Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-10 / 85. szám, szombat

AZ ŰRKUTATÁS JELENTŐS ÉVFORDULÓJA Az űr meghódításáért folytatott emberi küzdelem története rö­vid, de dicsőséges. Április 12-én lesz 10 éve annak, hogy az elsb ember, Jurij Gagarin szovfet űrhajós első ízben behatolt a világ­űrbe. Neve villámgyorsan terjedt el az egész világon, és jelképévé vált mindennek, ami szép, hősies és fennkölt, ami a többre törő emberi szellem vágyait jellemzi. Olyan jelképpé, ami évszázadok múltán sem fakul, s amit mindenkor együtt emlegetnek az űrhajó­zás történetének kezdetével. Jurij Gagarin volt az első ember, aki elhagyta bolygónk légkörét, az első, aki saját szemével megfigyelhette Földünket, aki nem egé­szen két óra alatt láthatta a napfelkeltét és a napnyugtát, aki sa ját magán próbálta ki a súlytalansági állapotot. És ezért a világ­űrben töltött 1 óra 42 percért joggal érdemli meg nemcsak az egész világ csodálatát, hanem elismerését is. E történelmi jelen­tőségű űrrepülés tiszteletére minősítették április 12-ét az „űrhajó zás napjának". Érdemes egy kissé bővebben foglalkozni e nap tör­ténetével, ami nemcsak a szovjet, hanem az egész világ űrhajózá sában történelmi jelentőségű határkövet jelent. Az űrrepülés gondolata már nagyon régen keletkezett, azonban a múltban csak a fantázia birodalmába tartozott. Nemcsak Verne álmodott erről utópisztikus regényeiben, hanem őt megelőzően számos író és kutató is. A gondolat csak 1957-ben kezdett konkré­tabb formát ölteni, amikor is a Szovjetunióban felbocsátották az első mesterséges holdat. Két évvel később a Holdra ért az első szonda, a LUNIK-2, ami a szovjet tudomány és technika további nagy sikere volt. Ezt követően tökéletesebb felszerelésű mestersé : ges holdakat és holdszondákat bocsátottak a kozmikus térbe. Eze ket sokkal erősebb rakétamotorokkal hajtott űrhajók követték, amelyeket fokozatosan alakítottak át úgy, hogy alkalmassá vál­janak többnapos emberi tartózkodásra is. Egyidejűleg folytatták a kísérleteket, amelyek során az űrhajósok a kozmikus térben el­hagyták űrhajójukat, két vagy több mesterséges hold dokkolását hajtották végre. Ez volt az első lépés a nagy űrhajók és az orbi­tális állomások felé. Az űrrepülések során használt műszerek el­képzelhetetlen pontossággal, tökéletesen, megbízhatóan dolgoztak, hiszen'enélkül nem válhatott volna valóra egyetlen űrrepülés sem, sem személyzettel, sem anélkül. Az utóbbi két évben az űrhajózásban további nagy sikereket ér tek el. Az ember legyőzte a föld vonzóerejét, és ezzel megkezdő­dött a naprendszer bolygóira való repülés, e bolygók megismerésé­nek és meghódításának korszaka. Ebben az időszakban sikerült az amerikai űrhajósoknak leszállniuk a Hold felületére, majd visszatérniük a Földre, s ugyancsak ebben az időszakban ért a Holdra a Luna-lfí jelzésű szovjet automatikus holdszonda. Ez a szonda végrehajtotta a sima leszállást, holdkőzetet gyűjtött, majd isméi visszatért a Földre. A Luna-16 új elemmel gazdagította az űrkutatási, s ezt felhasználják nemcsak a Hold, hanem a naprend­szer más bolygóinak a kutatására is. Különösen jelentős és értékes azért Is, mert az ilyen automatákkal végrehajtott kutatás olcsóbb, mint az ember által vezetett űrhajók bevetése, és nem kell koc­káztatni az ember életét. Az automatikus állomások és szondák további nagy jelentőségét az is biztosítja, hogy segítségükkel tudo­mányosan megállapíthatják azoknak a bolygóknak a felületi össze­tételét is, amelyekre az ember az e bolygón uralkodó feltételek miatt nem juthat el. A következő években nemcsak a Hold, hanem különösen a Mars és a Vénusz kutatását is folytatják automatikus szondák segítsé­gével. Az űrkutatáson kívül a kozmonautikai ismereteket felhasz­nálták a különböző tudományos ágazatokban és az emberi tevé­kenységben is. Ezeket a terveket nagyon láttatóan fejezte ki az SZKP XXIV. kongresszusán Msztyiszlav Keldis, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának elnöke, aki felszólalásában többek között kijelentette: — Hazánk, amely utat nyitott a világűrbe, az elmúlt ötéves tervidőszakban kiváló eredményeket ért el bolygóközi ál­lomások építésében, valamint a Hold és a bolygók kutatásában. Ha a kozmikus eszközöket az űrkutatás érdekében továbbra is fejleszt­jük, ezeket egyre inkább fel kell használni a gyakorlati feladatok teljesítésére, a távközlés, a meteorológia, a navigáció, a természeti erőforrások vizsgálatának szakaszain, valamint a földrajzi és a tengeri kutatásban." Dr. PETER FORGAC iilllllilllllilillllll A TISZTA SZÓ EREJÉVEL Jegyzetek a komórnói járás irodalmi színpadainak 4. fesztiváljáról Már a tavalyi Jókai-napokon éreztük, láttuk, hogy irodalmi színpadaink felnövőben vannak. Úgy tűnik, ez a kisszínpadi forma nagyon megfelel műked­velőinknek: a korszerűségre va­ló törekvéseknek itt kevesebb az akadálya. Amíg a színját­szók többnyire hagyományos darabokhoz nyúlnak, az iro­dalmi színpadok rendezői tnaibb életérzésű összeállításokkal kí­sérletezhetnek, még akkor is, ha előadóik kevésbé képzettek, hiszen a rendezői koncepció ezekben a kifelé statikus szín­pad-képekben könnyebben rea­lizálható. Talán ez a magyará­zata annak, hogy napról- tapra üiabb irodalmi színpad megala­kulásáról kapunk hírt, hogy a járási versenýek egyre inkább fesztiváljelleget öltenek, nép­szerűségük pedig növekvő ten­denciájú. A komáromi járás irodalmi színpadainak immár a 4. fesz­tiválja zajlott a múlt héten. A fent elmondottakat jól példázza az is, hogy a versenyen részt vevő kilenc színpadot 18 cso­port közül válogatták ki, ez a szelektálás a színvonal javulá­sát hozta magával. Néhány ez idei tanulság: nem félnek már a rendezők a bátor kísérletezé­sektől, az összeállítások válto­zatosabbak lettek, a szigorúan fogalmazott színpadképek pe­dig az esetek nagy részében a célszerűséget szolgálták. Ér­dekes, hogy a királyhelmeciek tavalyi kísérlete (Lorka: Ber­narda háza) követőkre talált: ezen a fesztiválon két irodalmi színpad is vállalkozott prózai művek feldolgozására, egy pe­dig — történelmet magyarázó - epikus versekkel indult. Po­zitívumként könyvelhetjük el azt is, hogy a kilenc színpad közül mindössze egy, összeál­lítás épült klasszikus költők verseire, míg a többi csoport mai problémákra reagált (he­lyenként meghökkentő gyorsa­sággal: a Komáromi Magyar Gimnázium Irodalmi Színpada például a most megjelent Egy­szemű éjszaka verseiből készí­tett válogatást.) Sajnos, ezen a fesztiválon is volt alkalmunk találkozni olyan csoportokkal, amelyek — az eredeti jószándék ellenére — nem használtak a művészetnek. Nem használtak, mert elvétet­ték az első lépést: rosszul vá­lasztották meg műsorukat. A keszegfalvaiak Hadak útján cí­mű egyórás produkciója példá­ul a magyar történelem nehéz évszázadait kívánta bemutatni, de a kiválogatott