Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-14 / 113. szám, péntek

VILIAM ŠALGOVIČ ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 9. uldalról) pártirányítás alsóbb fokú bizottságaival együttműködve elemeztük a pártmunka színvonalát, valamint a pártszervek és az alapszervezetek által végzett ellenőrzés hatékonyságát. Megállapítottuk hogy nem volt eléggé hatásos a határozatok ellenőrzési módja, amelynek elő kr,'

1 segítenie végrehajtásukat. A pártszervek viszonylag gyakran hoztak duplicitásos határozatokat, anélkül, hogy következetesen ellenőrizték volna az előző Intézkedések végrehajtását. Az is előfordult, hogy maga az ellenőrzés is nemegyszer további határozatokat szült ahelyett, hogy ragaszkodott volna az előző határozatok teljesítéséhez, aminek következtében vesztett hatásosságából. Ezért a pártmunka színvonala sem emelkedett és a hiányosságok megoldása helyett gyakran új problémák merültek fel. '.z az előző Időszakban mind a politikai, ideológiai, nevelő és szervező pártmunkában, s elsősorban a káderek kiválasztásában és széthelyezésében — amit nagyon gyakran szubjektivista módon, az osztálypolitikai kritériumok mellőzésével végeztek — elkövetett hibák egész sorának következménye volt. A pártban, állami és társadalmi szervezetekben, mindenekelőtt azonban a tudományos és kulturális intézményekben és tömegtájékoztatási eszközökben kispolgári, szociáldemokrata és sok esetben a párttal és a szocializmussal szemben ellenséges elemek kerültek vezető posztokra, aminek következtében kialakult a szocializmus létének potencális veszélyeztetése. Bizottságunk sem tudott hatékonyan szembeszállni ezekkel az irányzatokkal és a negatív fejlődésért való felelősségből vállalja a maga részét. Bizottságunk ezért örömmel fogadta a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának következtetéseit és azt várta, hogy a pártvezetésben történt változások a szubjektivizmus, a bürokratizmus és a pártmunka további fogyatékosságainak kiküszöbölését eredményezik, elmélyül a párt vezető szerepe és kibontakoznak a pártélet lenini norma:. A bizottság ebben a szellemben fejtette ki tevékenységét és aktívan részt vett az évzáró taggyűlések és konferenciák előkészítésében és lefolyásában. Az 1968 február végi és március eleji szlovákiai események alakulása ls gyors Irányt vett. A jobboldali opportunista és revizionista erők egyre nyíltabban támadták a párt és a szocialista rendszer építésének alapelveit és revizionista jelleget kényszerítettek a pártra V szlovákiai partvezetőség egy része ebben az időszakban harcolt ezen erők ellen. Bizottságunk egyeöntetűen támogatta a vezetőség egészséges erőinek küzdelmét. Az 1968. május 22-i plenáris ülésen á.lást foglalt a szlovákiai és az országos pDlitikai helyzettel kapcsolatban, s állásfoglalásában rámutatott arra, hogy kísérletek történtek arra, hogy egyéni karrierista, pártellenes és antiszocialista célokra éljenek vissza a demokratizálódási folyamatta. Magyon kritikus álláspontra helyezkedett a pártot és vezető szerepét ért támadásokkal, az antiszocialista nézetekkel és a tömegtájékoztatási eszközökben a Szovjetunió és a Varsói Szerződés további tagállamai elleni kirohanásokkal kapcsolatban. A bizottságnak az volt a hiányossága, hogy ebben a bonyolult és kritikus időszakban nem foglalt állást az olyan, a csehszlovákiai szocializmus szempontjából fontos politikai eseményekkel kapcsolatban, mint amilyen a varsói találkozón való részvételünk elutasítása volt. továbbá az ágcsernyői és a bratislavai tárgyalással kapcsolatban. Az SZLKP Központi Bizottságának 1968. augusztus 25-i ülésén, amelyen bizottságunk is részt vett, álláspontot fogadtak el a szövetséges csapatok bejövetelével