Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-05 / 105. szám, szerda

VALÓRA VÁLTJÁK SZAVUKAT Tudósítóink a vállalások teljesítéséről Néhány héttel ezelőtt még csak arról számoltak be olvasóink és tudósítóink a szerkesztőségbe küldött levelekben hogy mit vállaltak pártkongresszusunk tiszteletére a gyárak ,és falvak dolgozói, a fiatalok és a pionírok. Ma már egyre több olyan tudósítást küldenek, amelyben arról írnak, hogy a vállalásokból mit teljesítettek már, hogyan teljesítik dolgozóink adott szavukat. NEM VÉLETLEN. hogy a fiatalok vállalásainak teljesítéséről kaptuk az első híreket, hisz a Szocialista Ifjúsági Szövetségbe tömörült fiatalok munkalendületét két tényező határozza meg: az igények és a lehetőségek. Ismeretes, hogy mai, modern ifjúságunk igényes. Joggal. Felismerte ezt a SZISZ, és megmutatta a fiataloknak, hogy számtalan lehetőség kínálkozik az igények megvalósítására. Jogos az ifjúság igénye a szép, tiszta és rendezett környezet élvezetére. Különösen, ha ők, maguk teremtenek ilyen környezetet. Megértették ezt a fiatalok. És vállalták, hogy erejükhöz mérten hozzájárulnak majd a munkálatokhoz. És íme, az első hírek azt jelzik, hogy ifjúságunk cselekszik. Pierzchala József tudósítónk jelenti: „A tornaijai (Safarikovo) KAI és a gimnázium négyszáz tanulója a pártkongresszus tiszteletére rendezett munkálatokba bekapcsolódott. A fiatalok 1200 órát dolgoztak a városi strandfürdő környezetének rendezésénél, a parkok szépítésénél. A pionírok pedig 3 métermázsa papírt és 100 métermázsa hulladékvasat gyűjtöttek össze." A tornaijai autójavító vállajat mellett működő szaktanintézet SZISZ tagjainak munkájából villanásnyit mutat csupán Lakatos László leveléből az idézet: „A tavaszi takarításnál 400 órát dolgoztunk le. A városszépítési akcióhoz 300 órai munkával járulunk hozzá." Nem sajnálják a fiatalok a szabad idejüket sem a vállalás teljesítése érdekében. Erről Csóka .Zoltán tudósítónk írt, aki beszámolt arról, hogy a SZISZ dióspatonyi (Orech. Potöft) szervezetének tagjai szombaton és vasárnap brigádot szerveztek. Természetesen mindjárt Jelezte az eredményt is: „50 q vasat, 8 q rongyot és 5 q papírt gyűjtöttek össze." NÉPGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE sem lebecsülendő ezeknek a munkáknak, hisz a környezet rendezése során tartalékanyagokat gyűjtenek össze. A hulladékanyagokból több ezer tonnányi nyersanyagot kap majd iparunk. A SIGNÁL 50 verseny keretében azonban népgazdasági feladatok teljesítésére ls vállalkoztak fiataljaink. Konkrét feladatokra. Erről Benyák J ó z s ef tudósítónk számolt be. Megírta: „A közép-szlovákiai kerületben 13 járás fiataljai versenyeznek. Eddig első helyen a martini járás fiataljai 717 ponttal vezetnek a második helyen álló prievidzai fiatalok előtt." Néhány sorral lejjebb meg is magyarázza, hogy mit jelentenek ezek a pontok, és így kitűnik, hogy nagyon is konkrét népgazdasági feladatokat vállaltak és teljesítettek a versenyben résztvevő fiatalok: „51 000 facsemetét ültettek ki, s Baromfifeldolgozó kombinát épül Dunaszerdaheiyen Május havában kezdik meg a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) baromfifeldolgozó kombinát építését, mely 47 millió koronába kerül és 1974-ben lesz kész. A korszerű termelési részlegeken óránként 3600 baromfit dolgoznak fel. Évente 1750 tonna konzervet készítenek és 45 millió tojás osztályzását végzik el. A baromfinagyüzem csarnokát 19 objektum alkotja. A főépületben lesz a termelési részleg, amelyet automatikus légkondicionáló berendezésekkel látnak el. Az adminisztrációs épület és a szociális berendezés hatmillió koronába kerül. Mivel élelmiszeripari gyárról van szó, fokozott figyelmet szentelnek a csatornahálózat építésének. ezzel 1179 pontot szereztek a martiniak." Beszámolójának utolsó részében elemzést ad a fiatalok vállalásának teljesítéséről: „Az újításokért kifizetett jutalom összege 30 255 korona. Ezzel a teljesítménnyel 334 ponthoz jutottak." NEM VITÄS, hogy a vállalások zöme olyan feladatsorozatok teljesítését követeli, melyek máról holnapra nem valósíthatók meg. Néhány tudósítónk azonban már beszámolt arról, hogy céltudatosan, folyamatosan ezeket a vállalásokat is teljesitik. Pásztor Márta ifjú tudósítónk írt erről, amikor beszámolt a Pozbai Efsz munkájáról: „Svec László mérnök és Pillárik Kálmán csoportvezető irányításával gyors ütemben befejezték a tavaszi munkálatokat. Főleg a traktorosoknak köszönhető — akik közül Kovács Lajos dolgozott a legjobban —, hogy a magvak Idejében a földbe kerültek, tgy a szövetkezet tagsága reméli, hogy a tervezett vállalást sikerül teljesíteni." A nagykürtösi (Veľký Krtlš) járás egyik községének, Galábocsnak (Glabušovce) vállalását értékelve J e k k e 1 S á n d o r n é a vállalás teljesítéséről ezt irta: „A község lakossága új üzlet és vendéglő építését fejezi be. Jól haladnak a munkálatok. A megnyitást május hónapra tervezik." A košicei Magnezit Üzemek (SMZ) dolgozóinak erőfeszítéseit pedig Pálházy József ifjú tudósítónk méltatta: „Az idén eddig 14 újítást dolgoztak ki. Ezek közül négyet már el is fogadtak, kettőt pedig meg is valósítottak." Keményen kell dolgozni a sikerekért. Nem könnyű a vállalások teljesítése. A kiragadott példák azonban bizonyítják, hogy fáradságot nem ismerve teljesítik adott szavukat dolgozóink. HAJDÚ ANDRÁS | KONGRESSZUSI KÜLDÖTT 1 A haza és a béke szolgálatában Fürge mozgás, katonás tartás, fürkésző te- aggpss k intet, ez jel- Mmmí lemzi Vasil Való mérnök-tábornokot, a nyugati katonai kör zet parancsnokát. Életkorát nehéz megálla pítani. Csak a „beavatottak" tudják, hogy a napokban töltötte be 50. életévét. A csehszlovák hírügynökség ebből az alkalomból kiadott közleménye azt is tudatja, hogy a jubileum alkalmából a Munkaérdemrendet a köztársasági elnök, Ludvík Svoboda hadseregtábornok tűzte a mellére. Ki ez az ember? Régi frontharcos katona, a jnarxi—-lenini eszmékhez hű párttag. Gyermekkorát Zadné községben töltötte. Gimnáziumi tanulmányainak éveiben Európa egén egyre gyakrabban tornyosulnak a háború fellegei. Tizenkilenc éves fejjel felismeri, hol a helye, és 1940-ben illegálisan a Szovjetunióba távozik. Amikor hírül veszi, hogy Buzulukban Svoboda elvtárs parancsnoksága alatt csehszlovák katonai egység van alakulóban, önként jelentkezik soraiba. Már 1943 januárjában magára ölti az egyenruhát. Kiképzés, majd irány a front. Részt vett a kijevi, a vaszilkovói, a torcsinói harcokban. A fiatal, hazáját szerető katona megismerkedik a háború borzalmaival. Bármilyen szakaszra osztják be, mindenütt dereka san helytáll. Amikor a háború véget ér, mellét a kitüntetések egész sora díszíti. Lelkesen kapcsolódik be az új csehszlovák néphadsereg megszervezésébe. Több kisebbnagyobb parancsnoki funkcióval bízzák meg, s mindenütt megállja a helyét éppen úgy, mint a fronton a fasizmus elle- ,, ni harcban. A rendet megköve-,. telő, de elvtársias viselkedésével tekintélyre tesz szert feljebbvalóinál is, beosztottjainál is. Munkájában a pártosság tükröződik. Ügyel arra, hogy ahol dolgozik, érvényt szerezzen a párt vezető szerepének, politikájának, a marxi—lenini elyek, az internacionalizmus alapján. Erre ösztönzi beosztottjait is. Marxi—lenini álláspontja különösen az 1968—1969-es években mutatkozott meg, amikor nyíltan fellépett a szocialistaellenes erők, a hadseregben meghúzódó jobboldali opportunisták ellen. Mint a középső katonai körzet parancsnoka síkraszállt a moszkvai szerződés teljesítéséért. Érdemeiért 1970-ben a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. Jozef Való tábornok a párt XIV. kongresszusának küldöttje. Hogy miről beszél majd fel- ' '' szólalásában? Hazaszeretetről és békéről, arról, hogy erősítenünk kell barátságunkat a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, hogy a csehszlovák néphadsereg a Varsói Szerződés megbízható láncszeme, s hazája és a szocializmus szolgálatában szilárdan őrzi a békét. Az ejpovicei Műanyaggyártó Üzemben új, modern módszert vezettek be az üveglaminát-tartályok gyártására Az új tartály ellenálló a vegyi anyagokkal szemben és nagyon könnyű. Felvételünkön az utolsó simításokat végzik a kész lartályokon. (Felvétel: J. Vlach — CSTK) 24. Vang és társai már a harmadik napja riadókészültségben voltak, de a rendőrség csak nem akarta megkezdeni a razziát. Tram is rendben jött már annyira, hogy merte vállalni az akciót, Kue pedig, miután végigkuksolta az éjszakát a gyár irodaépületében, a portás segítségével egy szállodában kapott munkát. Már a második napon szerencséje volt. Délután amikor a legnéptelenebb volt az utca, s a szálloda alkalmazottai is többségükben ebédszünetet tartva heverésztek, Li őrnagy megérkezett. — Hol van a főnök? — kérdezte az éppen portörléssel foglalatoskodó Kuetöl. — Azonnal hívom uram — mondta Kue, s a vér meghűlt ereiben. Ha ez az ember felismerte? Ha akárcsak egy pillanatra is gyanút fog? Ügy fordult tehát, hogy lehetőleg ne mutassa az arcát, amelyet egyébként is fekete koszorúként ölelt át kibontott hajfonata. Tehát éppen a kibontott hajfonat eredményezte, hogy bár Li alaposan megnézte magának a lányt még mielőtt megszólította volna, azon kívül, hogy szépnek találta, nem vett észre semmit. Igaz, a néma kocsmájában felkontyolt hajjal, ócska ruhájában jelentéktelen kis cseléd volt, itt viszont kötelezően szép selyemkimonójában, ébenfekete, zuhatag kén t leomló hajdísszel inkább egy mesebeli tündérre hasonlított, mintsem takarítőnőre. Recsegett a falépcső a szállodatulajdonos alatt. Komikus jelenség volt a kisöreg. Egyrészt a valószínűtlenül alacsony, hordószerűen gömbölyű alakja miatt, másrészt, mert angolosan szabott öltönyben járt, harmadsorban — és ez egészen kirívó esetnek számított! — szemüveget hordott. A vietnami ember szeme a sírból is kilát — tartja az ősi közmondás, s noha ismerek meggyengült látású öregeket egy kezemen meg tudom számlálni, hogy gyermekkoromban hány szemüveges hazámfiával találkoztam. Tho, a szállodatulajdonos hétrét görnyedve üdvözölte magas rangú vendégét. — Uram, ekkora megtiszteltetésre őseim legszebb álmunkban sem mertek gondolni. Alázatos tisztelettel engedje meg, hogy pihenésre felkínáljam szerény irodámat. Egy forró lábvízzel, egy csésze teával, esetleg valami szárnyassülttel megkínálhatnám? — Tudod, hogy kocsival jöttem, azzal is mindössze öt perc az út hozzád. Megtisztelő a vendégszereteted, de csak az irodádat fogadom el. Esetleg valami sültet, ha van vöröshagyma-mártásod? — Uram, a legtávolibb hegyekben is az én vöröshagyma-mártásomról mesélnek a fenyők — alázatoskodott tovább Tho, s hajlongva mutatta az utat az irodáig. Ha valamire rá lehet fogni, hogy keleti pompával készült, úgy Tho irodája az volt. A legértéke&bb ősi vázák 'és szőnyegek színkavalkádja a legszebb ősi mesék hangulatát Idézte fel a belépőben. Az európai kényelmet biztosító bútorok is egytől egyig a jaragómuvészek kezéből kerültek ki. Minden egyes ülőpárna népművészeti remekműnek számított, s a szivardoboztól a gyümölcsöstálig dúsan cizelált ezüst volt minden hasznos, vagy haszontalan csecsebecse. Az íróasztal főhelyén csücsülő Buddha szobor önmagában egy drágagyöngygyűjtemény volt. — Látom, jól élsz közöttünk, — mondta Li, s helyet foglalt. — Szerényen uram, szerényen dolgozgatva — mondta *l'ho, s szemei élénk csillogásából Li kiolvasta, hogy az öreg türelmetlenül várja már, hogy felfedje jövetele célját. Ehelyett azonban Li kezébe vette a Buddha szobrot, s Tho-ra nézett. — Bizonyára jóban vagy az adóhivatallal is? — Uram, egy magamfajta embernek meg kell adnia a tiszteletet a hivatalnokoknak. Ök intézik a mi sorsunkat, s mi ezért hálásak vagyunk. — Örülök, hogy ilyen világosan beszélsz — mondta Li —, s igazán sajnálnám, ha ezt a nagyszerű szobrocskát nem láthatnám többé. — Ö, uram, igazán megtisztelne vele, ha elfogadná. Tiszteletem jeléül. Biztos vagyok benne, hogy ahányszor a hatalmas Buddha picinyke szobrára pillant, mindig eszébe jut majd, hogy van egy szerény kis szálloda, a Kék Madár, ahol Tho reménykedve várja a vendégeket. — Erre gondoltam én is, pontosabban és Boa alezredes úr, amikor úgy döntöttünk, hogy a püspök urat és kíséretét a Kék Madárban szállásoljuk el. Odakint Kue megtorpant. Csaknem leejtette « teáskészlelet tartó tálcát, amikor meghallotta, hogy milyen magasrangú vendégeket várnak Liék. — A püspök árnak természetesen a legmagasabbrendű vendégeknek kijáró fogadtatás és ellátás jár, hiszen tudja .. . Hogyne tudta volna Tho, hiszen szerte a hazában mindenki jól tudta, hogy Diem elnök unokatestvéré, az egykori tábori lelkész foglalta el a legmagasabb egyházi méltóság helyét a „demokratikus kormány" megalakulása után, a császár detronizálását követő hetekben. — Magas rangú egyházi és katonai méltóságok kíséretében érkezik a püspök úr, hogy a közelgő ünnepekre való tekintettel megszemlélje a börtönöket, elbeszélgessen a megtévedettekkel, s vigaszt hozzon a reménykedőknek. Kue aprót köhintett, aztán belépett. Azok odabent elhallgattak, amíg a lány kiosztotta a teát. Tho ráparancsolt-, hogy a hagymamártást és a szárnyassültet a főszakács hozza személyesen, s a lány zajtalanul távozott. Nem volt más jármű, csak egy kerékpáros riksa a közelben. Kue szólt a fiúnak, hogy hajtson, amilyen gyorsan csak tud, mert igen fontos üzenetet visz a flotálóműhöz. Úgy döntött ugyanis, hogy semmiképpen sem keresi fel Vangékat, hiszen aligha hihető, hogy valaki egy ilyen fontos helyről üzenetet vigyen egy elhanyagolt külsejű külvárosi házhoz. A flotálómű portása viszont szolgálatban van, s biztosan megtalálja a módját annak, hogy értesítse Vangot á püspök közeli érkezéséről. A Hármas elköszönt. Még virradat előtt el akarta érni a várost. Tam figyelmeztette, hogy az orvost meglátogatni most nem biztonságos, mert néhány napja már a katonai kórházban dolgozik, s félő, hogy erősén ellenőrzik lakása környékét. — Tudom — mondta a Hármas. Tam igazán szerette volna tudni, hogy ki lehet ez az ember. (Folytatjuk) 1971 V. 5.