versanyag nagyon gyengére sikerült, így nem kaphattunk többet a perc­ről percre új erőre kapó sírán­kozásoknál. Ez a sok fáradt­sággal betanult, de az össze­állítás hibájából „magyarkodó­vá" vált műsor így megbukott. Nem járt jobban a Járási Nép­művelési Otthon mellett mű­ködő csoport sem: helyi, több­nyire kezdő költők verseiből összeállított műsora eleve le­hetetlenné tette mottóul vá­lasztott céljának megvalósítását J „Emlékeztetni akarunk min­denkit . .. arra a felelősségre, amellyel az áldozatok millióiért és az emberiség jövendőjéért tartozunk"), hiszen az egyik versükben ilyen sort hallhat­tunk: „Mi háborúra érett új nemzedék vagyunk". Ez ellen pedig mindnyájan tiltakozunk! Ezúttal a búcsiak összeállítása sem sikerült, Femina című mű­soruk a nők emancipációjának problémakörére épült, de a többnyire semmitmondó, frázi­sokat halmozó verssorok, üres költemények lehetetlenné tet­ték a különben fegyelmezett és kiforrott csoport sikeresebb sze­replését. A Nagymegyeri Gim­názium Weöres Sándor Orbís pictusát vitte színre. Pálmai Gé za rendező immár harmadszor kísérletezik modern, huszadik századbeli költővel — Koszto­lányi és Ágh István után most Weöres miniatűrjeit próbálta életre kelteni. E nehéz feladat vállalása mindenképpen dicsé­retes, csakhogy egy rutintalan fiatal csoport eleve nem bir­kózhatott meg ezekkel a ver­sekkel. Sokat markoltak a csal­lóközaranyosiak is: Nyílt szó, födetlen arc című összeállítá­suk kevesebb verssel, szigo­rúbb válogatással válhatott vol na igazán élvezhetővé. Menekülés-próba címmel mu­tatta be műsorát a Komáromi Magyar Gimnázium. Már emlí­tettem: Kiss (ózsef rendező meglepő gyorsasággal reagálta csehszlovákiai magyar költők antológiájának megjelenésére. Ez mindenképpen elismerésre méltó. A csoport kitűnő szava­lói ezúttal azonban olyan szö­veg tolmácsolására vállalkoz­tak, amely írott formájában is gondot okoz a költészet hazai kedvelőinek. A körültekintő rendezés ellenére így a csoport bemutatkozása sem nyújthatott maradandó élményt. Kivétele­set, szokatlant, rendezésben és összeállításban egyaránt nagy­szerűt három irodalmi színpad produkált. A Jókai-napok tava­lyi győztese, a Komáromi Pe­tőfi Irodalmi Színpad Fábry­emlékműsorát sokáig nem fog­juk elfelejteni. Öt képzett elő­adó vállalta nagy írónk útmu­tató, emberségre nevelő gondo­latainak tolmácsolását — Fáb ryboz méltó szigorral. Az Őr­helyen (ez a műsor címe) nem véletlenül nyerte el a legjobb összeállításért járó díjat. Egv másik komáromi csoport, a Gépipari Szakközépiskola Diák­otthonának Színpada műsorával Váci Mihályra emlékeztetel l. Sz. Mészáros Zsuzsa példamu­tató rendezésében. Egv kézfo­gásra visszakönyörögte a tra­gikusan elhunyt költőt, meg­szólaltatta barátait, tisztelőit, ismerőseit. Így adózott kegye­lettel a Sokaság fiának, halk szóval, s a fejek szomorú léhaj­tásával. Az izsaiak kétrészes irodalmi összeállítása egyfajta pszichológiai játék a lelkiis­merettel. Merész kísérlet: pró­za a színpadon, s ez szokat­lan nálunk. Szinte félő, hogy a történések belső dinamikája szétveti a kezdettől dinamikus színpadképet, hogy az élet-ha­lál játék az utóbbi javára dől el. Szerencsére nem így törté­nik: Izsák Lajos és Komlósi Menyhért rendezők fegyelme­zettségre épített koncepciója megbirkózik a nehéz anyaggal. S ez nagvon jó így, hiszen A hűség tövisei című műsor iro­dalmi színpad-mozgalmunk újabb sikere. összegezésül talán még eny­nyit: a szavalók helyenként gyenge színvonalát és az ösz­szeállítások esetlegességeit még nem ellensúlyozta mindig ki­kristályosított rendezői koncep­ció, de mér nem találkoztunk pusztán formai megoldásokkal, a jobb csoportok a tiszta szó orejét keresték, hogy megtalál­ják s adhassák tovább. Ez pe­dig mindenképpen haladás. A zsűri döntése alapján az első helyet az Egy kézfogás még Váczi Mihályi, a másodikat az Őrhelyen, a harmadikat pe­dig A hűség tövisei című ösz­szeállítás nyerte el. A legjobb női szavaló díját Szőcs Éva, a legjobb férfiszavaló díját Komlósi Menyhért, a legjobb rendezés díját Sz. Mészáros Zsu zsa, a legjobb összeállítás dí­ját pedig a Petőfi Irodain* Színpad kapta. BARCZI ISTVÁN • A lipcsei nemzetközi könyv­kiállítás az idén május 29-én nyílik meg. Erre az alkalonira negyven ország szakembereinek előadását publikálják. A leg­jobb munkákat díjazzák. • Makk Károly Szerelem cí­mű filmje is szerepel a május 14 és 28 között megrendezésre kerülő cannes-i nemzetközi film­fesztiválon. • Stuart Mária szerepét Va­nessa Redgrave alakítja Charles Jarott angol rendező tervezett filmjében. Q Jól haladnak a májusi bé­csi gyűjteményes Oscar Ko­koschka-kíállítás előkészületei. A rendezvényre eddig 31 euró­pai és 10 amerikai múzeum és 30 magángyűjtő küldte le Ko­koschka festményeit, grafikáit. Másnap már minden szükséges adat megvolt a szerelvényről. Véletlen foly­tán azt is megtudta Vang, hogy a haj­nalban induló szerelvényt két mozdony viszi, s mindkettő vezetője mellé két­két katonát osztottak be. Ez alaposan áthúzta eredeti tervüket, amelyben azzal számoltak, hogy a csoport két tagja a Sárkány sziklánál levő 12 százalékos emelkedőnél a lépésben haladásig le­lassuló vonat mozdonyára kapaszkodik fel, s fegyveresen kényszeríti a moz­donyvezetőt arra, hogy a húsz kilomé­terrel távolabbi meredek lejtőn ne a fékeket húzza be, hanem ellenkezőleg: eressze neki a vonatot a lejtőnek, s az­tán ugorjanak ki a mozdonyból. Egy­két perccel később az időzített nagy­hatású bomba a száguldó vonat mozdo­nyát felrobbantva pozdorjává zúzná az egész aknaszállítmányt. Vang a térkép fölé hajolva törte a fejét az újabb változatokon. Felötlött benne, hogy a Sárkány sziklánál végre­hajthatnának egy nagyerejű robbantást, s így a szerelvénynek szabadíthatnának több száz tonnányi sziklát. Ezt azon­ban hamar elvetette, mert a legkisebb valószínűségét sem látta annak, hogy robbanást idézhetnének elő a vonaton, tehát legfeljebb néhány vasúti vagont tennének tönkre, s egy-két nappal el­odáznák a szállítmány továbbhaladását. — A viaduktot kell kiemelni alóluk — mondta az anarchista. — Azt hiszem megint szamárságot mondtál — nézett a fiúra Vang. — Ma­gad is jól tudod, hogy a vonalon végig őrséget állítottak, s a viaduktot leg­alább ötvenen őrzik. — Akkor... — kezdte megint a fiú, de nem folytathat­ta tovább, mert a sánta megérkezett, s jelentette, hogy Fu újabb értesülést hozott. Eszerint az öreget osztották be egy mozdonnyal és négy teherkocsival, hogy végighaladjon a szerelvény előtt. — Szóval aknára már gyanakodnak? — kérdezte Vang, de nyomban a fiúhoz fordult: — Azt hiszem kész a végleges terv. Igaz, kockázata igen nagy. Tram-mal együtt Fu-hoz szegődtök a Sárkány szik­lánál, s a viaduktnál leugortok. Lesz jó tíz percetek a szerelvény érkezéséig, hiszen feltétlenül a minimális térközzel indítják utánatok az aknát szállító vo­natot. Ha az öreget rá tudjátok venni, akkor megzavarja a mozdonut, s így is nyerhettek hét-nyolc perc előnyt. A via­duktnál pedig ... " Fu nem tudott, de talán nem is akart kitérni az akcióban való részvétel elöl. Alighogy felvette utasaU a Sár­kánu sziklánál, gőzt adott az öreg ma­sinának, s nekilendültek. A lejtőig négy perc előnyre tettek szert, s itt kezdő­dött a pokoli száguldás. Mire a sík egyenesbe ériek, már kilenc perccel a menetidő előtt jártak. — A lejtón amazok öt percei veszíte­nek amúgy is, mert biztonságosan kell hozniuk a szerelvényt — mondta az öreg, s a két fiúra kacsintott. Valamennyit veszítettek a lendület­ből, mire felkaptattak a Bivaly-hegyre. Tram és a fiú már készenlétben álltak, s nemsokára feltűnt a viadukt. Fu lassan vezette rá a gépet a lúdra, s amint tíz méternyire megközelítette a viadukt másik oldalát, eleresztette a gőzt. A hídfőnél álló két katona ijed­ten ugrott be az őrtoronyba, s mire el­oszlott a gőzfelhő, a vonat is messze járt, s azok ketten is régen a híd alatt voltak. Tram az első pillérnél akarta hagyni a fiút, de nem volt idő vitára. Az „anarchista" fürgén siklott az acéltra­verzeken át a híd túlsó oldalára, a má­sik pillérhez. Hátára kötve a tízkllós csomagot, szinte akrobatikus ügyesség­gel, egy vadmacska zajtalanságával tor­nászta el magát a kőpillérig. Tram gyorsan végzett, s amint meg­hallotta a távolból közeledő szerelvény dübörgését, meggyújtotta a három perc égésídőre méretezett zsinórt, s zajtalan futással menekülni kezdett. Szerencsésen elérte a viadukt alatti patakot, s már a térden felül érő víz­ben gázolt, amikor egy másodpercre visszanézett, s a szívverése is elállt ré­mületében: a fiú kezében ebben a pilla­natban villant lel az öngyújtó lángja. Tram tudta, hogy mindössze egyetlen perc a fiú élete, hiszen két perce ég amott a zsinór. A vonat ráfutott a viaduktra. Tram futott, ahogy csak bírt. Ojabb fél perc múlva megállt, s látta, hogy a mozdony, s legalább tíz kocsi túljutott már a hí­don. Csak nem történt valami a gyújtózsi­nórral? — villant át agyán a rémület, de ebben a pillanatban megremegett a föld, magas lángnyelv csapódott fel a pillérnél, s a szerelvény, ment egy ösz­szecsukló bicska, „csorgott" lefelé a mélybe. Még földet sem ért az első kócsi, amikor újabb robbanás rázta meg a le vegőt, s a másik pillérnél is megnyílt a híd: az aknaszállítmány tehetetlen vasdarabként hullt a mélybe. Tram mögött már vagy három kilo­méter volt. Tüdeje nem bírta tovább az embertelen hajszát. Elhatározta, hogy néhány percet pihen. Hátát egy Iá­törzsnek támasztotta, s úgy állva pró­bálta ismét normális munkára bírni szívét és tüdejét. Közben nézte a sebes­sodrásü patakot. — Indulni kell, nem lehet tudni, hogy követnek-e? A biztonsági szolgálat gyor­san dolgozik. Már éppen indulni akart, amikor meg. látott egy husángot a vízben, s erről eszébe jutott az öreg partizán elbeszé­lése, hogy miként szabadult meg szét­lőtt jobb lábbal üldözői elől. Körülnézett. Néhány karnyi vastag husángot talált. Gyors mozdulattal egy­másra rakta őket a parton, nadrágszí­jával elöl összekötötte a kévét, a víz­be taszította. Hihetetlenül gyorsan be­lekapaszkodott az ár alkalmi tutajába, s neki mindössze az volt a dolga, hogy jó erősen karol i a át a husángok végét, s hagifla maqát uszályként vontatni, egyre sebesebben. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom