Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-10 / 85. szám, szombat

AZ ŰRKUTATÁS JELENTŐS ÉVFORDULÓJA Az űr meghódításáért folytatott emberi küzdelem története rövid, de dicsőséges. Április 12-én lesz 10 éve annak, hogy az elsb ember, Jurij Gagarin szovfet űrhajós első ízben behatolt a világűrbe. Neve villámgyorsan terjedt el az egész világon, és jelképévé vált mindennek, ami szép, hősies és fennkölt, ami a többre törő emberi szellem vágyait jellemzi. Olyan jelképpé, ami évszázadok múltán sem fakul, s amit mindenkor együtt emlegetnek az űrhajózás történetének kezdetével. Jurij Gagarin volt az első ember, aki elhagyta bolygónk légkörét, az első, aki saját szemével megfigyelhette Földünket, aki nem egészen két óra alatt láthatta a napfelkeltét és a napnyugtát, aki sa ját magán próbálta ki a súlytalansági állapotot. És ezért a világűrben töltött 1 óra 42 percért joggal érdemli meg nemcsak az egész világ csodálatát, hanem elismerését is. E történelmi jelentőségű űrrepülés tiszteletére minősítették április 12-ét az „űrhajó zás napjának". Érdemes egy kissé bővebben foglalkozni e nap történetével, ami nemcsak a szovjet, hanem az egész világ űrhajózá sában történelmi jelentőségű határkövet jelent. Az űrrepülés gondolata már nagyon régen keletkezett, azonban a múltban csak a fantázia birodalmába tartozott. Nemcsak Verne álmodott erről utópisztikus regényeiben, hanem őt megelőzően számos író és kutató is. A gondolat csak 1957-ben kezdett konkrétabb formát ölteni, amikor is a Szovjetunióban felbocsátották az első mesterséges holdat. Két évvel később a Holdra ért az első szonda, a LUNIK-2, ami a szovjet tudomány és technika további nagy sikere volt. Ezt követően tökéletesebb felszerelésű mestersé

: ges holdakat és holdszondákat bocsátottak a kozmikus térbe. Eze ket sokkal erősebb rakétamotorokkal hajtott űrhajók követték, amelyeket fokozatosan alakítottak át úgy, hogy alkalmassá váljanak többnapos emberi tartózkodásra is. Egyidejűleg folytatták a kísérleteket, amelyek során az űrhajósok a kozmikus térben elhagyták űrhajójukat, két vagy több mesterséges hold dokkolását hajtották végre. Ez volt az első lépés a nagy űrhajók és az orbitális állomások felé. Az űrrepülések során használt műszerek elképzelhetetlen pontossággal, tökéletesen, megbízhatóan dolgoztak, hiszen'enélkül nem válhatott volna valóra egyetlen űrrepülés sem, sem személyzettel, sem anélkül. Az utóbbi két évben az űrhajózásban további nagy sikereket ér tek el. Az ember legyőzte a föld vonzóerejét, és ezzel megkezdődött a naprendszer bolygóira való repülés, e bolygók megismerésének és meghódításának korszaka. Ebben az időszakban sikerült az amerikai űrhajósoknak leszállniuk a Hold felületére, majd visszatérniük a Földre, s ugyancsak ebben az időszakban ért a Holdra a Luna-lfí jelzésű szovjet automatikus holdszonda. Ez a szonda végrehajtotta a sima leszállást, holdkőzetet gyűjtött, majd isméi visszatért a Földre. A Luna-16 új elemmel gazdagította az űrkutatási, s ezt felhasználják nemcsak a Hold, hanem a naprendszer más bolygóinak a kutatására is. Különösen jelentős és értékes azért Is, mert az ilyen automatákkal végrehajtott kutatás olcsóbb, mint az ember által vezetett űrhajók bevetése, és nem kell kockáztatni az ember életét. Az automatikus állomások és szondák további nagy jelentőségét az is biztosítja, hogy segítségükkel tudományosan megállapíthatják azoknak a bolygóknak a felületi összetételét is, amelyekre az ember az e bolygón uralkodó feltételek miatt nem juthat el. A következő években nemcsak a Hold, hanem különösen a Mars és a Vénusz kutatását is folytatják automatikus szondák segítségével. Az űrkutatáson kívül a kozmonautikai ismereteket felhasználták a különböző tudományos ágazatokban és az emberi tevékenységben is. Ezeket a terveket nagyon láttatóan fejezte ki az SZKP XXIV. kongresszusán Msztyiszlav Keldis, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, aki felszólalásában többek között kijelentette: — Hazánk, amely utat nyitott a világűrbe, az elmúlt ötéves tervidőszakban kiváló eredményeket ért el bolygóközi állomások építésében, valamint a Hold és a bolygók kutatásában. Ha a kozmikus eszközöket az űrkutatás érdekében továbbra is fejlesztjük, ezeket egyre inkább fel kell használni a gyakorlati feladatok teljesítésére, a távközlés, a meteorológia, a navigáció, a természeti erőforrások vizsgálatának szakaszain, valamint a földrajzi és a tengeri kutatásban." Dr. PETER FORGAC iilllllilllllilillllll A TISZTA SZÓ EREJÉVEL Jegyzetek a komórnói járás irodalmi színpadainak 4. fesztiváljáról Már a tavalyi Jókai-napokon éreztük, láttuk, hogy irodalmi színpadaink felnövőben vannak. Úgy tűnik, ez a kisszínpadi forma nagyon megfelel műkedvelőinknek: a korszerűségre való törekvéseknek itt kevesebb az akadálya. Amíg a színjátszók többnyire hagyományos darabokhoz nyúlnak, az irodalmi színpadok rendezői tnaibb életérzésű összeállításokkal kísérletezhetnek, még akkor is, ha előadóik kevésbé képzettek, hiszen a rendezői koncepció ezekben a kifelé statikus színpad-képekben könnyebben realizálható. Talán ez a magyarázata annak, hogy napról- tapra üiabb irodalmi színpad megalakulásáról kapunk hírt, hogy a járási versenýek egyre inkább fesztiváljelleget öltenek, népszerűségük pedig növekvő tendenciájú. A komáromi járás irodalmi színpadainak immár a 4. fesztiválja zajlott a múlt héten. A fent elmondottakat jól példázza az is, hogy a versenyen részt vevő kilenc színpadot 18 csoport közül válogatták ki, ez a szelektálás a színvonal javulását hozta magával. Néhány ez idei tanulság: nem félnek már a rendezők a bátor kísérletezésektől, az összeállítások változatosabbak lettek, a szigorúan fogalmazott színpadképek pedig az esetek nagy részében a célszerűséget szolgálták. Érdekes, hogy a királyhelmeciek tavalyi kísérlete (Lorka: Bernarda háza) követőkre talált: ezen a fesztiválon két irodalmi színpad is vállalkozott prózai művek feldolgozására, egy pedig — történelmet magyarázó - epikus versekkel indult. Pozitívumként könyvelhetjük el azt is, hogy a kilenc színpad közül mindössze egy, összeállítás épült klasszikus költők verseire, míg a többi csoport mai problémákra reagált (helyenként meghökkentő gyorsasággal: a Komáromi Magyar Gimnázium Irodalmi Színpada például a most megjelent Egyszemű éjszaka verseiből készített válogatást.) Sajnos, ezen a fesztiválon is volt alkalmunk találkozni olyan csoportokkal, amelyek — az eredeti jószándék ellenére — nem használtak a művészetnek. Nem használtak, mert elvétették az első lépést: rosszul választották meg műsorukat. A keszegfalvaiak Hadak útján című egyórás produkciója például a magyar történelem nehéz évszázadait kívánta bemutatni, de a kiválogatott versanyag nagyon gyengére sikerült, így nem kaphattunk többet a percről percre új erőre kapó síránkozásoknál. Ez a sok fáradtsággal betanult, de az összeállítás hibájából „magyarkodóvá" vált műsor így megbukott. Nem járt jobban a Járási Népművelési Otthon mellett működő csoport sem: helyi, többnyire kezdő költők verseiből összeállított műsora eleve lehetetlenné tette mottóul választott céljának megvalósítását J „Emlékeztetni akarunk mindenkit . .. arra a felelősségre, amellyel az áldozatok millióiért és az emberiség jövendőjéért tartozunk"), hiszen az egyik versükben ilyen sort hallhattunk: „Mi háborúra érett új nemzedék vagyunk". Ez ellen pedig mindnyájan tiltakozunk! Ezúttal a búcsiak összeállítása sem sikerült, Femina című műsoruk a nők emancipációjának problémakörére épült, de a többnyire semmitmondó, frázisokat halmozó verssorok, üres költemények lehetetlenné tették a különben fegyelmezett és kiforrott csoport sikeresebb szereplését. A Nagymegyeri Gimnázium Weöres Sándor Orbís pictusát vitte színre. Pálmai Gé za rendező immár harmadszor kísérletezik modern, huszadik századbeli költővel — Kosztolányi és Ágh István után most Weöres miniatűrjeit próbálta életre kelteni. E nehéz feladat vállalása mindenképpen dicséretes, csakhogy egy rutintalan fiatal csoport eleve nem birkózhatott meg ezekkel a versekkel. Sokat markoltak a csallóközaranyosiak is: Nyílt szó, födetlen arc című összeállításuk kevesebb verssel, szigorúbb válogatással válhatott vol na igazán élvezhetővé. Menekülés-próba címmel mutatta be műsorát a Komáromi Magyar Gimnázium. Már említettem: Kiss (ózsef rendező meglepő gyorsasággal reagálta csehszlovákiai magyar költők antológiájának megjelenésére. Ez mindenképpen elismerésre méltó. A csoport kitűnő szavalói ezúttal azonban olyan szöveg tolmácsolására vállalkoztak, amely írott formájában is gondot okoz a költészet hazai kedvelőinek. A körültekintő rendezés ellenére így a csoport bemutatkozása sem nyújthatott maradandó élményt. Kivételeset, szokatlant, rendezésben és összeállításban egyaránt nagyszerűt három irodalmi színpad produkált. A Jókai-napok tavalyi győztese, a Komáromi Petőfi Irodalmi Színpad Fábryemlékműsorát sokáig nem fogjuk elfelejteni. Öt képzett előadó vállalta nagy írónk útmutató, emberségre nevelő gondolatainak tolmácsolását — Fáb ryboz méltó szigorral. Az Őrhelyen (ez a műsor címe) nem véletlenül nyerte el a legjobb összeállításért járó díjat. Egv másik komáromi csoport, a Gépipari Szakközépiskola Diákotthonának Színpada műsorával Váci Mihályra emlékeztetel l. Sz. Mészáros Zsuzsa példamutató rendezésében. Egv kézfogásra visszakönyörögte a tragikusan elhunyt költőt, megszólaltatta barátait, tisztelőit, ismerőseit. Így adózott kegyelettel a Sokaság fiának, halk szóval, s a fejek szomorú léhajtásával. Az izsaiak kétrészes irodalmi összeállítása egyfajta pszichológiai játék a lelkiismerettel. Merész kísérlet: próza a színpadon, s ez szokatlan nálunk. Szinte félő, hogy a történések belső dinamikája szétveti a kezdettől dinamikus színpadképet, hogy az élet-halál játék az utóbbi javára dől el. Szerencsére nem így történik: Izsák Lajos és Komlósi Menyhért rendezők fegyelmezettségre épített koncepciója megbirkózik a nehéz anyaggal. S ez nagvon jó így, hiszen A hűség tövisei című műsor irodalmi színpad-mozgalmunk újabb sikere. összegezésül talán még enynyit: a szavalók helyenként gyenge színvonalát és az öszszeállítások esetlegességeit még nem ellensúlyozta mindig kikristályosított rendezői koncepció, de mér nem találkoztunk pusztán formai megoldásokkal, a jobb csoportok a tiszta szó orejét keresték, hogy megtalálják s adhassák tovább. Ez pedig mindenképpen haladás. A zsűri döntése alapján az első helyet az Egy kézfogás még Váczi Mihályi, a másodikat az Őrhelyen, a harmadikat pedig A hűség tövisei című öszszeállítás nyerte el. A legjobb női szavaló díját Szőcs Éva, a legjobb férfiszavaló díját Komlósi Menyhért, a legjobb rendezés díját Sz. Mészáros Zsu zsa, a legjobb összeállítás díját pedig a Petőfi Irodain* Színpad kapta. BARCZI ISTVÁN • A lipcsei nemzetközi könyvkiállítás az idén május 29-én nyílik meg. Erre az alkalonira negyven ország szakembereinek előadását publikálják. A legjobb munkákat díjazzák. • Makk Károly Szerelem című filmje is szerepel a május 14 és 28 között megrendezésre kerülő cannes-i nemzetközi filmfesztiválon. • Stuart Mária szerepét Vanessa Redgrave alakítja Charles Jarott angol rendező tervezett filmjében. Q Jól haladnak a májusi bécsi gyűjteményes Oscar Kokoschka-kíállítás előkészületei. A rendezvényre eddig 31 európai és 10 amerikai múzeum és 30 magángyűjtő küldte le Kokoschka festményeit, grafikáit. Másnap már minden szükséges adat megvolt a szerelvényről. Véletlen folytán azt is megtudta Vang, hogy a hajnalban induló szerelvényt két mozdony viszi, s mindkettő vezetője mellé kétkét katonát osztottak be. Ez alaposan áthúzta eredeti tervüket, amelyben azzal számoltak, hogy a csoport két tagja a Sárkány sziklánál levő 12 százalékos emelkedőnél a lépésben haladásig lelassuló vonat mozdonyára kapaszkodik fel, s fegyveresen kényszeríti a mozdonyvezetőt arra, hogy a húsz kilométerrel távolabbi meredek lejtőn ne a fékeket húzza be, hanem ellenkezőleg: eressze neki a vonatot a lejtőnek, s aztán ugorjanak ki a mozdonyból. Egykét perccel később az időzített nagyhatású bomba a száguldó vonat mozdonyát felrobbantva pozdorjává zúzná az egész aknaszállítmányt. Vang a térkép fölé hajolva törte a fejét az újabb változatokon. Felötlött benne, hogy a Sárkány sziklánál végrehajthatnának egy nagyerejű robbantást, s így a szerelvénynek szabadíthatnának több száz tonnányi sziklát. Ezt azonban hamar elvetette, mert a legkisebb valószínűségét sem látta annak, hogy robbanást idézhetnének elő a vonaton, tehát legfeljebb néhány vasúti vagont tennének tönkre, s egy-két nappal elodáznák a szállítmány továbbhaladását. — A viaduktot kell kiemelni alóluk — mondta az anarchista. — Azt hiszem megint szamárságot mondtál — nézett a fiúra Vang. — Magad is jól tudod, hogy a vonalon végig őrséget állítottak, s a viaduktot legalább ötvenen őrzik. — Akkor... — kezdte megint a fiú, de nem folytathatta tovább, mert a sánta megérkezett, s jelentette, hogy Fu újabb értesülést hozott. Eszerint az öreget osztották be egy mozdonnyal és négy teherkocsival, hogy végighaladjon a szerelvény előtt. — Szóval aknára már gyanakodnak? — kérdezte Vang, de nyomban a fiúhoz fordult: — Azt hiszem kész a végleges terv. Igaz, kockázata igen nagy. Tram-mal együtt Fu-hoz szegődtök a Sárkány sziklánál, s a viaduktnál leugortok. Lesz jó tíz percetek a szerelvény érkezéséig, hiszen feltétlenül a minimális térközzel indítják utánatok az aknát szállító vonatot. Ha az öreget rá tudjátok venni, akkor megzavarja a mozdonut, s így is nyerhettek hét-nyolc perc előnyt. A viaduktnál pedig ... " Fu nem tudott, de talán nem is akart kitérni az akcióban való részvétel elöl. Alighogy felvette utasaU a Sárkánu sziklánál, gőzt adott az öreg masinának, s nekilendültek. A lejtőig négy perc előnyre tettek szert, s itt kezdődött a pokoli száguldás. Mire a sík egyenesbe ériek, már kilenc perccel a menetidő előtt jártak. — A lejtón amazok öt percei veszítenek amúgy is, mert biztonságosan kell hozniuk a szerelvényt — mondta az öreg, s a két fiúra kacsintott. Valamennyit veszítettek a lendületből, mire felkaptattak a Bivaly-hegyre. Tram és a fiú már készenlétben álltak, s nemsokára feltűnt a viadukt. Fu lassan vezette rá a gépet a lúdra, s amint tíz méternyire megközelítette a viadukt másik oldalát, eleresztette a gőzt. A hídfőnél álló két katona ijedten ugrott be az őrtoronyba, s mire eloszlott a gőzfelhő, a vonat is messze járt, s azok ketten is régen a híd alatt voltak. Tram az első pillérnél akarta hagyni a fiút, de nem volt idő vitára. Az „anarchista" fürgén siklott az acéltraverzeken át a híd túlsó oldalára, a másik pillérhez. Hátára kötve a tízkllós csomagot, szinte akrobatikus ügyességgel, egy vadmacska zajtalanságával tornászta el magát a kőpillérig. Tram gyorsan végzett, s amint meghallotta a távolból közeledő szerelvény dübörgését, meggyújtotta a három perc égésídőre méretezett zsinórt, s zajtalan futással menekülni kezdett. Szerencsésen elérte a viadukt alatti patakot, s már a térden felül érő vízben gázolt, amikor egy másodpercre visszanézett, s a szívverése is elállt rémületében: a fiú kezében ebben a pillanatban villant lel az öngyújtó lángja. Tram tudta, hogy mindössze egyetlen perc a fiú élete, hiszen két perce ég amott a zsinór. A vonat ráfutott a viaduktra. Tram futott, ahogy csak bírt. Ojabb fél perc múlva megállt, s látta, hogy a mozdony, s legalább tíz kocsi túljutott már a hídon. Csak nem történt valami a gyújtózsinórral? — villant át agyán a rémület, de ebben a pillanatban megremegett a föld, magas lángnyelv csapódott fel a pillérnél, s a szerelvény, ment egy öszszecsukló bicska, „csorgott" lefelé a mélybe. Még földet sem ért az első kócsi, amikor újabb robbanás rázta meg a le vegőt, s a másik pillérnél is megnyílt a híd: az aknaszállítmány tehetetlen vasdarabként hullt a mélybe. Tram mögött már vagy három kilométer volt. Tüdeje nem bírta tovább az embertelen hajszát. Elhatározta, hogy néhány percet pihen. Hátát egy Iátörzsnek támasztotta, s úgy állva próbálta ismét normális munkára bírni szívét és tüdejét. Közben nézte a sebessodrásü patakot. — Indulni kell, nem lehet tudni, hogy követnek-e? A biztonsági szolgálat gyorsan dolgozik. Már éppen indulni akart, amikor meg. látott egy husángot a vízben, s erről eszébe jutott az öreg partizán elbeszélése, hogy miként szabadult meg szétlőtt jobb lábbal üldözői elől. Körülnézett. Néhány karnyi vastag husángot talált. Gyors mozdulattal egymásra rakta őket a parton, nadrágszíjával elöl összekötötte a kévét, a vízbe taszította. Hihetetlenül gyorsan belekapaszkodott az ár alkalmi tutajába, s neki mindössze az volt a dolga, hogy jó erősen karol i a át a husángok végét, s hagifla maqát uszályként vontatni, egyre sebesebben. (Folytatjuk)