Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

A csehszlovák-magyar gazdasági egvüitmííkttdesrttl 2 A két baráti szocialista ország eddigi fejlődése és jelenlegi helyzete megteremti a kedvező feltételeket a kölcsönös kapcsolatok továbbfejlesztésére. Az elmúlt év végén és az idei év elején megtartott tanácskozások, amint azt az aláírt dokumentumokban is leszögezték, fontos határkövet jelentenek a két ország gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatainak fejlesztésében. Sikeresnek mondható a tervek koordinálása. Az aláírt jegyzőkönyv feltételezi, hogy a forgalom — az elmúlt öt­éves tervhez viszonyítva — több mint felével emelkedik. Szeretnénk legalább röviden jellemezni a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés távlatait az ül egyes ágazatok szerint. BŰVÖLNEK. IRŰSŰDNEK KAPCSOLATAINK IRTA: KAROL UJHÁZY MÉRNÖK, AZ ÁLLAMI TERVBIZOTTSÁG ELNÖKHELYETTESE MEZŐGAZDASÁG E szakaszon már hagyományosan túlsúlyban vannak a magyar mező­gazdaság és élelmiszeripar hazánkba behozott termékei. A következő öt év­ben a hús, a zsír, a kukorica, a vető­mag, a friss zöldség, a gyümölcs és a bor behozatala az 1970. évi szinten marad. Viszont a füstölt áru, főleg a húskonzerv, a baromfi, a tojás és a vaj behozatala emelkedik. A terv koordinálásánál a Magyar Népköztársasággal — és a többi or­szággal, ahonnan mezőgazdasági ter­mékeket hozunk be, — saját mező­gazdasági termelésünk fejlesztéséből indulunk ki. A behozatalnál szem előtt kell tar­tanunk a délnyugat-szlovákiai mező­gazdaság fejlődését,'ahol a természeti adottságok szinte azonosak az MNK feltételeivel. Ezt figyelembe véve kell kiválasztanunk az árut és a behozatal időpontját. A két ország a tervek koordinálásánál megegyezett, hogy 1972—1975-ben a Magyar Népköztár­saság Csehszlovákiának évente 100— 200 000 tonna gabonát szállít a cseh­szlovák műtrágyáért, trágyaléért, hengerelt anyagért és vegyipari gyárt­mányokért. Az egyezmény jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági együttműködés fejlesztéséhez, és mindkét fél számára előnyös. Élelmi­szeripari termékeink közül komlóbői a múlt évekhez hasonló mennyiséget, de sörből jelentősen többet szállítunk barátainknak, főleg a Szlovákiában felépített sörgyárakból. A két ország mezőgazdasági terme­lése és élelmiszeripara fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárul a szakem­berek élénk kapcsolata. Ennek az együttműködésnek az eredménye pél­dául, hogy egyezményt kötöttünk nagyhizlaldák építésére. Ezt a munkát mindkét országban azonos technoló­giával, a koordinált termelés alap­ján közösen végeztük. Az egyezmény nemcsak a két ország számára szük­séges épületek felépítését teszi lehető­vé, hanem a közös export létrehozását ls. A mezőgazdasági téren kifejtendő együttműködéshez hozzájárulhat az ún. indikatív termékek jegyzékébe tar­tozó áruk cseréje, valamint a határ­menti árucsere-forgalom bővítése. FOKOZOTTABB ÜTEMBEN Az ipari együttműködés a két or­szágban a mezőgazdasági együttműkö­dés következtében még gyorsabban fej­lődik majd. A kohászatban az alapvető nyersanyagok és más anyagok szállí­tása az 1970. évi szinten marad. Mi kokszolható szenet és kokszot szállí­tunk, cserébe pedig bauxitot és alumí­niumoxidot kapunk. Hengerelt áruink kivitele azokkal a szállítmányokkal emelkedik, amelyek bennfoglaltatnak a Magyar Népköztársaságból a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságba szállítandó gabonáról szóló egyezmé­nyekben. A Magyarországról behozott alumínium és az alumíniumból készí­tett gyártmányok mennyisége ugyan nem emelkedik, de emelkedik érté­kük, arra való tekintettel, hogy kész gyártmányokat kapunk, pl. alumínium tubusokat, alumínium fóliákat, hordó­kat stb. Az ötvenes évek első felétől számít­va villanyenergiát szállítottunk Ma­gyarországnak. A jelenlegi energeti­kai helyzet azonban arra kényszerít, hogy az együttműködésnek ezt a for­máját csak 1973-ig hosszabbítsuk meg. A két ország energetikai hely­zete főleg a villanyenergiára való te­kintettel ez idő szerint nem a leg­jobb. Ezért már a két ország tervei­nek koordinálásakor megállapodtak abban, hogy célszerű lesz az együtt­működést előbb a két ország energe­tikai helyzetének megoldására össz­pontosítani. Amint már említettük, a gazdasági együttműködés fejlesztésének legdina­mikusabb része az elkövetkező öt év­ben a gépipari termelés terén kifej­tett együttműködés lesz. A terv koor­dinálásában kifejtett munka, de a külkereskedelem tényleges fejlődése is az elmúlt évben, valamint a szerző­dések is azt mutatják, hogy gépipari kivitelnünknek stagnálása csak átme­neti jellegű volt. Gépipari kivitelünk a Magyar Népköztársaságba a leg­utóbbi ötévi tényálláshoz viszonyítva több mint 50 százalékkal emelkedik. Magyarországra nemcsak hagyomá­nyos gépipari gyártmányainkat szál­lítjuk — fém-, famegmunkáló és ön­tödei gépek, gépkocsik, motorkerék­párok, laboratóriumi műszerek, irodai gépek, egészségügyi berendezések stb. —, hanem élelmiszeripari, nyom­dászat! és textilipari gépeket is. Ma­gyarországnak főleg tehervagonjaink­ra van szüksége. Gépipari kivitelünk jelentős részét képezhetnék a teljes beruházási egy­ségek, az új üzemek berendezései, pl. villanyerőművek, kohászati üzemek stb. Különben a gépiparban már ész­lelhetők az együttműködés magasabb fokának első formái: a kooperáció és a szakosítás. Egyezmény biztosítja a kooperációt a közúti szállítóeszközök, a tehergépkocsik és az autóbuszok gyártása terén. Egyezmény készül a mezőgazdasági gépek, a félvezetők és általában a gyengeáramú elektrotech­nika gyártmányainál kifejtendő koo­perációról és szakosításról. Megálla­pítottuk azt is, hogy a gépiparban a szakosítás és a kooperáció lehetősé­geit távolról sem használjuk ki teljes mértékben. A Magyar Népköztársaság elhatá­rozta, hogy nem gyárt személygépko­csikat, de annál inkább részt akar venni a gépkocsialkatrészek, főként az elektrofelszerelés készítésében és ezekért kész gépkocsikat kapna. A magyar elvtársak ezen az alapon akarnak részt venni a mi személygép­kocsi-gyártásunkban is. Az e kérdé­sekről folyó tanácskozások Igen őszinték és nyíltak. Ogy véljük, rövid időn belül döntés születik, és az együttműködés e területen is bővül. Megszabjuk, hogy a magyar ipar mi­ként vesz részt gépkocsigyártásunk fejlesztésében és mennyi személy­gépkocsit szállítunk Magyarország­nak. VEGYIPAR Az egész világon Ismert magyar gyógyszeripari termékekből a jövőben majdnem a felével kapunk többet, mint a múltban. Mi viszont vegyipari termékeket, főként gumiipari vegy­szereket és növényvédő szereket szál­lítunk az eddiginél nagyobb meny­nyiségben szomszédainknak. Ebben az ötéves tervben mindkét országban petrokémial kombinátokat építenek. Ogy véljük, hogy eddig még sem a gyógyszergyártásban, sem a tiszta vegyszerek termelésében nem hasz­náltuk ki az együttműködés valameny­nyi lehetőségét. A két ország vegyiparának érdekeit érintik az ásványolaj beszerzésének és szállításának problémái. Ebből a szemptintből mindkét ország együtt­működik Jugoszláviával, a kőolajve­zeték építésének megoldásában, amely az Adriai-tenger partjától Jugoszlá­vián, Magyarországon keresztül ha­zánkba vezetne. 