Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. április 4. A NAP líel — Bratistavában: 5.23, nyugszik: 18.26 órakor. Košice: 5l07, nyugszik: 18.10 órakor. A HOLD ke*: 11.46, nyugszik: 2.52 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LEONARD nevű kedves olvasóinkat • A MAGYAR NÉPKÖZ TÁRSASÁG FELSZABADULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJA. • 1736-ban halt meg JOVAN PÉRÖ, az 1735. évi Békés megyei paraszttelkelés egyik szervezője (szül.: 1655 kőről). • 1926 ban halt meg GIOVANNI AMENDOLA olasz publicista, esszéista, politikus, az olasz antifasiszta mozgalom egyik kimagasló egyénisége (szül: 1882). • 1945-ben a 2. Ukrán Front katonái ezen a napon szabadították [el Bratislavát. • 1966-ban halt meg OROSZ NÁNDOR bronzműves, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa (szül.: 1886). A munka dicsérete Nem volt az olyan régen, hogy ne emlékeznénk rá, amikor az újságok hasábjairól fokozatosan kiszorultak azok a cikkek, amelyek HZ építő, az alkotómunkában elért sikerekről adtak hírt. Hogy mi volt ennek az oka? Többnyire az, hogy olyan embereik kezébe került a sajtó, akik számára a munkás hétköznap eseményei nem voltak eléggé érdekesek, akik az újságírás lényegét a szenzációhajhászásban látták. S ha valaki mégis szót emelt a bulvarizálás ellen, máris rásütötték a maradiság bélyegét. Nem szeretnénk azonban belemélyedni ezeknek a kérdéseknek a boncolgatásába, mert alkalmasint túl messzire jutnánk. Most inkább szögezzük le, hogy az újságírás ilyen értelmezésének már vége. A cikkek, a tudósítások középpontjában ma újból az építőmunka, a mindannyiunk javát szolgáló értékeket létrehozó ember szerepel. Ezt már olvasóink is észrevették, sőt — ahogyan már egyik cikkünkben megemlítettük — olvasóink, levelezőink is tudatosították ezt. Ojból és egyre nagyobb számban érkeznek olyan levelek, amelyek éppen azt adják hírül, hogy ebben vagy abban az üzemben, állami gazdaságban, vagy szövetkezetben milyen eredményeket értek el, ki millyen mértékben járult hozzá az említett sikerekhez. Szép számba i} jönnek már ilyen levelek, mi azonban azt szeretnénk, ha még több jönne, azt, hogyha levélíróink azon túl, hogy megírják, itt és itt ilyen és ilyen munkafelajálásokat tesznek, időnként arról is tudósítanának, hol tartanak az adott szó teljesítésével. Mit tesznek azért, hogy a kitűzött feladatok mielőbb megvalósuljanak. A következő rnmpi I ÚJ szó tartalmából NÉPGAZDASÁGIRA NYITÁS A SZOVJETUNIÓBAN (Doc. Micüfü SabolCík mérnök cikkei ÉS CSATTAN AZ OSTOR!" (Balogh P. Imre írása). FOGJUNK HOZZA... Bár az időjárás még mindig szeszélyes, kétségtelen, hogy itt a tavasz. A határ benépesedik, hogy idejében, és jól elvégez zék a tavaszi munkákat. „Ki mint vet, úgy arat", tartja a régi közmondás. Persze a tavasz nemcsak a földekre csalogat, hanem községünk, városunk tavaszi nagytakarítására, csinosítására is. Minél korábban kezdjük, annál nagyobb eredményeket érhetünk el. A községekben, és járási szinten is már értékelték a faluszépítési verseny múlt évi eredményeit. Pártunk megalakulása 50. évfordulóiának és közelgő XIV. kongresszusának tiszteletére országszerte újabb értékes kötelezettségvállalások születtek. A nemzeti bizottságokon múlik, hogy ezek a vállalások ne csak papíron maradjanak, hanem alkotómunkára kihasználva községüket csinosítsák, elősegítsék fejlődését. A legtöbb községben, városban