Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-29 / 126. szám, szombat

A BÁTORSÁG ÉS HŐSIESSÉG ELISMERÉSE leonyid Brezsnyev elvtárs beszéde az Auto-Praga Üzemben Kedves Elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy őszintén megköszönjem a szívélyes fo­gadtatást, a szovjet állam és a Szovjet­unió Kommunista Pártja címére itt el­hangzott meleg baráti szavakat. Mi, az SZKP küldöttségének tagjai, akik a CSKP XIV. kongresszusára érkeztünk országukba, nagy örömmel fogjuk az Auto-Praga kollektívájának és a cseh­szlovák főváros további üzemei képvi­selőinek testvéri üdvözletét tolmácsol­ni népünknek, a szovjet kommunisták­nak a Szovjetunió munkásosztályának. Ezért engedjék meg, hogy személyes hálánkhoz csatoljuk valamennyi szov­jet dolgozó köszönetét. Elvtársak, fo­gadják köszönetünket. Az Auto-Praga Üzemnek már a puszta említése is mély érzelmekhez kapcso­lódik minden szovjet ember szívében. Nem feledjünk el barátainkat és érté­kelni tudjuk fegyvertársaink hősiessé­gét és bátorságát a közös ügyünkért, a szocializmus és a kommunizmus épí­téséért vívott küzdelemben. Jól emlé­kezünk 1968 nehéz nyarára, amikor minden szovjet ember, a párt és a kor­mány vezetőitől a munkásokig ós kol­hozparasztokig valóban minden szov­jet ember nyugtalansággal és aggoda­lommal figyelte, hogy lebeg egy ellen­forradalmi államfordulat árnyéka a szo­cialista Csehszlovákia fölött. A szocia­lizmus ellenségei akkor nem csupán azt a 2000 szót mondták ki, hanem egész biztosan kétmillió, vagy akár hu­szonkét. millió szót is, hogy aláássák hazájuk dolgozó népének a szocialista, leninista fejlődési útba vetett hitét. Kü­lönféle módszereket alkalmaztak a CSKP tekintélyének aláásására, hogy ezt a pártot megfosszák társadalmi ve­zető szerepétől, hogy a világimperia­lizmus örömére éket verjenek a Szov jetunió és Csehszlovákia közé, hogy Csehszlovákiát kiszakítsák a szocialis­ta országok testvéri közösségéből. Az Auto-Praga Üzemből éppen akkor hal­latta rettenthetetlen hangját 99 inter­nacionalista, akinek kellő bátorsága volt, hogy megmondja a szovjet em bereknek: „Barátságunkat, szövetségün­ket a Szokolovónál, a Duklánál és to­vábbi csatatereken közösen ontott vér fűzi össze. Ellenségeink nem változnak, ugyanazok az imperialisták és hírszer­ző szolgálataik ők, csak most tapasz­taltabbak és így veszélyesebbek is." Bocsássák meg, hogy idézem ezt a levelet, melyre ugyanolyan jól emlé­keznek, hisz írói közül sokan jelen van­nak. Ám említést kellett tennem róla, mert ahhoz, hogy ilyen szavakat írja­nak és tegyenek közzé a szovjet kom­munisták napilapjában, a Pravdában, 1968 nyarán Csehszlovákiában nagy bátorság, a forradalmár munkás igazi bátorsága kellett. Tudjuk, hogy a „99-ek levele" íróinak nem volt könnyű dolguk. A szocializmus ellenségei a szó szoros értelmében uszító hadjáratot indítottak ellenük, renegátoknak, sőt árulóknak bélyegez­ték őket. A „99-ek levelé"-ből éppúgy, mint a szocialista Csehszlovákia továb­bi hazafiainak felszólalásából azonban akkor Csehszlovákia munkásosztályá­nak igazi hangja hallatszott a nagyvi­lágba. Ezt a hangot az antiszociallsta és szovjetellenes propaganda szakértői­nek semmiféle manőverezései, semmi­lyen rágalmai és hazugságai nem tud ták elhallgattatni. E hang, éppenúgy, mint a szocializ­mushoz hű további kommunisták és pártonkívüliek —• csehszlovákiai mun­kások, parasztok és értelmiségiek — hangja meghallgatásra talált. Nagy visszhangot keltettek az egész CSKP­ben, az egész országban, valamennyi becsületes ember szívében. Az igazi kommunisták rettenthetetlensége foly­tán a Szovjetunió és további szocialista országok testvéri segítségével a CSKP és a csehszlovák társadalom egészsé­ges erőinek sikerült meghiúsítaniuk az országban az ellenforradalmi kísérle­tet, szétverniük az antiszocialista, jobboldali opportunista és revizionista erőket és ismét rátérni a marxista— leninista útra. Az élet meggyőzően igazolta, ki volt a valóságban renegát és áruló és ki volt a szocialista tár­sadalom becsületes polgára. Hol van­nak azok, akik a 99 hazafi megbünte­tését követelték? Hol vannak védnö­keik — a kétarcú politikusok —, akik annyit beszéltek a „humánus szocializ­musról", de méginkább arra töreked­tek, hogy az országban bősz uszító had­járatot indítsanak a csehszlovák nép szocialista vívmányainak védelmezői ellen 1? A párt kizárta őket soraiból, a nép pedig megvetéssel visszautasítot­ta őket. A „99-ek levelé"-nek írói pe­dig itt vannak közöttünk. Osztálytest­véreikkel együtt munkájukkal erősítik a köztársaságot és a szocializmus ügyét az egész világon. Bátor kiállásuk 1968 nyarán az igazi szocialista inter­nacionalizmus megnyilvánulásaként ke­rült be a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. Üdv és dicsőség a rettenthetetlen in­ternacionalista forradalmároknak! Kedves barátaim! Nagy örömmel jöt­tünk önökhöz üzemükbe, hogy találkoz­zunk a prágai munkásokkal. Én kü­lönösen örülök ennek, mert ifjúságomat munkáSközösségben töltöttem. Itt önök körében ez elgondolkoztat azon, mi­lyen óriási szerepet játszik a munkás­osztály a szocializmus építésében és a szocialista országok egész életében. Ezt bizonyítja a szocializmusért és a kommunizmusért vívott küzdelem egész története, ezt bizonyítják összes tapasz­talataink. Mindnyájan jól tudjuk, hogy Csehszlovákiában az 1948-as győzelmes február döntő ereje, akárcsak 1917 ok­tóberében Oroszországban — éppen a munkásosztály volt, amely a kommu­nisták vezetésével döntő harcba len dült a burzsoázia ellen, és amelyet a munkásság, értelmiség és az egész dol gozó nép követett. Önöknek, csehszlovákiai munkások­nak, csehszlovákiai kommunistáknak van egy szép köszöntésük „Gest práci". Üdv a munkának, üdv a szocializmust építő s mindazt alkotó munkáskezek­nek, ami az embert körülveszi s ami­vel a modern civilizáció a nagyon pre­cíz műszerektől az óriási erőművekig, az űrhajóktól lakóházainkig őt körül veszil Körülöttünk minden a munkás­kezek művel De ha már erről beszé­lünk, akkor szocialista társadalmunk­ban tulajdonképpen a dolgozó értelmi­ség és minden vezető káder a munkás­osztályból származik, a munkásosztály soraiból került ki és egyenes vérségt kötelékek fűzik hozzá. A munkások a társadalom legforradalmibb, legfegyel­mezettebb és legszervezettebb erejét al­kotják, amelynek legnagyobb érdeke a társadalmi fejlődés szocialista és kom­munista céljainak elérése. Ezért a m un kásosztályra hárul a legnagyobb fele­lősség a szocializmus sorsáért. Éppen ezért a kommunizmus ellenségei nem sajnálják erejüket, hogy megfosszák a munkásosztályt vezető szerepétől, fél­revezessék a munkásokat és tőlük ide­gen ideológiát vigyenek soraikba, hogy eltompítsák a dolgozók osztályöntuda tát. Így jártak el Csehszlovákiában is. Bizonyára emlékeznek rá, hogy a jobboldali és antiszocialista erők soha sem fogytak ki hangzatos, nagy szavak­ból. A részleges gazdasági nehézségek­i kel spekulálva megrágalmazták az egész szocialista gazdasági rendszert. Fel akarták számolni az üzemek, gyá rak és bányák egyetemes népi tulaj­donát. Elvetelték a tervszerű gazdaság lenini elvét és a tervezést a vállalatok „szabad konkurrenciájával" akarták felváltani. Arról álmodoztak, hogy felújul a „tőkepiac" és a „munka­piac", ami általánosan érthető nyelvre fordítva, kapitalizmust és munkanélkü­liséget jelent. A szovjet emberek nagy örömmel látták, hogy Csehszlovákia munkásosztálya nem követte a szocia­lizmus jobboldali revizionista „reformá­torait". A munkásosztály megértette, hogy a jobboldaliak mindent meg akar nak semmisíteni, amiért a csehszlová­kiai dolgozók kommunista pártjuk ve­zetésével évtizedeken át küzdöttek. A szocialista hazafiság megszilárdítása, a valóban szocialista gazdasági irányvo­nal mellett szállt síkra. Tudjuk, hogy a jobboldaliak szándé kosán járták az üzemeket, hogy a de­mokráciáról és fejlesztésének elenged hetetlen fontosságáról beszéljenek Előszedték a porból az ún. „tiszta", „osztályon felüli" demokrácia régi Jel­szavát, amely olyan demokráciát jelent, amilyen a valóságban nem is létezik A jobboldali revizionisták ezzel a nép­ámítással megszegték a szocialista Csehszlovákia demokratikus törvényeit, amelyeket a munkásosztály harcolt ki Országszerte terjesztették a politikai terror légkörét a szocializmus védelme zői ellen, akiket lényegében megfos£ tottak a törvényekben szavatolt alap vető jogaiktól. A hírhedt „vitaszabad­ság" a gyakorlatban a szocializmus el lenségei érdekében való cselekvés sza­badságává változott. Csehszlovákia mun­kásosztálya azonban nem hagyta ma­gát félrevezetni. Bebizonyította, hogy a demokráciának a legkövetkezetesebb híve volt, az is és a jövőben is az lesz, ám nem a hazug burzsoá demokráciáé, hanem az igazi szocialista demokráciáé, amely lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy maguk irányítsák államukat és a dolgozó nép érdekében alakítsák a tár­sadalom életét. A jobboldali erők a tőkés Nyugat kar­mai közé akarták vetni országukat. A szovjet emberek ezt nagyon jól tuda­tosították, Megértette ezt Csehszlovákia munkásosztálya is és nem tartott a jobboldallal. Mint ahogy 1948 február Jában síkraszállt" a szocializmus mel­lett, most is kommunista, pártját kö­vette. Elv társaki Már harmadik nap va­gyunk jelen a CSKP XIV. kongresszu­sán. Meg kell mondanom önöknek, hogy a kongresszus mély és erős benyo­mást gyakorolt ránk. Gustáv Husák elv­társnak a CSKP Központi Bizottsága tevékenységéről szóló beszámolója, va­lamint Ľubomír Strougal és Miloš Ja­keš elvtársak beszámolói, és Ludvik Svoboda elvtárs köztársasági elnök be­szédei annak az útnak mélyenszántó marxista—leninista elemzését tartal­mazzák, amelyet az utóbbi években a CSKP és a csehszlovák társadalom megtett, és a jövőre nézve világos irányvonalat jelölnek meg. Kongresszusi beszédemben már el­mondottam, és itt szeretném elismétel­ni, hogy a CSKP XIV, kongresszusa méltán nevezhető a szocializmus cseh­szlovákiai ellenségein aratott győzelem kongresszusának, a szocializmus diada la kongresszusának. Csehszlovákia további fejlődésének távlatai, amelyekről a pártkongresszu­son behatóan tanácskoznak, valóban ösztönzőek. Kétségtelen, hogy azok az intézkedések, amelyeket a párt a leg közelebbi öt évre megjelölt, szembetű­nően éreztetni fogják hatásukat az egész társadalom életében, minden csa­lád, minden ember életében. Világos, hogy a kongresszusi határozatok vég­rehajtása egyengetni fogja az utat a szocializmus további csehszlovákiai si­kerei felé és megszilárdítja az egész szocialista közösség erejét. Kétségtelen az is, hogy ezeket a határozatokat csak hazájuk munkásainak, parasztjainak és népi értelmiségeinek kitartó alkotó, építő munkájával lehet teljesíteni Hisszük, hogy Csehszlovákia munkás­osztálya mindent megtesz kommunista pártja bátor terveinek megvalósítására, hogy a következő évek köztársaságuk újabb felvirágzását eredményezzék Engedjék meg. hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége és a szovjet nép nevében sok sikert kí­vánjak az Auto-Praga Üzem és az ösz­szes prágai üzemek és gyárak munká­sainak, mérnökeinek, technikusainak és összes alkalmazottainak, teljes sikert kívánjak Csehszlovákia dolgozóinak ab­ban, hogy a pártkongresszus határoza­tait gyönyörű szocialista hazájuk javára valósítsák meg! Elvtársak! Bizonyára ludják, hogy nálunk nem régen ülésezett a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIV. kongresszusa. Megvitatta és jóváhagyta az 1971—1975. évi, tehát az elkövetkező öt év ország­fejlesztési programját, és valamennyi fő területen megjelölte a párt legköze lebbi évekre szóló politikáját. A rövid ség kedvéért: e politika fő értelme a tudományos-műszaki haladás eredmé­nyeinek és a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek egybekapcsolása, újabb jelentős lépés előre a kommuniz­mus építésében, és a szovjet nép élet­színvonala olyan emelkedésének bizto­sítása, amilyet eddig még nem enged­hettünk meg magunknak. Az a célunk, hogy még jobbá, szebbé és boldogabbá tegyük a szovjet embe rek életét. Kitartó és örvendetes mun­ka évei várnak ránk. Számunkra ez a jóléthez és boldogsághoz, a fényes kommunista jövőhöz vezető egyetlen út. A lelkes támogatás, amellyel a szov jet emberek a kongresszusi határoza­tokat fogadták és újabb munkasikereik, amelyekkel e határozatokra válaszoltak — mindez arra vall, hogy elérjük a ki­tűzött célokat, mert a nép és a párt egységes, s ebben van fő erőnk! Elvtársak! Pártunk kongresszusán a szovjet gaz­daság különféle ágazatai feladatainak kijelölésekor a baráti szocialista álla­mok érdekeit is tekintetbe vettük. A megkötött egyezmények alapján a Szov­jetunió például a Jelenlegi ötéves terv­ben csak Csehszlovákiának mintegy 70 millió tonna kőolajat szállít. Ezen kí­vül Jelentős mennyiségű olajat szállí­tunk az NDK-nak, Lengyelországnak, Magyarországnak, Bulgáriának, Kubá­uak és további szocialista államoknak is. A testvérországok több vas- és szí­nesfémkohászat! ércet, több gázt, sze­net stb. is kapnak tőlünk. Mi viszont arra számítunk, hogy a szocialista or­szágoknak a népgazdaságunk számára szükséges termékeket és árukat szállí­tanak a Szovjetuniónak. A kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés fejlesztését államaink ötéves népgazdasági terve is felöleli. Reméljük, hogy a legközelebbi években sikerül jelentős haladást elérnünk a szocialista országok gazdasági integrá­ciójában és elmélyíteni a termelés spe­cializálását és kooperálását. Meg kell mondanunk, hogy Csehszlo­vákia a maga fejlett műszaki kultúrájá­val és hagyományaival, erős ipari bázi­sával jelentős szerepet játszik ebben a folyamatban. Az egész világ ismeri a csehszlovák munkások nagyszerű tulaj­donságait, képességeit, nagy szaktudá­sát és munkakultúráját, szervezőtehet­ségét és munkaszeretetét. Világszerte megbecsülik a csehszlovák mérnökök és technikusok alkotó szellemű munka­kezdeményezését, ismereteit és tapasz­talatalt. Egyébként a maga részével — erőforrásaival, lehetőségeivel és ta­pasztalataival valamennyi szocialista ország hozzájárul közös ügyünkhöz. Ha mind együttvéve meg tudjuk találni e kincsek felhasználásának az együttmű­ködésben részt vevő minden egyes or­szág érdekét és egész szocialista közös­ségünk érdekét szolgáló legésszerűbb módját, akkor, elvtársak, ez óriási do log és nagy előrehaladás lesz a világ­szocializmus pozícióinak megszilárdítá­sára. Országaink kommunista pártjai, a Szovjetunió. Csehszlovákia és további szocialista államok munkásosztálya és dolgozói közös feladatok megoldásán dolgoznak. Együtt építjük új világun­kat, amelyről már a dolgozók és har­cosok több nemzedéke énekel az Inter­nacionálé dicső forradalmi himnuszá­ban. E világ felépítésén a mi nemzet­közi kötelességünk a világ dolgozóival, a tőkés országok proletárjaival, a nem­zeti felszabadulásért küzdő népekkel szemben, mindazon kísérletek ellenőre, amelyekkel az ellenségeink gátolni akarják építésünket. Teljesítjük köte­lességünket. E célért érdemes élni, e célért érdemes dolgozni, mert nincs és nem is lehet enné) jobb célja és nemesebb kötelezettsége minden egyes kommunistának és minden egyes dol­gozó embernek. Elvtársak! Néhány hét múlva 30 éve lesz annak, hogy a hitleri Németország és csatlósai a Szovjetunió megtámadásával elindí­tották a második világháború döntő csatáit. Ezekben a világtörténelemben páratlan harcokban annak kellett eldől­nie, létezni fog-e a Szovjetunió, a világ első szocialista munkás-paraszt állama, megvédik-e az európai népek szabad­ságukat és függetlenségüket, vagy fa­siszta szolgaságba süllyednek. A fasizmus elleni harcokban szüle­tett meg népeink fegyverbarátsága. A szovjet emberek soha sem felejtik el annak a csehszlovák hadtestnek hő­siességét, amelynek parancsnoka tisz­telt barátunk, Ludvik Svoboda elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelenlegi elnöke volt, nem felejtik el a szokolovói és duklai hősök dicső tet­teit, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a harcoló Prága bátor harcosainak hő­siességét. Äz idő nem állt meg, s mint nálunk mondják: öregszenek a gyerekeink. Már több mint negyedszázad telt el at­tól a naptól, amikor itt Prágában utol­jára dördültek el a második világhábo­rú európai ágyúlövései. A mai világban sok minden jobbra fordult. A népek rá­eszméltek, van rá erejük, hogy ne en­gedjék meg az imperializmusnak egy új véres háború kirobbantását. Tudjuk azonban, hogy világszerte és Európában is vannak még olyan erők, amelyek nem akarnak beletörődni a második világháború történelmi eredményeibe, revansra törekszenek, el akarják érni a jelenlegi határok revízióját, vissza akarják téríteni a szocialista országok népeit a régi burzsoá rendszerekhez. Mí, kommunisták és a szocialista or­szágok összes dolgozói egy történelmi küzdelem harcosai és résztvevői va­gyunk. Egész idő alatt ki voltunk téve osztályellenségünk tüzének s az elle­nük irányuló tűz, támadások annál bő­szebbek, minél nagyobb sikereket érünk el a tőkés világ ellen mindinkább ki­bontakozó közös offenzívunkban. Ellenfeleink erőt nem kímélve azon mesterkednek, hogy mindenképpen aláássák a szocialista államok testvéri közösségét, gyöngítsék és megbontsák az antiimperialista erők harci frontját. Kl akarták szakítani sorainkból Cseh­szlovákiát, de nem sikerült nekik. Min­den lehetséges hamis trükkel, rágal­mazással, és provokációval igyekeznek viszályt szítani a szocialista országok és a gyarmati elnyomástól megszaba­dult haladó államok között. Uraim, semmi sem lesz terveikbőll Lenini irányvonalunk világos és követ­kezetes. Megteszünk mindent, hogy napról napra erősödjék a szocialista országok nagy közössége, hogy elmé­lyüljön az európai, ázsiai és amerikai szocialista államok barátsága és együtt­működése. Mindenképpen szilárdítani fogjuk harci szövetségünket az összes antiimperiaiista harcosokkal, a béke, a szabadság és a társadalmi haladás ösz­szes világerőivel. Elvtársak! Biztosítom önöket, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja erejét nem kímélve fog tovább törekedni az SZKP és a CSKP, a szovjet és a cseh­szlovák nép barátságának és együttmű­ködésének továbbfejlesztésére és szilár­dítására. Dicsőség a szocialista Csehszlovákia dolgozóinak! Elljen Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak Gustáv Husák elvtárs vezette Központi Bizottsága! Örökké éljen, erősödjék és virágoz­zék Csehszlovákia és a Szovjetunió né­pének megbonthatatlan barátságai

Next

/
Oldalképek
Tartalom