Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-29 / 126. szám, szombat
Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának tanácskozása ^ Folytatás a 4. oldalról polgári réteg, amely a kapitalista országokban levő szövetségesei segítségével nagyon ügyesen kihasználja minden hibánkat, kispolgári szokásainkat és hagyományaikat a szocialista erkölcs, az emberek és a szocialista tulajdon kapcsolatainak torzítására. Országunkban a szocializmus ellenségeinek erre szinte ideális feltételei voltak. Csehszlovákia azok közé az országok közé tartozott, ahol jelentős kispolgári réteg él, amely már alapjaiban a negatív előítéletek, az ingatagság legjelentősebb hordozója, és erősen hajlamos a demagógia, anarchia és pánik terjesztésére és kialakítására. Mindnyájan emlékezünk arra, hogy a munkásosztály forradalmi előretörésének kezdetén, de különösen 1948 februárja után ezek a rétegek aktívan bekapcsolódtak a nagy burzsoázia pozícióinak felszámolásáért folytatott harcba, beléptek a kommunista pártba is, de közben inkább érdekeikre, mint a dolgozók érdekeire gondoltak. Ha a párt a kispolgári ideológia ellen nem folytat offenzív politikát és ideológiai munkát, — ahogy az nálunk történt — feléled a nacionalizmus, terjed az ún. fogyasztói szocializmus, és ez érinti a munkásosztály egy részét is. Érvényesül a kispolgári erkölcs, amely kényelmesebb, mint a kommunista erkölcs és gyakran megfertőzi a párttagokat is. Lehetőségünk volt meggyőződni arról, hogy ez a réteg milyen ingatag szövetségese a munkásosztálynak. Támogatja a munkásosztályt, a parasztságot, a kommunista pártot, amikor az út sima, amikor győzedelmes, de amint akadályok keletkeznek, a kispolgári rétegek hajlamossá válnak a kishitűségre, az anarchiára, a pesszimizmusra, visszavonulót fújnak, és baloldali radikalizmusuk jobboldali radikalizmussá változik. Elfordulnak a párt politikájától és könnyen befogadják a különféle antiszocialista propagandát. A legyőzött burzsoázia és a külső imperialista erők szövetségesévé válnak. Közös magatartással alakítják ki azt az erőt, amely — ahogy a csehszlovákiai események is megmutatták — a szocializmus, a kommunizmus ellen irányul, és végül korlátolt nacionalizmushoz és a szovjetellenességhez vezet. A jelenlegi helyzetben az imperializmus nagyobb fontosságot tulajdonít a forradalmi mozgalomban levő revizionista, kispolgári és nacionalista elemek támadásainak, amely a szocialista országok egységének és a szocialista internacionalista külpolitikának felbomlasztását célozza, mint a szocializmus ellen intézett, saját ideológusaik által vezetett közvetlen támadásnak. A nemzetközi reakció jől tudja, hogy legfőbb ellensége a szocialista világközösség, és különösen a Szovjetunió, mely a forradalmi világfolyamat fő gazdasági, politikai, katonai eszmei és erkölcsi ereje. Ennek az erőnek köszönhető, hogy az emberiség már negyed százada békében, nyugalomban, világháború nélkül élhet. Európa már régen nem élt meg ilyen hosszan tartó békés időszakot. És ez nem az imperialista világ békeszeretetéből ered, hanem a szocialista tábor, mindenekelőtt a Szovjetunió erejéből, amelynek hatalma megakadályozza az imperialistákat abban, hogy megvalósítsák világuralmi, agresszív terveiket. A szovjet emberek vállára végtelen teher nehezedett és nehezedik, nagy áldozatokat hoznak a világbéke és a haladás érdekében, és ezért megilleti őket a világ minden békeszerető és haladó népének tisztelete és elismerése. A szovjet kommunisták és a szovjet emberek állandóan a szocialista és a kommunista építés új tapasztalataival fejlesztik a lenini tanokat. Ez az életadó lenini erő volt a szálka a világimperializmus és minden jobboldali opportunista és antiszocialista erő szemében és ma is az. Nemcsak az újonnan megválasztott Központi Bizottság, hanem minden szerv és minden szervezet, bármilyen szakaszon dolgozó kommunista, minden szocializmust szerető becsületes polgár feladata, hogy a szovjetellenességnek a jobboldali revizionisták által a megelőző években kitenyésztett vadhajtását ne csak megsemmisítse, hanem gyökerestől kitépje, hogy soha többé ne hajthasson ki a mi szocialista hazánkban. Vasil Bifak elvtárs felszólalása A harc folytatódik Helytelen lenne, ha habárainkon pihennénk és azt gondolnánk, minden rendben van. Az imperializmus egy pillanatra sem szűnik meg minden eszközzel harcolni a szocializmus ellen — a mi hazánkban sem. Meg fogja kísérelni a szétvert központok összeragasztását, kikeresi a sértődötteket és elégedetleneket, és bizonyosak lehetünk benne, hogy nem fogja sajnálni az anyagiakat sem. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyanok is, akik nagyon gyorsan tudnak minden korhoz alkalmazkodni, és ha új lehetőség kínálkozna, ismét megmutatnák a szocialistaellenes arculatukat. Mi igyekszünk és igyekezni fogunk megnyerni mindenkit, aki a szocializmus híve, még akkor is, ha bizonyos időben megtévedt. Butaság lenne tőlünk és nevetséges, ha a jobboldali opportunizmus, revizionizmus, képviselőivel az ellenforradalom szervezőivel igyekeznénk vitatkozni és azokat akarnánk meggyőzni. Ellenük könyörtelen harcot folytattunk és folytatunk továbbra is. A demagógia és az illúziók színes listáján, amellyel a jobboldali opportunista erők manipuláltak, különösen fontos helyet kaptak a Csehszlovákia európai és világjelentőségéről szóló spekulációk és elképzelések. A nemzetközi problémák kiélezetten nacionalista és hencegő megközelítése sok kárt Okozott nemcsak nekünk, hanem általában a forradalmi mozgalomnak is. Nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy szocialista államunk nagysága, ereje, a haladásban elért eredményei nem földrajzi helyzetéből erednek, hanem mindenekelőtt abból, hogy részese a szocializmus és az imperializmus közötti osztályharcnak, hogy a szocialista közösség világrendszeréhez tartozik. Soha többé nem szabad megengedni, hogy lebecsüljék az antiimperialista front szerepét és az osztályszemponttól eltérően elfogadják a világ jelenlegi fejlődésének kispolgári értékelését. Az a hamis elképzelés, hogy a világméretű osztályharc felett' állhatunk, semmi máshoz nem vezet, mint ahhoz, hogy teret nyitunk az ellenforradalmi erők szabad hatásának megkönnyítve azt. Mi kommunisták sohasem állhatunk közömbösen félre. A kommunistának szavakkal és tettekkel, valamint munkával elkötelezetten kell harcolnia az ember kizsákmányolása ellen, a dolgozók jogaiért, a haladásért és a világbékéért. A tapasztalatok arra tanítottak bennünket, hogy nem szabad megengedni a nacionalizmus feléledését, legyen bármilyen a megjelenési formája, mivel ez egyike a jobboldali ideológia alapvető harci eszközeinek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus ellen vívott harcban. Minden elhajlás ezektől az alapelvektől csupán oda vezet, hogy a marxizmus—leninizmust a kispolgári és nacionalista egoizmus érdekei szerint módosítják. A párt vezetőségében megbújt jobboldali opportunistáknak a válságos időszakban kifejtett külpolitikai tevékenysége túlzás nélkül nevezhető a dolgozók nagyfokú politikai megtévesztésének, amit nagy mértékben demagógiával értek el. Ebből levontuk a megfelelő következtetéseket. A külügyi szolgálatból távozniuk kellett a dolgozók mintegy negyedrészének, és a mi feladatunk olyan politikai szervezési intézkedések megtétele, hogy ez soha többé meg ne ismétlődhessék. A Külügyminisztérium, a külkereskedelem és az ezen a szakaszon dolgozó más alakulatok vonalán csak olyan emberek tevékenykedhetnek, akik a szakmai felkészültségen kívül fenntartás nélküli odaadást tanúsítanak hazájuk szocializmusa iránt, valamint a Szovjetunióhoz fűződő barátság iránt. Nem titok, hogy voltak és vannak olyan törekvések, amelyek pártunkat és köztársaságunkat nemzetközileg bizonyos mértékig izolálni akarják. Ezek a tervek éppen azért nem valósulhattak meg, mert 1969 áprilisa után külpolitikai irányvonalunk céltudatosan arra törekedett, hogy kialakítsa a létfontosságú kapcsolatot pártunk és köztársaságunk, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam és a további szocialista államok, valamint az egész nemzetközi kommunista és forradalmi mozgalom között. Az internacionalizmus dokumentuma Ennek az alapvető internacionalista irányelvnek igazolása volt a múlt év május 6-án aláírt csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Ez a szerződés igazolta mindazokat az 1943. december 12-i szerződésben kifejezett értékeket, amelyek elválaszthatatlanok az 1945 utáni új szocialista Csehszlovákia építésétől. Az új szerződés megfelel annak a színvonalnak, melyet hazánkban a szocializmus fejlesztésében elértünk. Ügy értelmezzük, mint elvi programdokumentumot, amely kifejezi a szocialista internacionalizmus alapvető feladatait, mindazt, ami a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek érdekét szolgálja. A hazai és a külföldi jobboldali opportunista és szovjetellenes erők szidnak bennünket, mert állítólag ismét szoros szálak fűznek Moszkvához. Belés külpolitikai irányvonalunk világos, nem titkoljuk, hanem ellenkezőleg mindenkor mindenkinek nyíltan megmondjuk: a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjet néppel együtt haladunk és mindenkor vele fogunk ha'adni, mint hűséges és odaadó testvér és szövetséges. Saját drágán megfizetett tapasztalatainkból győződtünk meg arról, hova vezet, ha nem tartjuk tiszteletben azt az alapvető tényt, hogy osztályszempontból megosztott világban élünk. Ezért azt akarjuk,- hogy minden amit teszünk és alkotunk, a szocializmus, a haladás, a világméretű forradalmi harc közös ügyét szolgálja. Ez a politika megteremti a kedvező feltételeket a szocializmus nyugodt építésére Csehszlovákiában és összhangban áll dolgozó népünk érdekeivel csakúgy, mint a világforradalmi folyamat érdekeivel. Az 1969 áprilisa óta elért külpolitikai eredményeinket részletesen feltünteti a XIV. kongresszus írott jelentésének külpolitikai része Husák elvtárs előterjesztésében. Konstruktív békeprogram Husák elvtárs beszámolójában ismer tette meghatározott, elvi álláspontunkat, elsősorban a nemzetközi problémákhoz és Csehszlovákia Kommunista Pártja feladataihoz, valamint az állami szervek feladataihoz a külpolitika területén. Ebből világosan következik, hogy külpolitikai programunk jellege egyértelműen, konstruktívan békés. Ezt az irányvonalat következetesen fogjuk érvényesíteni minden párt és állam iránt. A többi szocialista országgal közösen továbbra is szilárdítani fogjuk a szocializmus nemzetközi pozícióit, szavatolni fogjuk a nemzetek biztonságát, harcolni fogunk az imperializmus és az újgyarmatosítás ellen és védeni fogjuk a világbékét. Még jobban ki akarjuk használni lehetőségeinket a közös ügy érdekében. Nem a mi hibánk, hogy nincsenek rendezett kapcsolataink nyugati szomszédunkkal, a Német Szövetségi Köztársasággal. A Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos álláspontunkat Husák elvtárs világosan megfogalmazta. Nem árt megemlíteni, hogy a müncheni bűntett óta közel 33 év telt el, és népünk soha nem fogadhatja el a Német Szövetségi Köztársaságban a „mindkét oldal vétkéről" terjesztett tételt, valamint azt, hogy a „számlák kölcsönös benyújtásáról' van szó, hogy mi soha nem fogjuk megérteni a müncheni bűntett felszámolásának müncheni megközelítését. Népeink nem óhajtanak bosszút, nem óhajtanak revansot, nem érdekük a bizalmatlanság a Német Szövetségi Köztársaság iránt. Mint ismeretes, népeink soha nem fenyegették és nem fenyegetik nyugati szomszédukat. Ellenkezőleg, az életveszély bennünket mindig csak arról az oldalról fenyegetett, és még ma is naponta több mint 10 órán át lázítanak a Német Szövetségi Köztársaság területéről a különféle rádióállomások és sajtóügynökségek Csehszlovákia és a szocializmus ellen. A rideg tény sajnos az, hogy a német imperializmus az utóbbi nem egészen száz év alatt öt háborút folytatott. Ezek közül három közvetlenül érintette országunk sorsát is. A német militarizmus áldozatainak sírjait megtaláljuk szétszórva egész Európában. Azokat a veszteségeket, amelyeket a cseh és a szlovák nép szenvedett a hitleri fasizmustól, nem lehet semmiféleképpen kifejezni és semmivel sem kompenzálni. A müncheni bűntettet nem lehet soha megkerülni, sem elhallgatni. Tisztelt elvtársakI Hazai és külföldi ellenségeink soksok fantasztikus spekulációt és prognózist talátlak ki a XIV. kongresszussal kapcsolatban. Valóságos beteges szenvedéllyel — a különféle kispolgári ösztönök és óhajok kielégítése érdekében gondolnak ki és továbbítanak az éterbe különféle rémhíreket és jóslatokat, valamint ún. megbízható értesülésekét arról, hogy nálunk milyen hatalmi harcok folynak, hogy ki kit akar félreállítani, ki ki ellen van, ki khiek a barátja és az ellensége és ki mire törekszik. Valóban