Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-14 / 113. szám, péntek
JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 3. oldalról) ben került, valamint a társadalom további konszolidálásának és fejlődésének útjára. A plénum határozatai széles körű visszhangot keltettek és keltenek nemcsak pártunkban és hazánk széles közvéleményében, hanem nemzetközi viszonylatban is. A kommunisták aktivitása további növelésének, a párt tekintélye és az iránta való bizalom megszilárdításának tényezőjévé váltak. „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válsághelyzet tanulságai" általánosítják az egész pártban és társadalomban végbement fejlődést, és teljes mértékben tükrözik a Szlovákiában kialakult válság lényegét is. A „Tanulságok ..." fő következtetései a következők: 1. A társadalom vezető ereje a munkásosztály Csehszlovákia Kommunista Pártjával az élén, amely tevékenységében a marxizmus—leninizmushoz igazodik, azt alkotó módon fejleszti és védelmezi tisztaságát. 2. A társadalom egységének és sikeres előrehaladásának alapja a párt egysége, amely elsősorban a párt eszmei egységén alapul. A pártegység az öszszes idegen nézetek, elsősorban a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus elleni harcban szilárdul meg. A pártnak rendszeresen meg kell tisztogatni sorait a mindenfajta opportunistáktól, kérlelhetetlenül harcolnia kell a kispolgári, az individualista, az opportunista nézetek és megnyilvánulások ellen, amelyek megbontják a párt egységét és cselekvőképességét. Azoknak, akiknek nincs elegendő erejük, akik nem akarnak, nem hajlandók és nem alkalmasak a párt célkitűzéseiért harcolni, azoknak nincs keresnivalójuk a pártban. 3. A párt felépítése és tevékenysége a lenini alapelvekre, mindenekelőtt a demokratikus centralizmusra, a párton belüli demokráciára és a kollektív vezetésre támaszkodik. A pártszerveknek be kell tartaniuk ezeket az alapelveket, és a párt alapszabályzata értelmében erélyes intézkedéseket kell tenniük megszegőik ellen személyekre és érdemekre való tekintet nélkül. 4. Minden támadás a Szovjetunió ellen, támadás szocialista hazánk ellen. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink mindennemű gyengítése nemzeti szabadságunk biztonságát, állami önállóságunkat és szocialista rendszerünket gyengíti. Ezért kötelességünk szilárdítani a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat, naponta védelmezni és teljesíteni Klement Gottwald hagyatékát: „A Szovjetunióval örök időkre és soha másként!" A kommunista párt összpontosítja a szocializmus építése során szerzett legnagyobb tapasztalatokat, a forradalmi világmozgalom támaszpontja és élcsapata. 5. A szocializmus építése világviszonylatban folyó éles osztályharc közepette megy végbe. Az imperializmus minden lehetséges harci formát felhasznál a forradalmi mozgalom ellen, a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió ellen. Az antikommunizmus bevált fegyvere a revizionizmus, az antiszovjetizmus, a jobboldali opportunizmus, a nacionalizmus, a forradalmi munkásmozgalom egységének a megsértése. A CSKP Központi Bizottságának dokumentumai távlati jellegűek és nagy a jelentőségük az egész párt munkája szempontjából. Miután a párttagok elsajátították a két dokumentum alapgondolatait, összehívhattuk az évzáró taggyűléseket, a járási, a kerületi pártkonferenciákat és a pártkongresszusokat. Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák megmutatták, hogy a Tanulságok olyan pártdokumentummá vált, amely jelentősen elősegítette a pártegység megszilárdítását és társadalmi fejlődésünk további szakaszának kiindulópontja. Ezért javasoljuk, hogy a Tanulságok legyen kongresszusunk alapvető platformja is. Az évzáró taggyűlések és a konferenciák lefolyása azt bizonyította, hogy a párt Szlovákiában, miután megtisztította sorait a jobboldali opportunistáktól, felújította marxi—lenini • jellegét, újból teljesíti vezető szerepét a társadalmi élet valamennyi területén, s készen áll arra, hogy a dolgozókat megnyerje annak a politikai irányvonalnak aktív és sikeres teljesítésére, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa tűz ki. Elvtársak! Kongresszusunk röviddel a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa után ülésezik, amely nemcsak a Szovjetunió szempontjából volt nagy jelentőségű esemény. A XXIV. kongresszus tartalma és következtetései hatással vannak a világ munkás- és kommunista mozgalmára, nagy jelentőségük van az egész emberiség, a nemzeti felszabadító mozgalom, a béke, a demokrácia és a haladás világerőinek eredményes antiimperialista küzdelme szempontjából. Az osztályszempmitból megosztott jelenlegi világ összes fontos jelenségeinek mély marxista—leninista elemzése alapján a kongresszus kiemelte a békeharc kérdéseit, az agresszív imperialista tervek meghiúsításának, az ázsiai, közel-keleti és európai háborús és feszültségi gócok felszámolásának elkerülhetetlen fontosságát. Az elvszerű szovjet külpolitika teljes mértékben kifejezi, hogy nekünk is érdekünk az európai béke és biztonság megszilárdítása. Tudatosítjuk, hogy éppen ennek a lenini békepolitikáilak köszönhetjük, hogy már több mint negyedszázada béke van Európában. A Szovjetunió politikai, gazdasági és katonai ereje, a szocialista közösség országainak ereje és egysége a fő akadály a második világháború eredményeibe bele nem törődött reakciós imperialista erők agresszív, revansista terveinek útjában. Barátságunk és szövetségünk a testvéri Szovjetunióval nemzeti és állami szabadságunk biztosítéka, a szocialista Csehszlovákia békés fejlődésének döntő feltétele. Számunkra különösen fontos, milyen figyelmet szentelt a XXIV. kongresszus a szocialista közösség egysége szilárdításának, főként a szocialista gazdasági integráció sokoldalúan hasznos fejlesztésének, a tudomány, a technika, a kultúra, a társadalmi élet minden területén folytatott együttműködés fejlesztésének. „Azt akarjuk, hogy a szocialista világrendszer baráti családja legyen azoknak a népeknek, amelyek együttesen építik és védelmezik az új társadalmat, kölcsönösen gazdagítják egymást tapasztalataikkal és ismereteikkel, összeforrott és erős család legyen, amelyben a világ emberei a szabad emberek leendő világközösségének mintáját látják", — hangoztatta Brezsnyev elvtárs a XXÍV. kongresszuson. Az egység és a sokoldalú együttmű 1 ködés az egész szocialista közösség létének biztosítéka, és fellendülésének, valamint külön minden egyes szocialista ország sikereinek a feltétele. Szocialista társadalmunk fejlesztésének további időszakára kitűzött szándékaink megvalósításának és céljaink elérésének is a döntő feltétele. A Szovjetunió Kommunista Pártjának tevékenységében nagyra értékeljük mindenekelőtt a céltudatosságot és munkakoncepciót, mely mind a belső állami, mind a nemzetközi kérdésekben tapasztalható. Nagyra becsüljük az SZKP politikai előrelátását, realizmusát és tudományos hozzáállását, tervszerűségét, az elmélet és a gyakorlat bölcs, előrelátó konfrontációját, az objektív törvényszerűségek következetes és általános érvényesítését a politikáA pártpolitika kulcsfontosságú feladata a népgazdaság harmonikus fejlődéséről való gondoskodás. A párt gazdasági programjának eredményes megvalósításától függ társadalmunk gazdagsága, a további általános fejlődés és a lakosság életszínvonalának emelkedése. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa és Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa 1966ban megjelölte Szlovákia gyors gazdasági fejlesztésének feladatait. Főként az anyagi-műszaki bázis továbbfejlesztéséről, a nyersanyag- és munkaerőforrások teljesebb felhasználásáról, a társadalmi munka hatékonyságának fokozásáról és ennek alapján az életszínvonal további emeléséről volt szó. E feladatokat lényegében teljesítettük. 1966 és 1970 között megújult gazdasági fejlődésünk dinamikája. Szlovákiában a nemzeti jövedelem 61 százalékkal nőtt. Az ipari termelés 58,3 százalékkal nagyobbodott és Szlovákia részaránya a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari termelésében 21-ről 24 százalékra emelkedett. A mezőgazdaságban túlteljesítettük a negyedik ötéves terv feladatait. A mezőgazdasági össztermelés az előző ötéves átlaggal szemben a tervezett 18,3 százalék helyett 22 százalékkal, az állami alapokba irányuló árutermelés több mint 24 százalékkal nőtt. 157 000 lakást adtunk át rendeltetésének és a lakosság személyi fogyasztása 34,5 százalékkal nőtt. Jelentős haladást értünk el a dolgozók életszínvonala növelésének további területein is. A hatvanas évek első felének gazdasági fejlődésével szemben pozitívan értékelhetjük ezeket az eredményeket, mert akkor ténylegesen felbomlott a harmadik ötéves terv, csökkent a fejlődés üteme és nagy aránytalanságok ban, a gazdaságban, a társadalomfejlesztési program kialakításában és megvalósításában. Olyan kérdésekről van szó, amelyeket pártunk tevékenységében is előtérbe kell állítanunk. Ezért pártunkban, szerveiben és szervezeteiben is rendszeresen tanulmányozni kell és céltudatosan fel kell használni a Szovjetunió Kommunista Pártját/ak tapasztalatait. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa nekünk, csehszlovákiai kommunistáknak tanulságok és ötletek forrásául szolgál saját problémáink és feladataink megoldásában. Minél alaposabban ismerkedik meg a párt és a nagy nyilvánosság a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának eredményeivel, annál Jobban sikerül majd megvalósítanunk XIV. kongresszusunk következtetéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának tanácskozásából különösen tanulságos és számunkra különösen példamutató az, hogy milyen összpontosított figyelmet szentelnek a szovjet kommunisták a közgazdaságnak, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa építésének, a nép életszínvonala emelésének. Maga a kongreszszus annak példája, hogyan kell tudományosan, marxista—leninista módon elemezni a feltételeket és meghatározni annak módját, hogyan mozgósítsuk céltudatosan, tervszerűen az összes erőforrásokat a szocialista termelés gyors fejlesztésére és hatékonyságának fokozására, hogyan kapcsoljuk öszsze szervesen a tudományos-műszaki forradalom vívmányait a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel. A XXIV. kongresszus következtetései és tanulságai számunkra a marxista elmélet és gyakorlat pótolhatatlan mintaiskoláját jelentik abban is, hogyan fejlesztik céltudatosan a szovjet elvtársak a szocialista államiságot és demokráciát, hogyan tökéletesítik alkotó módon az osztályátalakulásokkal összhangban és tőlük függően a szovjet társadalom politikai szervezetét. A szovjet kommunisták kongresszusi eredményei számunkra abban is tanulságosak, milyen figyelmet szentelnek a marxizmus—leninizmus, az elmélet fejlesztésének és a nép szocialista tudata, tetteket szülő aktivitása szilárdítására irányuló rendszeres ideológiai, tömegpolitikai munkának. Elvtársaki Egész pártunkban visszatérünk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának tanácskozásához és következtetéseihez. Visszatérünk hozzá főként most, Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának előkészületei során, amikor a következő időszakban ránk váró feladatokról tárgyalunk. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa számunkra erő és biztonság forrása, további munkánkra, eredményes előrehaladásunkra nézve tanulságok és ötletek forrása s a jövőben is az lesz. támadtak az alapvető népgazdasági kapcsolatokban. A negyedik ötéves terv előkészítésében a párt ismét képes volt erőfeszítését a gazdasági fejlődés arányosságának fokozatos helyreállítására összpontosítani. Pozitív szerepet játszott a tervszerű gazdaságirányítás tökéletesített rendszere alapelveinek előkészítése és fokozatos életbe léptetése is — ezeket az alapelveket a CSKP Központi Bizottságának plénuma 1965. januárjában fogadta el. Az említett időszakban a jobboldali opportunista erők bomlasztó hatása által előidézett, nyomást gyakorló tendenciák bomlasztóan hatottak gazdaságunk fejlődésére. A negyedik ötéves terv tárgyszerű irányzatainak céltudatos biztosítása és a tervszerű irányítás tökéletesített rendszere elveinek érvényesítésében előfordult hibák leküzdése helyett a jobboldali erők fokozták nyomásukat gazdaságunk szocialista jellegének megváltoztatására. A jobboldali opportunizmus gazdasági téren elsősorban azoknak az alapelveknek revizionista eltorzításával tört előre, amelyekből a tervszerű irányítás tökéletesített rendszere kiindult. A jobboldaliaknak az a szándéka, hogy gyöngítsék az állami szocialista tulajdont és a csoporttulajdont szorgalmazzák, a legszembetűnőbben abban a nyomásban nyilvánult meg, amellyel a szocialista vállalatról szóló törvény elfogadását szorgalmazták, továbbá az ún. vállalati tanácsok megalakításában és a körülöttük folytatott népámító kampányban mutatkozott meg. A jobboldali opportunista vezetés következtében a párt és az állami szervek valójában megszűntek befolyásolni és irányítani a gazdaságot. A központi irányításnak és a népgazdasági terv funkciójának meggyengülése a kötelező tervnek ún. tájékoztató irányelvvel való III. pótlásában nyert kifejezést. Árszabályozás helyett az ún. egyensúlyozott árak elméletét hirdették és gyakorlatát szorgalmazták, ami a bérek ösztönös, vad sztrájkokkal és nyomással kísért alakulásával együtt elmélyítette a infláció veszélyét, és katasztrófába sodorta a gazdaságot. A jobboldaliak egyidejűleg igyekeztek éket verni a párt és a szakszervezetek közé, „új szakszervezeti vonalat" szorgalmaztak, mely azt jelentette, hogy a szakszervezetek feladata, hogy csupán felvessék a követeléseket, anélkül, hogy felelnének a politikai és gazdasági fejlődésért. Ezek az irányzatok, nézetek és negatív jelenségek Szlovákiában is megnyilvánultak. Itt is érvényesülni kezdtek a „szocialista piacgazdaság", a vállalati tulajdon, a központi és a vállalati övezet elválasztásának elméletei, az ún. decentralizált irányítási modell elméletei. Szóhoz jutottak elméletileg hibás és gazdaságpolitikailag ártalmas nézetek is önálló nemzeti népgazdaságok kialakitásának állítólagos előnyösségéről, ami az államirányítás gyöngítésével összefüggésben kísérletet jelentett az egész csehszlovák gazdaság egységének megbontására, noha a gazdasági fejlődés logikája objektíven nemzetközi viszonylatban is a gazdasági integráció felé mutat. A szocialista gazdaság fejlődésének objektív szükségleteivel és törvényszerűségeivel szembeállították az irányítás ún. demokratizálásának követelését, gazdasági romantizmus terjedt Szlovákia lehetséges gazdasági önellátásáról. Kritikátlanul és gyakran szándékosan átvettek és propagáltak különféle burzsoá gazdasági elméleteket. Az elmúlt időszakban szerzett tapasztalataink egyöntetűen igazolják, hogy a párt gazdasági vezető szerepének helyes érvényesítése a szocialista társadalom eredményes építésének elsőrendű feltétele. Pártunk offenzív, lenini szellemű felsorakozása 1969 áprilisa után, amikor a gazdaságban is fokozatosan felújította vezető szerepét, megakadályozta a jobboldali opportunista erőket gazdaságunk felforgatásában és szocialista jellegének megváltoztatásában. A CSKP Központi Bizottságának 1969 májusában kiadott irányelvei erélyes intézkedéseket tűztek ki mind a politikai, mind a gazdasági zűrzavar leküzdésére. Az irányelvek következetes végrehajtása lehetővé tette a megbomlott központi gazdasági irányítás és tervezés felújítását, az ösztönös inflációs fejlődés megállítását, az erőfeszítéseknek a tartalékok mozgósítására és a fokozatos gazdasági konszolidációra való összpontosítását. Ebben az időszakban a párt legjelentősebb sikerének tartandó az a tény, hogy a konszolidációs intézkedések a dolgozók támogatására leltek és a lakosság életszínvonalára való negatív kihatás nélkül valósultak meg. A párt és az állami szervek erőfeszítésének eredményei, milliók áldozatos munkájának eredményei már 1969 második felében megmutatkoztak. Meggyorsult az ipari és építőipari termelés növekedése, nőtt a bel- és külkereskedelmi szállítások volumene. Csökkent a munkatermelékenység és a nominális bérek növekedése közti aránytalanság. Külön ki kell emelnünk szocialista mezőgazdaságunk jelentős stabilizáló szerepét. Értékelnünk kell szövetkezeti parasztjaink és az állami gazdasági dolgozók példás munkáját. A válságos években is a lakosság jó ellátásának biztosítására törekedtek és szilárdan védték a falu szocialista átalakulásának eredményeit. A párt rendkívül nagy figyelmet szentelt az 1970. évi terv előkészítésének. A gazdasági élet döntő területein fokozódott a terv kötelezősége. Az állami terv a gyakorlati irányelvek gazdasági végrehajtásának fő eszköze lett. A terv fő feladata a felújult dinamika megtartása, a belpiac további stabilizálása, a beruházási feszültség enyhítése és a külgazdasági kapcsolatokban az egyensúly felbomlásának enyhítése volt. A tervnek általában biztosítania kellett az életszínvonalnak a kialakított erőforrásokkal arányos további emelkedését. A folytatódó politikai konszolidálódás a gazdaságban is kedvezően nyilvánult meg. A dolgozók aktív részvételének megújulását eredményezte a gazdasági problémák megoldásában, ami kedvező légkört teremtett a terv szándékainak megvalósítására. A munkahelyek többségén a meddő vitázásról áttértek a konkrét kérdések megoldására. Elmondhatjuk, hogy a döntő tervfeladatok tavalyi teljesítésével a legszembetűnőbben fejezték ki egyetértésüket és az új pártvezetőség támogatását. Gazdasági m^mmmm téren is beigazolódott az 1969 áprilisá- r*'-"-»• ban megkezdett irányvonal helyessége. Eredményesen teljesítettük elsősor- lg 7j ban a konszolidációs program alapvető feladatát — a belpiac helyzetének sta- v. 14. bilizálását. Tovább javult a lakosság ellátása élelmiszercikkekkel, és ipari (Folytatás az 5. oldalon)