Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 11. oldalról hogy megtudják hallgatni a bíráló ész­revételeket, és azokból le tudják vonni a tanulságot. A pártszervezetek nem tűrhetik, hogy ne vegyék figyelembe sőt elnyoir^ák a bíráló észrevételeket. A bírálat, valamint az önbírálat fej­lesztését tevékenységük fontos részé­nek kell tartaniuk. . Ahol sikerül ilyen módon kibontakoz­tatni a pártszervezetek belső életét, ott a legjobb feltételek lesznek ahhoz is, hogy leküzdjék a régóta húzódó passzivitást és a formalizmust, amely éveken át kísérte pártunk életét. A ta­pasztalatok megerősítik, hogy azokban a pártszervezetekben, ahol egyértelmű­en és világosan határozzák meg a fel­adatokat és a felelősséget, minden egyes kommunista konkrét feladatot teljesít, és következetes az ellenőrzés, ahol az igényesség, de egyben a biza­lom légköre uralkodik, ott megszűnik a tagok passzivitása. Gondoskodni kell arról, hogy a „passzív kommunista" kifejezés eltűnjek a párt gyakorlatából. A passzivitáshoz hasonló rossz a for­malizmus is, amely néhol még mindig tapasztalható. Mindnyájan tudjuk, hogy a múltban a formalitás hibájából meny­nyi kezdeményezés készség és jóaka­rat veszett feleslegesen kárba. Ezért nem tűrhetjük a frázisokba burkolt színlelt aktivitást, amely többnyire ké­nyelmességet és alkalmatlanságot ta­kar. És vajon nincsenek-e nálunk olyan emberek is, akiknek az aktivitása csak a külső hatásra számít? A pártélet számára mérhetetlenül fontos a kommunisták elvtársi kapcso­latainak kialakítása is. Kölcsönös kap­csolatainkban kell, hogy természetes legyen a magunkkal és a másokkal szemben támasztott magas fokú igé­nyesség, a kölcsönös bírálat és az ön­bírálat, de ugyanakor az elvtársi meg­értés, s»gítsét; és támogatás is. A SZERVEZŐ ÉS A KÁDERMUNKA SZÍNVONALÁNAK EMELÉSE Sokszor elmondottuk már, hogy ha helyesen tűzzük ki az irányvonalat, ak­kor annak sorsa a szervező munkától függ. És mégis számos éven át inkább az volt a helyzet, hogy többnyire jó határozatokat hoztunk, de keveset tet­tünk teljesítésükért. Kétségtelenül más­ként fejlődtek volna nálunk a dolgok, ha nem lettünk volna elnézőek a gya­korlati munkában megnyilvánuló op­portunizmussal szemben. 1969 áprili­sától jelentősen megnövekedett a párt, a pártszervek és a pártaktíva képessége arra, hogy a helyes határozatokat kö­vetkezetesen valóra váltsa. A párt fő­ként a tagkönyvcsere folyamán rendkí­vüli szervezési erőfeszítést fejtett ki, és óriási tapasztalatokat szerzett, hogyan kell irányítani a százezres aktíva mun­káját, hogyan kell azt az egész párt ke­retében egyesíteni, irányítani és ellen­őrizni. Ezekből a tapasztalatokból fo­gunk kiindulni a jövőben is, és vala­mennyi fokon gondoskodunk arról, hogy a szervező munka színvonala megfeleljen feladatainknak. A párt szervező munkájában fontos hely illeti meg a járási pártbizottsá­gokat, mert azok közvetlenül irányít­ják az alapszervezeteket, biztosítják az állami és a helyi politika egységét, és megteremtik az alapszervezetek haté­kony munkájának a feltételeit. A járási pártbizottságoknak nem szabad csu­pán saját szervük, szervezeteik és in­tézményeik tevékenységére összponto­sítaniuk figyelmüket a járás színvona Ián, hanem fő küldetésüket az alap­szervezetek irányításában, a párt poli­tikájának biztosításában kell látniuk, mégpedig ott, ahol az megvalósul, ahol sorsa eldől — az üzemekben, a szövet­kezetekben és a