Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-06 / 106. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? PRAVDA A mošzkvai Pravda az új ötéves terv mutatóival foglalkozik, annak népgazdasági feladataij elemzi. A cikkíró rámutat, hogy elsőrendű feladat a termelés hatékonyságának a növelése. A termelés a jelenlegi időszakban, a tudományos-műszaki forradalom keretei között, lényegesen intenzívebben fejlöd het. A gazdasági dolgozók, vezetők, pártfunkcionáriusok első rendű feladata, hogy az egyes munkakollektívákban megfelelő légkört teremtsenek, tegyék lehetővé az újítások és haladó tapasztalatok gyors bevezetését. A gazdasági reform lényegesen növelte a dolgozók anyagi érdekeltségét, hozzájárult a takarékossághoz, a termékek minőségének további javulásához. Ezzel egyidejűleg azonban még tökéletesebb kritériumokat kell kidolgozni a munkaverseny résztvevőinek értékeléséhez. Végezetül a cikk rámutat, hogy a szocialista munkaversenyben rendkívül sokat jfelent a ť——'•>i™ elis'merés is. mmmm—nw*. •>>•>. r Az ismert lengyel lap azzal 7Vrir WáD\7lwV

a kérdéssel foglalkozott a na JLflViX/ IIAKrM&mi X pókban, hogy a nyugatnémet sajtó, nyilván illetékes forrás ból származó értesülést közölt a három nyugati hatalomnak a nyugat-berlini kérdésről folyó tárgyalásokon elfoglalt állás pontjáról. Ezt az álláspontot tükrözték azok a javaslatok, amelyeket ez év február 5-én juttattak el Abraszimov szovjet nagykövethez. E javaslatok előterében két kérdéscsoport áll. A három nyugati hatalom abból indul ki, hogy a „nyugati szektort" — azaz Nyugat Berlint — nem lehet az NSZK részének tekinteni és nem lehet kiterjeszteni rá az NSZK kormányának hatáskörét. Megállapítják, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország a „nyugati szektorban" szuverén jogait gyakorolva, továbbra is meghatározni kívánja a Nyugat-Berlin és az NSZK kapcsolatainak jellegét és mérvét egyaránt. E kapcsolatok mérvét jelzi az a formula, hogy a nyugati hatalmak „helyeslik a Berlin nyugati szektora és az NS7.K között fennálló különleges kapcsolatokat ..." A nyugati hatalmak álláspontjáról a sajtóban kiszivárgott értesülésekre vonatkozólag állást foglalt Von Wechmar, a bonni kormány szóvivője. Kijelentette, hogy a nyugati és a szovjet javaslatok nyilvános megvitatása nem kívánatos. Mindamellett célszerűnek tartotta, hogy véleményt mondjon mind a két dokumentumról. Kijelentette, hogy a nyugati hatalmak és a Szovjetunió álláspontja még igen távol esik egymástól és a négy hatalom képviselőinek ezután következő ülésein derül majd ki, valóban érdekelt-e a szovjet fél a kérdés ki elégítő rendezésében. Nem először vagyunk tanúi annak, hogy bizonyos nyugaii körök szándékosan pesszimizmust támasztanak e kérdés körül. Ennek számos oka van: így akarnak tápot adni a szovjetellenes kampánynak, azt a benyomást kelteni, mintha a meg egyezés fő akadálya a szuverén szocialista német állam léte zése lenne. Ugyanakkor fegyvert akarnak adni azok kezébe, akik ellenzik Brandt keleti politikáját, bővebb lehetőséget pró bálnak teremteni a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött nyugatnémet szerződés ratifikációja elleni tevékenységükhöz. DIEiPWELT A Springer konszernhez tarlozó Die Welt hétfőn vezéreik kében a lap párizsi tudósítója sikertelennek minősíti Bonn keleti politikáját. Ennek a feltételezésnek az alapján azt állítja, hogy szűnni látszanak bizo nyos francia vezető körök aggodalmai, amelyekkel Bonn politikáját szemlélték, mert Franciaország európai pozícióinak veszélyeztetését látták benne. Franciaország — mint a lap írja — a „berlini kérdést" használta fel a számára veszélyes nek ítélt politika kézbentartására és a fejlemények fékezésére. Az utóbbi időben ugyanakkor Franciaország mind nagyobb készséget mutatott az európai biztonsági konferencia előkészítésére, s mind ritkábban emlegette a „berlini kérdés" rendezését, mint a konferencia összehívásának előfeltételét. A KGST-tagországok érdekei közösek A KGST-TAGORSZAGOK közötti kölcsönös kapcsolatok elmélyítése népgazdasági terveik koordinálásával biztosítható. Együttműködésüknek már a tervezésben, az időszerű és távlati tervek közös nevezőre hozatalában, a nemzetközi szocialista munkamegosztásban, a termelés szakosításában és még sok mindenben kell megnyilvánulnia. Ez ugyanis az egyetlen bevált módszer — melyet az 1956—60-as évek óta ötévenként alkalmaznak közös érdekek megvédésére. Az 1971—75. évekre szóló népgazdasági tervünk tehát már a negyedik, melynek — a tudományos-műszaki eredmények felhasznál4sával — a két- és a többoldalú megállapodások alapján népgazdaságaink korszerűsítése és hatékonyabbá tétele a célja. A CSSZSZK kormánya ezeknek az elveknek a figyelembe vételével foglalkozott nemrégiben legközelebbi ötéves tervünk továbbfejlesztésének a lehetőségeivel. Zdenék Šedivý mérnök, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese a múltat idézve ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az 1966 —70-es időszakban külkereskedelmi forgalmunk a nemzeti jövedelemnél is gyorsabban — mintegy 45 százalékkal — növekedett. Ez a tény magában véve nem volna kifogásolható, sőt ellenkezőleg, hiszen a nemzetközi munkamegosztás elmélyülésére mutat. Am az sem téveszthető szem elől, hogy ugyanakkor a szocialista országok közötti árucsere üteme csupán 34 százalékkal gyorsult. Ez a megállapítás pedig azt jelenti — és ebbe semmiképpen sem törődhetünk bele —, hogy míg 1965ben a szocialista országok Csehszlovákia külkereskedelmi forgalmából kb. 64,5 százalékban, 1970-ben mindössze 60 százalékban vették ki a részüket. Az elmúlt időszak eredményei tehát — annak ellenére, hogy az 1966—67-es évekre kapcsolataink lényeges elmélyülése volt jellemző — az 1968-ban és 1969 elején bekövetkezett stagnálás, sőt hanyatlás folytán cseppet sem kielégítöek. Ezekkel a kilengésekkel magyarázhatók 1970 óta ugyan rendszeresen törlesztett, de még mindig eléggé tetemes tartozásaink is. — Legsürgősebb feladatunk tehát a mulasztások pótlása és szerződéses kötelezettségeink pontos teljesítése — mondotta Z. Šedivý, utalva elsőrendű politikai és gazdasági érdekeinkre. Népgazdaságunk fejlesztése elképzelhetetlen a KGST-tagországok együttműködése nélkül. FELADATAINK nagy részének teljesítését a KGST-tagországokkal kötött több évre szóló kereskedelmi szerződések aláírásával már megkezdtük. Ha ezeket a kötelezettségeinket öszszehasonlítjuk a régebbi, több évre kötött kereskedelmi szerződéseinkben foglalt vállalásainkkal, nem nehéz megállapítani, hogy a szakszerű, gondos kutatómunkák jóvoltából sikerült megtalálni a kereskedelmi forgalom dinamikus fokozásához vezető utat. Ennek köszönhető, hogy külkereskedelmi árucsere forgalmunkat a szocialista országokkal új szerződéses kötelezettségeink alapján, a legközelebbi ötéves terv folyamán legalább 62,5 százalékra leszünk képesek emelni. Ezek a kilátások azonban magukban véve nem volnának kielégítöek. Kétségtelen ugyanis, hogy az árufajták struktúrája sem tekinthető másodrendű kérdésnek. Ellenkezőleg, olyan probléma ez, mely felett nem térhetünk napirendre. Ezért indulnak ki a szakemberek a KGST-tagországok terveinek koordinálásával kapcsolatban abból az elvből, mely szerint az eddigi gyakorlattal ellentétben ezentúl minden országnak — alapvető kereskedelmi kapcsolatainak előnyben részesítésével — előre ki kell dolgoznia a saját ötéves tervét, hogy annap alapján tárgyalhasson a közös tervről. Ezzel a gyakorlattal a tagországok nemcsak saját népgazdasági tervük fonyamatos megvalósítását biztosíthatják. hanem egyszersmind megteremthetik a KGST-tagországok közötti közös tervezés feltételeit is. A tagországok közötti árucserében a legközelebbi ötéves terv folyamán a legfőbb tételt a gépek képezik, úgy, hogy az ezekben az árufajtákban lebonyolítandó forgalomból a KGSTtagországokkal az elmúlt időszakban elért 48 százalék helyett kb. 55 százalékban veszsziik ki részünket. Ugyanakkor azonban az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a gépek behozatala 76 százalékkal lesz gyorsabb ütemű, mint kivitelük, mely alig éri el a 67 százalékos növekedést. Noha ez az arány első pillantásra megtévesztő, mert látszólag relatív értelemben — a gépek kivitelének, vagyis aktív fizetési eszközeinknek a csökkenését mutatja behozatalukkal szem ben, a valóságban azonban a helyzet egészen más. Gépeink egyre nagyobb inennnyiségben tö.rténő kivitelére kerül sor, hogy ellenértékükből fedezhessük szerénynek éppen nem mondható nyersanyag- és élelmiszer szükségleteinket. 