Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-20 / 118. szám, csütörtök

AZ {EGYÜTTMŰKÖDÉS ÚTJÁN TRUDEAU FOLYTATJA MOSZKVAI TÁRGYALÁSAI1 Berlin — Az NDK párt- és kormányküldöttsége, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának meg. ' hívására kedden baráti látoga­táson Moszkvában tartózkodott, még az nap a késő esti órák­ban visszaérkezett az NDK fő­városába. A megbeszélésekről kiadott jelentéseik hangsúlyoz­zák, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársa­ság a jövőben is mindent meg­tesz a szocialista gazdasági in­tegráció elmélyítése érdekében, amely a jelenlegi szakaszban a szocialista tábor megszilárdítá­sának legfontosabb tényezője. Nemzetközi kérdéseket érint­Moszkva — „Az édesapám egész életét egybe kötötte a munkásosztály és a szovjet föld sorsával és következetesen ezen az úton haladt" — emlékezik vissza Bohumír Smeralra, a CSKP egyik alapító tagjára és első elnökére a fia. „Amikor fellépett az 1918. ok tóber 28 előtti munkásgyülése­ken, politikai ellenfelei gyakran felakasztással fenyegették. Az Caracas — Venezuelában négy politikai párt, beleértve a kommunista pártot is, ifjúsá­gi szervezete alakított egység­frontot. Az alakuló konferencián a szóban forgó szerevezetek nyi­latkozatot fogadtak el, amely­ben harcot hirdetnek meg a neo­kolonialista függőség ellen. A nyilatkozat megállapítja: az im­perialista monopóliumok teszik lehetővé, hogy egy maroknyi kizsákmányoló irányítsa az or­szágot. Az ifjúsági egységfront ve az NDK párt- és állami kép­viselői kijelentették, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának prog­ramja a béke programja, amely megfelel a Varsói Szerződés tagállamai nemzetközi politikai vonalvezetésének. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az európai fe­szültség enyhítését ellenző erők aktivizációja ellenére reális elő. feltételei vannak a béke meg­szilárdításának. Mindkét fél megállapította, hogy a Szovjet­unió és az NSZK, valamint a Lengyelország és NSZK között megkötött szerződések jelentős lépést jelentenek a helyzet ja­vulása tekintetében. apám azonban hű maradt saját koncepciójához. Amikor Orosz­országba érkezett, Masaryk rá akarta venni apámat a vissza­térésre, de hiába." Ián Smeral édesanyjával. Szó­fia Alekszandrovnával a Szov­jetunióban él. Moszkvában a szocialista világrendszer gazda­ságával foglalkozó intézetben dolgozik, mint a politikai prob. lémák szakosztályának vezetője. ugyanakkor bírálja az iskola­rendszert, amelyet amerikai mintára alakítottak ki. Ez az iskolarendszer lehetetlenné te­szi a szegényebb családokból származó fiatalok számára, hogy magasabb szinten is foly­tathassák tanulmányaikat. A demokratikus és haladó if­júság egységfrontja határozot­tan szembeszáll a rendőrterror­ral, azokkal a rendőri akciók­kal, amelyek során a múlt hé­ten több fiatal vesztette életét és százak kerültek börtönbe. MOSZKVÁBAN a Vörös téren megtartották a moszkvai pioní­rok ünnepi seregszemléjét a V. I. Lenin pionírszervezet meg­alapítása 49. évfordulója alkal­mából. MOSZKVÁBAN megkezdődtek a szovjet—thaiföldi kereskedel­mi tárgyalások, amelyek során megvitatják a két ország áru­forgalma növelésének kérdéseit. Az elmúlt évben a Szovjetunió és Thaiföld áruforgalmának