Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-13 / 112. szám, csütörtök

Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának küldöttei A siker legyen tartós A harmaneci fatelep munkása azért került öt évvel ezelőtt a gépkocsiforgalmi vállalathoz, mert a benzinkútnál bajok voltak. Ez a furcsa összefüggés úgy adódott, hogy a rendetlenség, idült hiányok, mulasztások és lazaságok miatt a nagy autóbusz- és tehergépkocsi-üzem benzinkűtjának kezelőit egymás után el kellett bocsátani. Az alkalom szüli a tolvajt szólásmondás jegyében a sok „alkalmat" kínáló munkahelyen az áldatlan viszonyok egyre rosszabbodtak. A vezetőség megelégelte a sok cserét és leváltást, s úgy döntött, hogy erre a munkahelyre, ha törik, ha szakad, talpig becsületes embert állít, aki nem inog meg a kínálkozó alkalom láttán. Ezt az embert a harmaneci fatelep munkásai között találták meg a kommunista Jozef Brašert személyében. Brašeň elvtársat meggyőzték, hogy a munkahely elfogadásával súlyos nehézséget segít áthidalni egy fontos üzemben. Az akkor 46. évét taposó nyolcgyermekes családapa úgy vélte, mindegy, hogy Králikyből Harmanecre, vagy Besztercebányára jár-e dolgozni, és elfoglalta új munkahelyét a szűk kis bádog bódéban, amely nafta és benzinszagtól bűzlött, hideg volt és rozoga. Hogyan csinálta, hogy a benzinhiány rövidesen megszűnt? Hogy a sofőrök elégedettebbek lettek a pontosan teljesített üzemanyag-szolgálattal? Hogy munkahelyén rend lett? Semmi különöset nem tett Jozef Brašeň. Csak egyszerűen nem tántorodott meg a benzingőztől. Jozef Brašeňt egyébként is nehéz lenne valamivel is megingatni. Nemcsak zömök vaskos termete miatt, magatartásának magyarázata valahol a múltban gyökerezik: munkáscsaládja légkörében, mindennemű önzést kizáró erdőmunkás múltjában, ösztönös igazságérzetében. Mindabban az egyszerű és egyértelmű tisztánlátásban, ami huszonöt évvel ezelőtt a párt soraiba vezérelte lépteit. Ennek a pártnak évtizedekig kizárólag csak sorkatonája volt, akitől mindenekelőtt a példamutatást várták el. Az egyszerű sorkatona beosztása a pártmunka alapjainak tökéletes elsajátítását tette számára lehetővé. Nem fenyegette fejlődését az a veszély, hogy jódolgában elnyárspolgáriasodik. A munkának mindig a nehezét kapta. Amikor falujában, Králikyban baj volt a nemzeti bizottságon, megválasztották elnöknek — de csak amíg rendbe nem tette a dolgokat. Amikor a benzinkútnál volt baj, oda vezényelték. Amikor a ČSAD új üzemében a modern automatikus kocsimosót üzembe helyezték, ki mást bízhattak volna meg kezelésével? Természetesen Jozef Brašeňra esett a választás, hiszen mérhetetlen értékről, kényes berendezésről, szivattyú- elektroaggregátorokról, korszerű vezérlő rendszerről volt szó, amely felelőtlen ember 'kezében a beruházás kihasználatlanságát okozhatta volna. És ezen a legutóbbi munkahelyen tűnt ki, hogy az egykori erdőinunkás a legkorszerűbb technikával is kiválóan megbirkózik. Miért? Mert a bonyolult technika szaktudást kíván ugyan, de mindenekelőtt felelősségtudatot, becsületességet. Éppen ez a felelősségtudat és becsületesség késztette Jozef Brašeňt a bonyolult műszaki titkok megismerésére. Jozef Brašeň munkahelye ma — iroda. Ugyanazon a folyosón van a szobája, mint a vállalati igazgatóé. A második emeleti ablakból kilát a garázsokra, a javítóműhelyre, az autómosóra, és természetesen a benzinkútra. Látszólag eljött az ideje annak, hogy neki .is „jó dolga" legyen, és „fentről" nézhessen küzdelmes múltjára, küszködésére. Csakhát Jozef Brašeňból 51 li éves korában már nem lehet napfényes irodával és öblös ka3. rosszékekkel babérjain nyugvó nyárspolgárt faragni. Behozta » magával a tágas irodába és az ^ öblös karosszékek közé az egyenes, nyílt gondolkodásmódot, niunkásmúltja ezernyi tapasztalatát, talpig becsületes magatartását. Amióta az összüzémi pártbizottság függetlenített elnöke, nem változott nr?i< sem viselkedése, sem észjárása, sem szokásai. Egyetlen különbség van csak helyzetében: erről a posztról sokkal eredményesebben és hathatósabban éreztetheti egyéniségének befolyását az üzem munkájának menetére. S, hogy egyéniségének alapvető vonása éppen a becsületessége, igazságszeretete, azt már ecseteltük. S ez jó ennek az üzemnek. Az egészüzemi pártbizottságban Jozef Brašeň közvetlen munkatársai nagyképzettségű vezetők, közgazdászok, mérnökök is. Hogyan tekintenek erre a benzinkúttól és autómosótól az igazgatói épületbe került emberre? Meglepetten tapasztalják, hogy szakmai és politikai kérdésekben egyaránt milyen könnyen eligazodik és kitapintja a lényeget. Rájöttek, hogy ez nem véletlen — ennek a tájékozódási képességnek a gyökerei ott rejlenek az elvi alapok szilárdságában és megingathatatlanságában. Nem véletlen ezért, hogy például az ideológiai munka tervében most a pártbizottság éppen erre a kérdésre helyezi a fő súlyt. Ügy véli, a pártoktatást ellenőrizni kell; és nemcsak a tanultak, de az elsajátítottak alapján kell majd a jövőben beosztani az elvtársakat. S több figyelmet kell szentelni a fiataloknak, a felszabadult tanoncoknak; náluk kell elkezdeni az eszmei alapok beplántálását a tudatba. Rájöttek, hogy nem elég egyegy kérdésre összpontosítani a pártmunkát, ha tartós sikert akarnak elérni. Jozef Brašeň erről ezt mondja: — Itt az ideje, hogy a párt munkában meghonosodjék a rendszeresség, és megszűnjék végre a kampányszerűség. A felszabadulás óta elég sok és elég keserű tapasztalatot szereztünk, hogy megítélhessük: a formális munka megbosszúlja magát. Most a konszolidációs folyamat során tapasztaltuk, hogy a sikerek elérésének magyarázata a kommunisták aktivitásában volt. De nemcsak abban, hogy megnövekedett a részvétel a gyűléseken, több a felszólalás és rendesen fizetjük a tagsági illetéket. Ezek formális mutatók. A konkrét feladatok és azok teljesítésének ellenőrzése — ez az aktivitás. És főleg: a pártmunka sokoldalúsága. — A gyakorlatból tudjuk, hogy a kampányszerűség semmit sem old meg. Ha az üzemben rendetlenség van, nem oldjuk meg azzal, hogy csak az üzemanyag-fogyasztást kezdjük ellenőrizni, vagy csak a gumiabroncsok állapotát. Aktivitást kimutathatunk csak a gumiabroncsok ellenőrzésével is. De eredményt alig. Ugyanígy nem összpontosíthatunk csak az ideológiai, vagy csak a gazdasági kérdésekre. A munka végzésének hogyanjában összefonódik ez a két kérdés, és ezért mindkét vonalon kell" fokoznunk az aktivitást, hogy az eredmény tartós legyen. — Mit várok a kongresszustól? Ugyanazt, amit az üzemen belüli viszonyokkal kapcsolatban: olyan sokoldalú elemzést, olyan sokoldalú feladatokat, olyan irányvételt, ami lehetetlenné teszi a deformációkat, a kilengéseket, melyek fejlődésünket a múltban jellemezték. A kongresszustól a párt vezető szerepének olyan megerősítését várom, amely biztosítja szocialista fejlődésünkben a tartós sikert. Ezt az észjárást, ezeket a terveket, ilyen