helységekben. A szervező munka színvonalának emelésében, a határozatok előkészítésé­ben, teljesítésük biztosításában és el­lenőrzésében nagy szerepe van a párt­apparátusnak. Az apparátus szerepét annál is inkább értékelni akarjuk a kongresszuson, mert a jobboldali erők összpontosított támadást folytattak el­íene. A pártapparátus megtisztulása után jelentős mértékben hozzájárult a konszolidáció eredményességéhez. A pártapparátusban dolgozó elvtársak­nak több mint a fele főiskolát és kö­zépiskolát végzett, és nem csekély po­litikai tapasztalattal rendelkezik. Az új feladatok azonban egyre nagyobb követelményeket támasztanak. Gondos­kodni fogunk arról, hogy az appará­tusban olyan, a párttal szorosan össze­forrott elvtársak dolgozzanak, akik gazdag tapasztalatokat szereztek külön­böző szakaszokon végzett pártmunká­juk során, akik alkotó módon politikai gondolkodásra képesek, akik szakadat­lanul növelik képzettségüket, és kö­vetkezetesen valóra váltják a válasz­tott pártsz-ervek határozatait. Meg keii javítani a munkastílust is, az egyszeri kampányokról, amelyekre az elmúlt időszakban nemegyszer rá­kényszerített a helyzet, át kell térni a nagyobb tervszerűségre és rendsze­rességre, érvényesíteni azt a módszert, hogy a problémákat a széles aktíva részvételével oldjuk meg és keressük a legjobb megoldás módszerét a nyílt és bíráló elvtársi viták légkörében. Szükséges, hogy a jövőben munkánk lényeges vonása legyen a határozatok teljesítésének hatékony ellenőrzése. Politikánk célkitűzéseinek elérését a káderek helyes kiválasztásával, neve­lésével és beosztásával kell biztosí­tani, ami mindig a párt vezető szerepé­nek és politikája megvalósításának fontos eszköze volt. A kádermunka ma különösen fontossá válik. A jobboldali erők elleni harcban kicseréltük azo­kat, akik nem állták meg a helyüket, a párthoz hű káderekkel erősítettük meg a döntö szakaszokat. Már az a tény, hogy nagyarányú káderváltozta­tásokhoz kelleti folyamodni, megmu­tatja, milyen hosszú ideig elhanyagol­ták a káderpolitikát. De arról is ta­núskodik, hogy a pártnak elegendő ereje és odaadó kádere van e feladat megoldására. Az új feladatok, amelyeket a kong­resszus jóváhagy, feltétlenül nagyobb igényeket támasztanak majd az embe­rekkel szemben is, főként a vezető tisztségekben dolgozókkal szemben. A jövőről döntünk ma azáltal is, hogy milyen időelőnnyel és milyen színvo­nalon készítjük fel a kádereket. A párt támogatni fogja a vezető dolgozók te­kintélyét, bizalommal, és egyúttal foko­zott igényességgel és ellenőrzéssel kö­zeledik hozzájuk. Elsősorban a társa­dalom érdekében végzett munkájuk eredményei alapján aszerint értékeli őket, milyen felelősséggel, határozott­sággal és tárgyismerettel vezetik a rájuk bízott kollektívákat az új felada­tok teljesítésére. Figyelmünket a kádertartalékok ki­alakítására keli összpontosítanunk. E tartalékok kimeríthetetlen forrása a munkásság, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, az ifjúság, a nők töme­gei. Mindenekelőtt új, iőként fiatal em­bereket kell keresni és kiemelni. Ugyanakkor tapintatosan kell közeledni az idős és bevált elvtársak tapasztala­taihoz, akik életüket pártunk harcának szentelték. Az ő tapasztalataikat egybe kell kapcsolni a fiatalemberek lendü­letével. Nem akarunk szüntelen átszervezé­sekkel, és gyakran felesleges kádervál­toztatásokkal olyan nyugtalan légkört kialakítani, amelyben érvényesülne a felelőtlenség. A káderek lehető legna­gyobb stabilitására törekszünk, ami feltétlenül szükséges az alkotómunka kedvező légkörének kialakítása. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a he­lyükön maradhatnak olyan emberek is, akik nem képesek feladataik ellátásá­ra. Azokat az elvtársakat, akik a múlt­ban végzett munkájukkal érdemeket szereztek a pártban, meg kell becsül­ni. A párt érdekei azonban nem enge­dik, hogy ezek a múltbeli érdemek mentsék a mai kötelességek nem telje­sítését. A káderek minősége növelésének so­rán főként a politikai színvonal eme­lésében fontos feladat a káderek isko­láztatása szilárd rendszerének a kiépí­tése. De a legjobb rendszer sem pótol­hatja saját erőfeszítésüket eszmei és elméleti színvonaluk emelésére, a tu­domány legújabb ismereteinek elsajá­títására. Ma már egyikünknek sem ele­gendő az, amit valaha tanultunk. Aki irányítani akar, annak tudással kell rendelkeznie. Ezért tanulnia kell egész életén át. A káder- és a személyzeti tevékeny­ségről szóló határozatot következete­sen, maradéktalanul és teljes értelmé­ben érvényesíteni kell, gondoskodni kell a káderekkel szemben támasztott valamennyi kritérium helyes egységé­ről, a kádermunkába tényleges terv­szerűséget és rendszerességet kell vin­ni, s ezen a téren is következetesen be kell tartani a lenini normákat. EMELJÜK A PÁRTTAGSÁG MINŐSÉGI SZÍNVONALÁT A párttagok színvonala a döntő fel­tétele annak, hogy a párt valamennyi szakaszon a társadalom vezető ereje legyen. Ezért valamennyi pártszerv és -szervezet állandó feladata rendszere­sen és szakadatlanul gondoskodni a párttagság jelentőségének sokoldalú növeléséről, valamint a párt növekedé­sének irányításáról. A párt minőségi javulásához vezető alapvető lépés a tagkönyvcsere volt. Ennek eredményeképpen a párt meg­tisztult a jobboldali opportunistáktól és bizonyos mértékig a passzív tagok­tól is mentesült. A párt ugyanakkor megőrizte tömegjellegét, és szoros kap­csolatát a dolgozók széles rétegeivel. A társadalomban szemmel láthatóan megnövekedett a párttag tekintélye, de ugyanakkor felelőssége is. Ezért to­vábbra is fokozott igényeket kell tá­masztani a párttagokkal szemben, hogy munkájukkal és állásfoglalásukkal jó példát mutassanak, és következetesen védelmezzék a párt politikáját. A tagkönyvcserével a párttagság mi­nőségi színvonalának emelésével össze­függő feladatoknak csak egy részét ol­dottuk meg. A másik rész — a párt összetételének és növekedésének terv­szerű szabályozása — még előttünk áll. Számos körülmény egyebeken kívül a párt sorainak kiegészítéséről való elég­telen gondoskodás az elmúlt években — megköveteli, hogy sokkal nagyobb figyelmet szenteljünk a párt korbeli és szociális összetétele megjavításá­nak. A munkásosztály pártja vagyunk. Ez sürgetően megkívánja, hogy mindenek­előtt a munkásosztály legjobb tagjai­nak a pártban való szervezettségét nö­veljük. Emellett természetes, hogy a pártnak ki kell egészítenie sorait a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség legjobb tagjaival is. A párt, a szocializmus és a köztár­saság jövőjéről való gondoskodásunk­nak abban is meg kell nyilvánulnia, hogy nagyobb mértékben felveszünk fiatal embereket a pártba, meg kell nyilvánulnia a párt és a fiatal nemze­dék kapcsolatában. A párt kedvezőtlen korbeli összetételének leküzdése ki­mondottan létfontosságú. A tagsági bá­zis növekedéséről és minőségéről való gondoskodás igen sürgető és halaszt­hatatlan feladat. Ezt nem lehet vala­milyen kampánnyal megoldani. Szük­séges, hogy céltudatosan irányított hosszú tartamú folyamat legyen. Ezzel összefüggésben javaslatot terjesztünk a kongresszus elé a tagjelöltségi idő újbóli bevezetésére, ami lehetővé te­szi a tagjelölteknek, hogy jobban meg­ismerjék a pártot, a párttag jogait és kötelességeit, és lehetővé teszi a párt­nak is, hogy jobban megismerje őket. Az élet megmutatta, hogy a tagjelölt­ségi idő megszüntetésé, amelyet a XIII. kongresszus hagyott jóvá, túl korai volt. Az a jelentőség, amelyet e kérdé­seknek a szovjet elvtársak XXIV. kong­resszusokon tulajdonítottak, számunkra is igen tanulságos. Az új Központi Bi­zottság egyik első feladata lesz kom­plex módon elbírálni a párt további nö­vekedésének és kialakításának kérdé­sét. A MARXISTA-LENINISTA NEVELÉS FELADATAI A tapasztalatok arra tanítottak ben­nünket, hogy a jövőben egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a leniniz­mus azon alapvető igazságáról, hogy az ideológia és az ideológiai munka területe a szocialista társadalom meg­szilárdításáért és fejlesztéséért vívott osztályküzdelmünk oszthatatlan része. Az opportunizmus és a revizioniz­rnus hasznot húzhatott ideológiai és elméleti munkánk lemaradásából, s ezért ebből egyértelmű számunkra a következtetés: lényegesen nagyobb gondot kell fordítani erre a munka­szakaszra. Fő feladatunk harcolni a revizionizmus ellen, minden téren le­leplezni forrásait, leküzdeni megnyil­vánulásait. Természetesen ahhoz, hogy ez a harc hatékony legyen, szüksé­ges, hogy aktívan közeledjünk az új problémákhoz. „Az elméletünk és gya­korlatunk elleni burzsoá és revizionis­ta támadások bírálatának meggyőző ereje mérhetetlenül megnövekszik, ha a társadalomtudományok és a marxi­lenini elmélet aktív és alkotó szellemű továbbfejlesztéséből indul ki" — em­lékeztetett Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán. Az elméleti és az ideológiai munka összefügg azzal, hogy rendszeresen emeljük a marxizmus—leninizmus is­mereteinek színvonalát az egész párt­ban, hogy tovább emeljük a pártpro­paganda és a pártoktatás színvonalát és tökéletesítsük hatékonyságát. Ezért súlyt helyezünk a kommunisták, és főként a pártvezetők, az állami és a társadalmi szervek funkcionáriusainak politikai-eszmei előkészítésére. A párt­oktatás hatékonysága alapvető krité­riumának a tagok mélységes kommu­nista meggyőződését és teljes politikai aktivitását tekintjük. Arra kell töreked­nünk, hogy minden párttag megértse: a párt politikája alkotó módon mar­xista—leninista választ ad korunk, nemzeteink alapvető poiltikai, gazda­sági, ideológiai és etikai problémáira. Feltétlenül szükséges, hogy minden párttag alaposan elsajátítsa Csehszlo­vákia Kommunista Pártja XIV. kong­resszusának dokumentumait és ered­ményeit, és a kongresszus szellemében végezze mindennapi pártmunkáját. Ez az első feltétele annak, hogy aktívan és offenzíván védelmezhessék és ma­gyarázhassák a párt politikáját a dol­gozók milliós tömegeinek. MÓDOSÍTÁSOK AZ ALAPSZABÁLYZATBAN A XIV. kongresszus elé javaslatokat terjesztettek az alapszabályzat módo­sítására. E javaslatokat a járási és a kerületi pártszervek már elbírálták. Állásfoglalásuk megerősítette azt a nézetet, hogy nem kell kidolgozni új alapszabályzatot, hanem csak az elke­rülhetetlen módosításokat kell benne végrehajtani, amelyek a nyert tapasz­talatokból és a párt új szükségletei­ből következnek, s a fő erőfeszítést az alapszabályzat következetes megtartá­sára kell összpontosítani. A jobboldali opportunisták 1968-ban megkísérelték revideálni a párt alap­szabályzatát is. Sikerült gyengítenüik a párt életében az alapszabályzat sze­repét. * A javaslatok pontosan lerögzítik a kommunisták kötelességeit a párt marxi—lenini egységének megszilárdí­tásában, az opportunizmus és a revi­zionizmus elleni harcban. Céljuk meg­erősíteni a pártszervek és -szervezetek akcióképességét, a párt belső életének teljes kibontakozását. Abból indulnak ki, hogy az állam föderatív elrende­zése közepette is Csehszlovákia Kom­munista Pártja egységes, internacioná­lis ós központilag vezetett párt marad. Megfogalmazzák a párt viszonyát a fiatal nemzedékhez, és újonnan ren­dezik kapcsolatát a Szocialista Ifjúsá­gi Szövetséggel. A politika és a gazdasági programok jobb egybehangolása érdekében java­solják a kongresszusok ötévenként! megtartását, a kerületi és a járási konferenciák két-háromévenkénti meg­tartását. Meggyőződésünk, hogy az alapsza­bályzat következetes érvényesítése a párt marxi—lenini jellegének megszi­lárdulásához, a pártélet sikeres kibon­takozásához vezet, a társadalom életé­nek valamennyi területén fontos esz­közzé válik a párt befolyásának elmé­lyítésében. A párt külpolitikai feladatai Elvtársaki Az a bonyolult fejlődés, amelyen Csehszlovákia Kommunista Pártja az utóbbi öt évben keresztül ment, rá­nyomta bélyegét a párt nemzetközi tevékenységére és államunk külpoliti­kájára is. „A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa óta kialakult válság tanulságai" objektívan tükrözik azon nagy harcok egyikét, amely a hatvanas években játszódott le a szo­cializmus és az imperializmus között. Teljes szélességében megmutatja a bel­politikai felfordulásnak az imperialista diverzióval való kölcsönös összefüg­géseit, valamint a belső és internacio­nális szocialista erők szoros együttmű­ködésének feltétlen szükségességét a szocializmus forradalmi vívmányainak megvédésében. Megcáfolhatatlan tény, hogy a szocializmus megvédése, meg­szilárdítása és jelenlegi fejlődése ha­zánkban a világ forradalmi erőinek nagy győzelme, s ugyanakkor az im­perializmus érzékeny vesztesége és ve­resége. Ez az alapvető osztályigazság, amely­ből a közelmúltról végzett elemzésünk kiindul. Már a kommunista és munkás­pártok 1969 júniusában megtartott moszkvai nemzetközi tanácskozásán kijelentettük, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresz­szusáig elkészítjük a csehszlovákiai válság értékelését, amelybe pártunk és társadalmunk 1968-ban került. Ezt meg is tettük. A Központi Bizottság által levont következtetéseket a cseh­szlovák kommunisták egyértelműen elfogadták, s azokat dolgozóink óriási többsége is támogatja. Elvtársi köszönetünket fejezzük ki mindazon testvérpártoknak, amelyek megértéssel kísérik az utóbbi két év­ben végbement fejlődésünket, és szo­lidárisán támogatják a csehszlovákiai kommunistáknak, a szocializmus meg­szilárdítására irányuló erőfeszítését. Újból kifejezzük készségünket arra, hogy elvtársi módon fogadunk min­denkit, aki meg akarja ismerni a hely­zetünkről szóló objektív igazságot, és megismertetjük velük mindazokat a tényeket, amelyekből mai ismeretein­ket és értékelésünket következtetjük. (Folytatás a 13. oldalon) 1971 V. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom