Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-04 / 104. szám, kedd

^••••••••••SOÖÖO L M E K• •SD0ODÜ (cseh) -ÚJ FI • D _ _ U G • C AKKOR HAT... SZIA! A női lélek kiismerhetetlen ... Ez a kicsengése a népszerű csehszlovák színész, Vít Olmer játékfilmjének, mely a kiváló művész debütáns munkája. gyermeke, aki nélkülözi a családi fészek melegét. Az anya túlságosan elfoglalt, az apai szeretet és gondoskodás viszont néhány közhelyben kimerül. A rendező a filmben nem Valerie Chmelooá (Veronika) és Antonín Sládek festőművész Ijan Kubícek) az „Akkor hát... szia!" című cseh film egyik jelenetében. Mai történet, mai fiatalokról, pontosabban egy 23 éves egyetemista lányról, aki szeretetre, emberi kapcsolatokra vágyik, de úgy tűnik, sóvár szeretetvágyát könnyű, felszínes és változatos szerelmi kalandok is kielégítik. Vagy talán mégse? Hiszen Veronika, a film fiatal hősnője míg futó kalandokat hajszol, hogy érzelmi álhatatlanságát a szerelmi élet változatosságában oldja fel, az élet, az érzelmek értelmét és mélységét keresi, kutatja. Érzelmi labilitását, a férfiakkal való viszonyát s könnyelmű tetteit minden bizonnyal az a tény is motiválja, hogy elvált szülők foglal állást: a főhős felfogásáról és életszemléletéről nem mond ítéletet, a nézőkre bízza, hogy döntsék el az egyetemista lány magatartásának helyességét, illetve helytelenségét. Filmje ily módon nem nevezhető erkölcsi rajznak, inkább csak erkölcsi életkép. Az alkotás legnagyobb értéke, hogy témáját — a legújabb cseh filmektől eltérően — az életből vette. A forgatókönyvet Kristína Vlachová a rendezővel közösen írta. A főszerepben a rokonszenves Valerie Chmeluvát láthatjuk, akinek ez az első alakítása. Partnerei kevésbé ismert színészek. A rokonszenves és népszerű Sídney l'oitier „Az éjszaka fényében" című amerikai filmben. AZ ÉJSZAKA FÉNYÉBEN (amerikai) Norman Jewisan amerikai rendező színes filmje nem nélkülözi a hagyományos bűnügyi történetek egyetlen jegyét sem: ügyesen és fordulatosán gombolyitott cselekmény, a rendőrségi nyomozás levezetése, a tettes kilétének felderítése. Ezekkel a vonásokkal a rendező felkelti, illetve megtartja a nézők érdeklődését. Csakhogy „Az éjszaka fényében" több egy szokványos — bár jól sikerült — bűnügyi filmnél: a haladó mondanivaló, a néger kérdésben elfoglalt álláspontja a hasonló jellegű filmek keretéből „kiragadja". Az izgalmas történet az amerikai Mississippi államban, játszódik le, ahol a helyi elöljárók (s nemcsak ők) megrögzött fajgyűlölők. A sors iróniája, hogy féktelen négergyűiöletük ellenére kénytelenek szabad kezet adni a fekete Virgil Tibbsnek, — aki Philadelphiában a legjobb nyomozó, — miKÖDÖS ÉJSZAKA vei a helybeli rendőrfelügyelő az esettel egymaga nem tud boldogulni. Az olcsó hatásvadászatot kerülő, dinamikus pergésű film a bűnügyi történet révén mond ítéletet a faji megkülönböztetés értelmetlenségétől, s lerántja a leplet az amerikai társadalom fajgyűlölő politikájáról. A konfliktust kidomborító rendezés lehetővé tette a Dél jellegzetes viszonyainak a bemutatását, illetve a négerellenes uszítások éles bírálatát. Szót kell ejtenünk a kiváló színészi alakításokról is, a néger nyomozót alakító Siduey Poitier-ről, aki rendkívül kiegyensúlyozott játékával ismét színészi kvalitásairól győzött meg. A jól összehangolt színészi munkából kiemelkedik még Rod Steiger játéka. A John Ball regénye alapján készült bűnügyi filmdráma 1968-ban egyébként öt Oscar-díjat kapott. —ym— (NDK-beli) Bűnügyi történet ez az orvosi környezetben játszódó DEFA-film is, csakhogy a „Ködös éjszaka" alkotói szem elő i tévesztették a jó krimi „kellékeit", pontosabban követelményeit, s megfeledkeztek az izgalom- és feszültségkeltésről. Bár a detektívek sok hajsza után és nehéz körülmények közt bukkannak a gonosztevő nyomára, a film ennek ellenére kevésbé szórakoztat. Sok hűhó semmiért — ezzel jellemezhetnénk a legtalálóbban a tettesek kézrekerítéséért és leleplezéséért folytatott hosszantartó és vontatott nyomozást. A filmet Heiner Rank regénye alapján Helmut Nitzschkm rendezte. A népes szereplőgárda közt Ismert neveket is találunk: Hanjo Hasse, Hans Poter Minetti és Inge Keller. MIIIÜII DRAGAKÖVEK AZ IPARBAN Néhány évtizeddel ezelőtt a drágaköveket még majdnem kizárólag ékszerek díszítésére használták. A technika fejlődésével azonban a drágaköveket kedvező tulajdonságaik (keménységük, igen kis hőkiterjedési együtthatójuk, valamint jelentős hővezető képességük stb). folytán az iparban is mind sokrétűbben alkalmazzák. Már az első óraszerkezethez rubinból, zafírból, gránátból is készítettek csapágyakat és a korund egyik fajtáját, a smirgelt (innen a név: „smirglipapír' ) csiszolásra használták és használják fel. A gyémántot 150 évvel ezelőtt csak üvegvágásra használták, néhány évtizede pedig húzógyürű, esztergakés, mélyfúró, csiszoiókorong, fűrészlap és számos nagy teljesítményű szerszám gyártásában kapott szerepet. MESTERSÉGES RUBIN ÉS ZAFÍR A drágakövek alkalmazása az iparban még nagyobb lendületet vett a mesterséges drágakövek létrehozásával. A drágakövek ugyanis nem különleges anyagok, hanem a Földünkön nagy mennyiségben található elemek kristályos vegyületei, és szintézissel előállíthatók. A mesterséges (szintetikus) drágakövek tulajdonságai teljesen azonosak a természetben előforduló drágakövek tulajdonságaival, sőt egyöntetűbb szerkezetük folytán esetleg még kedvezőbb sajátosságúak. Vegyi összetételük, fajsúlyuk, keménységük, optikai tulajdonságaik teljesen azonosak, de mivel mesterséges úton korlátlan mennyiségben előállíthatók, lényegesen olcsóbbak, mint a természetben található kövek. A mesterséges drágakövek közül először a század elején a rubint és zafírt (gyűjtőnéven korundot) sikerült Verneuil francia kutatónak előállítani. Mesterséges rubin nélkül ma már elképzelhetetlen óraszerkezetek, vagy egyéb finommechanikai készülékek gyártása és a lézer egyik legfontosabb alkotórésze is mesterséges rubin. A rubinkristályt az ún. Verneuil-kályhában állítják elő. Ennél az eljárásnál vegyileg tiszta alumíniumoxid (timföld Al-.Os) és 2,5 százalék krómoxid keverékét vezetik az égőhöz, melyhez hidrogén és oxigén vezeték is fut. A két gáz égése közben keletkező 2000 Celsius-fok hőmérsékleten az alumíniumoxid megolvad és az olvadék a láng alá helyezett agyagrudacskára csapódik, ahol lehűlve kikristályosodik. A mesterséges kristályokat gyémántbetétes fűrésszel aprítják és réztárcsákon gyémántporral csiszolják. Az ipari célokra használt rubinkövek gyártását már legnagyobb részben automatizálták. A gyémánt ma nélkülözhetetlen szerszámanyag. Gyémántszerszámok alkalmazásával a termelés hatékonyabbá tételén, automatizálásán és a megmunkálási pontosság fokozásán túl lehetőség nyílik a nehezen megmunkálható, legkeményebb anyagok forgácsolására is. Ilyen anyagok például az optikai és műszaki iiveg, a kristályüveg, a kvarc, a korund, a gránit, a keményfémek, a porcelán, a márvány, a germánium, a szilícium, a különféle kerámia-anyagok, a beton, a tűzálló anyagok stb. A gyémánt rendkívül értékes tulajdonsággal rendelkezik: használata annál hatékonyabb és felhasználási anyagszükséglete annál kisebb, minél keményebb és ridegebb a megmunkálandó anyag. „GYÉMÁNTOS" SZERSZÁMOK Gyémántbetétes esztergakésekkel különösen keményfémek megmunkálásánál kiváló eredmények érhetők el. Gyémántok alkalmazásával a forgácsolószerszám éltartósága és élettartama a keményfém szerszámokéval szemben 10—100szoros, de ezenkívül lényegesen jobb az elkészített alkatrészek minősége, megbízhatósága, és élettartama is. Huzalgyártásnál a legfontosabb, hogy a dróthúzásra felhasznált gyémánt hibamentes kristály legyen. A furatban a húzás alkalmával nagy feszítőerő és felmelegedés lép fel, amelynek csak a hibamentes gyémántok állnak ellen. Ezért a gyémánt dróthúzókövek csak abbart különböznek a hibátlan ékszergyómántoktól, hogy ezeknél a jó minőség mellett nemcsak a fehér, hanem bármilyen színű kristály is felhasználható. A húzókövek készítésénél a gyémány.tkristályokat gyémántporral és olívaolajjal kent tűkkel fokozatosan fúrják ki, de újabban a lézersugarakat is sikerrel fogták e téren munkába. Arany-, ezüst-, platina-, alumínium- és magnéziumötvözetek, továbbá sárgaréz, horgany húzásánál a gyémánt húzóköickkel lényegesen jobb hatásfokot érnek el, mint a keményfém-szerszámokkal, tudniillik a gyémánt a keménységétől eltekintve még a fokozott pontossági igényű megmunkálásoknál nélkülözhetetlen egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik: a nyomásra jóval kevésbé érzékeny, mint a wolframkarbid és igen kicsi a hőkiterjedési együtthatója, azonkívül igen jó hővezető. A gyémánt húzóköveket több, fokozatosan kisebbedő furattal ellátott sorozatban alkalmazzák, hogy a húzás a huzal elszakadása nélkül a leggyorsabb legyen. A gyémánt húzókövek élettartama igen nagy, nem ritkák az olyan esetek, hogy 20 év előtt montírozott húzókövek még ma is használatban vannak. A gyémánt véső- és marószerszámok élettartama a gyorsacél-szerszámokéval szemben 10— 100-szoros. A gyémántbetétes fúrószerszámok főleg a mélyfúró berendezéseknél igen nagy jelentőségűek. E szerszámokhoz is csak teljesen hibátlan kristályokat alkalmaznak. SZERSZÁMOK GYÉMÁNTBÓL Jelenleg kb. évi 30 millió karátot szolgáitat a gyémántbányászat. Ennek háromnegyed részét az ipar használja fél és ezen belül a fémfeldolgozásnak 12,5 millió karát a szükséglete (karát a drágakőkereskedelem súly egysége; a metrikus karát nagysága: 0,2 g). A rendelkezésre álló gyémántok mennyiségével nem lehet kielégíteni az ipar egyre növekvő szükségletét. A természetes gyémántok mellett így a technika szempontjából egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a mesterséges gyémántok, amelyek termelése évről évre fokozódik. Bár a kérdés elméletileg évtizedek óta megoldott, az elmúlt évek során számos kísérletet hajtottak végre a gyémánt kedvezőbb technológiájú szintetikus előállítása céljából. (Az első feljegyzett kísérletet még J. B. Hannay glasgowi vegyész végezte 1878-ban, akinek sikerült számos gyémántrészecskét előállítani úgy, hogy nyomás alatt hevített egy szénhidrogéngázból és fémes lítiumból álló keveréket. A 19. század vége felé H. Moissan francia tudósnak más technika alkalmazásával szintén sikerült gyémántrészecskéket előállítani.) 1955-ben az amerikai General Electric Co. bejelentette, hogy a vállalat laboratóriumaiban (viszonylag termelékenynek ígérkező technológiával) tiszta gyémántrészecskékot nyertek és ezeket 1957-ben már ipari arányokban állították elő. 1961-ben a De Beers vállalat, a legnagyobb dél-afrikai gyémáutkitermelő érdekeltség is bejelentette, hogy ipari arányokban készít mesterséges gyémántokat. A világpiacon ezzel egyidőben jelentkezett egy olyan komoly tényező, mely méltán keltett meglepetést: piacra kerültek a mesterséges szovjet gyémántok. Jelenleg tehát a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Dél-Afrika termel ipari arányokban szintetikus gyémántokat. IGÉNYES TECHNOLÓGIA A karbonnak gyémánttá való átalakításához elvileg kb. 4000 C-fok hőmérséklet és egyidejűleg 2300 kp/mm

2 nyomás szükséges. Egy ilyen feltételeket nyújtó ipari berendezés legyártásának nehézsége miatt más utat kellett keresni. Megállapították, hogy egy megolvadt fémkatalizátor segítségével lehetővé válik a gyémántképződés 1700 C-fok és 1020 kp/mm

2 nyomás esetén is és ilyen berendezés építése már lehetségessé vált. A fémkatalizátor hártyát képez a karbon és a növekvő kristály között. Erre a célra sikeresen használtak krómot, kobaltot, vasat, nikkelt, mangánt, tantált. A nyomócella egy wolframkarbid-kamra, melv<et számos előfeszített szorítógyűrű vesz körül. A cella üregébe különlegesen kialakított, nagy szilárdságú karbiddugattyúk illeszkednek be. Alumíniumszilikátból készült tömítésekkel biztosítják a nyomást a dugattyúk mozgása alatt. Ezzel már ipari arányokban tudnak olyan kristályokat előállítani, amelyek — tömegükben — a csiszolókorongok, fűrészek és tükrösítő készítmények céljaira megfelelők. Ezek mellett már nagyobb, 6 mm nagyságot is elérő gyémántot is előállítottak, de ezek gyártása még csak kísérleti állapotban van. „IRÁNYÍTOTT" TULAJDONSÁGOK A mesterséges gyémántokból készített szerszámok minősége nem marad el a természetes gyémántszerszám mögött, sőt jelentős előnyökkel rendelkeznek azokhoz viszonyítva: elsősorban olcsók, valamint sokkal stabilabb minőségi jellemzőkkel rendelkeznek, mint a természetes gyémántok. A mesterséges gyémántok különféle, előre meghatározott használati tulajdonságokkal készíthetők, ami jelentős mértékben kibővíti alkalmazási területüket. A forgácsolószerszámok élezésénél mesterséges gyémántból készített köszörűkorong használata esetén, a szerszám éltartósága 1,5—2-szeresére növekszik és a megmunkált felület érdessége 1—2 osztállyal megjavul. A mesterséges gyémántból készített köszörülő korongokat rendeltetésüktől függően különféle kötőanyagokkal készítik. A kötőanyag a köszörűkorong egyik legfontosabb jellemzője; mindenkor a felhasználásra keriilő gyémánttípus, a megmunkálási anyag, a megmunkálási mód, és az üzemi adottságok függvényében választják ki. A szerves kötőanyag felhasználásával készült köszörűkorongok pl. hűtés nélkül használhatók, nagy termelékenységűek, a megmunkált felületen nagyfokú simaság elérését teszik lehetővé. A kerámia kötőanyag felhasználásával készített csiszoló-köszörülő korongokat a keményfémlapkás szerszámok élezésére alkalmazzák. A mesterséges gyémántokat dörzsköszörülésre („hónolásra") is használják. A dörzsköszörű szerszámok élettartama a hagyományos csiszolóanyagból készült szerszámokéhoz viszonyítva 100—200-szoros (!), a megmunkált felület érdessége két minőségi osztálynak megfelelő mértékben emelkedik. Gyémántkenőcsöket és gyémántporokat használnak a nagy pontosságú munkadarabok végső simításakor és a tükrösítés alkalmával. A hagyományos kenőcsökhöz viszonyítva a munkateljesítmény 2—3-szoros, és a megmunkált felület érdessége két osztállyal javul. A mesterséges gyémántporok és kenőcsök felhasználásával munkálják meg a természetes gyémántból, keményfémből, üvegből, az ásványokból előállított készítményeket (órakövek, húzógyűrűk stb.), de sikeresen felhasználhatók a természetes gyémántok megmunkálására is. (dj)