komikus, hogy milyen kitartóan dolgoznak; a közmondás szerint: „éhes disznó makkal álmodik". Ez többek között abból is ered, hogy semmiből semmit nem tanultak, hogy hazai ügyeinket saját burzsoá erkölcseik szerint ítélik meg, ahol az ember az embernek farkasa. Nem ismerik azonban a kommunista és a szocialista ember erkölcsét és lélektanát, ezért jóslataik nem válnak be és nem is válhatnak be. Elképzeléseiket és jóslataikat olyan kommunistákra szabják, amilyeneket ő.k szeretnének, és amilyeneknek 1968 augusztusában fedelet nyújtottak, például Pelikán, Goldstücker, Löbl, Šík stb., akik saját maguk igazolják, hogy soha nem voltak kommunisták. Tagsági igazolványt is csak azért hordtak, mert nem voltunk eléggé éberek. Nem érvényes ez azonban az igazi kommunistákra, akik a marxizmus—leninizmus bázisán, a kommunista erkölcs elvein állnak. És bár akaratuk ellenére, egyetlen jóslatuk bizonyosan teljesül. Bécsből ugyanis a következőt jósolták a XIV. kongresszussal kapcsolatban: „Ha 1400 küldött bizalmat szavazna Husáknak, megerősítenék funkciójában és megszilárdítanák tekintélyét." Mély meggyőződésem, hogy ez így fog történni, mivel Husák elvtárs azért a munkáért, melyet végzett, ezt teljesen megérdemli. Egységesen menetelünk Mi, csehszlovák Kommunisták, akik nehéz történelmi megpróbáltatáson mentünk át, nem folytatunk semmiféle harcot magunk között semmiféle helyért, pozícióért,/ vagy bármilyen más rangért. Harcot folytatunk és fogunk folytatni mindenki ellen, aki ismét szeretné felforgatni pártunkat, szocialista hazánkat és barátságunkat a Szovjetunióval. Törekvésünk célja: pártunk vezető szerepe, a munkásosztály helyzete, a szocializmus, hazánk felvirágoztatása, a Szovjetunióhoz fűződő szövetség, a dolgozó ember jóléte és a világbéke. Mindenkinek, aki segít e nemes célok elérésében, — tekintet nélkül, hogy az Péter vagy Pál — lehetősége van arra, hogy bármilyen korlát nélkül érvényesíthesse minden alkotó erejét, tudását és kezdeményezését. Az ilyen embereknek nyújt segítséget pártunk és szocialista társadalmunk, ilyenekre támaszkodik és ezekkel alkotja saját jövőjét is. A XIV. kongresszussal lezárul pártunk és társadalmunk életében fegy nehéz és bonyolult fejezet. Olyan korszak volt ez, amelyben próbának voltak kitéve az emberi és társadalmi értékek. Boldogok vagyunk, hogy helytállt mindaz, ami a pártunkban és a társadalmunkban egészséges volt, és hogy ma népünk és a nemzetközi kommunista mozgalom előtt teljes felelősséggel kijelenthetjük — Csehszlovákia Kommunista Pártja történetének második fél évszázadába mint szervezetileg és eszmeileg egységes párt lép, amely képes teljesíteni az elmúlt 50 év feladatainál igényesebb feladatokat is. A csehszlovák viszonyok burzsoá ismerői ezekben a napokban azt állítják, hogy a XIV. kongresszus nem a konszolidáció, hanem a hálaadás kongresszusa lesz. Az egyik összefügg a másikkal. Igen, köszönetet mondunk mindenkinek, aki becsületesen haladt a párt soraiban, a párt hős és áldozatkész útján, aki segítette a szocializmus építését, aki segített megvédeni népünk vívmányait, aki segített elhárítani az ellenforradalmat. Köszönetet mondunk mindenkinek, aki segített visszaadni pártunknak marxista—leninista jellegét, és felújítani népünk szociális és jogi biztonságérzetét. Ez segítette elő, hogy XIV. kongresszusunk kitűzhesse a szocialista társadalom további fejlesztésének új feladatait. A feladatokat, amelyeket a XIV. kongresszusunk tűz ki, akkor fogjuk eredményesen teljesíteni, ha helyesen tudjuk összeegyeztetni belső problémáinkat az egész nemzetközi imperialistaellenes forradalmi mozgással. Rövidlátó magatartás lenne bezárkózni saját csigaházunkba, csak a saját üzemünket, saját falunkat, saját városunkat, járásunkat, kerületünket, saját Szlovákiánkat, saját Csehországunkat látni, vagy csak a köztársaságot és mellőznénk a többi szocialista ország és a többi embermilliők törekvését és küzdelmét, akik saját szociális és nemzeti szabadságukért harcolnak. Csak ebben az egységes forradalmi világáramlatban, amelynek mi is részesei vagyunk, akarunk egységesen haladni, vállalni részünket és nem sajnálni erőnket szocialista hazánk jólétéért, a szocializmus, a kommunizmus és a béke eszméinek győzelméért az egész világon.