Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-26 / 150. szám, szombat

MEGFONTOLTAN CÉLTUDATOSAN Pártunk XIV. kongresszu »a élénk visszhangra talált <ulturális dolgozóink körétien is. Néhányat közülük megkértünk, hogy a tanácskozással, annak határozatával kapcsolatos gondolataikról, valamint a közeljövő terveiről nyilatkuzzanak munkatársainknak. Jón Kákos, a Szlovák Memzeti Színház igazgatója Pártunk XIV. kongresszusa előtt többen megkérdezték tőlem, mit várok a tanácskozástól. Feleletem lényege minden esetben az volt, hogy remélem, a kongresszus megfelelő időt és teret szentel a kulturális és művelődéspolitikai kérdéseknek. Ez az óhajom teljesült. Én különösen Válek elvtárs felszólalását értékelem nagyra, aki nagyon konkrétan és józanul elemezte művelődési frontunk jelenlegi helyzetét Szlovákiában. Ez a józan hangnem jellemezte egyébként az egész tanácskozást, s most örömmel tölt el, hogy ez a stílus bekeíVjl a köztudatba is. Ami a szlovákiai kulturális életünket illeti, nem vagyok teljesen elégedett, ám mégis megelégedve nyugtázom, 1969 áprilisa óta jelentős változások történtek, melyek már meg is érlelték első gyümölcsüket. A kongresszus idevonatkozó határozata remélhetőleg újabb komoly impulzust ad a további kibontakozásnak és egészséges fejlődésnek. Színházunk művészei és dolgozói teljes mértékben támogatják pártunk művelődéspolitikai célkitűzéseit, s a mi területünkön minden erőnkkel igyekszünk megvalósítani annak idevonatkozó részét. Elsősorban arra törekedtünk, hogy a közelmúlt hibáit kiküszöbölve igényes dramaturgiai tervet állítsunk össze. Úgy érzem, ez sikerült, habár végső soron ez csak az egyes bemutatókon dől el. Jó színházat, szocialista színházat igyekszünk létrehozni. Népszínházat, amely magas intellektuális fokon tolmácsolja a gondolatot, művészi élményt és szocialista perspektívát nyújt a nézőnek. A Szlovák Nemzeti Színház tatarozásának befejezése után minden fontos feltétel adva lesz az eredményes munkához, s mindannyian azon igyekszünk, hogy éljünk vele. Mózsi Ferenc, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője Nehéz feladat néhány sorban szólni a CSKP XIV. kongresszusának jelentőségéről, hiszen ez a pártkongresszus a csehszlovák társadalom fejlődésének egy szakaszát zárta le. S ami még ennél is fontosabb; az elmúlt időszak kritikai értékelésével, az ökonómiai, a bel- és külpolitikai helyzet, valamint a köznevelési és kulturális teendők pontos körvonalazásával, a legégetőbb kérdések sarkításával egy új fejlődési szakaszt nyit társadalmunk életében. Érthető, hogy egy olyan mély társadalmi krízis után, mint az 1968—69-es évek voltak, a pártkongresszus a közérdeklődést szinte szokatlan erővel az eszmei-politikai nevelés kérdései felé fordították. Tény. az, hogy míg például a tulajdonviszonyok struktúrája egyetlen jól előkészített művelettel is megváltoztatható, addig a tudatban rögződött jelenségek, a gondolkodásmód és ennek eredményeként az emberi magatartás is kegyetlenül makacs természetű. A mi feladatunk, hogy a pártkongresszus gazdag anyagát jól és időben (e téren mindig baj volt!) tudjuk aplikálni a csehszlovákiai magyarság körében végzett művelődés-politikára is. Lőrinez Gyula elvtárs már a komáromi Jőkai-napok záróünnepélyén elhangzott, az Oj Szóban is közölt %M beszédében felvetett jó néhány, J7

1 most igazán időszerűvé vált ' gondolatot. Mert akármilyen bo28. nyolultan összetett is hazánk magyar dolgozóinak tudata, a 5

Jelen és a múlt iránti egyidejű érdeklődése jogos igényeinek integráns része. Ezeknek az igényeknek szakszerű kielégítése — meggyőződésem szerint — jelenti egyben a mi sajátos arculatú (csehszlovákiai és magyar — egyetemes magyar és szlovák) műveltségünknek korszerűvé formálását, vele párhuzamosan a tudományos világnézetnek, sót emberi-társadalmi magatartásunknak és helyes politikai érzékünknek a kialakítását is. Az 1968-as „magyar politika" a destrukció politikája volt. A kérdés tehát így formálódik: mi a célravezetőbb, meglovagolni a vélt vagy akár valós kisebbségi sérelmeket, vagy az érvek és elvek igazságai szerint az egyéniség műveltségével javítani a valóságon? Eszménk és hagyományaink értelmében, a pártkongresszus elvi álláspontja értelmében elutasítjuk az előző álláspontot nemcsak egyszempontúságának merev dialektikaellenessége miatt, hanem azért is, mert éket ver az egyes osztályok és társadalmi rétegek és a nemzetek és nemzetiségek közé, inert antiszocialista és meddő, tehát ellenséges. A pártkongresszus Igazolta, hogy az eddig járt út (eltekintve a voluntarista szubjektivizmus diktálta kitérőktől) a helyes. Az osztályszempont elsődlegességével és az össztársadalmi célokkal egyeztetett, a párt vezető szerepét érvényre juttató politika lehet csak egyedül a célravezető. Nemzetiségi szempontból: ez az egyetlen politika, mely optimálisan lehetővé teszi, hogy a gazdasági szociális és kulturális felemelkedés útján, magyarságunk becsületes és teljes megtartásával szolgáljuk a szocializmus ŕs a proletár internacionalizmus tiigyét. Ezt a politikát hagyták jóvá a CSKP XIV. kongresszusán. Nyári Ferenc, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási nemzeti bizottság művelődésügyi osztályának vezetője Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ebben az esztendőben számos jelentős kulturális eseményt szerveztünk járásunk területén, elsősorban a pártszervezet és más szervek hathatós támogatásával. A CSKŕ 50 éve című kiállításunkat nagy érdeklődés kísérte. Külön öröm számunkra, hogy a látogatók között nagyon sok volt a fiatal. Nagy közönségsikert aratott a Nyárasdon (Topdliiíky) megrendezett Énekkarok fesztiválja és más kulturális rendezvényünk. Nem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a járás gazdasági fejlődésével párhuzamosan jelentős előrehaladásról beszélhetünk kulturális vonalon is. Új kultúrházak, iskolák, könyvtárak is tanúskodnak erről. Pártunk XIV. kongresszusa meggyőzött bennünket arról, hogy- helyes úton járunk, ezen kell tovább haladnunk, az eddiginél eredményesebben, intenzívebben. Teljes mértékben egyetértünk a kongresszus határozataival és azokat igyekszünk minél eredményesebben a mi járásunk adottságaira „lefordítani". Számos nagyfontosságú lorvet készülünk a közeljövőben megvalósítani. Még ebben az ötéves tervben művelődési házat szeretnénk felépíteni járásunk székhelyén, ahol korszerű eszközök segítségével eleget lehetne tenni a kultúrpolitikai feladatoknak. Itt kapna otthont a mozi, a járási könyvtár és lehetőség lenne a dolgozók továbbképzésére is. Ugyancsak a közeljövőben fejezzük be a Csallóközi Múzeumnak otthont adó sárga kastély tatarozását, s így a gazdag gyűjteményt a közönség is megtekintheti. A múzeumban munkásmozgalmi szobát rendezünk be, amely járásunk forradalmi hagyományait mutatja be. Ezen kívül azt hiszem a legnagyobb érdeklődésre a néprajzi részleg tarthat számot, ahol számos egyedülálló tárgy, szerszám és építkezési emlék tekinthető meg. Munkánk hatékonyságát nagyban elősegíti, hogy a járási pártbizottság és a nemzeti bizottság plénumának illetékesei megértéssel fogadják minden tervünket és a legmesszebbmenően támogatnak bennünket. Pártunk mostani kongresszusa határozatával összhangban minden igyekezeíänk arra összpontosul, hogy kulturális rendezvényeinkre minél nagyobb tömeget vonjunk be és így valósítsuk meg szocialista kultúránk alapvető küldetését. Cserge Terézia, a szarvai (Rohovce) alapiskola igazgatóhelyettese Pártunk XIV. kongresszusának , dokumentumait igen kedvező visszhang és fokozott aktivitás kíséri a mai iskolánkon ís. A központi határozatot a tantestületben a minap részletesen ismertettük s az iskolaügyre és oktatásra vonatkozó részeit munkatervbe foglaltuk. Ennek értelmében szükségesnek tartjuk az ideológiai nevelés hatékonyabbá tételét, nemcsak a pedagógusok és a tanulóifjúság közt, hanem a szülők körében is. A tanítók politikai iskolázása a nevelésben is visszatükröződik, s máris érezteti jótékony hatását. A nevelés azonban nemcsak a tanítók kizárólagos joga. Ellenkezőleg: a család szerepe, befolyása döntő jelentőségű, ezért véreményiink szerint nem hanyagolhatjuk el a szülők rendszeres felvilágosítását sem. Ezt a problémát úgy oldjuk meg, hogy szülői értekezleteken előadást tartunk számukra, illetve elbeszélgetünk velük az ateista nevelésről s ennek kapcsán a „kétvágányú nevelés" károsságáról, a szocialista erkölcsről, a szocialista tulajdon védelmének fontosságáról, az egyéni arculatának formálásáról a szocialista társadalomban. Az oktatás és a nevelés dialektikus egységet alkot, ezért , nevelőmunkánk során nem feledkezhetünk meg a tanítás korszerűsítéséről sem. A CSKP meg alakulásának jubileumi ünnepségei keretében a község új iskolaépületet kapott, az intézményt a legkorszerűbb segédeszközökkel látták el, így valóban lehetővé válik, hogy modernizáljuk az oktatást. Nagyon lényegesnek tartjuk a továbbtanulás problémáját is s a kongresszus határozatainak szellemében a jövőben még inkább arra törekszünk, hogy felkaroljuk és messzemenően támogassuk a munkás- és parasztszármazású fiatalokat. A kongresszusi anyaggal megismerkedtek iskolánk tanulói is, hiszen a polgári nevelési órák lehetővé teszik, hogy elbeszélgessék a gyerekekkel ezek jelentőségéről és fontosságáról, valamint az ötéves terv célkitűzéseiről. Az iskola valamennyi osztályában a polgári nevelést tanítom, ezért különösen szívügyemnek tekintem a határozatnak az alábbi kitételét: „Külön figyelmet keli fordítanunk azokra a tantárgyakra, melyek közvetlenül befolyásolják a diákok és a tanulók szocialista öntudatát, viszonyulását a párt politikájához, valamint a tudományos világnézet elsajátítását". Talán a polgári nevelés tanítójának van a legtöbb lehetősége arra, hogy ennek a követelménynek maradéktalanul eleget tegyen. A tanulókkal a tanítási órán tv-készüléken néztliik meg az SZKP XXIV. kongresszusának a megnyitóját, figyelemmel kísértük az NSZEP kongresszusát, iskolánk diákjai szovjet és magyarországi .diákokkal leveleznek, — hogy csak néhány jelentősebb mozzanatot említsek, melyek az internacionalista szellem kialakítását segítik. És sorolhatnám tovább azokkal a rendezvényekkel, és kötelezettségvállalásokkal, melyek iskolánk pedagógusainak és diákjainak jó munkáját dicsérik. Nem szeretnék szerénytelen lenni, de meg kell mondanom: csakis önfeláldozó munkájuknak köszönhető, hogy az évfordulóra átadhatták az új iskolaépületet. Az osztályon és iskolán kívüli tevékenységem (pionírvezetés, a járási pártbizottság ideológiai osztályának tagja, jnb plénumtag) során szintén arra törekszem, hogy a kongresszus határozataival összhangban munkálkodjak a rám háruló feladatok teljesítésén. SZILVASSY JÖZSEF — TÖLGYESSY MÄRIA roio: btuona PRÁGAI LEVÉL IRÁNY PRCICE... S

ejtelmem sincs, hogy a cseh luristaszövetsegben melyik vicckedvelő agyában született meg az ötlet, hogy éppen Prcice legyen a célja az egyik szombaton megrendezett 50 km-es tavaszt gyaloglásnak, ám a 2325 résztvevő azt bizonyítja, hogy ami az útirányt illeti, jól választottak. Pröice egy kedves, ősrégi város. De ha valakinek arra a kérdésére, hogy hová megyünk, azzal válaszolnánk, hogy Prčicebe, ez tréfásan, talán sértően is hangzana, mert a PrCice körülbelül annyit jelent, mint „Kukutyinba zabot hegyezni". libben az esetben a „pröicei okmány" is viccként halott, amelyet mindenki megkapott, aki célba ért. A gyalogló bajnokok vidáman, nevetve vették át a „trófeát". Ezúttal az idén a Prága—Prcice távgyaloglás hatodik évfolyamát taposták a turisták, s örömmel jelenthetjük ki, hogy az érdeklődők köre évről <vre nagyobb. Az idén a gyalogosok kétharmada fiatal volt. Voltak itt 14 éves leányok s a legidősebb résztvevő pedig 75 éves bácsi volt. Ez az edzett férfi a meghatározott időben ért célba — az 50 kilométeres útra 10 és fél órai gyaloglást engedélyeztek — annak ellenére, hogy u bácsinak kétoldali sérve van. Gyalogos rsainak ezen felül még bizonygatta is, éppen a gyaloglással küzd a sérv kifejlődése elleni A Petro—Pichovice vasúti megállótól reggel nyolc órakor indult a menet és délnek vette az útját. A sereg először szélesen hömpölygött, majd néhány óra múltán' majdnem az egész vonalon hoszszában elnyúlt. Mindenki úgy ment, ahogy tudott. A csoportok egyre változtak aszerint, ki kit ért utói, vagy kimaradt le. Sok magányos gyalogos is ballagott. „Magam is meg akartam győződni arról, hogy még nem vagyok öreg", mondotta egy vegyészmérnök. „Az ember r>ü éves korában még megtesz 50 kilométert." Ilyen önellenőrzést bizonyára több férfi és nö is végzett. Sokan meneteltek. Még az őszhajúak is. Egyszóval ott voltak az edzett, s nem elhízott turista nők, akiknek a gyaloglás segít jrisseségük, iideségük megtartásában. Hogy miről akart meggyőződni egy fekete spaniel-kutya és bulldog, az kevésbé ismeretes, egy azonban biztos, hogy ez a fekete fajzat az egyik gyalogostól a másikhoz futkározott és tempóra serkentette az embereket. És a bulldog? — az út végén, ahol már gazdája energiája fogytán volt, — a pórázon nem a hölgy vezette a kutyát, hanem a kutya a hölgyet. A lelkes turisták egészen Český Krumtovból jöttek. A Záluii u Mostu-ban levő Csehszlovák—Szovjet Barátság Üzemek két autóbusznyi turistát küldtek. Megtelték az 50 kilométerüket Pikovicéből Prčicébe. Az autóbusz azután értük jött és újra visszavitte őket északra. A Dukla testnevelési egyesület katonái sem hiányoztak ebből a távgyaloglásból. A meggondolatlan zöldfülű fiatalok — csakúgy könnyedén, lenge trikókban, alsónadrágban indultak útnak, s amikor elkapta őket a zápor, teljesen eláztak. Ez nem történhetett meg a régi, tapasztalt turistákkal, akik az csóköpenyt is magukkal hozták. Természetesen a vendéglátó ipar is kitett magáért. F elajánlott u szolgálatait a gyalogosoknak. Nem is ettek annyit, mint amennyit ittak, annak ellenére, hogy elég hűvös volt. Az intenzív gyaloglás után verejtékező testben pótolni kellett a folyadékot és ez meg is történt. Kofola, limonádé, sör és grog formában. Akik pedig „levesesek" voltak, azt is kaphattak. Voltak olyan turisták, akiket motorizált gondozók kísértek. Két fiatalt — valószínű, hogy testvérek, vagy jegyesek lehettek — egész úton egy idősebb pár kísért, akik egy MB-vel száguldottak az úton mindig bevárták az útkereszteződéseknél a fiatalokat, s min- ' •lenféle földi jóval étellel, itallal, esőköpennyel kínálták őket. Ez eléggé visszásán hatott. A többiek tettek is néhány csípős megjegyzést ám a fiatalok a szülők kitartó gondoskodása ellenere mégiscsak befutottak a célba, a szülőknek pedig meg volt a vasarnapi programjuk. Fontosnak, hasznosnak érezték magukat. Hogy hányan morzsolódtak le? Hát, Ilyesmire is sor került, holeg az eső riasztotta el az embereket az út folytatásától. Ez azonban a rajtolóknak csak elenyésző százaléka volt. A mint látható, újra fellendült a turisztika, bár a motorizmus l\ már megkondította a turisztika lélekharangját. Ezért az elkö' vetkező prága-prčicei hetedik távgyo.loglásnak sok sikert léiét kívánni. Valószínű, hogy néhány edzett turistával több startol majdl LENKA HASKOVA