kapcsolatban és felhívást intéztek azon országok kommunista és munkáspártjaihoz, melyeknek csapatai internacionalista kötelességüket teljesítették. Mindkét dokumentum tartalmával és formájával nem osztályjellegű, nem marxista volt és durván támadta szövetségeseinket. Ezen az ülésen az SZLKP Központi Bizottsága különféle nyomás és a tömegtájékoztatási eszközök által fokozott hisztéria ellenére elliatárožta, hogy küldöttségünk Moszkvából való megérkezése előtt nem hívja össze az SZLKP rendkívüli kongresszusát. Az SZLKP vezetőségében levő jobboldali opportunisták és revizionisták osoportja elégedetlen volt a Központi Bizottság döntésével, noha reá szavazott, s mindjárt a plénum után, főként a bratislavai városi pártbizottság jobboldali része révén, nyomást gyakorolt az SZLKP Központi Bizottságának elnökségére, hogy azonnal hívja össze Szlovákia Kommunista Pártjának rendkívüli kongresszusát, ami szöges ellentétben volt a párt alapszabályzatával. A jobboldali opportunista csoport szándéka és célja világos volt. Meg akarta fosztani a rendesen megválasztott központi bizottságot mandátumától és hatalmába akarta keríteni a szlovákiai pártvezetést. Meggyőzően bizonyítja ezt az SZLKP rendkívüli kongreszszusának a Dimitrov Gyárban tartott első ún. éjszakai ülésén elhangzott bevezető. Ebben az irányban az SZLKP Központi Bizottságának apparátusa is akadály volt; előtte, mert maximális erőfeszítést tett bomlaszlására és szétverésére. Az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának nézete szerint az SZLKP rendkívüli kongreszusának első részét a jobboldalnak az az egyöntetű törekvése jellemzi, hogy az ún. vysočanyi kongresszus mintájára folytassa jobboldali opportunista és szovjetellenes tevékenységét. A kongresszus magáévá tette az illegális vysofianyi kongresszus eredményeit és az öt szocialista ország kommunista és munkáspártjaihoz intézendő kihívó jellegű felhívást fogadott el. A kongresszus tanácskozásának második részében nagyon pozitív eredményeket és következtetéseket értek el. Husák elvtárs felszólalása után a kongresszus jóváhagyta a moszkvai jegyzőkönyveket, elvetette az ún. vysočanyi kongresszus legalitását, amivel tartalmilag hatálytalanította tanácskozásának első részét, és Husák elvtársat választotta az SZLKP Központi Bizottságának első titkárává. A rendkívüli kongresszus ezekkel a pozitív következtetéseivel az első csapást mérte a jobboldali opportunizmusra és revizionizmusra, nemcsak Szlovákiában, hanem az egész köztársaságban, és így lehetőségek nyíltak pártunk egészséges erőinek fokozatos egyesítésére. Ám egyidejűleg az elharapódzott hisztéria hatására a kongreszus nem osztályjellegű, nem marxista kritériumokat fogadott el az SZLKP Központi Bizottsága és Közponi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága tagjainak kiszemelésére és megválasztására. A jelölő bizottság elnöke a „megszálláshoz" és a „megszállókhoz" való viszonyulást nyilvánította döntő kritériumnak. Ezt a kritériumot az új szervek megválasztásakor nem sikerült teljes mértékben érvényesíteniük. Ennek ellenére kötelesek vagyunk jelenteni a kongresszusnak, hogy az SZLKP Központi Bizottsága azon tagjai 46 százalékának és az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága azon tagjai 43 százalékának, akiket a rendkívüli kongresszuson választottak meg, a párttisztogatás és a tagkönyvcsere során távoznia kellett e szervekből, ugyanakkor többségüket kizárták a CSKP-böl. Az erősen jobboldali opportunista beállítottságú tagok erős csoportja bizonyos idüig uralta és irányította a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tevékenységét és megadta munkairányát. A bizottság ezért nem fejtett ki törekvést a párt