Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-07 / 82. szám, szerda

A szovjet népgazdaság 1971—1975. évi fejlesztésének irányelvei (Folytatás a 3. oldalról) haladás legfontosabb irányzatait, ki­munkálva és következetesen kibonta­koztatva az állam egységes műszaki politikáját. Az írányelvjavaslat tartal­mazza ennek a politikának alapvető célkitűzéseit. Az első feladat létrehozni a minősé­gileg új munkaeszközöket, új anyagfaj­tákat, a tökéletesebb technológiát. Nem kívánjuk ismételni a régi megoldáso kat. Magasabb színvonalra kell töreked­nünk, mint amilyet ma világviszony­latban a legjobbak elérnek. Csak így hozhatunk létre a kommunizmus anya­gi-műszaki bázisa építése követelmé­nyeinek megfelelő technikát, csak így biztosíthatjuk teljes győzelmünket a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. A második feladat az elavult tech­nika korszerűsítésének és pótlásának meggyorsítása. A következő öt évben üzembe állított új termelési alapok há nyada 1975-ben az iparban eléri a 46 százalékot és a mezőgazdaságban a 65 százalékot. Ez jelentősen emelni fogja a termelés műszaki színvonalát. Az új technika terveinek teljesítése legyen a minisztériumok és a vállalatok tevé­kenysége, valamint a népgazdaság minden ágazatában a szocialista mun­kaverseny eredményei értékelésének legfontosabb mércéje. Az elsőrendű feladatok egyike nagy méretekben gépesíteni a fáradtságos munkát, hogy a kézzel végzett munkát a lehető legnagyobb mértékben helyet­tesítsük gépi munkával. Fejezzük be az iparban, az építészetben, a mezőgazda­ságban és a közlekedésben a legfonto­sabb termelési folyamatok komplex gé­pesítését. Az egyes berendezésfajták tervezésétől térjünk át a gépsorok ter­vezésére és széleskörűen alkalmazzuk az irányítás automatikus rendszereit. Sokoldalúan bővítsük a népgazdaság kemizálását, a legfontosabb iparágaza­tokban és a mezőgazdaságban széle­sebb méretekben alkalmazzuk a vegy­ipari gyártmányokat és anyagokat, és vezessük be a vegyi technológiai fo­lyamatokat. Ez a társadalmi termelés hatékonysága növelésének egyik fontos tényezője. A termelés növekvő volumenjének haté­konysága általános növelésének felada­tai megkívánják a komplex eljárást nemcsak az alapteremlés, hanem a ki­egészítő segédágazatók fejlesztésében is. Ném feledkezhetünk meg olyan terüle­tekről sem, amilyen a raktározás és a csomagolótechnika, amelyeknek színvo­nalától függ a gyártmányok jó állapota, a nyersanyag, az anyag és a készter­mékek megtakarítása. A műszaki haladás meggyorsítása fel­adatainak teljesítésében aktív segítősze­repet kell vinnie az önálló gazdasági elszámolás egész rendszerének, főleg a gyártmányok gazdaságilag indokolt árainak, a vállalatok pénz- és hitelellá­tása formáinak. A műszaki, a gazdasági és a társadal­mi haladás meggyorsításában fontos szerep hárul a tudományra. Tudomá­nyunk akkor teljesítheti sikeresen fel­adatát, ha biztosítják a tudományos kutatásról és a műszaki fejlesztéstől kezdve egészen a termelésben való al­kalmazásig a munkák egész komplexu­mának gyors elvégzését. Nagyra becsüljük tudósaink hozzájá­rulását hazánk gazdasági és védelmi potenciája növekedéséhez. Tudósaink, teoretikusaink és kutatómunkásaink rendelkeznek az alkotó tudományos munkához szükséges feltételekkel. A kutatás eredményeivel azonban nem vagyunk minden esetben elégedettek. Egyes akadémiai, ágazati és főiskolai > kutatóintézmények nem tartanak lépést a tudományos-műszaki