magatartást visz magával Prágába, a CSKP XIV. kongresszusára Jozef Brašeň. VILCSEK GÉZA IV. Spáril felvétele/ SZAVAK HELYETT TETTEK A nőkről azt szokták mondani, sokat szeretnek beszélni. Tamaskovics Júlia elvtársnő azon kivételek közé tartozik, melyek erősítik a szabályt. Keveset beszél, fontosabbnak tartja a munkát a szónál. A komáromi l Komárno j dohánygyár munkásnője. Nem éppen irigylésre méltó munkakörben dolgozik. Az üzem egyik padlásán, nehéz és már szállításra kész dohánnyal teli bálák között találtam rá. — Ezekből készül a Mars, Fatima, Start és még más cigaretta, de akad a ládák között olyan is, amelyből az érsekújvári dohánygyár pipadohányt is gyárt. Nem könnyűek ezek a bálák, van közöttük 50 kilós is. A' padláson a rend ellenére száll a por és az erős dohányillat köhögésre ingerli a torkot. Tamaskovics elvtársnő elmondja, hogy a csoport, melyben dolgozik, a dohány szakszerű osztályozásával is foglalkozik. Erre a munkára júliusban és augusztusban kerül sor. Eddig sokan nem tudták, hogy az érsekújvári üzem cégjelzésével ellátott „mindennapi cigarettájuk" megszokott arómáját lényegében a komáromi dohánygyár osztályozással és szárítással, valamint pácolással foglalkozó munkacsoportjainak köszönhetik. Az érem második oldalaként viszont szidhatják is, ha keserű a Fatima vagy minden szippantásnál kialszik a Mars. Erre azonban nemigen kerül sor, mert ezeket a cigarettákat gondosan, nagy hozzáértéssel készítik el. Tamaskovics Júlia 1960-ban lépett be Csehszlovákia Kommunista Pártjába és azóta a dohánygyár 32 tagból álló pártalapszervezetének tagja. Jó munkája, becsületes helytállása elismeréséül részt vesz az SZLKP országos kongresszusán. — Hogy miért jelöltek éppen engem? Talán mert szeretem a munkámat és nem húzom kl magamat a dolog nehezebbik része alól sem. Amikor a komáromi járási pártbizottságon érdeklődtem róla, az elvtársak ugyanezt mondták: Tamaskovics Júlia talpig becsületes, szorgalmas, példamutató dolgozó. Teljes mértékben megérdemli, hogy a kongresszuson ő ls ott legyen a legjobbak között. Ik. lif A csallóközi kommunistákat fogia képviselni A szobában minden ragyog ar~ tisztaságtól. Az országjáró ember csak nehezen szánja rá magát, hogy az út porával belépjen abba a ragyogásba. Pedig a bejelentés nélküli látogatás ellenére sem hiányzik a háziasszony kedves biztatása: — Tessék csak nyugodtan. Mikor megmondom jövetelem célját, az az érzésem, hogy egy mély lélegzetet vesz. Hogy mit gondol, azt egy pedagógus arcáról nehéz lenne leolvasni. De nyugodtan, kedvesen szól. — Tudja, már négyen kérdezgettek tőlem, ki ezt, ki azt, hát kérdezzen. Utóvégre egy tanítónőt is lehet feleltetni. Néhány emberrel, köztük több kisdiákkal találkoztam, akik némi képet már kialakítottak előttem a tanítónőről, tanítónéniről, elvtársnőről. Hát az a tanítónéni egyáltalán nem érthető szó szerint a fiatal pedagógusra. Amit megtudtam, (megjegyzem, csupa jót) annak a lényegét megpróbálom egy tőmondatban összefoglalni: Fáradhatatlan. Azért ez az egy szóba foglalt jellemzés még legalább annyi kiegészítésre szorul, hogy úgy is mint pedagógus, úgy is mint családanya (két gyermekük van), de nem utolsósorban úgy is, mint társadalmi, közéleti dolgozó — minden tekintetben fáradhatatlan. Nem jut okosabb kérdés az eszembe, megkérdezem tehát, hogyan bírja azt a sok teendőt, ami a vállaira nehezedik. Nem éri váratlanul a kérdés, mert azonnal válaszol: — Amit az ember szívvellélekkel végez, annak nem méri, alig érzi a súlyát. Igen, így mondja Écsi Ilona elvtársnő, az alistáli (Hroboňovoj középiskola tanítónője, aki a kongresszuson a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás kommunistáit fogja képviselni. Nagy megtiszteltetés, szorgalmas, megalkuvás nélküli tevékenységének eredménye, hogy rá esett a választás. Megkérdezem a példakép pedagógust, a kommunistát, milyen programmal készül a kongresszusra. — Hát programmal ugyan nem, de az esetleges hozzászólást már elkészítettem. — És ennek mi a tárgya? — A tudományos világnézeti nevelésről szeretnék beszélni. Természetesen tudom, hogy nem juthat szóhoz mindenki, éppen ezért leírtam, amit mondani akarok, és ha nem kerül rám sor, úgy adom át papíron. Az elvtársak úgyis az összegezésből vonják le a következtetést. — Milyennek tartja iskoláinkban a tudományos világnézetre való nevelés jelenlegi színvonalát? — Azt hiszem, már sokat tettünk, de még nem eleget. Itt a Csallóközben 1968-ban ugyan csak elenyésző mértékben mutatkozott fogyatékosság, de aki az akkori újságokat olvasta, az bizonyára érzi, hogy valami még nincs rendben. — Hogyan képzeli el a legközelebbi teendőket? — Inkább csak a falusi iskolákról beszélek. Ott aránylag jó a helyzet. A tanítók döntő többsége mindent megtesz, hogy a kommunizmusba belenövő fiatalokat jól felkészítsék a rájuk váró feladatokra. Ezeknek a kitűzött feladatoknak a megvalósításához nem elég az egyoldalú tudás. Szükséges a tisztázott világnézet már fiatal korban. Az is, hogy az iskola egy percre se feledkezzen meg az internacionalizmusra, a hazaszeretetre és természetesen a munkára, a munka megbecsülésére való nevelésről. Nem új dolgok ezek, csakhát . . . — Van talán valami akadálya. — Azt nem mondhatnám. A felsőbb szervek teljes támogatását megkapja a pedagógus arra is, hogy továbbképezze magát, hogy előtte járjon a kornak. De mert én a világnézeti nevelésről akarok beszélni, visszatérek oda. A szülők bizonyos része már nemcsak megérti, hanem egyenesen támogatja is a pedagógus ilyen irányú munkáját. Persze, mi már annak is örülünk, ha a szülő nem próbálja a maga régi világnézetét rákényszeríteni a gyerekre, nem teszi nevetségessé a gyerek előtt a pedagógust. Ez is segítség. A mi számunkra csak közvetve, de a saját gyereke számára közvetlenül. Komoly szavak ezek. Megfontolandók, elsősorban a kommunisták számára. De még másról is szól a kongresszusi küldött. Arról, hogy a tudományos világnézetre nem elég az iskolában a gyerekeket nevelni, otthon a szülőknek is kell. Nem arról van szó, hogy egy-két előadás, beszélgetés után muLo.iaustának vallja magát. Lehetnek kivételek, de általánosságban a nagymamáktól, vagy akár fiatalabb szülőktől sem lehet ezt kérni, követelni. Am azt emberi szempontból is igen, hogy ne álljanak gyermekük világnézeti fejlődésének útjába. Ne legyenek a fogékony fiatal lélek új emberré válásának, politikai, világnézeti, erkölcsi kiteljesedésének kerékkötői. Mert milyen szülő vagy nagyszülő az, aki gyermekét, unokáját vissza akarná kényszeríteni a 30—60 év előtti életkörülményekbe. Hogyan lehetnének akkor ezekből az ifjakból a kommunizmus építői. Megközelítőleg ezt, sőt ennél sokkal többet akar elmondani Écsi Ilona elvtársnő pártunlc kongresszusán. Nézeteit hall« gatva csak egyet mondhatunk; a szerdahelyiek jelöltje olyan kommunista, akire méltán esett a választás. HARASZTI GYULA