ér­téke 3,4 millió rubel volt. F0CK JENŐ, a Magyarország Minisztertanácsának elnöke hi­vatalában fogadta Milenko Bo­janicsot, a Szerb Szocialista Köztársaság Végrehajtó Taná­csának elnökét. SPANYOLORSZÁG Kommunis­ta Pártjának küldöttsége, mely Dolores Ibarruri, a párt elnöke és Santiago Carrillo, a KB tit­kára vezetésével Jugoszláviában tartózkodik, Belgrádban megbe­szélést folytatott a JKSZ kül­döttségével a két párt tevé­kenységéről és együttműködé­séről. A CSSZSZK és az NSZK ez évi árucsere-forgalmi és együttmű­ködési egyezményének jegyző­könyvét parafálták Bonnban. A jegyzőkönyvet csehszlovák részről dr. Alfréd Killian, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, az NSZK részé­ről pedig dr. Peter Hermes, a külügyminisztérium nagykövete látta el kézjegyével. NEW YORKBAN a négy nagy­hatalom ENSZ-nagykövetei meg­tartották a közel-keleti hely­zettel foglalkozó 66. találkozó­jukat, Malik szovjet delegátus rezidenciáján. A kiadott közle­mény szerint a következő talál­kozóra júniiis 4-én kerül sor. AZ AMERIKAI kongresszus elfogadta a vasutas-sztrájk le­törésére irányuló rendkívüli törvényt. Mind a szenátus, mind pedig a képviselőház jóváhagy­ta azt a törvényjavaslatot, amely a vasutasok sztrájkját egészen október l-ig betiltja. JUAN CASTANON DE MENA spanyol hadseregügyi minisz­ter tíznapos hivatalos látoga­tásra New Yorkba érkezett. MOSZKVA — Trudeau kana­dai miniszterelnök folytatja tár­gyalásait Moszkvában Koszigin szovjet kormányfővel. A megbe­szélések fő témája a szovjet— kanadai kereskedelem és a gaz­dasági együttműködés fejleszté­se lesz. A kanadai miniszterelnököt tegnap a Kremlben fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A megbeszélésen részt vett még Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter, Borisz Mi­rosnyicsenko, a Szovjetunió ka. nadai nagykövete, R. A. Ford, Kanada moszkvai nagykövete és A. E. Ritchie kanadai külügy­miniszter-helyettes. Nyugati hírügynökségek je­London — Heath angol mi­niszterelnök szerdán 18 óra 15 perckor érkezett az Orly repü­lőtérre, ahol Chaban-Delmas mi­niszterelnök fogadta. Csütörtökön délelőtt 10 óra­kor kezdődik meg az Elysée-Pa­lotában az a találkozó Pompidou elnök és angol vendége között, melyet a Figaro szerdai vezér­cikkében „történelmi konfrontá­ciónak" nevez. Pompidou elnök és Heath miniszterelnök csütör­tökön és pénteken a program szerint összesen hét és fél órát tárgyal. A csúcstalálkozó előtt a fran­cia sajtó — Pompidou elnök hétfő esti televíziós nyilatkoza­tára utalva — továbbra is azt Moszkva — Leningrádban folytatódik a héttagú illegális csoport pere, akik aktívan részt vettek a szovjet repülőgéprablá­si kísérlet előkészítésében. A vádlottak az utolsó szó jogán beismerték bűnüket. így Mihail Korenblit kijelentette, hogy ami­óta tudatosította bűne nagysá­gát, szüntelenül szégyenérzet gyötri. Vlagyimir Mogilever vádlott megköszönte ügyvédjé­nek, hogy igyekezett csökken­teni felelősségét a vádirat né­hány pontjában és teljes beis­merő vallomást tett. Hasonlóan cselekedett Drejzner vádlott, aki kijelentette, hogy bizonyos nyugati körök szovjetellenes lentése szerint az eddigi eszme­cserék folyamán a két kormány­fő nemzetközi kérdésekről, köz­tük a közel-keleti helyzetről, az indokínai problémákról és az európai fegyveres erők létszá n­csökkentésének kérdéséről l ir­gyalt. Koszigin miniszterein ik a keddi kormányfogadáson el­hangzott beszédében felszólítot­ta Kanadát, hogy működjék együtt a Szovjetunióval az e'i­rópai biztonsági értekezlet elő­készítésében. A szovjet kor. mányfő támogatta a kűlcsönls csapatcsökkentések gondolatát is. Trudeau a megbeszélések so­rán ugyancsak helyeslően nvi­latkozot a létszámcsökkentés­ről. hangsúlyozza, annak központi témája az lesz: hajlandó-e An-/­lia a kiszélesítendő Közös Pia­con belül „őszinte és hátsó gon­dolatok nélküli" együttműködés­re, s az ezzel kapcsolatos kér­désekre adandó angol választól függ majd a nyugat-európai konstelláció további alakulása. Párizsban arra is utalnak, hogy valószínűleg szóba keriil majd a nyelvi kérdés is, tudni­illik az, hogy a Közös Piac hi­vatalos nyelve eddig a franc !a volt, s Párizsban azt szeretnék, ha Anglia csatlakozása után az angol nyelv nem szorítaná ki a franciát a közös piaci hasz­nálatból. kampányra használták ki a cs i­port ügyét. Kaminszki vádló It könnyekkel a szemében is­merte be bűnét és kijelentette, hogy a vádlottak padján ii'ő csoport a Szovjetunióban éiő zsidóknak mindössze kis tör 3­déke és nem volt erkölcsi joga ahhoz, hogy fellépjen a Szovjet­unióban élő zsidók túlnyomó többségének érdekeivel szeit­ben. Lev jagman vádlott han­goztatta, hogy tanult a törté t­tekből és a jövőben nem tesz olyat, ami ellenkezne a törvé­nyekkel. Beismerő vallomást telt Lev Korenblit és Viktor Stíl­bánsz is. Nixon hajthatatlan? Washington — Nixon ameri­kai elnök — a legutóbbi hírügy­nökségi jelentések szerint -r nem hajlandó kompromisszu­mot kötni Mansfield szenátor javaslatával összefüggésben, amely az Európában állomásozó amerikai haderők 50 százalékos létszámcsökkentését irányozza elö. Melvin Laird hadügyminiszter és Alexis Johnson külügyminisz­ter-helyettes republikánus kong­resszusi képviselők előtt kije­lentették, hogy Mansfield javas­latai komoly következmények­kel járnának és kedvezőtlen ha­tásuk lenne a diplomáciai tár­gyalásokra. Ezzel az érveléssel igyekeztek befolyásolni a Mans­field-javaslatról történő szava­zást. Emlékezés Bohumír Šmeralra Ifjúsági egységfront London a Közös Piac kapujában Folytatódik a leningrádi per 1971 V. 20. „A Szovjetunió Kommunista Pártja különösen nagy jelentő­séget tulajdonított a testvéror­szágok kommunista pártjaival való együttműködés fejlesztésé­nek. Ez az együttműködés lehe­tővé tette számunkra, hogy — egymás tapasztalataival gazda­godva — együttesen dolgozzuk ki a szocializmus és a kommu­nizmus építésének alapvető el­vi kérdéseit, megtaláljuk a gaz­dasági kapcsolatok legésszerűbb formáit, kollektíven határozzuk meg a közös külpolitikai irány­vonalat, kicseréllük vélemé­nyünket az ideológiai és kultu­rális munka kérdéseiről" — hangoztatta kongresszusi beszá­molójában Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára. E rövid, ve­lős megállapítás pártunk és Le­nin pártjának félszázados viszo­nyára is teljes mértékben vo­natkozik. Ennek újbóli tudatosí­tására különösen nagy és ün­nepélyes alkalmat ad pártunk fennállásának ötvenedik jubi­leuma. Mem véletlen, hogy öt évti­zed alatt a két testvér­párt, s általában a kommunista és munkáspártok, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja bensőséges, testvéri viszonyá­nak megbontásán fáradoztak az antikommunizmus különböző színben feltűnő gyászvitézei. A csehszlovák burzsoázia már az első köztársaság idején lázítók­nak és hazaárulóknak bélye­gezte a kommunistákat, arra célozva ezzel, hogy szoros kap­csolatban vannak a moszkvai Kominternnel. Gottwald elvtárs 1939-ben első parlamenti beszé­dében találó választ adott a burzsoázia mocskolódására: „... Önök a Petschekekhez, Wei­mannokhoz, Rotschildokhoz és Preissekhez mennek észért, hogy megtanulják még jobban kizsarolni a népet, mint eddig. És mi, mi a csehszlovák prole­tariátus pártja vagyunk és a mi legfelsőbb forradalmi vezér­karunk valóban Moszkva. Es mi elmegyünk Moszkvába tanulni, tudják, hogy mit? Mi elme­gyünk Moszkvába, hogy megta­nuljuk az orosz bolsevistáktól, hogyan tekerjük ki az Önök nyakát". K kölcsönös kapcsolatok »* legerősebb oldala azon­ban az a segítség volt, ame­lyet a bolsevik párt a Kommu­nista Internacionálén keresztül a fiatal CSKP megerősödésében és bolsevizálódásában nyújtott. Mint ismeretes, pártunk meg­alakulása után jó ideig bizo­nyos terhes szociáldemokrata örökséggel küszködött, s itt út­A CSKP 50. ÉVFORDULÓJÁRA Az internacionalizmus jegyében Abban az időszakban, amely­ben ez a Gottwald-beszéd el­hangzott, az SZKP a Kommunis­ta Internacionálén keresztül igen nagy segítséget nyújtott a fiatal CSKP-nek. Először is már a szocialista forradalom puszta megvalósulásával szikraként hatott a hazai munkásmozga­lom forradalmasítására, ami vé­gül is a néptömegek akaratá­nak megfelelően az önálló Csehszlovák Köztársaság meg­alakulását eredményezte, má­sodszor az orosz frontról, hadi­fogságból, vagy a vörös hadse­regben végzett szolgálat után hazatért katonák révén hazai talajon terjedtek Lenin eszméi. Amikor befejeződött a polgár­háború és konszolidálódni kez­dett a fiatal szovjet állam, a csehszlovák nyilvánosság fi­gyelme mindinkább Oroszor­szág felé irányult. Ezt bizonyí­totta a művészértelmiség szá­mos kiváló alakjának (Zdenék Nejedlý, Marié Majerová, Josef Hora, Jiŕí Wolker stb.) kiállá­sa Szovjet-Oroszország védel­mében, majd az 1922-ben szer­vezett országos akció „az éhe­ző Oroszország megsegítésére". mutatással éppen az SZKP és a Kommunista Internacionálé se­gített. Pártunk életében nagy jelentősége volt a KI 1922-es III. kongresszusa határozatá­nak, amely meghirdette az egy­ségfront taktikát. Ennek éppen az volt a célja, hogy a dolgozó tömegek minden rétegét meg­nyerje és a kommunista párt be­folyása alá vonja. Mivel a párt­vezetőségben akkor mutatkozó nézeteltérések miatt ez nem si­került a forradalmi hullám apa­dásának időszakában, a töme­gek nem győződtek meg teljes mértékben a szociáldemokratiz­mus áruló jellegétől, a KI és Végrehajtó Bizottsága a követ­kező években is figyelemmel kísérte a csehszlovák párt fej­lődését és bírálta hibáit. Pár­tunknak helyes orientációt adott a KI azzal, hogy rámutatott: a szakszervezetek egységének fel­tétlen megőrzése mellett itt kell kialakítani a párt harci, stratégiai bázisait. Helyes volt továbbá az az orientációja, ame­lyet később pártkongresszu­saink magukévá tettek, hogy a pártnak nem szabad elszigete­lődnie a nyilvános szervezetek­től, hanem mindenütt, a helyi képviseleti szervektől kezdve egészen a burzsoá köztársaság hadseregéig, minden formában érvényesíteni kell befolyását, természetesen úgy, hogy tagjait bolsevik módon aktivizálja, konkrét feladatokkal bízza meg, s erről rendszeresen beszámol­tatja őket. Helyesnek bizonyult a KI-nak az az útmutatása is, hogy a párt rendelje alá a központi bizott­ság irányításának a pártsajtót mint fontos eszmei fegyverét, továbbá számoljon egy esetle­ges illegalitás feltételeivel, s ennek megfelelően tegye meg a szükséges intézkedéseket. Pártunk az SZKP segítségét közyetítő Kommunista Interna­cionálénak köszönheti, hogy bolsevista párttá edződött, sza­kított a szociáldemokrata op­portunizmussal és passzivitás­sal, s a gyakorlati hibák elle­nére a csehszlovák munkásosz­tály és dolgozók egységes, in­ternacionalista forradalmi párt­ja lett. Ez a szerepe kiválóan érvényesült a háborús veszély idején a KI által meghirdetett népfront-politika időszakában, majd a háború alatt az ellenál­lás idején. |U agyon érdekes, milyen bensőséges viszony fűzte Lenint a csehszlovák párthoz. Munkásmozgalmunk egyik vete­ránja, Kari Kreibich, a csehor­szági német munkásság vezér­alakja úgy jellemezte szemé­lyes élményei alapján Lenint, hogy képes volt csehül tanulni, csakhogy közvetlen forrásból értesüljön a pártban végbemenő fejlődésről. Egy alkalommal a Kari Kreibich szerkesztésében Liberecben megjelenő Vorwärts­ben olvasta Šmeralnak az ala­kuló kongresszuson elhangzott beszédét, természetesen Krei­bich fordításában és kritikai megjegyzéseivel ellátva. Lenin szívélyesen, de e/tyhe gúnnyjl megkérdezte Kreibichet: „Ön jól tud csehül? Híven visszaül­ta Smeral beszédét?" Az igen­lő válaszra megjegyezte: „Nem lehet egy politikusnak a szemé­re vetni, hogy óvatos. Mi is, ép­pen a forradalmi helyzetben, óvatosak voltunk". Ugyanis arról volt szó, hogy Kreibich vitathatatlanul balol­dali állásfoglalásában kissé túl radikális volt, nem vette tekin­tetbe a reális helyzetet, s ezért még Leninnel is hevesen vitat­kozott a taktikai tézisek elfo­gadásakor. Lenin bármikor vi­tába szállt, érvekkel harcolt, nem fölényeskedett, mindenkor tisztában volt vele, becsületes elvtársakkal vitázik-e, avagy kispolgári opportunizmusukat leplező álradikálisokkal. Úgy vélte ugyanis, mint erre a ké­sőbbiek folyamán a CSKP val kapcsolatban Is a KI többször rámutatott, hogy a fő veszély mindenkor a jobboldalról je­lentkezik. A türelmetlenségük­ben radikálisabbnak mutatkozó elvtársakról így nyilatkozott: „A baloldaliság csak mindig könnyen helyrehozható hiba. Ha azonban a harcban határo­zatlanság mutatkozik, ez már nem hiba, hanem árulás. E két jelenség egyáltalán nem hason­lítható össze egymással." Pártjaink között, az 1968 és ' 1969-es évek zavara elle­nére, még szorosabb és bensősé­gesebb a kapcsolat, mint bármi­kor a múltban. Az SZKP tanul­ságainak és tapasztalatainak gazdag kincsestárából, jelenleg konkrétan az SZKP XXIV. kong­resszusának gazdag ötleteiből sokat felhasználhatunk szocia­lista építésünkben, s így érvé­nyesül pártjaink viszonyában gyakorlatilag a szocialista in­ternacionalizmus. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom