Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

Gazdasági reformok a szocialista országokban A NÉPGAZDASÁG EEILESZIESE ERDEKEBEN Eddig talán a legtöbbet a Magyar Népköztársaság gazdasági reformjáról (a magyar elvtársak terminológiájával élve: a gazdasági mechanizmus reformjáról) hallottunk. Ők 1964-1966-ban elemezték a népgazdaság fejlődését, mindenekelőtt azt vizsgálva, ami 1957-1964-ben jónak, fejlődőképesnek bizonyult és rámutattak mindarra, ami már nem felelt meg a követelményeknek, ami fékezte a népgazdaság fejlődését. MICHAL SABOLČÍK doc. mérnök A

párt vezetésével kidolgozott reformot széles körű vita előzte meg. Központilag koordinálták az előkészítő munkát, és a reform fokozatos bevezetése során ugyancsak koordináló tevékenységgel alakították ki a siker feltételeit. A reform már kezdettől fogva a gazdasági feladatok megoldásának reálisan adott lehetőségeiből indult ki. Fontosnak tartották a piaci egyensúlyt mind a beruházások, mind a közszükségleti áruk piacán. Egyesek véleménye szerint ez a gazdasági reformnak egy óvatos-változata volt, amelyet — különösen kezdetben — több olyan tényező jellemzett, mint a beruházási politika szigorú szabályozása, még akkor is, ha az ipar jelenlegi szerkezete nem felelt meg az új gazdasági mechanizmus követelményeinek, a piaci fegyelem óvatos lazítása, ami elsősorban az árpolitikában vált tapasztalhatóvá. A reformban hangsúlyt kaptak az eszmei-politikai és a szociális nézőpontok. Az volt a követelmény, hogy az új gazdasági modell különösen a munkaerőmozgásban ne okozzon társadalmi konfliktusokat és megrázkódtatásokat. Egyes területeken még meghagyták az adminisztratív irányítás elveit (így például az alapfontosságú nyersanyagok kontigentálását, a külkedeskedelem engedélyezett irányítását, a vállalatok bizonyos méretű bérezési autonómiáját, ahol az átlagebérek növekedésének alsó és felső határát jelölték meg). A párt központi bizottsága és a kormány figyelemmel kísérik a gazdasági mechanizmus hatását és idejekorán módosítják a negatív szabályozókat. A kétévi tapasztalatok alapján 1970-ben is sor került ilyen módosításra. Mindenekelőtt olyan szabályozók tökéletesítéséről volt szó, amelyek kiiktatják a munkaerőgazdálkodás és a béralakulás területén felmerült negatívumokat, továbbá olyanokról, amelyek következetesebben biztosítják az össztársadalmi és a vállalati érdekek összhangját. A piaci egyensúly érdekében hozott intézkedések célja az volt, hogy biztosítsák a közszükségleti cikkek piacán az egyensúlyt, éspedig azáltal, hogy a kereskedelmi szervezeteket érdekletté tették a választék szerkezeti összetételének megjavításában és bővítésében. A központi tervet a válallatok nem direktív mutatók alapján bontják le, hanem a központi terv szabályozó rendszere határozza meg a vállalati tervezés irányát. A tervhivatal más központi szervekkel együttműködve állítja össze a tervet. A vállalatok nem terjesztenek a tervező szervek elé komplex tervjavaslatokat, a tervbizottság a szükséges információkat konzultatív formában szerzi be. Ezzel egyidejűleg más intézmények is konzultációkat folytatnak, és így szerzett értesüléseiket a tervbizottsághoz továbbítják. A Magyar Népköztársaságban a minisztériumok nem tervalkotó központok, bár a vállalatokkal szemben az állami tulajdont képviselik. A vállalatokhoz fűződő kapcsolatuk tartalma a törvényhozó, a normatív és ellenőrző tevékenység azáltal is, hogy a minisztériumok dolgozzák ki a kiemelt ágazatok fejlesztési koncepcióját. A tervezési gyakorlat módosításával kapcsolatban a magyar elvtársak hangsúlyozzák, hogy bár a szocialista piaci kapcsolatokban tudatosan alakítanak ki bizonyos rugalmasságot, és a vállalatok számára meghatározott kötelező feladatok terjedelme is csökkent, az állami terv szorosan összefügg a vállalati tervekkel. Az állami tervnek, a magyar elvtársak szerint, továbbra is döntő szerepe van az irányításban még akkor is, ha az állami terv és a vállalati tervek között gazdasági ösztönzőkre hárul bizonyos áttételek funkciója. Az MSZMP KB titkára arra a kérdésre, hogy az új gazdasági mechanizmus feltételei között milyen funkciója van a népgazdasági tervnek, többek között megálapította: „A népgazdaságfejlesztés fő céljait, a megvalósítás eszközeit és formáit, a a népgazdaság alapvető arányait központilag kell kijelölni, azonban megvalósítását az irányítás eszközeinek leghatékonyabb kombinálásával kell végrehajtani. A vállalatoknak — a központi terv határai között — a mainál lényegesen nagyobb önállóságot kell biztosítani. Ily módon lehet elérni a gazdasági hatékonyság kritériumainak tiszteletben tartását, vagyis, hogy a vállalatok rugalmasabban alkalmazkodjanak a változó feltételekhez és szükségletekhez." Az árpolitika fontossága Már az eddigiekből is látható, milyen fontos szerepe van az árpolitikának. Az árképzés fő kritériuma a társadalmilag szükséges munka. A reform bevezetésekor pl. az árak tartalmazták az önköltséghez viszonyított 5—7 °/o-os nyereséget, amit a vállalatokban lekötött állóeszközök értékéből számították kí. A magyar elvtársak az árpolitikában fontosnak tartják az állami preferenciákat annak érdekében, hogy a gazdaságpolitika összhangban álljon az állam távlati szükségleteivel. Tötekvésük az, hogy a rugalmas árpolitika keretében biztosítsák az árak stabilitását. A Magyar Népköztársaságban vannak ún. rögzített árak, maximált árak, hivatalos limitek között mozgó árak és szabad árak. A nyersanyagoknak, a félkészáruknak és a mezőgazdasági termékeknek többnyire rögzített áruk van. Bővül a szabad árak aránya és ezzel kapcsolatban került sor a forgalmi ado reformjára. Az adótételek száma lüGíi-ban 2100-ra, 1970-ben pedig 750-re csökkent. A forgalmi adó befizetését a nagykereskedelem szférájában realizálják. A gazdasági mechanizmus koncepciójából kiindulva, az ösztönzők és szabályozók olyan rendszerére van szükség, amely a vállalati szférában konkrét intézkedésekkel váltja valóra a párt gazdaságpolitikai intencióit. Emellett az egész rendszer kiindulópontja a vállalati jövedelmezőség elve. A cél az, hogy a nagyobb nyereséggel dolgozó, jövedelmezőbb vállalatok jobb feltételeket biztosíthassanak dolgozóinak, jobban dotálhassák a vállalati alapokat. Magyarországon is találkoznak azzal a problémával, hogy az árpoliitka következtében megdrágulnak a termelőeszközök, s ezzel nő az amortizációs járulék is. Ezért a vállalat számára nem előnyös, hogy az élőmunkát technikával helyettesítse. Ezáltal a foglalkoztatottság a termelékenység terhére emelkedik. Ezért ezekkel a kérdésekkel szorosan összefügg a bérpolitika szabályozása is. Ez az egyik legvitatottabb probléma az országban. A gyakorlatban néhány olyan intézkedést foganatosítanak, mint pl. az, hogy a létszámnövelésből eredő bérhányadot a vállalat a saját alapjaiból köteles fedezni. Ha a vállalat takarékoskodik a munkaerőkkel, csökkenti számukat és takarékosan gazdálkodik a béralappal, nagyobb mértékben dotálhatja saját alapjait. A beruházások pénzügyi forrásai A beruházási politika területén, más szocialista országokhoz hasonlóan, nő a vállalati beruházások aránya. (1970ben ez az arány több mint 45 % volt). A költségeket vagy a vállalati pénzforrásokból, vagy hitelből fedezik, Azonban itt is látni kell valamit, amit nálunk gyakran mellőznek, mintha az állam képtelen lenne ellenőrizni a vállalati beruházásokat. A Magyar Népköztársaságban a vállalati beruházásokat is a kormány által évente jóváhagyott hitelpolitikával szabályozzák. A központi szervek közvetve a pénzintézeten keresztül véleményezik a hitelt igénylő vállalati beruházásokat. Az állami beruházási alapból hitelezett új beruházások formája lehet törlesztéses, vagy fejlesztési jellegű. Állami hitelt csak rendkívül költséges beruházásokra folyósítanak. Érdekes azoknak a szocialista vállalatoknak a helyzete, amelyek önálló tervezési egységként kötelező feladatokat és limiteket kapnak. Emellett, a bizonyos mértékű korlátozásokat tartalmazó szabályok keretében, jelentős önállósággal rendelkeznek. Szabadon diszponálnak a fejlesztési alappal és az amortizációs eszközök bizonyos részével (60 °/o). Jelentős figyelmet érdemelnek a külkereskedelem szakaszán foganatosított intézkedések is. A szervezeti változásokon kívül néhány gazdasági intézkedés szabályozza a külkereskedelmi áraknak a vállalat gazdaságosságára gyakorolt hatását. A dotációt olyan átmeneti jellegű intézkedésnek tartják, ami egy "ideig fedezni hivatott az exportból eredő veszteségeket. Ez ideig a kapitalista államokba irányuló kivitel szakaszán a dotáció kb. 66 °/o. Aznoban ezen a területen is a nyereség a vállalatok munkájának alapvető ösztönzője. A külkereskedelem állami szabályozásának módszere az engedélyezési rendszer. A magyarországi tapasztalatok bizonyára számunkra is nagyon hasznosak. ELŐTÉRBEN A SZAKOSÍTÁS Vitathatatlan, hogy a csehszlovák—magyar gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésnek nagyszerű eredményei vannak. Ugyanakkor a két ország közötti gazdasági jellegű megbeszélésekről kiadott hivatalos közlemények hangsúlyozzák: távolról sem merítettünk ki minden lehetőséget. Mind a hazai, mind a magyarországi közvélemény figyelemmel kíséri kölcsönös gazdasági kapcsolataink alakulását, ugyanakkor érdeklődéssel tekint a távlatok felé. Ennek az „egészséges kíváncsiságnak a kielégítése vezérelt bennünket, amikor néhány kérdést tettünk fel Várkonyi György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Külkereskedelmi Minisztériuma főosztályvezető-helyettesének. • Az év elején írták alá itt Budapesten a csehszlovák—magyar gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyesbizottság jegyzőkönyvét. Ennek a megállapodásnak a tükrében miként értékelhetők pillanatnyilag kölcsönös gazdasági kapcsolataink? — Mindenekelőtt az 1971—75-ős évekre szóló tervkoordinációból kell kiindulnunk, amely a termelés szakosítására és a kooperációra helyezi a hangsúlyt. A tervkonzultációk mintegy két esztendeig folytak, amelyek célja természetesen a külkereskedelmi egyezmény megkötése volt. Nos, hangsúlyoznom kell: nem az áruszállítások kontingensének a megállapítása került előtérbe — ez egyébként is rutinfeladat —, hanem az ipari-termelési feladatok koordinációja. Kölcsönös gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainkat illetően megállapíthatjuk, hogy azok pozitív irányban fejlődnek és pillanatnyilag is pozitívan értékelhetők. • A gazdasági, tudományos-műszaki tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemények rendre hangsúlyozzák: távolról sem merítettük kl a lehetőségeket. Olvasóinkat érdekelné, vajon az elkövetkező időszakban milyen irányban fejlődnek kapcsolataink? — A közeljövőben nyilván tovább fejlődnek a vállalatok közötti kapcsolatok. Mint ismeretes, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belül éppen Csehszlovákia és Magyarország között jöttek létre első ízben vállalatok közötti kapcsolatok. Ezek — reméljük — a közeljövőben is ígéretesen fejlődnek majd. Rendkívül pozitívan értékelhető például a Tesla és az Egyesült Izzó együttműködése. Azt is mondhatnánk: váratlan siker volt ez, amely tulajdonképpen a vállalatokon múlott. Felfigyeltető, hogy a két üzem együttműködése nem fulladt bele a különböző vállalati érdekekbe, illetve érdekellentétekbe. Tény, hogy ezekre a kapcsolatokra immár nem lehet régi szemmel nézni. A szóban forgó üzemek a különböző elektronikus építőelemek gyártásában működnek együtt. A kooperáció értelmében egyes típusokra szakosítottak, ugyanis az egész keresletet, ki-ki önállóan képtelen lenne legyártani. Itt kell felhívnom a figyelmet arra a momentumra is, hogy e kapcsolatok szempontjából rendkívüli fontosságú a bizalom légkörének a megteremtése. Tán ebben a vonatkozásban sikerült jelentősen előrelépni, ez tükröződik a Tesla és az Egyesült Izzó kapcsolatában, innen vezethető le, hogy a vállalati érdekellentétek nem ítélték eleve kudarcra a szorosabb együttműködést. • Az utóbbi években egyre sűrűbben esett szó a határmenti területek együttműködéséről. Miként értékelhető a helyzet jelenleg? — Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ez a téma anyagilag a kereskedelem számára nem volumen kérdése, hanem elsősorban erkölcsi-politikai kérdés. Ebben a tekintetben rendkívül fontos a sajtó szerepe, főként ami az üzletbonyolítás körülményeinek a tisztázását illeti. A határmenti forgalmat ugyanakkor sokan összetévesztik a turistaforgalommal, pedig távolról sem erről van szó, Tény, hogy az egyes tájegységek viszonylatában, a szállítások szempontjából valóban hatékonyan és főként gazdaságosan lehet kihasználni az adott feltételeket. • Az utóbbi időszakban szó esett arról is, hogy a csehszlovák gépkocsigyártás fedezi majd a magyarországi szükséglet egy részét. Kaphatnánk közelebbi tájékoztatást? — Ez a kérdés még nincsen teljesen megoldva. A megállapodásba se került bele. Tulajdonképpen egy hármas kooperáció mellett foglalnánk állást. Mint köztudomású, a Magyar Népköztársaság ebben a tekintetben együttműködik a Német Demokratikus Köztársasággal is. A közeljövő feladata, hogy megoldódjanak bizonyos termelési kérdések. A többletkapacitás kialakítása érdekében szintén szükséges fokozni az együttműködést. BALOGH P. IMRE