eszmei és akcióegységének megújítására, a párt megtisztítására a jobboldali opportunistáktól és a CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi plénumáig nem játszott tevékeny szerepet abban, hogy a pártegység a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján megszilárduljon úgy, ahogyan ezt a politikai helyzet megkövetelte. A CSKP új vezetőségének megválasztása, dr. Gustáv Husákkal az élén, 1969 áprilisában és a realizációs irányelv elfogadása a CSKP Központi Bizottságának 1969 májusi plénumán Szlovákia Kommunista Pártja Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának a tevékenységére is kedvezően hatott. A bizottság 1969 szeptemberében jelentést terjesztett az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége elé arról, hogyan járnak el a szervek az 1968 augusztusi események előtt és idején elfogadott következtetések és dokumentumok átértékelésénél. Fokozatosan felvetette a szervek megtisztításának kérdését, de nem ért el kifejezőbb eredményeket, mert nem kezdte meg saját sorainak megtisztítását a jobboldali opportunizmus képviselőitől. A jobboldali opportunisták első csoportja csak 1969 novemberében távozott a bizottságból. 12 új tag kooptálásával létrejöttek a feltételek a bizottság tevékenységének általános megjavulására. A bizottság 1969 végén javaslatot tett a végrehajtó pártszeTveknek fegyelmi eljárás indítására, az olyan tagok számottevő csoportja ellen, akik a válságos időszakban a kommunista párt marxista—leninista politikai irányvonalával ellentétben cselekedtek. A CSKP Központi Bizottságának tagkönyvcserére vonatkozó határozata után a bizottság rendszeres figyelmet szentelt a beszélgetések előkészítésének és lefolytafásának. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1970. április 14-i határozata után a bizottság rendkívül nagy gondot fordított a beszélgetésekre, főként a központi szervekben ós intézményekben és a bratislavai városi pártszervezetben. A bizottság elsősorban a Nemzeti Front Központi Bizottságában, a Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériumában, Egészségügyi Minisztériumában, Tervezési Minisztériumában és a Szakszervezeti Szövetségek Szlovákiai Tanácsában járult hozzá a tisztogatás folyamatának meggyorsításához és megjavításához. A bizottság a többi kérületi szervezeteknek is segített azzal, hogy rendszeresen metodikai segítséget nyújtott az alsóbb fokú bizottságoknak. Egyes, különösen komoly problémák megoldása során a végrehajtó szervek irányában is kezdeményezést tanúsított. Saját kezdeményezésére, a végrehajtó szervek felterjesztéseiből kiindulva elemezte a jobboldali opportunizmus szlovákiai, elsősorban bratislavai gócalt. Ahhoz, hogy a pártszervezeteknek sikerült leleplezniük és szétverniük a jobboldali opportunizmus, antiszocializmus és szovjetellenesség döntő központjait, bizottságunk is hozzájárult tevékenységével. Az a nézetünk, hogy a párttisztogatás nem csupán a jobboldali opportunistáktól való megszabadulás elengedhetetlen szükségéből indult ki, hanem azért is fontos volt, hogy a párt mozgósítsa erőit, hogy fokozza minden egyes tag felelősségét a párt marxista—leninista irányvonaláért. Ezért teljesen egyetértünk az SZLKP Központi Bizottsága beszámolójának a pártszervek megtisztítását és a beszélgetések eredményeit értékelő részével. A beszélgetések befejezésével a párt szervezetileg szakított a jobboldali opportunizmus és revizionizmus képviselőivel és sok passzív taggal. Helyreállította politikai és szervezeti egységét és az. akcióképesség jelentős fokát érte el. Továbbra ls érvényesíteni és elmélyíteni kell ezt az egységet és akcióképességet. Az SZLKP Központi Elenőrző és Revíziós Bizottsága ebből a szempontból nagyon jelentősnek tartja a CSKP Központi Bizottságának 1970 decemberi plénumán a pártegység időszerű kérdéseivel kapcsolatban hozott határozatát. A határozat és a „Tanulságok" elválaszthatatlan egységet alkotnak, s ezért további munkánkban e dokumentumokból fogunk kiindulni. A határozat hangoztatja, hogy a párt marxista—leninista alapelveken nyugvó egységének megszilárdításáért, marxista—leninista jellegéért vívott küzdelem élének a jobboldali oportunizmus és revizionizmus ellen kell irányulnia, amely továbbra is a fő veszélyt jelenti. A szervezeti szakítás a jobboldali opportunizmus és revizionizmus képviselőivel és hirdetőivel nem jelenti azt, hogy a jobboldal abbahagyta a harcot a párt ellen. A különbség csupán a harc sokkal veszélyesebb formáiban és módszereiben van. A jobboldal lényegében arra törekszik, hogy passzivitásra késztesse a párttagokat, megtörje a pártunk központi bizottsága által kitűzött politikai irányvonal melletti elkötelezettségüket. Ezért megalkuvást nem ismerve le kell leplezni a jobboldal igazi céljait és taktikáját, antiszocialista és népellenes jellegéi. Bizottságunk ellenőrizni fogja, hogyan járnak el a szervek és szervezetek a határozat végrehajtása során és hogyan használják fel munkájukban a „válságos fejlődés tanulságait". Egyidejűleg vizsgálni fogja a tagok passzivitásának okait, nemcsak ezzel a határozattal, hanem további határozatok teljesítésével kapcsolatban is. A legközelebbi időszakban ránk váró feladatok fokozott igényeket támasztanak minden egyes taggal szemben, nagyfokú aktivitást és elkötelezettséget követelnek. Az aktivitás élért fokát, amely a beszélgetések során és az évzáró taggyűléseken és a konferenciákon megnyilvánult, nemcsak meg kell tartani, hanem tovább kell fokozni, hogy a párt eszmeileg és szervezetileg egységesj akcióképes, valóban marxista—leninista párt legyen. Ez azonban megköveteli a munkamódszerek megjavítását mind az alapszervezetekben, mind az irányító pártszervekben. Pozitívumnak tartjuk azt, hogy az utóbbi időszakban, főként a tisztogatás során és a beszélgetések után lényegében sikerült rendezni a járási bizottságok és az alapszervezetek évek óta tartó elégtelen kapcsolatát. A járási bizottságok ugyanis nem elég határozottan befolyásolták az alapszervezetek részvételét a pártpolitika kialakításában és megvalósításában. A párt egyséségének, aktivitásának és akcióképességének fokozása érdekében tovább kell mélyíteni és tökéletesíteni az elért eredményeket. Bizottságunk nézete szerint nagyon helyes volt a CSKP Központi Bizottságának döntése az állam- és gazdasági, apparátus megtisztításáról. Eddigi ismereteink szerint azonban ezt a fontos akciót nem mindenütt teljesítették következetesen. Sokhelyütt még tisztségekben maradtak olyanok, akik nemcsak politikai állásfoglalásuk, hanem sok esetben erkölcsi és jellembeli - tulajdonságaik szempontjából sem teljesítik a CSKP Központi Bizottságának a káder- és személyzeti munkára vonatkozó határozatában megjelölt feltételeket. Elég sok plyan esetet ismerünk, hogy egyének visszaélnek pozíciójukkal és a társadalom rovására gazdagodnak meg. Sok egyénnél és családjaikban még megnyilvánulnak a kispolgári életmód elemei, az önzés, a kapzsiság, a protekciózás, stb. Ezeknek az egészségtelen jelenségeknek a leküzdése megköveteli mindenekelőtt a nevelőmunka javítását, az ellenőrzés színvonalának és hatékonyságának fokozását, egves esetekben pedig a párt alapszabályzatának szellemében pártvonalon történő felelősségre vonását azoknak, akiknél nem történt javulás. A bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben elért sikerek ellenére a pártellenőrzés színvonala Szlovákiában még mindig állandóan alacsony, kevéssé céltudatos és ezzel veszít hatásosságából. Rendkívül sürgetőnek mutatkozik annak szüksége, hogy megjavuljon a határozatokkal végzett munka, éspedig megalkotásuktól kezdve megvalósításukon keresztül egészen a feladatok teljesítésének következetes ellenőrzéséig. Kívánatos a határozatok felbontásával kapcsolatos eddigi megrögzött gépies eljárás megszüntetése, s annak elérése, hogy az alapszervezetek és a pártszervek saját határozataik kialakításakor és a felsőbb pártszervek határozatainak felbontásakor a helyi viszonyok és lehetőségek tüzetes ismeretéből induljanak ki, és ennek alapján reális feladatokat szabjanak meg. Tisztelt Elvtársak! A párt sikeres munkájának egyik fontos feltétele, hogy kialakítsa a pártszervek és -szervezetek sokoldalú tevékenységének biztosításához szükséges pénzügyi és anyagi forrásokat. Ezért Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága az alacsonyabb fokú bizottságokkal együttműködésben revíziós tevékenységét a pártgazdálkodás döntő feladatai teljesítésének ellenőrzésére irányította. Szlovákia Kommunista Pártjának 1966. évi kongresszusa óta folytatott gazdálkodását a kiadások gyorsabb növekedése jellemzi, amelyek 1970-ben 61 százalékkal voltak nagyobbak, mint 1965-ben, míg a bevételek az említett időszak alatt csak 26 százalékkal növekedtek. Ennek okai a fokozott beruházási tevékenységben, a politikai-szervezési tevékenységre fordított kiadások növekedésében, az adók emelkedésébe™ és az ármódosításokban rejlenek. Szlovákia Komunista Pártjának döntő bevételi forrása a tagdíjak, amelyek 1970-ben összbevételének 85,4 százalékát tették ki. A tagdíjakból származó bevétel fejlődése az utóbbi években általában kedvező volt, ami megnyilvánult az egy tagra eső átlag rendszeres növekedésében, s ezáltal az összbevétel emelkedésében is. 1970-ben az egy tagra eső átlag elérte a 25,55 koronát. Különösen kifejező eredményeket értünk el a tagkönyvcserével kapcsolatos pártbeszélgetések időszakában. A pártfegyelem rnegszi'iárdulása, a tagság és az alapszervezetek-fokozott aktivitása hozzájárult ahhoz, hogy a taglétszám lényeges csökkenése ellenére is 1970-ben nagyobb volt a jövedelem, mint az előző évben. Ugyanakkor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az általában kedvező eredmények mellett még előfordul a tagdíjak rendszertelen fizetése. Ezért szükséges, hogy az ellenőrző és revíziós bizottságok a pártirányítás valamennyi fokán fokozottan törődjenek e kérdésekkel. Egy másik fontos bevételi forrást — mintegy 10 százalékot — jelent a pártsajtóból befolyó jövedelem, valamint, a Pravda kombinát gazdasági tevékenységéből származó jövedelem. Az SZLKP Központi Bizottsága által kiadott periodikus sajtó átlagos példányszáma a XIII. kongresszus óta eltelt egész Időszak alatt lényegében egyforma szinten maradt, kivéve a Pravdát, az SZLKP KB központi lapját, amelynek példányszáma csaknem 50 ezerrel emelkedett. A Pravda kiadóvállalatban az 1968— 1970-es években Epocha név alatt évente 90—120 kiadvány jelent meg. Az 1968—1969-es években kiadott számos publikáció olyan eszmei-politikai nézeteket tartalmaz, amelyekkel a jobboldali revizionista opportunista elemek léptek fel. A költségvetési eszközök felhasználásának szempontjából a legrosszabb eredmények állandóan az iskoláztatásra, az agitáciőra és a gyűlésekre fordított kiadásoknál merülnek fel. A rövid tartamú iskoláztatásokra, a szemináriumokra és más pártoktatási formákra' tervezett eszközöket csak minimális mértékben merítették ki. A funkcionáriusok és a tagok politikai-eszmei fejlődése döntő tényező abban, hogy megjavuljon tevékenységük a pártmunka minden szakaszán, és döntő mértékben hozzájárul a párt akció (Folytatás a 11. oldalon)