Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-02 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Gazdasági reformok a szocialista országokban Előtérben az anyagi érdekeltség A lengyel gazdasági reform hangsúlyozott célja a népgazdaság hatékonyságának növelése, a termelési szerkezet módosítása, a gazdasági integráció elvének elmélyítése a KGST keretében és a hatékonyabb műszaki fejlődés intézményes feltételeinek kialakítása. Ez indokolja a központi irányítás megerősítését célzó törekvéseket, különösen a beruházási politika területén. A szerkezeti változás realizálásának és a gazdaságfejlesztés stratégiája kialakításának igénye megerősíti az állami terv funkcióját. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságpolitikai feladatok megoldásában a tervnek kulcsfontosságú szerepe van. A tervezési gyakorlatban az egyes ágazatok fejlesztési szempontjainak kell érvényesülni a funkciószemlélet helyett ezért az ágazatokat csoportokra tagolták, és e csoportok preferenciája és fejlődési dinamikája ls eltérő. A nehéziparban a terv határozza meg a kötelező termelési feladatokat és a jutalom a kötelező feladatok teljesítésének függvénye. A Lengyel Népköztársaságban négy ártípus érvényes: termelési ár, értékesítési ár, nagykereskedelmi és kiskereskedelmi ár. Az árképzés jellegzetes vonása az árak kölcsönös összefüggése. így például a termelési ái = a vállalat és egyesülés tervezeti termelési költsége + a nyereség bizonyos hányada. Az értékesítési ár = termelési ár + forgalmi adó. A nagykereskedelmi ár = értékesítési ár + nagykereskedelmi árrés. A kis kereskedelmi ár = nagykereskedelmi MICHAL SABOLCÍK doc. mérnök ár + kiskereskedelmi árrés. A jelenlegi árkoncepció értelmében a következő szempontoknak kellene érvényesülni: — az alapfontosságú nyersanyagok és anyagok területén maximális mértékben megközelíteni a világpiaci árakat, — az árképzésnél szem előtt tarta ni a piaci egyensúly érdekeit, — továbbra is kihasználandók a társadalmi preferenciák, — az áringásnak maximális mértékben a termelési költségek körül ke maradnia. A vállalati alapok képzése, valamint a vállalati szféra és az állami költségvetés kapcsolata bizonyos mértékig hasonlít a többi szocialista ország rendszeréhez. A nyereségelvonást és az amortizációt nomatívák határozzák meg. Közvetlen költségvetési befizetés formájában utalják át a forgalmi adót és a 5°/o-os eszközlekötési járulékot. Külön-külön alapokat képeznek az egyesülések és a vállalatok. Az előbbiek összetevői a nyereség egy részé és az igazgatási hozzájárulás, a vállalati alapokat peria nyereségrészesedésből, az értékleírási részesedésből és az egyesülés kiutalásaiból képezik. Lényegében mindkét alapnak azonos funkciója van. Ebből fedezik a vállalati beruházásokat, a forgóeszközök növelését, dotálják a jutalmazási alapokat stb. Ezenkívül az egyesülés szintjén tartalékalapokat alakítanak ki a vállalatok jogtalan nyereségének elvonásával. A tervben meghatározott szakágazati beruházásokat kamathitelek segítségével realizálják. A bankhitel teljesen fedezi a beruházás tervezett költségeit, de csak szakaszonként, a realizálás ütemében, használható fel. A tervlemaradást a pénzintézet jelenti a felettes szerveknek. Érdekes, hogy ha túllépik a költségkeretet, a póthitel után nagyobb kamatot számítanak. A beruházási fegyelem nagyon szigorú, a tervleniaradást büntetik, ellenkező esetben hitelengedményt nyúj tanak. A bankok szerepe nagyon fontos, mert befolyást gyakorolnak a beruházási politika irányelveinek helyes érvényesítésére. Érdemes megemlíteni, hogy Lengyelországban a forgóeszközöknek mintegy 40 °/o-át bankhitelből fedezik. A bérszabályozás és a személyi anyagi érdekeltség elve szorosan ösz szefügg a munkatermelékenységi mutatókkal. A vállalat béralapját a terv határozza meg, figyelembe véve a termelésben dolgozó munkások számát, a szakképzettség növekedését és a munkaidőalapot. A béreket az egész országban egységes 9 kategóriás bértarifával szabályozzák. Az egyes bérosztályok a szakágazatok és a földrajzi helyzet szerint differenciálódnak. Az utóbbi Időben a gyakorlati megvalósításban bizonyos hiányosságok váltak láthatóvá, ezért a lengyel kormány 1971. február 9-i határozata erre az évre: • meghatározza az üzemek számára a munkatermelékenység növelése igazságos jutalmazásának alapelveit, • módosítja a munkások jutalmazási rendszerét, hogy ezzel nagyobb mértékbe^ biztosítsa a munkatermelékenység növekedését, a gyártmányok minőségi javulását, valamint a nyersanyagok és anyagok gazdaságosabb kihasználását, % • bevezeti, hogy a bérek növekedése a munka eredményétől függ, • az alkalmazottak jutalmazását meghatározó eddigi elvet úgy módosítja, hogy az megfeleljen az népgazdasági tervből eredő kritériumoknak és feladatoknak, • különjutalmakkal ösztönzi a kivitel növekedését. Jelentős figyelmet szentel a jövedelmezőség kérdéseinek is. A progresszív feladatokban a vállalatok érdekeltsége nagyobb, mint a tervtúlteljesítésben. Ha nem teljesítik a rentabilitás kötelező mutatóját, 20 százalékkal csökken az igazgatói. ala|), amelyből a jutalmakat folyósítják. A Lengyel Népköztársaságban ma a legvitatottabb kérdések összefüggnek az anyagi érdekeltség, a nyereségelosztás, a kötelező mutatók számának problémáival, továbbá a jövedelmezőség, a beruházási költségeik és külkereskedelmi hatékonyság kérdéséivé!. A GAZOASAGTUDOMANV SZEREPE ROMANIABAN Az 1967. évi országos pártkonferen cián a román elvtársak a következő kérdéscsoportokkal foglalkoztak: • a népgazdaság irányításának és tervezésének tökéletesítése, • a gazdasági tényezők szerepének növelése az egész népgazdaságban, 9 a termelőegységek jogainak és kompetenciájának bővítése a tervezésben, a szervezésben és a gazdasági tevékenység irányításában, • a vállalatok belső tartalékainak és a dolgozók kezdeményezésének kihasználása. Ezen a konferencián hangsúlyozták, hogy ezeket a módosításokat megkövetelik egyrészt a szocialista építésben végrehajtott mennyiségi és minőségi változások, másrészt az országra váró új feladatok. Egyidejűleg megállapították, hogy az irányítás és szervezés szakaszán az elmaradottság előbb vagy utóbb konfliktusokat és negatív jelenségeket idéz elő és ez nehézségeket okoz a népgazdaságban. Ámbár a termelés növekedésének üteme Romániában aránylag jelentős, a román elvtársak hangsúlyozzák, hogy mégis olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megfontoltan és mélyreható elemzés alapján biztosítanák a termelőerők növekedésének tartós dinamikáját. A reformintézkedések hivatottak tehát megelőzni az esetleges konfliktusok és hiányosságok kialakulását. Ebben fontos szerepe van a gazdaságtudománynak. A szocializmus alapvető előnye a kapitalizmussal szemben az, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. A román elvtársak hangsúlyozzák, hogy ezt az előnyt ki kell használni a személyi és társadalmi érdekek harmonikus összefüggésének kialakítására, éspedig olyan intézkedésekkel, amelyek tökéletesebbé teszik a népgazdaság irányítását és szervezését. Ez azonban megköveteli az élet és a gazdaságirányítási g korlat mélyreható elemzését, csakúgy mint a gazdasági élet új jelenségeinek és folyamatainak elemzését. A Román Szocialista Köztársaságban a közgazdászok arra a következtetésre jutottak, hogy az egész újratermelési folyamatban aktivizáló intézkedésekkel érvényesíteni kell a gazdasági tényezők sokoldalú kihasználását és az órtéktörvénv befolyását a szocialista társadalom érdekében. A román népgazdaság rugalmasságának fokozását célzó törekvések következtében bizonyos szempontból csökkent a kötelező tervmutatők száma, ez azonban nem gyengítheti a központi terv szerepét a népgazdaságfejlesztés irányításában. Arra törekednek, hogy az irányítás megközelítse a termelést. A Román Szocialista Köztársaságban a főigazgatóságokat 200 ipari központtal helyettesítették amelyek nagyjából megfelelnek a mi' termelő-gazdasági egységeinknek. A főigazgatóságok hatásköre jelentős mértékben áthárult a központokra. Az irányítási rendszer módosításával együtt megváltozik a pénzinté zetek rendszere, a beruházá sok pénzelése. A pénzintézeteket szakosították, és bővült a bankhitel szerepe. Ezzel kapcsolatban a vállalatok törvényes jogot kaptak arra, hogy a kisebb beruházásokról önállóan döntsenek. Egyes információk szerint a vállalatok beruházási jogát pontos limitek szabályozzák. A beruházások egy részének költségeit — ide értve a kisebb terjedelmű beruházásokat is, — a vállalatok saját eszközeikből és hitelből fedezik. Látható, hogy a termelő vállalatok döntési jogát pontosan megszabták. A központilag jóváhagyott terv kötelező a vállalatok számára. A beruházások lehetnek centralizáltak és decentralizáltak. Az előbbieknél a szállító-kivitelező kapcsolatokat is a minisztérium határozza meg. A dolgozók anyagi érdekeltségével kapcsolatos kritériumokat a terv határozza meg a kötelező béralapok, átlagbérek és létszám keretében. 1970-től kezdve az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésére nagyobb mértékben használják ki a nyereséget. A nyereség 4 %-ával dotálják a béralapot, további 2 °/o-át pedig a költségvetési befizetés után fennmaradó amortizációs leírással együtt, a termelés bővítésére fordítják. Amennyiben nem teljesítik a tervet, a béralap 80 százalékra csökkenthető. A pénzügyi kapcsolatokról elmondható, hogy alapvető formája a forgalmi adó és a nyereségelvonás. A forgalmi adó egyben szabályozza a jövedelmezőséget és a fogyasztást is. A forgalmi adó a termelő vállalatok értékesítési árának szerves része, és a vállalatok befizetik az állami költségvetésbe. További adófajta a progresszív illetményadó [2—16 %-os). A hitelpolitikában realizálódnak a vállalatok és a pénzintézeti rendszer kapcsolatai. Ebben az évben a forgóeszközök 75 %-át hitelezték. Termelési célokra kisebb hitelt is folyósítanak, pl. kisgépesítésre és néhány kisebb beruházási egységre. A beruházás terjedelmét kötelező tervmutató határozza meg. Minden építkezés kezdete előtt pontos dokumentációt kell több változatban beterjesztetni, és a tervet a minisztérium tudományos-műszaki tanácsa hagyja jóvá. A központosított beruházásokat (az öszszes beruházások 85 °/o-a) az állami költségvetésből fedezik. Az árkérdést az elméleti szakemberek igen részletesen megvitatják. A gyakorlatban többnyire az ún. költségalapú ártípust alkalmazzák, amit a vállalati kalkuláció alapján 6 %-os nyereség hozzászáinításával alakítanak ki. Az ilyen árakat a minisztériumok határozzák meg az -állami tervbizottság jóváhagyása alapján. Jelenleg az árképzés decentralizációjával foglalkoznak. Azonban egyes közgazdászok szerint olyan országban, mint az RSZK, ahol az iparosodási folyamat igen gyors ütemű, direktív árpolitikát kell érvényesíteni. IFJÚ KATONÁK A csehszlovák néphadseregben már régóta folyik a verseny a „Szocialista Ifjúsági Szövetség legjobb szervezete" cím elnyeréséért. Az ifjúsági szervezet tagjai a katonai alakulatokban bes'zélgetéseket rendeznek a párt veterán tagjaival, akik ismertetik a fiatalokkal a CSKP gazdag forradalmi történelmét. A SZISZ katonai szervezetei Prágába a „A CSKP 50 éve" kiállítás megtekintésére utazásokat szerveznek. A CSKP 50. évfordulója, valamint XIV. kongresszasa tiszteletére indított verseny keretében végrehajtatták a SZISZ-tagkönyvcserét, amely e hetekben zajlott le a hadseregben. Célja, hogy elmélyítse az ifjúsági szervezetek eszmei-nevelési tevékenységét. Az igazolványok cseréjének lényege, hogy minden katona — az ifjúsági szervezet tagja — megismerje konkrét feladatait a harci és a politikai felkészültségben, ugyancsak saját SZISZ alapszervezetében. A csehszlovákiai fiatalságnak májusban megrendezendő találkozóján a csehszlovák néphadsereg ifjúsági szervezeteinek képviselői átnyújtják a párt és a kormány képviselőinek konkrét tetteik kimutatását, amelyeket a CSKP megalapítása 50. évfordulójának és a XIV. kongresszusnak tiszteletére teljesítenek az SZISZ alapszervezetek „A párthoz intézett harcos üd vözletek stafétája" című akció keretében. A SZISZ katonai pártpolitikai szervei és szervezetei ugyancsak segítséget nyújtanak a fiatal katonáknak, hogy megismerkedjenek „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válsághelyzet tanalságai" című anyaggal. A SZISZ katonai szervezeteiben májusban megtartják az ünnepi gyűléseket a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére. Ezeken a gyűléseken oklevelekkel tüntetik ki azokat a katonákat, akik a legjobban kivették részüket a SZISZ új katnnai szervezeteinek megalakításából. A hadseregben az idén sikerrel tevékenykednek a „lenini szakkörök". Az iskoláztatásnak ez a külön formája, amely főleg a marxizmus—leninizmus klaszszikusai műveinek tanulmányozására irányul, egyre nagyobb érdeklődésre talált, főleg az ifjúsági szervezetek funkcionáriusainak körében. Ezt az iskoláztatást azonban fékezi az a tény, hogy nincs elég példányszám Lenin műveiből. A tavalyi év folyamán a hadseregben létrejött a „mikulovöi felhívás" célja a katonák szakmai és politikai előkészítésének minden irányú fokozása. E napokban a fiatal katonák körében további hazafias mozgalom jött létre, — a kijevi Belaja Cerkov-i alakulat katonáinak felhívása nyomán, — amely arra irányHl, hogy a katonák fokozzák igyekezetüket a XIV. pártkongresszus és a CSKP megalapítása 50. évfordulójának elókészitési időszakában. A hadseregben ez a felhívás is rövid időn belül nagy visszhangra talált. (n) KÖSZÖNTŐJE