Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám, péntek

MAGUNK LATJUK HASZNÁT Hazánk felszabadulása 25. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny véget ért. A járási nemzeti bizottságok, valamint a versenyt indító és koordináló kormánybizottság értékelte a legjobb eredményeket elérő községeket, városokat, illetve járásokat. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy Szlovákia lakossága 659 millió korona értékkel szárnyalta túl felajánlásait. Nézzük csak, mi rejlik a több mint 3 milliárd korona érték mögött. Elkészült 220 km vízvezeték- és szennycsatorna-hálózat, 92 autóbuszmegálló, 14 iskolai étterem, 9 egészségügyi központ és ugyanannyi iskola, 18 óvoda, egy bölcsőde, 3 napközi otthon, 73 gyermekjátszótér, 4 tornaterem, 5 fürdőmedence, 35 tűzoltószertár, több művelődési otthon és egyéb létesítmény. Külön ki kell emelni az „Etapa 25" felszabadulási versenyt, amelyet a Csehszlovák Televízió szervezett. A színvonalas ós jól megrendezett akció keretében 19 583 100 korona ráfordítással a versenyben résztvevő városok lakosai 83 922 100 korona értékű munkát végeztek. Sikerült olyan városokat is aktivizálni, amelyek azelőtt városfejlesztési akció keretében nem dicsekedhettek a legjobb eredménnyel. Utakat, járdákat tettek rendbe, virágokat ültettek és nagyobb területet parkosítottak. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az „Etapa 25" versenyben résztvevő városok lakosai közül 2580-an adtak térítésmentesen vért. A nemzeti bizottságok felszabadulási versenyéből a Dolný Kubín-i járás került ki győztesként, amelynek lakosai vállalásukat 180 százalékra teljesítették. Őket a Košice-vidéki és a Banská Bystrica-i járás követi. A három járás 250—250 ezer korona jutalomban részesüi. Harmincnyolc község, Illetve város a „Felszabadulás 25. évfordulójának községe" elnevezést kapja meg és természetesen a vele járó 100 000 koronás pénzjutalmat. Ezek a községek, illetve városok között ott találjuk: Csallóközcsütörtököt (Štvrtok na Ostrove], Nagyfödémest (Veľké Úfany), Ekeit (Okolicná na Ostrove), Sárkányt (Šarkan), Nagyidát (Vefká Ida), Rozsnyót (Rožňava), Levočát, Zlaté Moravcet. Nehéz volna mindazt szavakba önteni, ami a felszabadulási verseny keretében Szlovákiában felépült, elkészült. A verseny eredményessége azt mutatja, hogy a lakosok szívügyüknek tekintik községük fejlesztését, szorgalmazzák rendezését. Ez az igyekezet dicséretet érdemel, de ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy a létrehozott javak teljesítsék küldetésüket, s a lehető legjobban használjuk ki őket. Az idén újabb jubileum, a CSKP megalapításának 50. évfordulója és XIV. kongresszusa előtt állunk. A községek, városok lakosai e nevezetes eseményeket is méltó kötelezettségvállalással köszöntik. Az eddigi vállalások értéke a nemzeti bizottságok vonalán több mint 2,5 milliárd koronát tesz ki. Van is még tennivaló éppen elég. Sok a „Z"-akciő keretében készülő be nem fejezett epítkezések száma, számos község vár egészséges ivóvízre. Parkunk sincs még annyi, hogy elégedettek lehetünk. Az sem lesz baj, ha minden községben virágok fogják övezni az utakat. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy bár a felszabadulás óta több mint 1000 művelődési otthon épült fel, 690 községnek még sincs megfelelő kultúrháza. Egyszóval minden téren bőven akad munka. Lehetőség nyílik arra, hogy pártunk jubileumára tett kötelezettségvállalásunkat túlteljesíthessük. Mindennek magunk látjuk hasznát. MEMETH JÁNOS tudósítóink >Äj®3 ZAUTR1E- 13 Tizenöt típusú komplett szobabútort és több lakberendezési tárgyat mutattak be Zselízen (Želiezovce) azon a tíz napig tartó kiállításon, melyet a bratislavai, a nyitrai és a zselízi bútorüzletek rendeztek. A látogatók a helyszínen megvásárolhatták a nekik tetsző bútorokat. Az átlagos napi forgalom 85 000 korona volt. A legnagyobb érdeklődés a Zautrie—13 típusú, NDK-gyártmányú, fehér hálószobabútor iránt nyilvánult meg. Harczos Andrásné HETVENNYOLC CSALÁD költözött új lakásokba Nyitrán (Nitra). A magsépítők elkészítették a Lúčna elnevezésű 13 emeletes toronyházat, rendben átadták, így mind a hetvennyolc család beköltözhetett új otthonába, a toronyházba. Sebők Antal KÉTEZER RÓZSAFÁT, 400 díszfát és 1200 díszbokrot ültettek ki eddig parkjaikba a nagyíödémesiek (Veľké Oľany). 1000 rózsafát ültetnek még ki, hogy a község arculata még szebb, még vonzóbb legyen. De így is impozáns látvány a Felszabadulás tér és környéke, ahol emlékmű is található, melyet a lakosok építettek a felszabadulás emlékére. Tornyai Ferenc ZÚG AZ ERDŐ AKADÁLY" AZ ÉPÜLŐ DUNA-HÍDNÁL (M. Vojtech felvétele — CSTK) Képzettársítás folytán turistának az erdő szó egy-egy hétvégi barangolás emlőket idézi fel. Számára árnyas rejtek, ahol gombát, csipkebogyót szedhet. A vadász úgy néz az erdőre, hogy az ózet, vaddisznót rejt. Pedig az erdő szó mögött sok minden más is megbúvik, nézzük csak meg a szakember szemével. NEMZETI KINCS Augustín Mistrík erdő- és vtzgazdálkodásügyi miniszterhelyettes egy beszélgetésen többször is megtisztelte a nemzeti kincs titulussal erdeinket. Mint minden kincset, azonban ezt is el lehet pazarolni, de a föld mélyén rejlő kincsekkel szemben megvan az a tulajdonsága, hogy reprodukálható s így ésszerű erdőgazdálkodás mellett kifogyhatatlan. Mostanáig azonban fennállt az a veszély, hogv az erdővel benőtt terület összezsugorodik, hiszen nem megszabott tervek alapján ültették s vágták ki a fákat. Történelmünkben először sikerült egy olyan gazdasági tervet kidolgozni, amivel összhangban tudják tartani az erdősítést a fakitermeléssel. S mivel mind a fanevelés, mind a kitermelés az ö feladatkörükbe tartozik, a kellő arány betartásának nincsen semmi akadálya. Az erdőgazdálkodás dolgozóinak — amellett, hogy minél egészségesebb fákat neveljenek — az is érdekük, hogy minél több fát adjanak át a fafeldolgozó iparnak s ezzel az is összefügg, hogy minél több csemetét ültessenek. Ezért felmérték azokat a területeket, amelyek mezőgazdasági megművelésre nem alkalmasak, de fatermelésre igen. Ez összesen 16 975 hektár. ERDŐKERÜLŐK A fiúkat nem vonzza az erdőmunkás szakma, ezért ruháztuk fel őket az erdőkerülő jelzővel. A miniszterhelyettes elvtárs szerint az egyenruhás külsőségek nem takarják el a kedvezőtlen munkakörülményeket. amelyek között az erdóinunká sok, főleg a fakitermelők dolgoznak. Egyelőre annyit tettek e probléma megoldása érdekében, hogy csaknem valamennyi munkafolyamatot gépesítettek. Nem sokat javítottak azonban a szociális helyzeten. Nehéz körülmények között szállítják ki a munkásokat a munkahelyre, hiszen nem minden fajta jármű megy el az úttalan erdei utakon. Akik pedig nem utaznak mindennap, lakókocsikban hálnak, villanyvilágítás nélkül, amelyet bizony nem pótol a fák koronáján átszűrődő holdfény. Ezért nagy a munkaerő-vándorlás. 1970-ben a munkások fele más foglalkozás után nézett, helyettük újakat kellett szerződtetni.^ Soron következő feladatok mellett szerepel ezért a szociális körülmények megjavítása és emellett rendezik az erdészeti dolgozók fizetését is, hogy így is érdekeltté tegyék őket a munkában. JŐ LEVEGŐ, MINT MELLÉKTERMÉK Szakemberek szerint az erdő gazdálkodás fő feladata, hogy nyersanyagot szállítson a fafeldolgozó iparnak. Biológiai folyamat, hogy a növények széndioxidot lélegeznek be és oxigént lehelnek ki. így az erdő nemcsak fái, de jó levegőt is, „termel", s felfogja a levegőben levő szennyeződést. Csak az a baj, hogy egyre több szennyet termelnek gyáraink. Bratislava levegője például háromszor szeijnyezettebb a megengedettnél. S hogy ez ne így legyen, azon a gyárkéményekre szerelendő tisztítóberendezések mellett további erdősítéssel is lehetne segíteni. ÁPRILIS AZ ERDŐK HÓNAPJA Áprilisban kell a facsemetéket kiültetni. Ez elsősorban ' a faiskolák dolgozóinak a feladata, de iskolások, fiatalok, felnőttek brigádmunkák keretében segítenek a faültetésnél. Az erdőgazdálkodásnak ezen a területén más foglalkozásbeliek is hasznos munkát végezhetnek. KOVÁCS ELVIRA IRTEKES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS (ČSTK) — A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzem dolgozói kötelezték magukat, hogy hazánkban elsőként teljesítik a gabonafelvásárlás tervét, terven felül 3 vagon hússal és 1 millió tojással többet szállítanak a hazai piacra. A takarmánykeverék gyártását úgy szervezik meg, hogy a mezőgazdasági vállalatok egyformán el legyenek látva s a takarmány minősége ne csökkenjen 98,5 százalék alá. Ezt a szocialista kötelezettségvállalást a CSKP megalapításának 50. évfordulója és a XIV. pártkongresszus tiszteletére tették. A kulcsfontosságú feladatok mellett az üzem dolgozói vállalták azt is, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elvégzik a vagonok ki- és berakását és így a minimumra csökkentik az állásidőt. ~ ÉM3 ä n KSCSMAR9S 10. Hajnalban Vang arra ébredt, hogy rázzák a vállát. Felnyitotta a szemét, s Rasso, a félvér nézett vele farkasszemet. — Jól számítottad Vang — mondta Rasso. — Li őrnagy érkezett meg a Jaguárral. legalább másfél órán át még a szobájában maradt a megérkezés után. Egészen addig ott voltam, míg égett a villany. Csak egy kézigránát kellett volna neki... Rasso a franciákkal érkezett. Apfa állítólag francia volt, anyja arab. Rasso ennek megfelelően nagydarab ember volt, társai gyakran tréfálkoztak is vele, hogy két vietkong kitelne belőle, ha kettéhasítanák Diem vérebjei. Négy éve itt nősült meg, s amikor a franciák kivonultak, Rasso itt maradt. Senki nem erőltette, hogy utazzon haza, senki nem faggatta, hogy miért marad. S Vangék is elfogadták úgy, ahogy van. Igaz, néhány Snáttó akeiőval bizonyítania kellett, de már az elsőnél négy Diem-banditát írt a számlájára, így a további akcíó-káderezés csak formaság volt. — Azután hazament Li is? — kérdezte Vang. — Haza. A fiúk átvették a kocsi ellenőrzését. — •Jó, akkor hagyj tovább aludni, és te is dőlj le. — En most hazamegyek — mondta Rasso. — Az asszony holnap reggel újra munkába áll. Megmondom neki, hogy jól nyissa ki a szemét és a fülét. Egy füszerboltban sok mindent hallhat az ember. Négy napja semmi mozgást nem tapasztaltak. Az ötödik nap reggelén a sánta jelentkezett Vang-nál, s közölte, hogy hajnalban hetvenkét zárt vagonból álló szerelvényt állítottak be a vágóhíd vágányára. Vang töprengett. A vágóhidat legalább öt éve leállították már. A vágányt sem használták azóta. Miben sántikálhatnak most ezek, hogy oda állították be a szerelvényt? — Talán a széles rakodórámpa miatt — mondta a sánta. — Tudod, hogy ott akár hat-hét vagont is rakhatnak egyszerre, olyan széles rámpa van. Es oda tehergépkocsikkal is feljárhatnak. — Azt hiszem megvan — mondta Vang. — Ha jól sejtem, akkor mégiscsak lőszert kívánnak szállítani az urak. Méghozzá nagy mennyiségben, s igen sürgősen. Ezen a napon mintegy varázsszóra futottak be a különböző hírek. A Tengeri Szél jelentette, hogy értesülései szerint el akarják aknásítani a demarkációs vonal környékét. Néhányszáz családot máris kitelepítettek. A kitelepítés éjszakánként történt, így aligha szerezhettek tudomást róla a túlsó oldalon. Egy másik hír szerint óriási szállítógépek érkeztek a közeli amerikai támaszpontra, s szállítmányaikat katonai teherautókra rakták. A gépkocsi konvojok indulásra készen sorakoztak a támaszpont repülőterén. — Fu-val már beszélt valaki? — kérdezte Vang. — Már kétszer is megkörnyékeztem — mondta T ram, — de az öreg úgy tesz, mintha semmit sem értene. Játsza a bolondot. Ez részben jó, mert biztos, hogy nem dolgozik ellenünk, de részben megnehezíti a dolgunkat. — Nincs mese — mondta Vang. — Nyíltan kell beszélni az öreggel. Legalább azt tudja meg, hogy mikor indul a szerelvény és ki továbbítja. — Beszélek vele. De valaki biztosítson, nehogy... — Bn biztosítlak — mondta az „anarchista", s Vang beleegyezett, csak egy kts eligazítást tartott előbb a fiú számára. Fu éppencsak kimosakodott, s máris Indult hazafelé. Több, mint harminc órás szolgálat volt már mögötte, s közel a hatvan évhez az ember már könnyebben fárad. Furnélemezből készült kis táskáját a hóna alá csapta, simlideres sapkáját a szemébe, nyakát mélyen az esőkabát felhajtott gallérjába húzva, a természetesnél is jobban meggörnyedve talpalt az esőben. Az „anarchista" az állomás eresze alól nézte, amint Fu talpal a víztócsákon át, mögötte néhány lépésnyire Tram, aki türelmetlenül várta, hogy betérjen az öreg valamelyik útjába eső teaházba egy csésze zöld teára, s egy pohár rizspálinkára. Ez volt ugyanis a szokásos műszakvégi adagja Fu-nak. Néhány méterre az állomástól Fu valóban betért az „Oj város" elnevezésű teázóba. Tram követte, s a fiú is megérkezett néhány perc múlva. Alig telepedett le Fu az egyik üres asztalhoz, Tram már melléje is ült. Az öreg felnézett, s idegesen fogadta Tram köszöntését. — Nézd, apó, — kezdte Tram. — Tudod, hogy semminek nincs még vége, de mi azt akarjuk, hogy az legyen. Ügy legyen vége, hogy megfizetünk mindenkiért. A fiaidért is. Ehhez pedig most te kellesz. — Nem tudok semmiről, nem akarok tudni semmiről — mondta türelmetlenül az öreg. — Csak annyit kérünk, hogy tudd meg a vágóhídi vágányra beállított vonat számát, indulási Idejét, s azt, hogy mit hová visz. — Nem tudok meg semmit. — Nincs benne semmi kockázat — mondta Tram. — A többit mi vállaljuk. Mi, akik a fiaiddal már kevesebben vagyunk. Ez hatott. Fu bólintott, hogy megteszi, amit kérnek, s máris kopogott az asztalon a pincérért. — A koldus a restiben várja, hogy keresd — mondta Tram, s miután az öreg fizetett és elment, még kért egy teát, s hozzá egy pohárka rumot. (Folytatjuk)