1975-ben például a Szovjetunióból 15,5 millió tonna kőolajat (értéke kalóriákban kifejezve kb. 40 millió tonna barnaszén), 4 milliárd köbméter földgázt (kalórikus értéke kb 9 millió tonna barnaszén), 3 millió tonna szenet és kt>. 1,2 milliárd kW óra villanyáramot hozunk be. Lengyelországból ugyanebben az időszakban mintegy 3 millió tonna szénre, Romániából 2,4 milliárd kW óra villanyáramra számíthatunk. Az ötéves tervidőszak folyamán tehát megnövekedett energiaszükségletünk 80 százalékát a szocialista országokból biztosítjuk AZ ELMONDOTTAKBÓL is nyilvánvaló, hogy mint valamennyi tagországnak, nekünk is elsőrendű érdekünk kölcsönös együttműködésünk további kiterjesztése és elmélyítése, terveink koordinálása alapján. Ma már azonban a kétoldalt kereskedelmi megállapodások helyett — melyek a hatékonyság szempontjából meglehetősen korlátolt lehetőségeket bíz. tosítanak — a többoldalú megállapodásokra, a közös tervezésre és a célszerű munkamegosztásra törekszünk. Nemegyszer bebizonyosodott ugyanis, hogy sokkal jobb eredmények érhetők el, ha az egyes tagországok csak azokat a termékeket fogják gyártani, amelyek előállítására megvannak a feltételeik. Kétségtelen, hogy ennek az elvnek a betartása a közös problémák megoldása szempontjából valamennyi tagországra nézve felmérhetetlen előnyökkel jár. Ezért kísérjük oly nagy érdeklődéssel a - KGST-tagországok terveinek koordinálásával kapcsolatos tárgyalásokat és megállapodásokat, melyek azon. ban nem tekinthetők véglegeseknek. Idővel ugyanis a megváltozott körülmények alapján a fejlődés folytán módosításukra, kiegészítésükre kerül sor. A KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSOK módosítása tehát bizonyos idő elteltével elkerülhetetlen, ám a népgazdasági tervek koordinálása tartós folyamat marad. Nagy előnye a többi között, hogy betekintést nyújt a tagországok gazdasági helyzetébe, hogy termelésükkel kölcsönösen alkalmazkodni tudjanak egymás igényeihez, melyeknek kielégítése közös érdek. KARDOS MARTA 25. — Nincs mire várnunk — mondta Tram, s az asztalra csapott. — Olvassátok az újságokat, hallgassátok a rádiót, nézzetek szét a városban, az országban. Teaháztól az ivókig mindenki egyre gyakoribb akciókról beszél. Az emberek harcolni akarnak. Szervezetlen akciók egész sora jelzi a türelmetlenséget. Most meg itt van a püspök érkezése, s tanácstalanok vagyunk. — Mindaddig, amíg nem kapunk a központból utasítást — mondta Vang. — Egyébként egyetértek veled abban, hogy az egyre gyakoribb szórvány akciók, egyéni akciók csak felesleges véráldozattal járnak, itt van ez a szerencsétlen postás is. Hónapok óta vitatkoztunk arról, hogy merjük-e megkísérelni a beszervezését vagy sem, s most sajnos végleg eldőlt a vita. — Mi történt vele? — kérdezte Rasso, aki az imént lépett a szobába. — A szerencsétlen gránátot dobott egy katonai fármüre, s kerékpáron akart menekülni. Az első sarkon lelőtték anélkül, hogy bármit is szólhatott volna. — Túl drága az ilyen, akció — mondta Tram. — Az, de elsősorban bennünket kell hogy figyelmeztessen arra: ideje volna már megvetni valahol a lábunkat. A hegyek visszavárnak bennünket. De néhány község elfoglalásával is kísérletezhetnénk. Meg kell teremteni a területi bázist, ahol viszonylag csendben, de együtt készülhetnénk a további harcokra — mondta Rasso. — Igyunk egy teát — akart véget vetni a beszélgetésnek Vang, de szíve szerint már ó is türelmetlenül várta egy jelentősebb akció kezdetét, s azt, hogy végre összevonják ismét az erőket. * Mire Vangékhoz eljutott a híre az északi börtönnyitás sikerének, a Hármas már itt is jelentkezett. Ezúttal az újságok szűkszavúak voltak. Szerencsére az érkező vonatok mindig új és hiteles hírek jöttét is jelentették. Most meg a Hármas részletesen beszámolt mindenről. Vang és társai figyelmessen hallgatták az idegen elbeszélését a történtekről. — És mi történt a Tengeri széllel? — kérdezte Vang. — Nem jelentkezik egy idő óta. Mintha csak erre várt volna Tram fekhelyén a kis adóvevő, rövid, szaggatott csipogással jelezte a hívást. Vang intett két embernek, hogy odakint nézzenek szét, s vételre állt: — Itt észak, itt észak — kezdték valahol az adást. — Tengeri szél jelentkezik. A csónakok elindultak. A szállítmány megérkezett. Ma éjszaka felszámolom a bázist. Utak, fonalak eltépve. — Mi történhetett? — néztek a Hármasra, akin látszott, hogy a hír utolsó mondatainak nem örül. — A határozott parancs úgy szólt, hogy a Tengeri szél tartsa magát a bázison, ameddig ellenkező parancsot nem kap — mondta a . Hármas. — Valami közbejött... * A teherautók már régen messze jártak, amikor Tam elszabadította a csónakot. Ügy döntött, hogy lerövidíti az utat, s átvágott a parancsnokságot és a nagy sétányt elválasztó parkon. Alig ért azonban a fák védelmet igérö soráig, amikor motor fordult be az útra. Az oldalkocsiban ketten ültek, s szinte egyidőben vették tűz alá a menekülőt. Tam előbb a vállához kapott, aztán tompa ütést érzett a jobb fülén. Előrántotta pisztolyát, egy fához lapulva egy más után három lövést adott le üldözőire. Valamelyik közülük felordított, s a motor furcsa fordulatot véve, egy fának rohant. — Sikerült — gondolta Tam és futott tovább. fól megvilágított útszakasz választotta el a réttől. Mindössze néhányszáz méter volt az egész, de igen veszélyes, hiszen minden bizonnyal a rendőrség és u katonaság már száguldozik városszer te, s bármelyik pillanatban feltűnhet egy másik őrjárat, s akkor .. . Taxi fordult be az utcába. Tam határozott, s egy lépést tett az árnyékból a megvilágított útszakaszra. — Neked ugyan szerencséd van — mondta Fong, amikor felismerte az utasban a némát. — De mi az ördögöt kerestél ilyen éjszaka a városban? — Megtudod, ha hazaértünk — szólalt meg mögötte a néma, s Fong pifztolycsövet érzett bal lapockája alatt. De nem ettől rettent meg, hanem attól, hogy a néma megszólalt. A néma, aki. — Irány a kocsma. Taposd a gázt, ahogy tudod. Ez az utolsó fuvar, amire kérlek — mondta Tam, s érezte, hogy jobb keze teljesen elerőtlenedik. — Ki vagy te, hogy ... — Ne kérdezz. Te most csak kövesd a parancsot. Még eljön a kérdezés ideje is. — Békét szülnek a hegyek — mondta Fong. — Vigyél • virágot Kannak — válaszolta Tam, s elvesztette az eszméletét. Percek alatt a kocsmánál voltak. Fong az épület mögé, a fák lombjainak védelmébe állította kocsiját, « a szobába eípelte Tam-ot. Kötszereket, gyógyszert a kocsiból hozott, főbb híján a steril ollóval tisztította meg a vállsebet, megállapítva, hogy a golyó átfúrta a kulcscsontot, s elhagyta a testet. A másik golyó szinte kiharapott egy darabot a kocsmáros füléből. Pálinkát akart tölteni Tam szájába, de a néma észhez tért, s a pult alá mutatott: — Vedd elő a legalsó rekeszből azt a kis fémdobozt. Morfium van benne. Szívj fel két uclagot, s nyomd belém. Most erősnek kell maradnom. Fong már szó nélkül engedelmeskedett a némának, s miután beadta az injekciót, további utasításra várt. — A városba többé nem mehetsz. A kocsid csupa vér. Az életeddel játszanál, ha így térnél vissza. A hegyek viszont várnak. Most a legfontosabb, hogy megtudják... Mélyeket lélegzett, s pár pillanat múlva folytatta: — Hozz széket a ventillátorhoz. Segíts felállni, s amíg én adok, te állj őrséget. Itt a pisztolyom, de vigyázz, már csak négy töltény van benne. — Megteszi a magamé is — mosolygott most már Fong —, abban legalább hét van. Az ajtóhoz lépett. Félrehúzta a függönyt, s fél szemével a környéket figyelte, félszemmel Tam-ot, amint felhúzza a ventillátort, s rövid hívás után adni kezdett. — Szóval ezt hozta a házaló? — kérdezte, de Tam most nem válaszolt. Ujjai gyorsan kopogtatták az üzenetet: Mielőtt elindultak volna, Tam magához vette pénzkészletét, néhány üveg italt és á kocsiba dobta, s mindenekelőtt a fegyvereket, amelyek az asztal alatti üregben voltak elrejtve. — De sokszor ittam rajtuk pálinkát — mondta elgondolkozva Fong, kezében egy kézigránáttal. (Folytatjuk) 1971 V 6.