Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)
1971-06-13 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
A SZOVJET ISKOLAÜGY TÁVLATAI m hz üdülőház oldalnézetben — A somorjai magyar tannyelvű gimnáziu mot a miénknek tartjuk, hiszen itt tanulnak gyermekeink, akik közül többen különböző szakiskolák elvégzése után visszajönnek hozzánk a szövetkezetbe. Kötelességünknek érezzük, hogy lehetőségeinkhez mérten támogassuk ezt az iskolát, mert a mi érdekünk is, hogy minél jobb körülmények között végezhesse oföatú-nevelő tevékenységét. Mintegy másfél évvel ezelőtt mondta ezt l/ASS FERENC, a csenkei szövetkezet elnöke, s kilenc többi társa érzéseit, gondolatait is kifejezte ezzel. Abban az időben hef.ározta el tíz környékbeli szövetkezet, hogy a somorjai gimnázium tanulóinak közösen építenek egy üdülőházat, a Prievidza melletti festői szépségű Chvojnicán. Mintegy félmillióba kerül, szép lesz majd, meglátja, mondták akkor. • •• Azóta sok víz folyt le a Dunán, s a tervekből, fogadkozásokból valóság lett. Frissen festett üdülőház feszít a karcsú hegy oldalán, készen várja a vendégeket, s néhány nap múlva már a vakációzó tanulókat. Az épület tetején a tavaszi szél játszadozik a zászlókkal. A szemközti hegyoldalról figyelem, amint kollégám igazgatja a szövetkezeti elnökök és más illetékesek sorait, hogy azután fényképen örökítse meg ezeket az ünnepélyes perceket. Mi tagadás, meghatódva nézem a napbarnított arcú, kemény tekintetű szövetkezeti elnököket, akik most itt képviselik a csallóközi ember munkaszeretetét, szorgalmát és jövőbelátó bölcsességét. Jogos büszkeséggel és örömmel néznek a fényképezőgép lencséjébe, hiszen értelmes elgondolást váltottak valóra. — Dolgos, másfél esztendő áll mögöttünk — mondja az ünnepélyes átadás után Dudás Kálmán, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára, aki annak idején, mint iskolaigazgató oroszlánrészt vállalt a szervező és egyéb munkákból. — Hosszú lenne felsorolni a szövetkezeti dolgozók, iskolánk szülői tanácsa tagjai, és más személvek nevét, akik kivették részüket az építkezésből. Ez talán nem is szükséges. mert mindannyiukat az a cél vezérelte, hogy tanulóinknak szép üdülőházat építsenek. Mélyet szippant a cigarettából, s úgy folytalja: — A gyakran hangoztatott iskola és az élet kapcsolata az eltelt időszak alatt valóban gyümölcsözővé fejlődött. Pedagógusaink jóbarátként ismerik a szövetkezeti dolgozókat, közelebb kerültünk egymáshoz, ismerjük egymás gondjait, örömét. S ha már a közeledésről beszélünk, ki kell emelnünk azt a tényt, hogy mi és majd a tanulóink is közvetlenül megismerkedhetnek a szlovák munkások, földművé, sek mindennapi életével. Ezután arrébb megyünk néhány asztallal és egy mosolygós tekintetű férfinak mutat be. fozef Mondočko mérnöknek, a novákyi Wilhelm Pieck Vegyiművek Igazgatójának. Az ő üzemi nyaralójuk Itt van az új üdülőház szomszédságában. — Örülünk, hogy új barátokat ismertünk meg — mondja Jozef Mondočko. — Az építkezés folyamán, ha kellett, segítettünk csallóközi barátainknak, s ez a jövőben is így lesz. Biztosra veszem, hogy jó szomszédok leszünk, és közösen összefogva „felfedezzük" ezt a csodálatos vidéket mások számára is. Később Orosz Tibor, a gimnázium mostani igazgatója jön oda az asztalunkhoz. Tőle arról érdeklődöm, miképpen használják majd ki ezt a szép épületet. Nem sokat gondolkodik, látszik, hogy már régen „kész" a válasz: — Sokféle elképzelésünk van, a legfontosabbakat említem meg. Az üdülőházzal megoldódik a téli sítanfolyamok kérdése, a gimnazisták és a kilencéves alapiskola tanulói többször is hódolhatnak e szép téli sportnak. A következő hetekben megszervezzük a természeti iskolát is. Azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, hogy a síkságon élő gyermekek részére mennyire egészséges a tiszta hegyi levegő. Különböző előadásokat, rendezvényeket tervezünk a közeljövőben. Ezenkívül az üdülőházat a szövetkezet dolgozói ls minden bizonnyal kihasználják majd elsősorban pihenésre. Az izzó fénykorong már elbújt a hegyek mögött. Bent a teremben vidám zeneszó mellett a költő szavait megfordítva a kemény „férfimunka" után „jő mulatság" folyik. Szövetkezeti dolgozók, pedagógusok és más illetékesek ünneplik a újszülött épületet. A hegyek csendben gubbasztanak a sötétben. Néhány hét múlva hancúrozó gyermekseregtől, vidám arcú tanulókról lesz majd hangos a környék, akik csillogó szemmel élvezik majd szüleik serény munkájának gyümölcsét SZILVÁSSY fOZSEF — Ez férfimunka volt. A szövetkezei elnökök és pedagógusok megelégedve mosolyognak a fényképezőgép lencséjébe. /Tóthpál Gyula felv.) A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának egyik jellemző vonása, hogy a kilencedik ötéves terv egyik fő feladataként a dolgozók életszínvonalának további, igen jelentős emelését jelölte meg. „Ennek az irányvonalnak a kitűzésekor a párt mindenekelőtt azt tartja szem előtt — hangsúlyozta az SZKP beszámolójában Brezsnyev elvtárs —, hogy az emberek anyagi és kulturális szükségleteinek a lehető legteljesebb kielégítése a szocialista társadalmi termelés legfőbb célja." A lakosság életszínvonalának emelése magában foglalja a társadalom kulturális és műveltségi színvonalának emelését is. Az anyagi jólét színvonalának további növekedése alapján, és ezen túlmenően, a kilencedik szovjet ötéves tervben — Brezsnyev elvtárs szavaival élve — „azoknak a feltételeknek a megteremtéséről van szó, amelyek elősegítik a szovjet emberek és valamennyi dolgozó képességeinek és alkotó aktivitásának sokoldalú fejlesztését, tehát a társadalom legfőbb termelőerejének fejlesztését." A kulturális és műveltségi színvonal emelése kölcsönhatásban van az életszínvonal emelkedésével, mert csakis az életszínvonal emelkedése teremti meg az alapját az anyagi és a szellemi szükségletek magasabb szintű kielégítésének, de ugyanakkor a szellemi, a műveltségi színvonal növekedése elengedhetetlen feltétele az életszínvonal további emelkedésének is. A tudományos-műszaki forradalom terén végbemenő tervszerű termelés ugyanis egyre növekvő követelményeket támaszt nemcsak a gépekkel, a technikával szemben, hanem a szocialista termelést megszervező irányító és végrehajtó emberekkel szemben is. Ezért emeli ki az SZKP KB beszámolója, hogy „,.. . az ember általános kulturáltsága a dolgozók mind szélesebb körében válik a sikeres munka elengedhetetlen feltételévé." Mindez az eddigieknél is lényegesen nagyobb követelményeket támaszt a szovjet iskolaüggyel szemben, s hogy e követelményeknek az oktatásügy eleget tehessen, a kilencedik ötéves terv megteremti az oktató-nevelőmunka továbbfejlesztésének perspektíváit. Az SZKP XXIV. kongresszusa célul tűzte ki, hogy az új ötéves tervidőszakban lényegében be kell fejezni az ifjúság teljes kö zépiskolai oktatására való áttérést. Ennek szükségességét Ko szigin elvtárs így indokolta: „Az általános középfokú oktatás megvalósítása mindenki számára széles körű lehetőséget biztosít ahhoz, hogy érdeklődésének megfelelően foglalkozást válasszon, és a lehető legjobban hasznosítsa képességeit az egész társadalom javára." Számunkra is igen tanulságos, hogy az SZKP az általános középfokú oktatáshoz vezető legfontosabb útként — az általános képzettséget nyújtó iskolák vezető szerepének megtartása mellett — a középfokú végzettséget nyújtó szaktanintézetek fejlesztését jelölte meg. S ez azért igen jelentős, mert a fiatalok nagyobb része az általános iskola befejezése után szakmát tanul, s számukra csakis a szaktanintézetek segítségével lehet biztosítani a középfokú végzettség megszerzését. Az új ötéves terv nem feledkezik meg azonban a szakemberek rendszeres továbbképzéséről sem, hiszen az ifjú korban végzett tanulmányok csupán az alapot teremtik meg, amelyeket a későbblekben új ismeretekkel kell kiegészíteni. Az elmúlt években tovább növekedett a Szovjetunió felső oktatási intézményeinek száma és természetesen az egyetemi és főiskolai hallgatók száma is. Csupán az 1966—1970 közötti öt év folyamán 60 új főiskola, köztük kilenc új egyetem nyílt meg a Szovjetunióban. Az említett öt év folyamán több mint hétmillió egyén fejezte be tanulmányait és szerzett képesítést a szovjet közép- és főiskolákon. Ennek a rendkívül gyors növekedésnek tulajdonítható, hogy a mérnökök és egyéb szakemberek képzésében a Szovjetunió megelőzött valamennyi tő késországot, összehasonlításként megemlíthetjük, hogy a cári Oroszországban a közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek száma nem érte el a 200 000-et, a Szovjetunióban viszont már 1957-ben 6,8 millió volt a számuk. A kilencedik ötéves tervben tovább növekszik a közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek száma, hiszen a terv öt év alatt mintegy 9 millió új szakember képzését irányozta elő. A Szovjetuniónak a világűrkutatásban és a tudományos kutatómunka egyéb területén elért sikerei kétségtelenül azzal magyarázhatók. hogy az elmúlt fél évszázad folyamán rohamosan megnövekedett a szakemberek és a tudományos kutatók száma. Az Októberi Forradalom előtt Oroszországban több mint 10 000 tudományos dolgozó volt. 1957-ben viszont már 261000. jelenleg pedig 930 000 tudományos dolgozó van a Szovjetunióban. Korszakunk követelményeinek megfelelően az elmúlt években igen nagy munkát fejtettek ki a szovjet oktatási intézmények annak érdekében, hogy az alap-, közép- és főiskolákban az oktatási folyamatot tartalmi szempontból is összhangba hozzák a tudományos-műszaki haladással, a korszerű tudományos ismeretek általános színvonalával. Az elkövetkezendő években a szovjet iskolaügy e téren is tovább kíván lépni. Az oktatónevelőmunka tartalmának és fő célkitűzéseinek meghatározásánál a szovjet oktatásügyi szervek és intézmények abból indulnak ki, hogy azok a fiatalok, akik a 9. ötéves tervben kezdik meg tanulmányaikat a XX. század kilencvenes éveiben és a XXI. század elején vesznek majd részt a gazdasági és kulturális éle' fejlesztésében és irányításában. Az ifjúság és a dolgozók nevelése terén a XXIV. kongresszus a legfontosabb célkitűzéseket így fogalmazta meg: 1. A párt ideológiai nevelőmunkájának magva az, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeiben kialakítsa a kommunista világnézetet. 2 A párt által végzett ideológiai munkában első helyen áll az új, kommunista munkaszeretet kialakítása. 3. A kongresszus fontos célkitűzésnek tekinti a szocialista hazafiság továbbfejlesztését. 4. A szovjet emberek új erkölcsi arculatának kialakítását és a múlt csökevényei elleni megalkuvás nélküli harcot. A zovjet iskolaügy már napjainkban is a világ .egyik legfejlettebb iskolarendszere. Nincs a világon egyetlen ország sem, ahol annyi alap-, közép-, szak- és főiskola, valamint tudományos intézet szolgálná a társadalmi előrehaladást, mint a Szovjetunióban. A kilencedik szovjet ötéves terv mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból további távlatokat nyitott meg a szovjet oktatásügy és tudomány fejlődéséhez. Or. ONOOI JÁNOS