Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-01 / 102. szám, szombat

MÁJUS ELSEJE EGYKOR ÉS MA Holczer Lászlót sokan ismerik Komáromban (Komárno). De nemcsak Jókai szülővárosában, hanem az újságokban megjelent cikkei alapján a szerzők neveit figyelő újságolvasók is tudnak róla az egész országban. Neve hétről hétre megjelenik lapunk hasábjain is. Tájékoztatja olvasóinkat az ógyallai (Hurbanovo) Járási Építőipari Vállalat munkaeredményeiről, mint az említett üzem versenyfelelóse, az egyre nagyobb méreteket öltő szocialista munkaversenyről. Mint pártunk régi tagja, a délvidék egykori munkásmozgalmi eseményeinek részese és ismerője feleleveníti azoknak az elvtársaknak az emlékét, akik nem egy, esetben életükkel fizettek azért, mert kommunistának vallották magukat és cselekvő részesei voltak a mozgalomnak. Holczer László élénken emlékszik azokra a május elsejékre is, amelyeken csendőrszuronyok villoglak, azokra a május elsejékre, melyeket a hatóságok betiltással fenyegettek. — Az első köztársaság idején minden május elsejét viharos körülmények között ünnepeltünk meg. A haladó gondolkodású dolgozók mér hetekkel május elseje előtt készültek, terveket dolgoztak ki. Mindenki tudta: ki viszi a vörös zászlót, a transzparenseket — emlékszik Holczer László. Kevesen kezdték a felvonulást, de amikor végigmentek Komárom utcáin és jelszavakat kiáltottak, felkeltették a lakosság érdeklődését. Soraik szaporodtak. Az emberek tudták, hogy a kommunista párt szervezi a felvonulást, az a párt, mely a dolgozók jogaiért harcol. Amikor a tömeg az egykori Kossuth térre ért, rengeteg ember csatlakozott a felvonulókhoz. A szónoki emelvényen Mező István, Major István vagy Stelner Gábor szónokolt. Holczer elvtárs legszomorúbb emlékei azokba az évekbe nyúlnak vissza, amikor Horthyék 1938-ban bevonultak a Felvidékre és betiltották a május elsejei ünnepségek megtartását. A kommunistákat azonban nem törte le ez az intézkedés sem. — A május elsejei ünnepségeket egyes elvtársak házaiban vagy a várostól távolabbra eső helyeken tartottuk tneg. Őrök ügyeltek arra, hogy nemkívánatos egyének ne kerülhessenek közénk. Horthyék uralkodása A fiatalságomat iuttatja eszembe A május elsejék minden ember számára a legszebb napok közé tartoznak. Ezt vallja Ondrej Pohoracký, a Kálnai Efsz traktorosa is. Amikor megkérdem tőle, melyik május elseje volt számára a legszebb, kissé elgondolkozva így válaszol: — Azok, amelyeket még fiatalon ünnepelhettem meg. Most sem vagyok öreg, de a 44 éves ember számára már mást jelent a május elseje, mint a fiataloknak. Szinte látom, amint gondolatban visszapereg előtte az idő. — Voltak évek, amikor én vittem be traktoron a község lakosságát a felvonulásra Lévára, a járási székhelyre. Megcsodáltuk a színpompás menetet, a népviseletbe öltözött fiatalokat. Az ünnepség persze sohasem ért véget a felvonulással. Este majális volt és táncoltunk. A május elseje már azért is más, mint a többi nap, mert akkor szépen kidíszítik az épületeket, falu és város zászlódísebe öltözik. És az igazi tavasz is ezzel a nappal kezdődik. Persze sokszor meg is áztunk május elsején, de ezzel nem sokat törődtünk. A szép időjárásért azonban mindig drukkolunk május elseje előtt. Arra, hogy a községünk a járás legszebben felvonuló községei közé tartozzék, mindig nagy súlyt helyeztünk. Nem is eredménytelenül, hiszen volt rá eset, hogy mi voltunk az elsők a járásban. A zászlót mindig a helyi iskola fiataljai viszik a menetben. Az ünnep után a hnb-n ki szokták tenni a felvonulásról készült fényképeket, hogy azok is lássák, milyen volt az ünnepi felvonulás, akik nem lehettek jelen. Ezt a jó szokást az utóbbi Időben elhanyagolták, ami szerintem nagy kár. Érdemes lenne ismét feleleveníteni. A fiatalok érdeklődése a felvonulás iránt az utóbbi években némiképp csökkent. Ez talán azzal is magyarázható, hogy már nem készülnek allegorikus kocsik, mint régen. Pedig azok mindig megnyerték az emberek tetszését. Mindig alig vártuk, hogy melyik kocsi lesz a legötletesebb. Sokan talán azért maradnak otthon, hogy megnézhessék a tv helyszíni közvetítését a fővárosi felvonulásról. A május elsejét mindig nagyon várom — fiatalságom szép emlékeit juttatja eszembe. F. I. AZ ELSŐ A LEGEMLÉKEZETESEBB — Számomra a legemlékezetesebb május elseje — mondja Kovács József, a Löki (Lok) Állami Gazdaság műhelyvezetője — a felszabadulás útánl első munkanap volt. — Lovasfogattal mentem be Lévára a felvonulásra. Égtem a kíváncsiságtól. Rövidesen megláthattam a különféle gondolatokat jelképező allegorikus kocsikat, melyek köziil egy különösen megragadta a figyelmemet. Két ember volt a kocsin: az egyik faekét húzó szegénynek öltözve, a másik pedig földesúrnak öltözve, amint ostorral a kezében hajtja a szegényembert. Ez a kép azért jelentett számomra megrázó élményt, mert felidézte édesapám sorsát, aki uradalmi segédmunkás volt, amíg élt, és negyedévenként kapott kommenciót. Az utolsó bérét azonban nem kaptuk meg, mert néhány nappal a negyedév letelte előtt meghalt. Azt mondta az uraság, hogy csak akkor járna a bér, ha ledolgozta volna a negyedévet. A kép láttán nagyon jól bele tudtam élni magam a szüleim és az egykori szegények helyzetébe, s megértettem, mit jelent az embereknek a felszabadulás. Az utóbbi esztendőkben az állami gazdaság dolgozóival vonul fel. Mindig a járási székhely előtt sorakoznak, hogy a városba már rendezetten érkezzenek. A löki gazdaságnak korábban négy gazdasági udvara volt, most már hét van, mert tavaly egyesült a Lévai Állami Gazdasággal. Az idei felvonulás tehát már közös lesz. Kovács elvtárs az ünnepség előkészítő bizottságának a tagja. Ezért még inkább szeretné, ha az idei • felvonulás az eddigieknél is szebb lenne. Reméli, hogy ez sikerül is. Példás milicista Az Ógyallai (Hurbanovo) Járási Építő Vállalat részlegén dolguzik, mint villanyszerelő, Hulman Ferenc, milicista. Fiatal korától a párt harcosa, aki a második világháborúban átállt a szovjet hadseregbe. A háború befejezése után a hadosztályukból munkásszázadot alakítottak a tönkrement gyárak, hidak és vasutak gyors helyreállítására. A hatvanas években jelentkezett a milíciába, ahol jelenleg is becsülettel teljesíti feladatait. HOLCZER LÁSZLÓ idején is megkoszorúztuk a 102 forradalmi harcos sírját. Bármennyire is vigyáztak a kakastollasok, a komáromi Vasasok elhelyezték vörösszalagos koszorúikat az 1919-ben elesett vöröskatonák sírjára. Ború után jött a derű. Hazánkat felszabadította a dicső Vörös Hadsereg és nem kellett többé bujkálniuk a május elsejei felvonulóknak. — 1945-ben több éves betiltás után szabadon ünnepelhettük meg május elsejét. A Kossuth téren alig fért el a sok ember. Ekkor nevezték el a városnak ezt a részét Május 1 térnek. Néhány nap múlva — mint hazánk többi városában — Komáromban is ünneplő ruhában vonulnak fel az emberek a dolgozók legnagyobb ünnepén. Nem jönnek azonban üres kéz zel. Az üzemek dolgozói szocialista munkafelajánlásokkal köszöntik május elsejét, pártunk megalapításának fél évszázados évfordulóját és a CSKP közelgő XIV. kongresszusát. Közép-Éurópa legnagyobb hajógyárának dolgozói kongresszusi hajót készítenek, a kisebb és nagyobb üzemek az önköltség emelése nélkül növelik a termelést, a falvak dolgozói portalanítják az utakat, kultúrházakat építenek, kibővítik az üzlethálózatot. Ez idei május elseje méltó lesz a jubileumi 1971. évhez. Az ipari és mezőgazdasági üzemeken kívül a városi és helyi nemzeti bizottságok 76 kollektív és 891 egyéni vállalást fogadtak el, melynek érttjke meghaladja a 36 millió koronát. Harcokban, küzdelmekben edződött pártunk vezetésével elértük, hogy május elseje a felszabadult emberek boldog ünnepe lett és egyúttal a társadalmi vagyont gyarapító és a jövőt még szebbé tevő munka ünnepe is. (k. l.j VIKTÓRIA // A Turčianske Teplice-i Tatrabútorgyár a pártjubileum tiszteletére tett kötelezettségvállalások keretében idén hárommillió koronával növeli a termelést. Tavaly naponta 12 lakószobabútort készítettek el, idén már elérték a napi 15 bútorkollekciós teljesítményt. A külföldi piacon nagy sikere van a „Viktória" nevű bútornak, amelyből Magyarországra 600. Lengyelországba 150 darabot adtak el. Ennek a mahagóni berakású bútortípusnak most különös fényezésén fáradoznak, hogy behatolhassanak vele a sznvjet piacra is. A második negyedévben megkezdték a lakássejtek bútorainak gyártását is. fittekből az ízléses komplett sznbaberendezésekből ebben a negyedévben 1 millió 700 ezer korona értékű árut gyártanak. (v.) | KONGRESSZUSI KÜLDÖTT | A pedagógus ne csak oktasson! Csicsay Ilona részt vesz az SZLKP és a CSKP kongresszusán. Most lesz először kongreszszuson. Sőt, ez idén vett részt először a járási és kerületi pártkonferencián is — Komáromban (Komárno), illetve Bratislavában. Csicsay elvtársnő 1960-tól párttag. Tanítónő, de jelenleg a Komáromi Gépipari Középiskola Kollégiumában nevelői állást tölt be. Évekig Perbetén (Pribeta) a kilencéves iskolán tanított biológiát és földrajzot. A földrajzzal függ össze legkedvesebb vesszőparipája: az utazás. Már bejárta a szocialista országokat, sőt volt Franciaországban, Angliában és Egyiptomban is. Azonkívül, hogy vesszőparipája az utazás, mint pedagógus nagy fontosságot tulajdonít neki. Szerinte ugyanis sokkal meggyőzőbben oktathat és nevelhet egy olyan tanító, aki látta a világot, mint egy olyan, aki még sehol sem járt. Ezt konkrét példákkal is alátámasztja. Jelenlegi munkahelyén például nem egy alkalommal részt vett a fiatalok olyan spontán beszélgetésein, ahol nyugatimádó, és általában a tőkésországokról téves elképzelések is elhangzottak. Amikor azonban Csicsay elvtársnő konk rét, a saját szemével is látott példákkal cáfolta meg őket, a fiatalok egészen más véleményre jutottak. A nevelőmunkában az utazásai során szerzett tapasztalatait, élményeit főleg annak bizonyítására tudja felhasználni, hogy a szocialista társadalom a leghumánusabb és leghaladóbb. Ugyanakkor nagy hasznát veszi tapasztalatainäk a hazaszeretetre és az internacionalista gondolkodásra való nevelésben is. Szerinte az lenne a helyes, ha minden tanító érezné a világlátás igényének szükségességét. és az anyagi kiadásokat nem sajnálná, ha utazásról van szó .... Az utazással függ össze idegen nyelv tanulási vágya is — angolul tanul. Ezenkívül nagyon szeret színházba járni, aminek lakhelyén — Komáromban — nincs semmi aka dálya. Nagyon helyesnek tartja, hegy mind a járási, mind a kerületi konferenciák aláhúzták az ifjúság ideológiai nevelésének fontosságát. Jó lenne, ha ezt nemcsak a tanintézetek tartanák szem előtt, hanem általában kedvező nevelő hatással lennénk a fiatalokra. A pozitív pélriaadásra gondol, illetve a rossz példák számának állandó csökkentésére. Sajnos, negatív példákat még lépten-nyomon láthatnak a fiatalok. Ilyen egyebek közt a még mindig laza munkafegyelem. Nagyon sok kárt okozott 1968 is a fiatalok nevelésében, s káros következményeinek eltávolításához időre és türelemre van szükség. Az ideológiai nevelésen belül az iskoláknak még nagyobb gondot kell fordítaniuk a tudományos világnézetre való nevelésre, amit a tanítók csak meggyőződésből végezhetnek. Ha a pedagógus nem meggyőződésből végzi munkáját, azt a fiatal azonnal észreveszi. Helytelen az az elképzelés, amit egyes pedagógusok vallanak, hogy elég tanítani, oktatni, s a nevelés csak másodlagos. A tanítónak nevelnie, sőt politizálnia kell — persze mindig megfelelő formában. A tanítónak el kell magát köteleznie a pártpolitika mellett, melynek megvalósítása az egész társadalom ügye. És mindig példát kell mutatnia. „Én azért érzem kommunistának magam —' mondotta Csicsay élvtársnö —, mert nemcsak a munkahelyemen igyekszem becsülettel helytállni, hanem mindig és mindenhol kötelességemnek tekintem a kommunista példaadást." Szerénységére vall, hogy eleinte kételkedett benne: megérdemli-e a nagy megtiszteltetést, hogy küldöttnek választották. Kételye abból származott, hogy új munkahelyén — ahol még csak egy éve működik — még nem tudott annyit tenni, amennyit egy kongresszusi küldöttől jogosan elvárhatnak. A bizalomra persze rászolgált, hiszen előző munkahelyén évekig kitűnő eredményeket ért el. Hosszú ideig tagja volt a pártszervezet vezetőségének ls. Jelenleg a járási pártbizottság aktivistája. A fiatalok közt pedig népi akadémiát vezet, tudományos előadásokat tart. A fiatalokkal az ógyallai (Hurbanovo) csillagvizsgálóba is eljár. A Komáromi Gépipari Középiskola mellett működő üzemi pártszervezet 20 tagja közül 18 férfi. Ez Csicsay Ilona szerint még akkor sem helyes, ha figyelembe vesszük, hogy a pedagógusok zöme férfi. A nők teljesen egyenértékű munkát végednek férfi munkatársaikkal, de politikai aktivitásuk még nem elég nagy . .. Csicsay Ilona kongresszusi küldötté választása talán ebben a kérdésben egy újabb lépést jelent előre. FULOP IMRE MUNKÁJUKAT SEGÍTI A PART A közelmúltban a véletlen hozott össze Lőrincz Gyulával, a SZISZ rozsnyói (Rožňava) járási bizottságának titkárával, aki nemrég tért haza a KISZ hathónapos politikai iskolájáról. Beszélgetésünk témája eunek ellenére a járás fia tatjainak munkájára terelődött. Hány szervezete van a ra már szembetűnőbbek leszSZISZ-nek a rozsnyói járásban? — A legutóbbi adatok szerint 56 falusi, 24 üzemi és 6 iskolai alapszervezetünk van. Az össztaglétszám valamivel több 3500nál. Mivel az igazolványok kiadását már befejeztük, további alapszervezetek megalapítására összpontosítjuk erőnket. Járásunk 86 községe közül 72-ben akarunk ifjúsági szervezetet létesíteni. Az üzemekben 1—2 további szervezet létrehozására számítunk. Az említetteken kívül nagy gondot fordítunk a meglevő alapszervezetek taglétszámának feltöltésére. Természetesen csak olyan fiatalokat hívunk sorainkba, akik egyetértenek a SZISZ alapszabályával, munkájukkal elősegítik szocialista társadalmunk építését. • Mely alapszervezetek tartoznak a legjobbak közé? — Egy év múlva erről sokkal többet tudok majd mondani, mivel eredményeink akkorra nek. Jelenleg szerintem az élen jár a Rozsnyói Geológiai Kutatóüzeiü, a Jolsvai (

Jelšava | Magnezitüzem alapszervezete, a Gemerská Poloma-i, a markuskai, a görgői (Hrhov), a szalóci (Slavecj és a csoltói (Coltovo) falusi szervezet. Ezek mind kulturális, mind pedig politikai téren jó eredményeket érnek el. Például görgői alapszervezetünknek 67 tagja van, de hamarosan elérik a 80-at. Ebben nem kis része van az ottani pártszervezetnek. • Másutt is nyújtanak segítséget a pártszervezetek? — igen. Ezt az új tagsági igazolványok átadásakor tapasztaltuk a legjobban. Egyébként a járási pártbizottság programdokumentumot hagyott jóvá, amelyben meghatározza a SZISZ fejlődésének útját, a kölcsönös segítséget, valamint azt, hogy munkánkban a lehető legnagyobb mértékben érvényesüljön a párt szervező szerepe. Ebből adódik az itf. hogy mivel sorainkban kevés a párttag, a SZISZ járási bizottsága is ajánl fiatalokat a pártba, illetve vállalja az ajánló szerepét. Eddig ez öt esetben történt meg. Persze továbbra is szükséges lesz, hogy a pártalapszervezetek tagjai eljárjanak közénk, segítsék munkánkat, és a jól dolgozó fiatalokat felvegyék soraikba. • A jubileumi évfordulót mivel köszöntik? — Az alapszervezetek kötelezettségvállalásai igen sokrétűek. Több helyen a fiatalok ígéretüket részben vagy egészében teljesítették. A nemeckái iskola építéséhez 13 000 koronát és 46 köbméter homokot küldtünk. A tušimicei ifjúsági építkezésen járásunkból két SZISZ-tag dolgozik. Ezenkívül a fiatalok segítségével akarjuk felépíteni a járási ifjúsági klubházat, amelyben a SZISZ járási bizottsága is helyet kap majd. Egyébként a jubileumi évforduló tiszteletére tett felajánlásokat rendszeresen értékelni fogjuk. Szeretném megemlíteni, hogy a párt közelgő XIV. kongresszusának tiszteletére több helyen, Illetve községben a fiatalok különműszakot dolgoznak le. NÉMETH JÁNOS