1970-ben nagy reményekkel indult az együttműködés az építőiparban és az építőanyag-gyártás terén. Mindkét országban építőanyag-gyártó üzeme­ket építenek. Tudatosítani kell: csu­pán azzal, hogy egyes termékeket Ma­gyarország keleti vagy nyugati részé­ről Szlovákia keleti vagy nyugati ré­szébe, vagy fordítva, szállítanánk, már ez ís nagymértékben hozzájárul­na a szállítási költségek csökkenté­séhez. Persze az együttműködési le­hetőségeket sokkal szélesebb szem­pontokból vizsgáljuk. Az egyik ilyen lehetőség Magyarország részvétele a hazánkban építendő kerámia- és csempegyár építésében. A következő öt évben bizonyos emelkedést mutat a közszükségleti iparcikkek cseréje is. A hagyományos faipari, cellulóz- és papíripari gyárt­mányok szerepelnek a névsorban. Na­gyobb mennyiségben szállítunk abla­kot, ajtót, bútort, és kisebb mennyi­ségben összeszerelhető víkendházat. Nő az üvegipari gyártmányok, a bu­zsutéria, a hangszerek, a sportszerek, a játékok stb. kivitele. Emelkedő irányzatú lesz a magyar közszükségleti árucikkek, textilipari gyártmányok, a kötött- és a pamut­áru, a selyem készruha, a bőr lábbeli, a fémcsőből készült kempingbútor, bőrdíszművek és egyéb termékek be­hozatala. A csehszlovák—magyar gazdasági és tudományos műszaki együttműkö­dési vegyes bizottság mellett működő belkereskedelmi állami bizottság ve­zetésével már néhány éve megszer­vezik a közszükségleti árucikkek cse­réjét mindkét fél belkereskedelmi szervezeteinek keretében. Az utóbbi öt év alatt a csere terjedelme majdnem megkétszereződött, s mindkét ország­ban hozzájárult az áruválaszték bőví­téséhez. A következő években is szá­molni kell az árucsere bővítésével. A belkereskedelmi állami bizottság célul tűzte ki, hogy az árucsere terjedelmét 1970-hez viszonyítva 15—20 százalék­kal emelik. A Magyar Népköztársasággal egyez­ményt kötöttünk a határmenti árucse­réről, amelyet még 1969 májusában aláírtunk. Az egyezmény lehetővé te­szi a kereskedelmi termelési szerve­zetek gazdasági együttműködését a pontosan megállapított határmenti te­rületen. Részünkről ezek a területek a dél-szlovákiai járások Bratislavától egészen Kassáig (Košice J, TrebiSovig és Michalovcéig. A magyar oldalon az ottani járások Győrtől kezdve egész Mtskolcig és Kisvárdáig. Az egyez­mény tartalmazza a cserélhető áru­cikkek jegyzékét. Mindkét félnek tá­mogatnia kell a vállalatok ez irányú kezdeményezését, például az olyan akciókban is, mint a termékek kisebb kiállításai. KICSERÉLJÜK TAPASZTALATAINKAT A következő öt évre szóló gazda­sági együttműködésben sző van a CSSZSZK és a Magyar Népköztársa­ság utasforgalmának további fejlesz­téséről. Feltételezzük, hogy a turista­forgalom a következő öt évben növe­kedni fog, s kiegyenlítődnek az aránytalanságok. Az első években sok magyar állampolgár látogatott hoz­zánk, az utóbbi három évben viszont több csehszlovák állampolgár utazott Magyarországra, mint az onnan érke­zett magyar vendég. Feltételezzük, a két országban úgy fejlődik majd a népgazdaság és a belpiac ellátottsága, hogy elmaradnak a nem mindig tu­rista jellegű vagy rokonlátogatás cél­jából történő utazások. Másrészrő' annál Inkább ki kellene használunk a turistajellegű utazásokat. Ogy vél­jük, hogy kevésbé propagáljuk a ma­gyar állampolgárok között a hegyvi­dékünk nyújtotta turisztikai lehetősé­geket. Az 1963-ban kötött egyezmény — szocialista államok között az első ilyen jellegű egyezmény — a vízum­kötelesség megszüntetéséről és az egyénileg utazó turisták szabad uta­zásának bevezetéséről, lényegesen le­egyszerűsített formalitások alapján természetesen továbbra is érvényben marad. Engedjék meg, hogy a cikk szer­zője e helyen saját személyes tapasz­talatát ecsetelje. Ismerek egy közép­szlovákiai városkát, ahol a hétvégi kiránduláshoz tartozik a miskolc—ta­polcai termálfürdő meglátogatása, ahol valóban nagyszerűen lehet fü­rödni. Erről e cikk szerzője, jő szom­szédasszonyának tanácsára, maga is meggyőződöttl Ugyanakkor a közeljö­vőben szinte természetes lehetne, ha a Miskolc környékiek a Szlovák Érc­hegységben, vagy az Alacsony-Tátrá­ban töltenék a hétvéget, hiszen ez nekik is csupán 100—150 kilométer­nyi utat jelent. A friss hegyi levegőjű lejtőkön tett séta ugyanolyan felüdü­lést nyújthat, mint a fürdés. Nem kell külön hangsúlyozni az utasforgalom jelentőségét nemzeteink jobb megis­merése és egymáshoz való köz'eledé se szempontjából. Az eddigi gazdasági fejlődés érté­kelésekor s az elkövetkező évekre szóló gazdasági együttműködés kitű­zésekor nem szabad megfeledkezni a két ország népgazdaságirányítási rendszerének fejlődéséről. Meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztár­saságban 1968. január i-én bevezetett népgazdasági irányítási rendszernek nagyon sok közös vonása van az 1965 januárjában előkészített csehszlovák gazdaságirányítási rendszerrel. Nem szükséges itt elmondani az eltérő fel­tételeket, amelyek közepette végre­hajtották az irányítási rendszer re­formját, csupán, azt jegyzem meg, sem nálunk, sem a Magyar Népköz­társaságban nem tartják lezártnak és befejezettnek a jelenlegi irányítási rendszert, hanem tovább tökéletesítik. Éppen ezért hasznos lesz, ha a jövő­ben is kicseréljük az e téren szerzett tapasztalatainkat. Mindkét ország nagy jelentőséget tulajdonít a KGST XXIII. és XXIV. ülésszakán elfogadott integrációs el­vek megvalósításának. Közösen tűz­tük ki együttműködésünk Irányát az elkövetkező időszakra. Gondoltunk itt a következőkre: — személygépkocsi-gyártás; — a félkészáruk és a késztermékek gyártásának szakosítása; — a vegyipari programok koordi­nálása és* az olajvezeték építése az Adriai-tenger partjától Jugoszlávián és Magyarországon keresztül hazánk­ba. Célszerűnek tartjuk a szintetikus műszálak gyártásában való együttmű­ködést és ugyancsak a műanyagok gyártásában való kooperációt és sza­kosítást; — a cementgyártás fejlesztéséhek koordinálása az építőanyag-termelés­ben; — közös lehetőségek kutatása a két ország energetikai helyzetének meg­oldásánál, és a közős dunai vízlerő­mü építése műszaki és gazdasági kér­déseinek kutatása. Az elmúlt év végén és az Idei év ele­jén kialakították a jó feltételeket a CSSZSZK és a Magyar Népköztársa­ság gazdasági kapcsolatainak tovább­fejlesztéséhez. Hisszük, hogy ezek a távlatok egyben a baráti kapcsolatok további fejlesztésének távlatai, ame­lyek a két baráti szocialista ország­ban élő nemzetek érdekelt szolgál­ják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom