Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-25 / 149. szám, péntek

fiatalok RAJT ELŐTT r Éneklő Énekkari mozgalmunk egyre intenzívebb fejlődéséneik bizonyságául új országos fesztivállal gyarapodott kulturális életünk: a háromévenként megrendezett Kodály-napok felnőtt kórusainak seregszemléje mellett ezentúl — szintén minden harmadik évben — Érsekújvárott (Nové Zámky) rendezik meg a magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok országos fesztiválját. Az idei rendezvény a CSKP 60 éves jubileumának jegyében zajlott. Ezt hirdették a plakátok is: „Ifjúságunk — olvasom egy helyütt — dallal köszönti a pártot". S ez a jelszó nem maradt üres mondat: Bartók és Kodály művei s a szlovák, cseh, szovjet szerzők szerzeményei mellett munkásmoz-' galmi és úttörődalok kerültek be a műsorba. A gyermek és ifjúsági fesztivál zenei életünk újabb fóruma: küldetése sokrétű, hiszen az általános zenei nevelés színvonalának emelése mellett a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom utánpótlását is hivatott biztosítani. Az iskolák érdeklődésére nem panaszkodhatunk, negyven énekkar jelentkezett, hogy részt vegye.i az első országos seregszemlén. Tóth Sándor, a Bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője elmondotta, hogy nem kevés munkába került, amíg kiválogatták azt a tizenkét legjobb kórust, amely végül is meghívást nyert az érsekújvári fesztiválra. Az érdekesség kedvéért jegyzem csak meg, hogy a fellépő énekkarok száma ennél jóval magasabb lett, mert A Dürer-évfordulóról Európaszerte megemlékező kiállítások sorában szerepel a Bratislavai Városi Galéria tárlata is, melyen a Prágai Nemzeti Galéria birtokában levő eredeti fa- és rézmetszetek s több másolat sorakozik fel. A kora életérzését kifejező, értékes bemutató rendezője L. Droppová művészettörténész, bevezető beszédében Dürer zseniális művészetét tudományos alapossággal és finom érzékenységgel méltatta. A kiállított anyag visszhangozza a parasztháború s a reformációt megelőző időszak nyugtalanságait, válságait. A Nagy és Kis Passió fametszeteinek uralkodó eleme a körvonal. Dürer az élet megnyilvánulásai közül elsősorban a mozgást ragadja meg. Az apokalipszis négy lovasa János megrendítő látomásának formába foglalása, hatalmába keríti a ma józan emberét is. Kimeríthetetlen fantáziájával, a a Járási Népművelési Ház is meghívott három csoportot, és hat énekkarunk saját költségén utazott a fesztivál színhelyére, ami fiataljaink lelkesedését dokumentálja. A kétnapos fesztivál első estjén nemcsák Érsekújvár énekelt, de a járás többi falva is, hiszen amíg a Szakszervezetek Házában az Ünnepi akadémiára került sor, addig a szomszédos községekben elszállásolt csoportok is bemutatkoztak az ottani közönségnek. Már az első fellépéseken bebizonyosodó U, hogy ezen a fesztiválon a színvonallal lesz a legkevesebb baj, énekkaraink jól felkészültek a fesztiválra. Elszomorító viszont az a nagyfokú közöny, amely rendezvényeinkkel szemben a közönség részéről nyilvánul meg. A szervezők ez esetben nem vádolhatók, hiszen a város minden utcáján plakátok hirdették az eseményt, s hangszórók invitálták igényes szórakozásra Űjvár lakosságát. Másról van szó: iskoláinkon a zenei nevelést hosszú időn keresztül elhanyagolták, ifjúságunk kétes- értékű műzenén nőtt fel, nem c»oda hát, ha vonakodik a számára ismeretlen kórusénektől. A mulasztások jóvátétele szerencsére elkezdődött, bizonyítja ezt a vasárnapi déletőtti műsor is, amelyen a kórusok önmaguknak énekeltek, pontosabban: kórusok énekeltek kórusoknak, hogy egymástól tanulhassanak, hogy ellessék egymás erényeit s így otthon továbbfejleszthessék saját énekkarukat. A délutáni ünnepi hangversenyen a legjobb magyar gyermek- és ifmába érő, expresszionista kifejező eszközök alkalmazásával ejt bámulatba. A bőszen vágtató mének patái válogatás nélkül tipornak el mindenkit, aki útjukba kerül. S a kegyetlen halál nem irgalmaz sem úrnak, sem parasztnak, sem koldusnak, sem királynak. — Rézmetszetei már nem a gótikus kontúr- és vonalhatásra épülnek. Dürer, reneszánsz-tanulságokkal hangsúlyozza, s fény- ós árnyék váltogatásával a tér mélységét érzékelteti. A középkori titkos jelképiséget is az olasz reneszánsz kiegyenlítő, megnyugtató hatása váltja föl. A mesteri portrék s a mitológiai és allegorikus, meg a realista világi ábrázolások is idézik Dürert: „A gondolkodás, a szenvedély, a szellem, a sokoldalúság óriását", aki először emelte a fekete-fehér művészetet önálló műfaj rangjára. BÁRKÁNY JENONÉ júsági csoportokon kívül fellépett a veiké lovcei énekkar is. Nagy sikert aratott mindkét bratislavai kórus, a Kelet-Szlovákiát képviselő nagykaposi (Veiké Kapušany) gyermekkar és a komáromiak (Komárno) rutinos énekkara, de a többi kórus előadásának színvonalában sem csalódott a közönség. A fellépő együttesek listájából az is kitűnik, hogy énekkari mozgalmunk örvendetes fejlődése Nyugat-Szlovákiában a legjelentősebb, míg Közép- és Kelet-Szlovákiát mindössze négy énekkar képviselte a fesz. tiválon. Önkéntelenül ls felvetődik a kérdés, hogy miért? Hiszen Kodály szavait idézve: „A zene lelki táplálék, mely semmi mással nem pótolható"! A szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok első országos fesztiválja a vártnál magasabb színvonalat hozott, ezért eleve ösztönzője lehet a folytatásnak. Hagyománynyá válása elsősorban zoneszakos tanítóink lelkiismeretes munkáján múlik, nekik köszönhetjük, ha kulturális életünk egy eddig hiányolt fesztivállal gazdagodik. —ct— Mi bajom az orvosokkal ? Ügy éreztem, orvosi vigaszra van szükségem, s ki nem tudja, ilyenkor mi a teendő. Az én koromban már hol itt fáj, hol ott sajog. Elmondtam panaszom, mire Vaksz doktor, körzetünk tudós orvosa a következőképpen foglalta össze látomásait: — Mert mi bajod is volt eddig az orvosokkal? — kérdezte legelőbb. — Volt szamárköhögésed, bárányhimlőd, kanyaród, mumpszod és torokgyulladásod számtalanszor. Volt tüdőgyulladásod és csonttörésed, amivel minden jópipa gyerek dicsekedhet. Volt bokaficamod, amit akkor szereztél, amikor a Kéméndi Vasutas színeiben a földbe rúgtál. És műtétjeid? Volt egy nyavalyás vakbélműtéted, amit manapság a jobb kórházakban nem is a sebészek, hanem a takarítónők operálnak. Mert nem szabad elfelejtened, hogy a szívműtétek korát éljük, és a te tüdőműtéted is csak egyszerű tolvajlás volt a novokain védelme alatt. Nos, mint látod, minden betegségedről tudok. És mennyi minden van még, amik közül választhattál volna. Az orvosi tankönyvekben előfordult nyavalyáknak alig egy százalékát kaptad meg! Még te panaszkodsz? Volt-e már például ECHO-vírusbetegséged, vagy papagájkórod? Ugye, nem? Jártál-e már ideggyógyásznál? Vagy voltál-e parazitológusnál? No látod, ennyi betegséggel is milyen szerencsés vagy. Persze, fiatalemberrel más a helyzet. Előttük a szélesre tárt lehetőségek. Ne felejtsd el, hogy a diagnosztika annyira fejlett, hogy alig van egészséges ember. Aki betegséget keres, mint a körzeti orvos, talál is. Engem például több veszély fenyeget. Én •előttem például nagyobb a választék. Én is megkaphatom azokat a betegségeket, amelyeken átestél a bokaficamtól a vakbélgyulladásig, de nemcsak ezeket. Azokat is, amelyekbe csak ezután esel bele. Mert nehogy az járjon a fejedben, hogy a hátralevő éveidet simán úszód meg. — Megnyugtattál — mondtam, miközben kiégettem a terítőt, — és mi mindent kaphatok még meg? — Mindent, ami az orvosi tankönyvekben benne van és mindazt, ami nincsen benne. A hátralevő időtől függ. Ha sokat élsz, többet kaphatsz meg, ha rövidebb életű leszel, kevesebbet. Amennyire időd jut. Vaksz doktor vigasza tehát sikerült. Nem akartam beteg lenni, és ezért most valahol Paksnál keresik a holttestemet. Mert hogy el ne felejtsem megmondani, volt annyi eszem, hogy beleugrottam a Dunába. SZÜTS ISTVÁN Ezekben a napokban a szövetkezet legfontosabb embere a gépesítő. O az, aki nem hiányozhat egyetlen gyűlésről, megbeszélésről sem, hiszen az ilyen összejövetelek központi témája az aratás, az aratásra való felkészülés. Az aratásra való felkészülés munkálatait pedig a gépesítő irányítja. Elsősorban ő a felelős azért, hogy ezen a téren minden a legnagyobb rendben legyen. Ezért a legelfoglaltabb ember is. A nagyon elfoglalt szövetkezeti vezetőkre pedig jellemző, hogy nehéz őket megtalálni. Vagy a járásra ment, vagy a határban van, vagy éppen gyűlésen ül. Ezúttal szerencsénk volt, mert Ján Mlynár mérnököt, a vágsellyei (Safaj szövetkezet gépesítőjét ott találtuk, ahol kerestük, a szövetkezet telepén, a gépjavító-műhelyben. — Jól haladunk a munkában — mondja a gépesítő. — A kombájnokon az „utolsó simításokat" végzik a szerelők, pedig csak május huszonötödikén álltunk neki a gépek javításának. Amellett, hogy gyorsan dolgoznak a gépjavítók, minőségi munkát végeznek. Az utolsó mondat közhelyként hangzott, de a továbbiakban kiderült, hogy nagyon is nagy a jelentősége. Ugyanis egy új módszer bevezetésével a szerelők érdekeltek abban, hogy tökéletes munkát végezzenek. Az új módszer lényege — árulja el Ján Mlynár —, hogy maguk a szerelők aratnak. Így a javítás minősége sokkal jobb, hiszen sokkal lelkiismeretesebben megjavítja a gépet a szerelő, ha tudja, hogy ő fog vele dolgozni. Mióta feltalálták a vendéglátó ipart, azóta csupa vidámság a humorérzékkel megáldott emberek élete. Kár, hogy nem tartozom közéjük. Akkor legalább jót nevettem volna a Gemerhe z címzett rozsnyói (

Rožňavaj vendéglőben a nyolc korona ötven filléremért, melyet a paprikás csontért fizettem a főpincérnek. Az történt ugyanis, hogy egy kis ügyes-bajos dolgom akadt ebben az egyébként nagyon kedves városban. Ha már itt járok — gondoltam —, megkóstolom a Gemer specialitását. S mivel ilyesmit nem találtam az „elegáns" étlapon, rendeltem egy adag csirkepaprikást. Némi sürgetés után hozta is a kedves pincérnő a „finom falatot": egy soványka, görbe kis nyakucskát és egy szárazra fonnyadt szárnyacskát új burgonyával. Először azt hittem, meg akar tréfálni, így közöltem vele, hogy vacsora előtt, éhes gyomorral a szokottnál is jóval komorabb vagyok, és semmi kedvem holmi csontocskákon rágódni. Erre szó nélkül visszavitte tányéromat a konyha irányába, majd néhány perc múlva Ismét az asztalomhoz lebegett valamiféle titokzatos mennyel mosollyal az ajkán. Hálát éreztem iránta, de mikor pillantásom a paprikásra vetettem, felszökött a vérnyomásom. Az aranyos kislány ahelyett, hogy a csontokat húsra cserélte volna, megtoldotta az adagomat egy kétes Amióta gépjavítók aratnak Vágsellyén, azóta sokkal kevesebb műszaki hiba adódik aratás közben. S ha mégis adódik, akkor a szerelőnek érdeke, hogy még munka után kicserélje, vagy megjavítsa az alkatrészt, hogy másnap idejében kimehessen a földre. Mozgóműhelyre nincs szükség, mert helyben van a szerelő, ha a határban szorul javításra a kombájn. Ez volt beszélgetésünk lényege, amelyet Ján Mlynárral foly. tattuk a gépjavító-műhelyben. ján Mlynár gépesítő. Annak alapján, amit tőle megtudtunk, arra következtetünk, hogy a vágsellyei szövetkezetben a tervezett hat nap alatt sikerült betakarítaniok a hétszázötven hekjárnyi gabonát. —kv — eredetű, meglehetősen használt külsejű csontkupaccal. A tányér nyújtotta látványtól — és egyébként is — kezdtem kutyául érezni magam. Odaintettem a főpincért, és fizettem. — Volt egy csibecsont-paprikásom — mondtam, és egy tízest tettem az asztalra. Miután az anyagiakat rendeztük, megkértem a pincért — közismert emlékező tehetségemben bízva —, hogy szeretetem és elismerésem jeléül a szárnyat adja át az üzem vezetőjének, hátha csakhamar szüksége lehet rá ... A nyakat a szakácsoknak ajándékoztam. Remélem, örültek a gyönge kis cslgolyácskáknak. A csontkupacot a személyzet többi tagjának szántam. Elvégre nekik is volt valami érdemük a „példás" kiszolgálásbanI Szeretném, ha éhezésem és fáradozásom nem veszett volna teljesen kárba. Elvégre belém is szorult némi becsvágy, szeretném tudni, hogy nem éltem hiába, s e sorok talán a csontokat csirkepaprikássá változtatják! Persze, az- is, lehet, hogy az egészet csak hiúságból meséltem el. Titokban talán örülök is annak, hogy a Gemerben legalább kutyába vettek, mert a vendéglátó iparral kapcsolatos emlékeim között az ellenkezőjére is akad példa szép számban. SZENK SÁNDOR Dürer-grafikák Részlet az Apokalipszis című sorozatból Rájuk vár az a feladat, hogy 750 hektárnyi területről betakarítsák a gabonát. j A szerző jelv&.elei j PAPRIKÁS CSONT