ma már nem okoz gondot a brigádmunka megszervezése. Művelődési otthonok, iskolák és óvódák egész sora bizonyítja ezt. Vannak azonban községek, ahol a társadalmi munkát szükségszerű rossznak tartják. A közelmúltban Sajógömörön járva hallottam: „Ki menne itt nálunk brigádmunkára. A felszabadulás óta nem tudtunk egy művelődési otthont sem felépíteni." A falut dolgos emberek lakják. A hibát, a passzivitást tehát másutt kell keresni, elsősorban is a hnb és 3 lakosság kölcsönös viszonyában. Ezt bizonyitja a csízfürdői példa is. Evekkel ezelőtt itt is elkedzték a művelődési házat építeni, de abbamaradt. Pár évvel később, amikor a nemzeti bizottság aktivizálódott, példamutatásával magával tudta ragadni a lakosokat is, a munka könnyebben ment. Tavaly az igazán korszerűnek mondható művelődési ház elkészült. Az idén újabb akciók megvalósítására készülnek. Pelsőcön keresztülutazva az ember azt is megállapíthatja, hogy milyen szép az, ha az utat virágokkal szegélyezik. Persze nemcsak itt, az ország más részében is találkozunk hasonlókkal. Utakat építenek, járdákat készítenek, hogy esős időben ne kelljen a sarat dagasztaniuk. Mindezt persze társadalmi munka keretében. A módszerek különbözők. Az egyik községben mindenki a maga háza előtt teszi rendbe az utat, a gyalogjárót, másutt választókörzetként veszik ki részüket a munkálatokból. Minderről nyilvántartást vezetnek. A hangosanbeszélőn megdicsérik a legjobb dolgozókat. A falu- és városszépítést akciónak nálunk már hagyományai vannak. Éppen ezért a jubileumi év alkalmából minden jó tapasztalatot kamatoztatni kell. A nyilvános plenáris üléseken jó volna a lakosokat is értesíteni róla, milyen munkálatoknál van szükség segítségükre. A képviselők saját választókörzetükben szervezzék és irányítsák a társadalmi munkálatokat. Egyszóval el kell érni, hogy mindenki szükségét érezze a község fejlesztésének, csinosításának, magáénak, sajátjának tudja és érezze lakóhelyéi. A tavasz tehát itt van, s vele az alkalom is arra, hogy pártunk megalakulásának jubileumát, közelgő kongresszusát országszerte alkotómunkával köszöntsük. Ha a nemzeti bizottságuk jól megszervezik a munkálatokat, akkor a köszöntő igazán szép és nemes lesz. Fogjunk hozzá a munkához! —nj— KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK EGY ÖRÖKSÉG ÁTKA Több mint egy hete a pakisztáni polgárháború szolgál állandó témául a lapok külpolitikai rovatainak. Az ország keleti és nyugati része közötti feszültség testvérgyilkos polgárháborúhoz vezetett, de nem vezetődött le. Megmaradt. Logikusan fennáll továbbra is, mert egy háború, a belviszály polgárháborús formája sohasem lehet a belső társadalmi problémák megoldásának módja, csak a pillanatnyi erőviszonyokat döntheti el, de nem hatolhat a viszály gyökeréig. Pakisztán múltbeli és mai bonyodalmainak eredője a gyar mati múltban keresendő. A nemzeti felszabadító mozgalmak erőinek megosztására irányuló ravasz neokolonialista. imperialista politika sugallta, akkor Angliának indiai birodalma felosztását. Mégpedig azért, hogy az egykori brit gyarmat, majd domínium egyes tartozékai, népei sohase találhassanak egymásra, legyen, ami őket elidegenítse, elválassza egymástól, ellenségeskedést szítson köztük. így volt ez negyedszázaddal ezelőtt, amikor India egy részéből megalakult a mohamedán Pakisztán, földrajzilag lehetetlen határokkal, gyakorlatilag nehézkes adminisztratív beosztással, néprajzilag elég tarka képet alkotva. Két független állam alakult az indiai gyarmat helyén, de ezek — mintha megfeledkeztek volna elnyomóikról — ellenséges viszonyban vannak egymással. Az imperialista megosztó politika Pakisztánon belül is nagy bonyodalmakat okozott. A helyzet visszásságának egyik legfőbb megnyilvánulása Pakisztán földrajzi kettéosztottsága; a nyugati tartományt ugyanis több ezer mérföld választja el a keletitől. Nem véletlen, hogy a keleti tartományban nöttön nőtt az elégedetlenség. Az ország elnöki székében katonák követték egymást, egy harcias természetű hegyi nemzet, a pathanok fiai, akik nem értették meg a múltban a legalsóbb kasztba sorolt bengáli tömegek vágyait. Amikor tavaly decemberben jahja Khan államelnök elhatározta, hogy a katonai kormányzásról áttért a polgári kormányzásra, a ,,nép választott képviselőire" ruházza a hatalmat, válság robbant ki. Ugyanis nemcsak a gazdaságilag elmaradott, oyersanyagfüggvénykéat kezelt Kelet-Pakisztánban, hanem országos viszonylatban is Mudzsubur Rahman sejk Avami Ligája jutott döntő fölénybe. A sejk pedig évek óta a radikális autonomista törekvések fő szorgalmazója. Heteken át folytak a tárgyalások az elnök, a sejk és a legbefolyásosabb nyugat-pakisztáni politikus, Ali Bhutto között. A kelet-pakisztániak kiterjedt autonómiát, fokozott beruházásokat és az államügyekbe való nagyobb beleszólást követeltek, amit Jahja Khan és Ali Bhutto eleinte elutasított, de azután úgy látszott, hogy hajlandók valamilyen kompromisszumos megoldásba belemenni. A pakisztáni kormánycsapatok megjelenése Daccában és más kelet-pakisztáni városokban meglepetésként érte a közvéleményt. Máig is tisztázhatatlan, egymásnak ellentmondó hírek érkeznek onnan. Tény az, hogy mindkét országrész vezetői helytelen úton járnak. A központi kormányzatnak érdeke lenne, hogy megbékítse a keleti tartományt, a sejk fanatizált hívei pedig rádöbbenhetnének, bogy a széthúzás az egész országnak árt, s a neokolonialista imperialisták malmára hajtja a vizet. Aggasztó, hogy a szenvedélyek elszabadulása folytán bizonyos megnyilakozásai miatt India is újabb ellenségeskedésbe keveredhet szomszédjával. L. L. ,3*1 Moszkvában, a Kreml Kongresszusi Palotájában kedden nyílt meg az SZKP XXIV. kongresszusa. A kongresszuson a több mint 14 millió szovjet kommunistát ötezer küldött képviseli. Részt vesznek a kongresszuson a külföldi pártok képviselői is. Öt földrész kommunista- és munkáspártjait, nemzeti demokratikus és baloldali szocialista pártjait, illetve mozgalmait 90 ország 101 küldöttsége képviseli. Képünkön: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkára előadói beszédét tartja. (Telefoto: fcSTK — TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. vevő csehszlovák pártküldöttség a Vörös lyez el V. 1. Lenin Mauzóleumánál. kongresszusán részttéren koszorút hei III lllllllll llll Iliim miim iiiiiiiii iiiiiii lllll lllll lllll II llllllllll - r-wjKsms*®® Országszerte járási pártkonferenciákat tartottak a múlt hét végén. Eredményes számvetést és világos, határozott célkitűzéseket tartalmazott a dunaszerdahelyi fDun. Streda) járás kommunistáinak konferenciája' is, amelyen a CSKP KB küldöttsége képviseletében Lőrincz Gyula elvtárs, a CSKP KB tagja, az Oj Szó főszerkesztője mondott beszédet. E heti karikatúránk A GYALÁZAT ESZKALÁCIÓJA (A Volksstimme rajza)