haladás fontos problémáinak megoldásában. A tudományos kutatás hatásfokának további növelése a tudományos dolgo­zók alkotó aktivitásától függ. Nyilván­valóan tökéletesítenünk kell a tudósok munkája díjazásának rendszerét is, hogy jobban tükrözze igazi hozzájáru­lásukat a tudományos-műszaki haladás­hoz. Ez elősegítené a tudományos ká­derek összetételének javítását és gya­rapítaná a kutatómunka eredményeit. A tudomány és a termelés kapcsolata elmélyítésében fontos szerep hárul a termelési társulásokra. Ezekben a tár­sulásokban célszerű összpontosítani a tervezést, a e alkalmazott kutatást, a fejlesztést és a kísérleti tevékenységet, hogy ilyformán a tudomány eredmé­nyeit gyorsan alkalmazhassák a gyakor­latban. Pártunk irányt vett a termelés inten­zifikálására s ez szükségszerűvé teszi a társadalmi munkatermelékenység lénye­ges növelését, a nyersanyag és az anyag megtakarítását, a termelési alapok jobb felhasználását, az új technika alkalma­zásával, a termelés tudományos meg­szervezésével és a népgazdaság irányí­tása tökéletesebb módszereinek alkal­mazásával a beruházások hatékonyságá­nak növelését. A 8. Ötéves tervben 36 40 százalék­kal növeljük az iparban a munka ter­melékenységét, míg az elmúlt ötéves tervben ez a növekedés 32 százalékos volt. A kolhozokban és a szovhozokban 37—40 százalékkal emelkedik majd a munkatermelékenység, míg az 1966—70­es években 35 százalékkal emelkedett Az építészetben a munkatermelékeny­ség 36—40 százalékkal fog emelkedni az előző ötéves terv 22 százalékához képest. Ezek a feladatok döntő fontos­ságúak népgazdaságunk fejlesztésének egész programja szempontjából. A nép életszínvonalának növekedése közvetle­nül a munkatermelékenység emelkedé­sétől függ. A 9. ötéves tervben a nem­zeti jövedelem gyarapodásának 80—85 százalékát akarjuk elérni a munkater­melékenység fokozása útján. A munkatermelékenység gyors növe­lésének feladatai teljesen reálisak. Tél­jesftésüket lehetővé teszi a termelés fo­kozottabb műszaki ellátottsága. A munka gépesítése mellett szünte­lenül javítanunk kell a termelés- és a munkaszervezést, elterjesztve a haladó munkamódszereket és erélyesen csök­kentve a munkaidő veszteségeit. Nem törődhetünk bele abba, hogy számos iparvállalatban egyes műszakokban a munkaidő 15—20 százaléka kárba vész. Külön figyelmet kell szentelni a segéd­munkálatok, főleg a közlekedés és a rakodás megszervezése tökéletesítésé­nek, mivel itt nagy számú munkás sza­badítható fel és alkalmazható az alap­vető termelési folyamatokban. Ez fontos, mivel tekintettel a lakos­ság magas fokú foglalkoztatottságára, a termelés jelentős mérvű fejlesztését nem érhetjük el a dolgozók számának növelésével. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az új ötéves tervben sok­kal több dolgozó kerül a kulturális és a kommunális szolgáltatások szférájába. Gondoskodnunk kell a munkások és az alkalmazottak munkája feltételeinek további tökéletesítéséről és megfelelő kapacitásokat kell létrehoznunk a mun­kavédelmi és a biztonsági korszerű be­rendezések gyártására. Szerteágazó intézkedésekkel számo­lunk a gyártmányok anyagigényességé­nek csökkentésére. Gazdaságunknak ezt az óriási tartalékát még nem aknázzuk ki megfelelően. A tüzelőanyag, az ásványi nyers­anyag fejtésének, a fémek termelésé­nek fokozása közismerten nagy beru­házásokat követel és ezért a nyers­anyag és az anyag megtakarítása le­hetővé teszi a termelési önköltségnek, a munkaerők szükségletének és a beru­házásoknak lényeges csökkentését. Ha­talmas termelési arányaink mellett a nyersanyag és az anyag megtakarítása óriási hasznot hajt. Az anyagigényesség csökkentésében a legjobb eredmények elérése új kutatási és fejlesztési megoldásokat, új techno­lógiai eljárásokat követel a nyersanyag feldolgozásában és a gyártmányok sú­lyának csökkentésében. A gyártmány nagy súlya — ez közismert — egy ál tálában nem tanúskodik magas műszaki színvonalról. Ezzel szemben a könnyebb gyártmány műszaki szempontból rend­szerint precízebb. Növelni kell a gépszerkesztés színvonalát és általában a termelés műszaki színvonalát annak érdekében, hogy csökentsük a gépek sú­lyát és ugyanakkor megőrizzük vagy fokozzuk műszaki paramétereiket. A gyártmányok anyagigényességének csökkentése váljon ily módon az adott ágazatban és vállalatban a tudományos­műszaki színvonal egyik értékmérőjévé. El kell érmünk azt, hogy a nyersanyag­ból több készterméket állítsunk elő. E tekintetben a termelési technológiában és a munkaszervezésben a korszerű tu­dományos módszerek széles körű alkal­mazása mellett nagy jelentősége van a gazdaságosságnak és a felhasznált anyag szigorú nyilvántartásba vételé­nek. Erre gondolni kell minden vállalat tervében. Szükséges széleskörűen törekedni u termelési kapacitások és az állóalapok jobb kihasználására. Meg kell monda nunk, hogy számos ágazatban és vál­lalatban még mindig csökken az alapok jövedelmezősége, vagyis csökken a ter melési állóalapok jövedelmezősége, vagyis csökken a termelési állóalapok egy rubeljére eső termelés. Az alupok Jövedelmezőségének szintje sok vonat­kozásban a tervek jó minőségétől és az építkezési költségektől függ. Abból kell kiindulnunk, hogy a termelési alapok egy rubeljére eső termelésnek, a jöve­delmezőségnek és a. munkatermelékeny­ségnek az új vállalatokban és szakága­zatokban nagyobbnak kell lennie, mint a régiekben. Ez effektívabb műszaki megoldásokat, az építkezési határidő lényeges csökkentését, az építkezés ol­csóbbá tételét követeli meg a tervező és az építő szervezetektől, míg az ipar­tól, az alapok és létesítmények gyor­sabb üzembe állítását. A mondottakból eredően törekednünk kel) a hatékonyság minden mutatójá­nak — a munkatermelékenység, az anyagigónyesség, a jövedelmezőség, az állóalapok — javítására, hogy végül a társadalmi munkában minél nagyobb megtakarítást érjünk el. A termelés növelése és hatékonysá­gának fokozása összhangban az irány­elvjavaslattal, létrehozza annak meg bízható bázisát, hogy a 9. ötéves terv­ben széles körű szociális programot hajtsunk végre. Ez a program felöleli: a lakosság valamennyi rétege létfel­tételeinek javítását szolgáló intézkedé­sek rendszerét; a munkaforrásolt ésszerűbb felhasz­nálását és a munkafeltételek további javítását; a lakosság jövedelmének gyorsabb gyarapodását és egyidejűleg a jövede­lem elosztásának, a díjazási rendszer­nek s a dolgozók gazdasági ösztönzése rendszerének javítását; a fiatal nemzedék nevelésére, a sok­gyermekes családok megsegítésére, a nők munka- és életfeltételei javítására szánt eszközök lényeges növeléséi; a lakosság kulturális, műszaki színvo­nala további emelését és az általános kötelező középiskolai műveltségre va­ló átmenet befejezését; a falusi és a városi lakosság életszín­vonalának lényeges emelését. A nép életszínvonala általános emel­kedését až jellemzi, hogy az új ötéves tervben a lakosság