Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

láŕ • ' > Ük M W f ,, J- ' S'í'iV i #0> k .... A siöke Vlagyimir Kuc két aranyérmet nyert a melbourne-i olimpiai játékokon Huszonöt eivei ezelőtt, 1945 májusában végleg elcsitultak a fegyverek Európa harcmezein, a Vö­rös Hadsereg felszámolta a második világégést elő­idéző hitleri Németország utolsó fasiszta maradvá­nyait is. A felszabadult országok lelkesedő öröm­mel fogadták a Szovjetunió végső győzelmét Hitler es csatlósai ellen. Romokban hevertek az országok, de a nép kezében volt a legnagyobb kincs: a sza­badság. Ott volt előttük a lehetőség, hogy az urak «>rszágát a dolgozó nép hazájává emeljék. S a munkások, parasztok éltek is a nagy lehetőséggel. A népi demokratikus országok kommunista párt­jai a testnevelésnek a nemzet életében rendkívüli fontosságot tulajdonítottak. Mivel a fasiszta hábo­rú az egyes felszabadult országok gazdasági és kulturális értékével együtt elpusztította a sportlé­tesítményeket is, mindent elölről kellett kezdeni. A sport irányítását is ki kellett venni a régi üzlet­emberek kezéből és olyan vezetőkre bízni, akik a sportban nem saját érdekeiket hajszolják, olyan vezetőkre, akik sportbéli tevékenységüket össz­liangba hozzák az általános célkitűzésekkel, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen szerepet tölt be a sport az új társadalom kialakulásában. Lenin meghatározása szerint az új társadalmat „csak erős fizikumú és akaratú emberek, energikus és kitartó milliók képesek felépíteni. A kommunista pártok és kormányok arra törekedtek tehát, hogy a háború pusztításait a legrövidebb időn belül hely­reállítsák. Rendszerint már az első esztendők ter­vei alapján sikerült is majdnem minden népi de­mokratikus országban az újjáépítés legégetőbb kér­déseit a sport terén is megoldani. A régi sportklubokat, amelyeket különböző ér­dekcsoportok irányítottak, új, nagy, egységes sport­egyesületek váltották fel. Ezek szakmánként tömö­rítették a sportolókat, akik így a számukra legal­kalmasabb keretek között sportolhattak, versenyez­hettek, erősödhettek. A sportegyesületeken belül alakultak meg a sportkörök, amelyek városon, fa­lun, az üzemekben, hivatalokban, iskolákban egy­aránt biztosították a sportolás, a versenyzés lehe­tőségeit. A testnevelés és a sport állami ügy lett. Ez elsősorban azt jelentette, hogy fejlődése nem a véletlenektől, egyes személyek ötletszerű elhatáro­zásától függött, hanem mint gazdasági és kulturá­lis életünk szerves része, a sportélet is előre meg­határozott terv szerint folyt le. A sportfejlesztési tervet a hivatott szakemberek az összes rendelke­zésre álló lehetőségek figyelembe vételével dolgoz­taik ki. Tehát újszerű alapokon, tömegalapokon indult el a népi demokratikus országok sportélete. S a má­sodik világháború utáni első világversenyek azt bí­LATIAK, GYŐZTEK zonyitják, hogy helyes irányban indult el a népi demokratikus országok sportélete. Ezt mindennél ékesebben bizonyítják a világversenyek világverse­nyén, az olimpiai játékokon elért eredmények. Már a háború utáni első olimpia is erről tanúskodik. A H. világháború utáni első nyári olimpiai játé­kokat London rendezte 1948-ban. ítt találkozott a világ ifjúsága tizenkét év után újra egymással bé­kés küzdelemben. A szocializmus útjára lépő Ma­gyarország sportja Londonban óriási sikert ért el, bizonyítva, hogy a Szovjetunió által felszabadított országokkal komolyan kell számolni a világ sport­életében. Magyarország versenyzői tíz arany-, öt ezüst- és tizenegy bronzéremmel a nemzetek kö­zötti pontverseny harmadik helyén végeztek. Kitű­nően szerepeltek a csehszlovák sportolók is, akik hat arany-, két ezüst- és két bronzéremmel vég­eredményben a nyolcadik helyet szerezték meg. Jegyezzük meg, hogy a „vértelen világháború" — ahogyan az olimpiákat nevezik — küzdelmeiben 59 ország vett részt. Olyan sportolók nyertek aranyérmet a két említett országnak, mint Németh Imre (kalapácsvetés), Gyarmati Olga (női távolug­rás), Pataki Ferenc (torna), Gerevich Aladár (kardvívás), Elek Ilona (tőrvívás), Papp László (ökölvívás), illetve Torma Július (ökölvívás), Ho­leček Josof (kenu). Čapek František (kenu) stb. A londoni olimpia azonban nem tekinthető az akkori világ ifjúsága sportbéli tudása és felké­szültsége értékmérőjének, mert még nem jelentok meg a küzdőtéren a szovjet fiatalok, akik a sport­ban is rövid idő alatt az első helyet vívták ki ma­guknak. A nemzetközi sportéletbe fokozatosan be­kapcsolódó Szovjetunió egyelőre csak megfigyelő­ket küldött az angol fővárosban megrendezett olimpiára. De négy év múlva aztán ... Torma Július Londonban remekelt. Arany­érmet szerzett Csehszlovákiának ökölví­vásban Hét évvel a második világháború befejezése után, 1952-ben MelsuiKiDen jelenten meg eioszor a szov­jet sportolók az olimpián. Néhány disszonáns saj­tóhang, kisebb incidens ellenére is ez az olimpia a béke ós a barátság nagy ünnepévé változott. Hat­vankilenc ország fiataljai barátkoztak, versenyez­tek egymással. A nyugati sajtókban szalagcímek jelentek meg az olimpia előtt, hogy no most majd megmutatjuk a „vörösöknek". Tudniillik a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak. A Szovjetunió sportolói kiváló eredményekkel válaszoltak a pro­vokatőröknek: ugyanannyi pontszámot gyűjtöttek első olimpiájukon, mint az USA (492), de több he­lyezést értek el, s így megnyerték az országok kö­zötti nem hivatalos pontversenyt. Zibina például világcsúccsal nyerte a női súlylökést, a kimaagsló tudású Viktor Csukarint három tornaszám­ban avatták' bajnokká '— pedig törött, sínbe tett uj­jal versenyzett! A szovjet sportolók végeredmény­ben 22 arany-, 30 ezüst- és 19 bronzérmet vittek haza első olimpiájukról. Ezt,még a legszelídebb nyugati antikommunisták sem várták Kénytelenek voltak elismeri*:', hogy azért tudtak valamit az új társadalmi rendszer megvalósításán fáradozó „vasfüggöny mögötti" országok sportolói ís. Felejthetetlen napokat éltek a távoli északi or szág fővárosában a magyar sportolók is. Tizenhat­szor játszották a magyar himnuszt a győztesek tiszteletére és Magyarország a két sportnagyhata lom mögött a harmadik helyen végzett a nemzetek közötti pontversenyben (266 pont). Az érmeik így Oszlottak meg: lb arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérem. Csehszlovákia egy arannyal többet szerzett, mint Londonban és a pontversenyben a 10. helyen vég­zett 94,5 ponttal. Sorolhatnánk tovább a szocializmust építő or­szágok sportsikereit, amióta megjelentek a világ­versenyeken. Nemcsak a nyári olimpiai játékokon, hanem a télin is fokozatosan a legjobbak közé küzdöttek fel magukat. Például a szovjet sportolók 1956-ban vettek részt először téli olimpián és 32 ország között fölényesen nyerték a nem hivatalos pontversenyt. De nemcsak a két legnagyobb világ­versenyen (nyári és téli olimpia) szerepeltek és szerepelnek kiválóan a Szovjetunió és a többi szo­cialista országok sportolói. Gondoljunk csak a kü­lönböző sportágakban megrendezett világbajnoksá­gokra, gondoljunk a szovjet és a csehszlovák jég­korongozókra, műkorcsolyázókra, vagy a magyar vívókra, birkózókra, súlyemelőkre, a lengyel ököl­vívókra, a bolgár birkózókra, az NDK-beli atléták­ra. Mindez azt bizonyítja, hogy a szocialista sport merőben különbözik a tőkésországok sportéletétől. Az állam másképpen viszonyul a sporthoz, mások a végső célok is. Nálunk ós a többi szocialista or­szágiján nem üzlet a sport, nem egyes vállalkozó kedvű emberek meggazdagodását szolgálja. A tö­megsport az embereknek szórakozást nyújt, felüdü­lést jelent számukra a mindennapi munka után. Az élsport, amelynek óriási tömegbázisa van, pedig hivatva van bizonyítani és bizonyítja is a szocia­lizmus vitathatatlan előnyét a testnevelés terüle­tén is a más társadalmi rendszerekkel szemben. S az eredmények azt mutatják, hogy a helyesen ér­telmezett ós irányított szocialista sport ős testne­velés olyan bajnokokat nevel, akikre méltán lehet büszke az egész szocialista társadalom, az egész szocialista világrendszer. (T. V.l Az „aranycsapat". A magyai labda­rúgó-válogatott 2:0-ra győzött Ju­goszlávia ellen a helsinki olimpia döntőjében Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkil utca 10. Teleion: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal ét postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedíciu tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom