Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-29 / 126. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának tanácskozása nemzetközi jogi érvényű elismerését, valamint a Csehszlovákiához fűződő kapcsolatok normalizálását a nemzet­közi joggal ellenkező müncheni diktá­tum hatálytalanítása alapján. Csehszlovákia hitleristák általi meg­támadása, amelyet már régen tervezett a német imperializmus, bűntett volt Csehszlovákia nemzetei v ellen. De ugyanakkor bűntett volt az európai bé­ke ellen is. És ebből a bűntettből nem lehet semmilyen jogi aktust csinálni. Ezért követelik az NKP és vele együtt a Német Szövetségi Köztársaság más demokratikus erői, hogy: a mün­cheni diktátumot kezdettől fogva ér­vénytelennek kell nyilvánítani, hogy így lehetővé váljék az országaink kö­zötti kapcsolatok normalizálása. Mi kommunisták internacionalista kötelességünknek tartjuk harcolni azért, hogy a moszkvai és a Varsói Szerződés szelleme épp úgy, mint a csehszlovák—nyugatnémet kapcsolatok tényleges normalizálásának követel­ménye népünk ügyévé váljék. Népünk demokratikus erőinek csupán a jobbol­dali erők elleni harcban sikerül az NSZK-ban olyan új légkört teremtenie, amely a kormányt rákényszerítené a szerződések ratifikálására. Olyan lég­kört, amely a kormányt arra vezetné, hogy síkraszálljon az európai bizton­sági értekezlet, az NDK nemzetközi jo­gi elismerése és az összes szocialista állammal való kapcsolatok normalizá­lása mellett. Nagy figyelemmel kísértük e kong­resszusi vitát. A nagy célkitűzések a CSKP erejéről, a párt és a nép szoros kapcsolatáról tanúskodnak. Szívünk mélyéből újabb nagy sikere­ket kívánunk önöknek. Sikereik ösz­tönözni fognak harcunkban és segítsé­günkre lesznek, hogy országunkban fo­kozottabb harcot vívjunk a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. Minden eszközt latba vetünk azért, hogy növeljük az NKP befolyását, amely országunk munkásosztályának forradalmi pártja. Egyben a nemzetkö­zi munkásmozgalom azon tapasztalatá­hoz igazodunk, hogy a marxista párt­nak, a napi követelményekért vívott harcot egybe kell kapcsolnia a szocia­lista perspektíváért vívott harccal. Orest Ghioldi elvtárs, az Argentin Kommunista Pórt Politikai Bizottságának tagja Roscoe Proctor elvtárs, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Politikai Bizottságónok tagjo Tisztelt Elvtársak t Nagyon örülök, hogy átadhatom tör­ténelmi jelentőségű kongresszusuknak az Egyesült Államok Kommunista Párt­ja országos bizottságának Henry Win­ston elnök, valamint Gus Hall főtitkár forró, testvéri üdvözleteit. Pártjuk megalapításának 50. évfor­dulóját ünneplik. Csehszlovákia Kom­munista Pártja fennállásának fél év­százada alatt nagyszerű tettekkel írta be magát a történelembe. Később a reakció legyőzése után vezető erővé vált és segített a nagy szocialista tábor kialakításában és fejlesztésében. Pártjuk történelme örökké összekap­csolódik Klement Gottwald nevével, akinek a marxizmus—leninizmusért, és a marxista—leninista pártért folytatott harca nemzetközi jelentőségű volt. Tekintettel arra, hogy országuk Eu­rópa szívében stratégiai helyen fekszik, a szocialista és a kapitalista országok határán, az amerikai imperialisták min­dig ellenségesen tekintettek Csehszlo­vákiára. Ügynökeik mindig lázasan ar­ra törekedtek, hogy lejárassák és alá­ássák a szocializmust. Ellenforradalmat akartak végrehajtani, újból kapitaliz­must akartak hatalomra juttatni, nem pedig demokráciát és szabadságot, ahogyan azt ők mondták. 1968-ban a kapitalista sajtó azt írta országunkban, hogy Csehszlovákiában az alapkérdés a demokrácia. Csupán azt a kérdést kell feltennünk, milyen de­mokrácia van az Egyesült Államokban és mindjárt láthatjuk, milyen csalás volt ez. Néhány héttel-ezelőtt mintegy 13 000 fiatalembert három napon keresztül koncentrációs táborhoz hasonló börtön­ben tartottak azért, mert tiltakoztak az Egyesült Államok indokínai agressziója ellen, A Szovjetunió évtizedeken keresztül Csehszlovákia leghűbb barátja, függet­lenségének és biztonságának védelme­zője volt. Említsük csak meg, mennyi vért ontott a vörös hadsereg Csehszlo­vákiában a náci csapatok elleni harcok­ban és tudatosíthatjuk, milyen érdeme van a Szovjetuniónak a fasizmus igája alatt szenvedő nép felszabadításában. Történelmi szempontból fontos volt, hogy augusztus 21-én a Varsói Szerző­dés országai, elsősorban a Szovjetunió őrségben állt és éppen idejében segít­séget nyújtott. A szocialista országok ezzel a tettükkel nagy szolgálatot tet­tek a demokráciának, a békének, a szocializmusnak, a munkásosztály és a világ dolgozói érdekeinek. Pártunk teljes mértékben támogatja a szocialista országok lépéseit augusztus 21-e előtt és után is. Pártunk most is támogatja azokat az intézkedéseket, melyeket pártjuk és országuk helyzeté­nek megjavítására fogadtak el. Tisztelt Elvtársaki Büszkék vagyunk arra, hogy pártunk az önök oldalán állt azokban a nehéz napokban, amikor zűrzavar uralkodott és az ellenség polgárháborút akart elő­idézni. Örömmel fogadtuk a Központi Bizottság által jóváhagyott Tanulságok­ban és a CSKP 50. évfordulója alkal­mából jóváhagyott tézisekben kifejezett következtetéseket. Azonosulunk azzal a lelkesedésükkel, amellyel a Husák elvtárs által előadott beszámolót támogatják. Világszerte az amerikai imperializ­mus a munkások és elnyomottak leg­veszélyesebb ellensége. Az Egyesült Államok rendkívül gaz­dag ország, de gazdagsága egyének ke­zében van. Az Egyesült Államok a ha­tártalan nvomor országa, amely - első­sorban a fekete és színes lakosság kö­rében, a portoricóiak és az amerikai indiánok között nyilvánul meg. A szö­vetségi kormány elismeri, hogy az Egye­sült Államokban 5 millió munkanélküli van. a valóságban azonban számuk meg­haladja a 10 milliót. Az Egyesült Álla­mokban 30—40 millió ember él az éh­halál küszöbén. A szövetségi kormány tavaly elismerte az előbbi évek során először, hogy emelkedett a nyomorban élő emberek száma. Magában New Yorkban több mint 1,2 millió ember él, — vagyis minden kilencedik polgár — a munkanélküli segélyből. A legtöbbet a négerek szenvednek. A kegyetlen fajüldözés, a nyomor, a kizsákmányolás és az elnyomás sújtja őket. A színes bőrű dolgozók körében a munkanélküliek száma kétszer maga­sabb, mint a fehérek között. A fiatal négerek körében négy-ötször több a munkanélküli, mint a fehér fiatalok kö­zött. Nixon kormánya csendőrállammá akarja változtatni az Egyesült Államo­kat. A szövetségi nyomozóiroda foko­zatosan Gestapová válik. Lehallgatja a demokratikusan, haladón gondolkodó több tízezer polgár telefonbeszélgeté­seit, de ugyanúgy a képviselők és sze­nátorok beszélgetéseit is. Ezenkívül hamis vádakat emel a jo­gaikért harcoló négerek, a békeharco­sok, — a Berrigan-testvérek két katoli­kus pap, Bobbv Scala, a fekete panthe­rek elnöke és Angela Davis ellen! Terrorizálni akarják az embereket és meg akarják őket félemlíteni. Angela Davis és a többiek ártatlanok. Angela Davis, a fiatal 27 éves néger, a filozó­fia tanára, szabadságharcos, becsületes kommunista, már hét hónapja vizsgálati fogságban van és halál fenyegeti. Ártatlan és szabadon kell őt bocsáta­ni. Elvtársak, világszerte követelik: „Szabadítsátok ki Angela Davist, sza­badítsátok ki Angela Davist, szabadít­sátok ki Angela Davist!" Elvtársak! Az Egyesült Államok népe bebizonyította, hogy véget akar vetni a vietnami háborúnak! Április 24-től május 5-ig tíz napon keresztül ezért tüntettek milliók, nemzeti történelmünk legszélesebb körű békemozgalmában. Tüntetések voltak Washingtonban, San Franciscóban, New Yorkban, Boston­ban és egész országunkban azért, hogy az amerikai csapatokat azonnal vonják ki Délkelet-Ázsiából. Kommunista pártunk fontos szerepet játszik a háborúellenes mozgalomban. A nép széles akcióegységéért, a fehé­rek és feketék egységéért, a munkások és négerek egységéért, a diákok és mun­kások szövetségéért küzd. Meggyőződésünk, hogy Vietnamban győz a béke. Befejezésül engedjék meg, hogy kije­lentsem: Országunkban azért nehéz a harc, mert a kapitalizmus ma még mű­szakilag, gazdaságilag és katonailag is erős. A kapitalista rendszer azonban gazdasági és szociális válságba került. Uralkodó osztályunk embertelenül ke­gyetlen, de munkásosztályunk harcol. Munkásosztályunk harcos osztály. És kommunista pártunk segítségével egyre öntudatosabb osztállyá válik. Drága elvtársak, sok sikert kívánok kongresszusuknak. 19Ö8 derekának eseményeikor mi, ar­gentin kommunisták megértettük, hogy Csehszlovákiában összecsapásra került sor a forradalom és az ellenforrada­lom között. Az ellenforradalom győzel­me veszélyeztette volna az európai biz­tonságot és megnehezítette volna a vi­lágbéke védelmét. Tudtuk, hol a he­lyünk azoknak összecsapásában, akik az egyik oldalon a szocialista vívmá­nyok védelméért harcba mentek, és akik a másik oldalon a szocialista vívmá­nyokat akarták megsemmisíteni! 1968. június 18-i nyilatkozatunkban szó szerint kijelentettük: „A szocializ­mus Csehszlovákiában mély gyökere­ket eresztett. Biztosak vagyunk benne és szilárd meggyőződésünk, hogy Cseh­szlovákia munkásosztálya soha sem fogja támogatni az ellenforradalmat. Újra kifejezzük bizalmunkat a testvér­párt iránt, amely a szocialista közös­ség segítségével teljesíteni tudja fel­adatát, meg tudja hiúsítani a kapitaliz­mus restaurálására tett kísérleteket". Ez a kongresszus nagyon világos és ra­gyogó bizonyítéka annak, hogy akkori szilárd, biztos tudatunknak szolid alap­jai voltak, hogy 1968-as nyugodt bizal­munkat nem érte csalódás. A párt központi bizottsága és az ar­gentínai kommunisták nevében forró szolidaritásunk jegyében üdvözlöm a CSKP XIV. kongresszusának küldötteit és sikereket kívánok történelmi felada­tuk teljesítésében, amely az opportu­nisták és reakciósok végleges leverése és a szocializmus fellendülésének bizto­sítása hazájukban. E jubileumi napok alkamui szolgál­nak annak megemlítésére, hogy a mar­xizmus—leninizmussal felvértezett párt­juk becsülettel teljesítette történelmi küldetését a burzsoá demokratikus rendszer éveiben, a náci uralom nehéz idején/ a nemzeti demokratikus forra­dalom időszakában és a szocialista épí­tés dicső éveiben. Megelégedéssel álla­pítjuk meg azt is, ami ezen a kong­resszuson is bebizonyosodott, hogy a párt ereedményesen le tudta küzdeni az 1968 —1969-es évek komoly válságát. Önök okultak ebből a válságból, s úgy véljük, e tanulságok világérvényűek. Az önök tapasztalata igazolja azt, amire Lenin tanított bennünket, hogy a legkevésbé sem szabad meggyengül­nie a proletariátus forradalmi élcsapa­ta egységének, erejének és befolyásá­nak. Az opportunizmus tehát nem affé­le „legitim árnyalat" egy párt kereté­ben. Bármelyik kommunista pártra néz­ve a legnagyobb veszély az ideológiai meggyengülésben rejlik, amely kedvez a burzsoá ideológia erősödésének. Mint központi bizottságuk tavaly decemberi dokumentuma megállapítja: ,,A jobbol­dal és az ellenforradalom bázisa a szov­jetellenesség és a nemzeti érzéssel va­ló visszaélés volt". Ha valamely szocialista országban veszélyben forognak rendszerének alap­jai, a probléma megszűnik szűk nem­zeti kérdés lenni és nemzetközi jelen­tőségűvé válik. Ezért pártunknak az volt a nézete, hogy a dicső Szovjetunió és a többi szocialista ország csapatai­nak csehszlovákiai bevonulása a nem­zetközi szolidaritás jogos aktusa volt, melynek az volta célja, megmentsen egy testvérországot az ellenforradalmi tragédiától. Latin-Amerika ma új-helyzetben van. A 60-as évek itt a földrészünk forra­dalmi mozga'imára nagy és jótékony ha­tást gyakorló hős kubai forradalom diadalával kezdődtek. A 70-es évek a chilei nép rend­kívül nagy győzelmével kezdődtek. Chile egészen új kísérletet lesz a szo­cializmus felé irányuló demokratikus és antiimperialista forradalom megva­lósítására. Peruban, Bolíviában, Pana­mában és kivétel nélkül az összes la­tin-amerikai országokban fellendültek a forradalmi harcok. E harcoknak új tartalmuk van, mert nemcsak azonnal követelésekért, hanem szociális tartal­mú, újtípusú hatalom uralomra jutásá­ért is folynak. Ebben az időszakban jelentős egységes antiimperíalista mozgalmak bontako­ződnak ki, mint amilyen az uruguayi „széles front" (Frente Amplioj, és más hasonló tartalmú mozgalmak Argentí­nában. Bolíviában, Venezuelában, Ecua­dorban és további országokban. Engedjék meg, hogy itt megemlékez­zem földrészünk mártírjairól és hősei­ről, a haiti, brazíliai, paraguayi feher terror áldozatairól, a különböző orszá­gokban a börtönöket zsúfolásig megtöl­tő politikai foglyokról. Argentínát illetően elmondhatjuk, hogy hazánkban a tartós tömegakciók csapásai alatt megremeg a nemzet és népellenes diktatúra. A helyzetei poli­tikai ingatagság, társadalmi bizonyta­lanság, a munkásosztály és a néptöme­gek harcainak rohamos fellendülése és a demokratikus antiimperialista egység jelentős mozgalmának (az ún. Encuent­ro Nációnál de Los Argentinos Ar­gentínaiak Országos Gyülekezete) ki­bontakozása jellemzi. A tömegek most ezt tekintik a hatalom egyik lehetsé­ges változatának. E helyzetben pártunk kitűzte a jel­szót: „A tömegek akciójával a hatalom meghódítására". Az összes nagy és kis tömegküzdelmek élén haladunk a sú­lyos viszonyok ellenére, melyek közölt kénytelenek vagyunk kifejteni tevé­kenységünket, s amelyek között még érvényben van a drákói antikommunis­ta törvény. E küzdelmekben nő pártunk szervezeti ereje és politikai befolyása. Tudjuk, hogy e küzdelem nem lesz könnyű. A nagybirtokos oligarchia, a nagytőke és az észak-amerikai imperia­lizmus nem adja fel könnyen pozícióit. Ám a forradalmi világmozgalom gazdag tapasztalataiból merítő tömegekre tá­maszkodva, a nemzetközi szolidaritástól kapott támogatás tudatában bizalommal tekintünk a közeljövőbe. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az argentínai „gorillák" különfé­le alkalmakkor annnak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy a PENTAGON szolgálatában földrészünk déli kiszö­gellésének csendőrei lehessenek. Becs­vágyó szándékaik vannak, de lehető­ségeik kicsik. Ám szemtől szembe an­nak lehetőségével, hogy a szándékról a tettek mezejére merészelnének áttér­ni, megismétlem azt, amit nemrégen főtitkárunk mondott: „Az Argentin Kommunista Párt és a munkásosztály képes lesz maradéktalanul teljesíteni a proletár internacionalizmusból reá háruló kötelességeit". Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusai Éljen a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség! Éljen pártjaink megbonthatatlan ba­rátsága! Friedl Fürnberg elvtárs, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja EMársak! Örülünk és megtiszteltetésnek tekint­jük, hogy felszólalhatunk ezen a kong­resszuson, melyet jogosan nagy jelentő­ségű történelmi kongresszusnak nevez­hetünk. Engedjék meg, hogy önök ál­tal országuk összes kommunistájának és a csehszlovák népnek átadjuk az osztrák kommunisták legszívélyesebb üdvözleteit és jókívánságait. Az elmúlt évek eseményei a kommu­nista mozgalom nehéz próbáját jelen­tették. Nemcsak az önök országában, nemcsak az önök pártja számára. Ma már mindenki láthatja, milyen veszély fenyegette a szocializmust, a békét, az ellenséges erők részéről. Annál jelen­tősebb, hogy pártjuk az óriási nehéz­ségek ellenére ura lett a helyzetnek és a XIV. kongresszus most kidolgozhatja a jövő irányelveit, melyek magukban foglalják a múlt tapasztalatait. Ogy, mint a legutóbbi csehszlovákiai események hatása is érezhető volt az ország határain kívül, ugyanúgy a Ta­nulságok is nagy jelentőségűek más or­szágok kommunistái számára is. A kom­munista pártoknak saját hazájuk konk­rét viszonyai alapján meg kell talál­niuk saját útjukat, de nem a nemzeti korlátoltságban, elszigeteltségben, ha­nem úgy, hogy feldolgozzák az összes kommunista párt tapasztalatait. Ez a: élő marxizmus—leninizmus, mely vala­mennyiünk számára a szilárd tudomá­nyos alapot jelenti, alapvető jellemvo­nása. Amint tudják, az Osztrák Kommunis­ta Párt idén nehéz válságot élt át, melynek kitörése és lefolyása szorosan összefüggött a csehszlovákiai esemé­nyekkel. Pártunkban a revizionista erők megpróbálták minden eszközzel kezükbe kaparintani a párt vezetését. Távlati céljuk az volt, hogy revizio­nista központot alakítsanak ki Bécsben. A revizionizmus lényegének megfelelő­en először leplezték igazi céljaikat, va­lódi marxisták—leninistáknak tüntették fel magukat. Ennek ellenére nem tud­ták becsapni és a helyes útról letérí­teni a tagok tömegeit és a funkcioná­riusokat. A kommunizmus ellenségei szovjetellenes uszításai kihasználásával bizalmatlanságot keltettek a kommu­nisták között. Az imperializmus és a szocializmus közti konfrontáció, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok közti elvi különbség egyre nagyobb mérték­(Folytatás a 10. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom