak a hangulat.a, de a szaga is varázslatos volt. Mész. cement, meg olajszag terjengett a deszkavár belsejében, amely pucér nők fényképeivel volt kitapétázva. Így kezdődött. Gazsi csak hajnalban téblábolt oda részegen, s kint a szabadban aludt el, ott virradt meg az üres cementeszsákokon, amelyek reggelre undorítóan át szoktak nedvesedni. Mert a nő kérte, hogy ne engedje be az öreget, hogy neki már nincs hová mennie, M akar maradni, reggel nyitáskor be kell állnia a pult mögé. A boltban is, meg az építkezésen is kf.udódott, hogy a bódéba jártak egész nyáron át. Gazsit lehordta, mer. rá gyanakodott, s kérte a mestert, helyezzék át N.-be. At is helyezték. Így azftán reggel is, este ts, naponta egy egy órát vonatozott, ami előny is volt, hiszen a szakasz egyik közbeeső államásán esténként gyakran várta a furcsa szépségű, aki az útbaeső faluban lakott. Az erdőbe jártak, meg a határba, motorkerékpáron, amely a nőé volt, sötétben, hogy senki sem láthatta őket. Aztán egyszer a furcsa szépségű férjéről is szó esett, többet akart tudni róla, kérdezősködött,' hát kelletlen válaszokat kapott. A régismert adatoknál alig \tudott iheg többet. Hogy Hallgattak. — Van pénzem, nehezen szedtem össze. Motorra. Már két hete magamnál hordom. Ma ts azt. ígérték, hogy holnap kapnak árut. Persze borravalót akarnák, de nekem csak annyi a pénzem, hogy kifizessem és megtankoljak ... — Tel Vedd meg az enyémetI — Ne bolondozz, valóban klassz motor, csak rossz az ötlet, mit mondana a férjed? — Az enyém a motor. Az ölelkezés így elmaradt, s a kamasz motorral mert

t haza. Még másfélezer koronája ís maradt. Aztán a furcsa szépségű hetekig kerülte őt. Pedig találkát beszéltek meg, hogy a rendőrségen ts legalizálják az üzletkötés. A nő nem ment el. Üzent neki, telefonált, de nem tudott vele beszélni. Végül ls bezörgetett hozzájuk. A furcsa szépségű ímeftmun a férj Ostraván dolgozik, pénzt nem ad haza s ha váratlanul beállít, leteperi a feleségét, aztán megveri. A gyereknek meq az öregasszony viseli gondját, mert hát az anyjának, a furcsa szépségűnek így dolgoznia kell. Arról beszétt, amiről nem is kérdezte őt. A pénzről. Hirtelen sok pénzre van szüksége. A kamasz már azt hitte, apasággal tiszteli vagy gyanúsítja meg a nő. De nem így volt. Több pénz kellett neki, min

t amennyibe az abortusz kerül és nem is arra kellett. Ezt titokban tartotta. — Ha pénzem lenne, én adnék neked ... — Kölcsön ... — Amúgy is. ámolt, találkát ígért, s a szeretkezés ismét elmaradt. Ö meg már munkába járt a mcttoron. Harmadnap elkapta a rendőr s hétfőn már nem mert motoron mennt, inkább vonatra ült. A vonaton cigarettát kért tőle egy ember. Megkínálta, meggyújtotta a cigarettát, s az mélyen az arcába néZ(*it. — Ártatlan szemei vannak magának — mondta. — Meglepte, hogy maqázza, legalább tíz évvel látta Idősebbnek. Az Ilyen korúak őt tegezni szokták. így kezdődőt, el köztük a beszélgetés. A részletekre már nem is emlékszik s máig sem érti, hogy bírta titokban tartant, el nem áruint azt, hogy a férfi panaszainak ismeretlen hőse, ő az, aki hónapok óta a feleséqével hentereq, aki a mct.orbiciklit is megvette a furcsa szépségűtől, annak az embernek a feleségétől, aki sír és panaszkodik, qondosan összegyűjtött pénzesutalványokat mif.ogat. Ahány hónap az elmúlt másfél év, annyiszor havi kétezer korona, amit rendszeresen hazaküldött, meq fényképek, a furcsaszépról, a gyerekről, meq önmagáról. És esetek, emlékek, sok minden, amit a férfi elmesélt neki. Es minden szava igaznak tűrtt és minden szavát igaznak hitt. Elbúcsúzott a férfitől, kiszállt a vonatból, elvánszorgott a munkahelyére s a medernek azt mondta, hogy ma nem állhat munkába. Sarkon fordult és elment. Egész délelőtt az állomásbüfében ivott. Részegen ült fel a déli vonatra, kiszállt a furcsa szépségű falujában, beült a kocsmába, ivcttt, s megvárta az estét. Aztán bezörgetett a nőhöz. -— Kedves vadorzóm, hát nem szabad ilyen nyíltan — ezzel fogadta a nő. Jókedvet, színlelt s hívta a határba. A motorról sem beszélt. A nő azt mondta, várjon. Várt és nemsokára jött is. Sötét volt, és csönd, ültek egy friss illd.ú kazal tövében. Hogy hívják a férjedet? — Mondtam már, hogy Zolo. Felállt, felemelte a nőt s mint egy darab deszkát, nekitámasztotta a szalmának. — Ernőnek hívják a férjedet. — mondta higgadtan és teljes erejéből arcon ütötte. A nő összecsuklott, felemelte, ismét megütötte, futni próbált, elkapta és belelökte a kazalba. Valami reccsent, a nő feljajdult, ordított. Felemette, lefektette a szalmára s tapogatni kezdett a kazalban. Megtalálta a kemény tárgyát. Egy óriási ventillátor volt, beleépítve a kazal alatti .szellőztető alagútba. Felfogta, mi történt. A furcsa szépségű biztosan a bordáját Körte. Már nem sírt, csak nyögött, s feküdt mozdulatlanul a kazal tövében. — Visszajövök — mondta és elindult. A kocsma előt

t egy kétkerekű taliga állt a biciklik között. Mintha az övé lett volna, megfogta és elindult vele, tolta maga el&tt. Senki sem szólt utána, talán nem ts látta senki. A nő még ott feküdt és keservesen nyögött. Felrakta a taligára és tolta a sötétben, be a falu irányába. Amikor a házakhoz értek, a nő magába foftotta a jajgatást. Nyugodt voA, semmire sem gondott. Megtalálta a házat. Kinyitotta a kaput, betolta az udvarra, bekopogott az ajtón, aztán az ablakon, de senki sem válaszolt. Az udvaron erős villany égett. Egy darab fával a taliga mellé ezt karcolta az udvar földjére: A KOCSMÁBAN VAGYOK. A kocsmában az elveszet taligáról beszéltek az emberek, de öt senki sem Ismerte fel. Megivott két sört, aztán kiment az állomásra.