reáljövedelme össze­sen 72 milliárd rubellel fog emelkedni, míg az elmúlt ötéves tervben 45 mil­liárd rubellel emelkedett. Az egy la­kosra eső reáljövedelem mintegy 30 százalékkal fog gyarapodni. Ellenségeink rágalmazzák a szocia­lizmust, hogy a tájékozatlan emberek­kel elhitessék, a szocialista rendszer összeegyeztethetetlen a magasfokúan szervezett munkával, a dolgozók érde­keltségével, hogy érvényre juttassák és fejlesszék képességeiket. Valójában a szocializmus és a kommunizmus a sza­bad alkotómunka diadala. A szocialista állam tervszerűen megalapozza minden egyes dolgozó munkatermelékenysége, szakképzettsége növelésének feltételeit. Ezen az alapon biztosítja az egész la­kosság jövedelmének és életszínvona Iának emelkedését. Már eddig is sokat tettünk és a 9. ötéves tervben még töb­bet teszünk társadalmunk minden dol­gozójának alkotó tevékenysége érdeké­ben. A szovjet gazdaság fejlődésének minden szakaszában kifejezően igazol­ta a tőkés gazdasággal szembeni vitat­hatatlan előnyelt. Ezek az előnyök történelmi szem­pontból rövid idő leforgása alatt lehe­tővé tették a műszaki szempontból kor­szerű és nagy ipari bázis létrehozásit, a népgazdaság minden ágazatában a magasfokúan képzett dolgozók sokmil­liós hadseregének nevelését, az óriási természeti források gazdasági hasznosí­tását. Gazdaságunk nem ismer válságot, depressziót, vagy más gazdasági meg­rázkódtatást. Hazánk biztos léptekkel halad előre, s ez elsősorban a gazdasági fejlődés ütemében, a termelési potencia gyors gyarapodásában nyilvánul meg. Meg­említem az elmúlt időszak adatalt, be leértve az 1970-es esztendőt. Míg az Amerikai Egyesült Államok­nak 20, Nagy-Britanniának 30 és az NSZK-nak majdnem 15 esztendőre volt szüksége nemzeti jövedelme megkétsze­rezéséhez, addig a Szovjetunió a tár­sadalmi termelés óriási fellendülésével ezt tíz év alatt érte el. Míg az USA-nak 18, Nagy-Britanniá­nak 22 és az NSZK-nak több mint 11 évre volt szüksége ipari termelése vo­lumenjének megkétszerezéséhez, addig a Szovjetuniónak ehhez csak fi és fél évre volt szüksége. Míg az USA 22, Nagy-Britannia 19 és az NSZK 10 év alatt tudta megkétsze­rezni termelési állóalapjait, addig a Szovjetunió ezt 8 év alatt képes vtílt megtenni. A szocialista gazdaság ily gyorslép tű fejlődése meggyőzően bizonyítja népgazdaságunk tervszerűségét és fej­lesztésének dinamikáját. Az említett tő­kés országok közül egyik sem rendel­kezik ilyen dinamikus gazdasággal. A két ellentétes társadalmi rendszer gazdasági versengésében még hosszú ádáz harc vár ránk. Mi kommunisták azonban biztosak vagyunk abban, hogy ez a harc végső soron a szocializmus javára fog eldőlni. A 9. ötéves terv feladatainak valóra váltása biztosítja gazdaságunk új fel­lendülését és lehetővé teszi a szovjet emberek életszínvonalának lényeges emelését. III. AZ ANYAGI TERMELÉS FEJLESZTÉSE Elvtársak! Az irányjavaslat felöleli anyagi termelésünk valamennyi ágaza­ta teljesítésének széles körű program ját. Megemlítek néhány legfontosabb feladatot. IPAR. Az ipari termelés értéke 1975-ben el­éri az 528—544 milliárd rubelt. Meg­jegyzem, hogy az ipari termelés értéke 1965-ben 248 milliárd rubelt tett ki. Ha­zánkban tehát az ipari termelés 10 év alatt több mint megkétszereződik. A termelés szüntelen gyarapítása iparunk fejlesztésének törvényszerűsé­ge. Az új ötéves tervben számolunk minden iparágazat gyors fellendülésé­vel. Megemlítek néhány adatot, amely tükrözi, az ipari termelés alakulását három ötéves tervben. így például a 7. ötéves tervben az ipari termelés ab­szolút gyarapodása 84 milliárd rubelt képviselt, a 8. ötéves tervben 125 mil­liárd rubelt és a 9. ötéves tervben már eléri a 155—171 milliárd rubelt. A nehézipar az állam gazdasági ere­jének s a nép életszínvonala további növelésének alapja volt és az is marad. Biztosítja az egész népgazdaságnak — többek között a mezőgazdaságnak és á közszükségleti árucikkeket termelő ágazatoknak — műszaki haladását és fejlesztését, valamint a szovjet állam védelmi készségének szilárdulását. A feladatok teljesítése népünk szempont­jából elsőrendű fontosságú. Meggyőző­désünk, hogy a nehézipar dolgozói be­csülettel helyt állnak teljesítésükben. Elsősorban a tüzelőanyag és az ener­getikai ágazatokról kell szólnunk. Ezek­nek az ágazatoknak feladata kielégíte­ni a népgazdaság növekvő szükségle­teit, a lakosság tüzelőanyag és energia igényeit, s tökéletesíteni a tüzelőanyag és az energia mérlegének struktúráját. A tüzelőanyag és a villanyáram ter­melése az új ötéves tervben: termelési volúmen 1070 abszolút termelési gyarapodás 1975 (az irány- a 8. öt- a 9. ötév«» elvjavaslat éves terv-"' szerint) tervben ben Villanyáram — milliárd kW6 740 1030—1070 233 290 - 330 Kőolaj (kondenzált gáz nélkül) millió tonnában 349 480 -500 107 földgáz — milliárd (köbméterben) 198 300— 320 70 102 121 szén — millió tonnában 624 685—695 46 61 —71' Öt év alatt 65 -67 millió'kw kapaci­tású és villanyműveket adunk át rendel­tetésüknek. Fontos emlékeztetni arra, hogy a kapácitúsgyarapodás 12 százalé­ka az atomvillanyművekre esik. Az új ötéves tervben hozzálátunk az atomerőművek építése nagy programjá­nak Valóra váltásához, elsősorban az ál : lam európai részében, ahol a tüzelő­anyag forrásai korlátozottak. Ennek a programnak megfelelően 10—12 éven belül 30 millió kilowatt összteljesítmé­nyű atomerőmüveket adunk át rendel­tetésüknek, ezáltal 3 milliárd rubel ér­tékben csökkentjük a szénipar fejleszté­sének beruházásait. Az elmúlt ötéves tervben ném kezdhettünk hozzá ilyen program válóraváltásához, mivel a gép­ipar a szükséges mennyiségben még nem tudta yolna előállítani az atomerű­művek berendezéséi. A 9. ötéves tervben a villanyenerge ti ka fejlesztésében további alapvető változásokat is eszközlünk, amelyeknek célja ebben az ágazatban a műszaki haladás meggyorsítása. A 4 millió ki­lowatt termeié®' k.'in»eiiá*t >«• «irrő s nemcsak 300, hanem 500, 800, és i 200 megawattos teljesítményű energetikai lépcsőkkel ellátott ftágy hőerőművek építésével számolunk. Ez biztosítja » tüzelőanyag jelentős megtakarítását e« az energetikában rendkívül növehíi fogja a munka termelékenységét. Az elmúlt ötéves tervben létrehoztuk az állam európai részének egységes energetikai rendszerét. Most folytatni fogjuk a Szovjetunió egységes energeti­kai rendszerének építését. Nemsokára Szibériából és Kazahsztánból villany­áramot juttatunk el a Szovjetunió euró­pai részeibe. Az állami energetikai rendszerre rákapcsolunk szinte minden kolhozt és szovhozt: A 9. ötéves tervben nagy méretekben kibontakoztatjuk a kőolaj fejtését, a tyumenyl és a man­gisiaki új óriási lelőhelyeken, amelyek számításunk szerint a kőolajfejtés gya­rapodásának 75 százalékát fogják szol­gáltatni. I Koszigin elvtárs előadói be szé­liének befejező részét lapunk­holnapi számában közöljük. J 1871. IV. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom