Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám, szombat

PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL SZÓLJON HOZZA...! í® ' •• • KÜZDELMES ÉVEK 1932 június elején az országos pártvezető ség a nyitrai te rületi titkári tisztségbe nevezett ki. Akkoriban az aratási munkák élőké szítésén dolgoztunk. Minden járásban sok volt a munka léiküli, szorult lelyzetüket a földbirtokosok a saját javukra igyekeztek kihasználni. Az aratómunkások szerződésének megkötésénél a learatott gabonából csak minden tizenegyedik részt kínálták fel az aratóknak munkájuk fejében, az addig szokásos tizedik rész

1 helyett. Az aratómunkásokat fel kellett ké szítenünk az egységes fellépésre a tizedik rész kiharcolásáért. A földbirtokosok arra hivatkoztak, hogy elég sok munkanélküli van, aki a tizenegyedik részért is hajlandó aratni. Ezért a munkanélkülieket is meg kellett nyerni, hogy szolidaritást vállaljanak az aratókkal. Ugyanakkor a munkanélkülieket mozgósítani kellett a szükségmunkák megkezdésének kiharcolására, hogy a nyári hónapokban minden munkanélküli legalább a legszükségesebb létfenntartási cikkeket meg tudja szerezni családja számára. Ez megkívánta, hogy minden járásban egységes akciókra serkentsük a munkanélkülieket és az éhbérért dolgozókat. A nyitrai járásban a Ny

itra folyó szabályozásának megkezdését követeltük, a lévai járásban a munkanélküliek nagy akciói arra kényszerítették az etőljáróságot, hogy hozzáfogjanak a Verebély—Léva közti betonút építéséhez. Hlohovecen a Vág folyó szabályozásáért küzdöttek a munkanélküliek. Ezt a munkát akkoriban meg is kezdték. A šuranyi és az érsekújvári járásban is a Nyitra szabályozásáért folyt a harc; a szímői, a kamocsai és az andódi munkanélküliek pedig a Vág déli része szabályozásának megkezdését követelték. Amikor a nyitrai járásban sikerült elérnünk a folyószabályozási munkálatok megindítását, azonnal a két műszakos üzemelés bevezetését sürgettük, hogy minél több munkanélküli keresethez jusson. Utána béremelésért és kollektív szerződés megkötéséért indítottunk küzdelmet. Nagyon nehéz harc volt ez, gyakran szembekerültünk a csendőrséggel, a legaktívabban harcoló munkásokat letartóztatták és bíróság elé állították. Kiszabadításukért szolidaritási akciókat indítottunk. A vállalkozónak végül is engednie kellett és a két koronás órabért ötven fillérrel megemelte. A következő évben a munkák megkezdésénél azonban megint csak a két koronás órabért volt hajlandó kifizetni. A munkások emiatt sztrájkba léptek. A nyitrai járásban ugyanakkor a mezőgazdasági munkások is sztrájkoltak, így Vícsapapátin is, ahol öt földbirtokos szipolyozta ki a dolgozókat. A sztrájkharcok más helyekre is átcsaptak, például funikovcéra és Vefký Ĺäpášra. Ennél a sztrájknál engem is letartóztattak a csendőrök Knézl elvtárssal együtt, mert Veľký Lapášon a sztrájkoló munkásokkal együtt elkergettük a földekről a sztrájktörőket. A munkaadó nem szólt nekik a sztrájkról, máskülönben nem mentek volna dolgozni. A Vefký Lapáš-i csendőrőrsön egy nyitrai csendőrtiszt nagyon gorombán lépett fel velünk szemben. Mi azonban megmondtuk neki, hogy miután a sztrájk be volt jelentve, a földbirtokosnak tájékoztatni kellett volna alkalmazottai sztrájkjáról a helyükbe fogadott munkásokat. Megmondtuk azt is, hogy nekünk möst a munkások képviseletében JanikoyCén bértárgyalásokat kellene folytatnunk Svitzer földbirtokossal. Komoly következményekkel járhat, ha a munkások megtudják, hogy letartóztattak bennünket, A csendőrtiszt jobbnak látta, ha szabadon engednek bennünket, fgy megjelenhettünk a janikovcei tárgyalásokon. A földbirtokosnak meg kellett hátrálni, az aratók megkapták a tizedik részt. Közben más gazdaságokban Is voltak sztrájkok. A Nyitra folyó szabályozásánál is letették u munkát. Kutlik járásbíró felszólított, hogy vessünk véget a munkabeszüntetésnek. Azt feleltem, hogy ez nem rajtunk múlik, a munkaadó térítse meg az elmaradt bért és fizesse meg a munkásoknak a megegyezett órabért. A munkások egységes fellépése eredménnyel járt, a vállalkozónak teljesítenie kellett követeléseinket. Június végén értesítést kaptam a pártvezetőség döntéséről, miszerint a több mint egy évre bebörtönzött Veis titkár helyett át kellett vennem a Vörös Szakszervezetek szlovákiai titkári funkcióját. A tisztséget haladéktalanul be kellett tölteni, mert megkezdődtek az aratási munkák és a Vörös Szakszervezetek a következő vasárnapra a galántai járásban összehívták a mezőgazdasági munkások konferenciáját. Itt is a tizedik aratórészt kellett kiharcolni a földbirtokosoktól. A reformista szakszervezetek ugyanis az országos munkaügyi hivatalban beleegyeztek abba, hogy a földbirtokosok a tizenegyedik részt fizessék ki az aratóknak. A Vörös Szakszervezetek ez ellen felléptek. A galántai járásban is értesítettük a járási hivatalt, hívja össze a földbirtokosokat, hogy megtárgyalhassuk velük az aratást, mert a munkások máskülönben nem kezdik meg 4 munkát. A gabona már kasza alá érett, az aratást nem lehetett tovább halasztani, a földAZ NQSZF KATONÁJA VOLT Nagypeszeken (Sikenica) felkerestem a 81 éves Húbert Lajos elvtársat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom volt harcosát, a Vörös Csillag érdemrend viselőjét, a helyi pártszervezet alapító tagját. Az első világháború idején Szibériában állt be a Vörös Hadseregbe. Magyarok, csehek, szlovákok, németek és szerbek küzdöttek a zászlóaljban. Három éven keresztül harcoltak keményen a szovjethatalomért. 1920. november 1-én találkozott Kun Bélával. Az ötvenöt magyar vöröskatonából csak nyolcan maradtak életben. Hazatérés előtt egy bújkáló fehérgárdista csapat B

hátulról orvul rájuk támadt. Húbert elvtárs is örök emléket ™ szerzett itt, átlőtték az állkap1971 csát é

s kilenc fogát elvesztette. Hazatérte után megnősült és IV. 3. Fegyvernekről Nagypeszekre költözött. Braunner gróf szőlő5

és borgazdaságában dolgozott. Társainak sokat beszélt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről, az első szocialista államról és Kun Béla biztató szavairól. 1921-ben a környéken elsőként alakították meg a kommunista pártszervezetet. Bíró János, Visehradszky Dezső, Bíró Lajos, Bagócsi István, Kecskeméti János és Jankus Kálmán voltak az alapító tagok. A szőlőés borgazdaságban is egyre nehezebb lett a munkások helyzete. A pártszervezet megszervezte az első nagyobb akciót — kéthetes sztrájkot. Napi tizenkét órai munkáért tizenkét korona napszámot követeltek. Harminc csendőr jött a faluba „rendet teremteni". A sztrájk szervezőit azonban senki nem árulta el. Százötven szegény ember először érezte a kommunista párt irányító szerepét és az első győzelmet, mert a béremelést elérték. A pártszervezet minden május elsején megszervezte a dolgozók felvonulását Zselizre. Belányi János, Deménd /DemadiceJ birtokosok kénytelenek voltak megegyezni az aratókkal. Más járásokban is harc folyt a tizedik részi kifizetéséért. Ahol a munkások egységesen és kitár tóan léptek fel, ott elérték e követelés teljesítését. 1933 téli hónapjaiban a Vörös Szakszervezetek nagy akciókat szerveztek egész Szlovákiában, taggyűléseken és járási konferenciákon tárgyaltuk meg a mezőgazdasági munkások kol lektív szerződésének javaslatát. A munkások aláírási akciókkal és küldöttségek útján követelték, hogy az országos munkaügyi hivatal a tárgyalásokba vonja be a Vörös Szakszervezetek képviselőit is, hogy nevükben aláírják a bérszerződést. Elérték, hogy a tárgyalásokra meghívtak bennünket. Mi népes küldöttséget szerveztünk meg gyűléseken megválasztott szakszervezeti tagokból, hogy nagyobb súlyt adjunk követeléseinknek. Amikor a mintegy húsztagú küldöttség belépett a tárgyalóterembe, a jelenlevő földbirtokosok és reformista szakszervezeti titkárok hangos tiltakozásba kezdtek. A földbirtokosok azt kiáltozták, hogy ez terror, és ilyen körülmények között nem hajlandók tárgyalni. A munkások küldöttségét csendőrökkel távolíttatták el a teremből. A tárgyalásokon csak a Vörös Szakszervezetek képviselői terjesztettek elő javaslatot a kollektív szerződésre. A reformista szakszervezeti képviselők nem nyújtottak be bérszerződési javaslatot. A földbirtokosok képviselői azt állították, hogy ráfizetnek a gazdálkodásra, ezért semmiféle béremelést nem tudnak adni, sőt azt kérték, hogy a kormány adókedvezményt, a vasút pedig szállítási kedvezményt adjon nekik. A szakszervezeteknek meg azt javasolták, magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy gazdasági válságot élünk át, ezért tanúsítsanak megértést a földbirtokosokkal szemben. Én a szemükbe mondtam, hogy a gazdasági válságot nem a munkások és a kommunisták, hanem a kapitalisták okozták, és kifejtettem a kommunista párt harcának céljait. Lehurrogtak, hogy ne agitáljak. A tárgyalások vége az lett, hogy a reformista szakszervezeti képviselők a földbirtokosokkal együtt küldöttséget menesztettek a kormányhoz a földbirtokosok érdekében, a mezőgazdasági munkások védelmében azonban nem léptek fel. Később, egy másik tárgyaláson a reformista szakszervezetek képviselői megkötötték a földbirtokosokkal a bérszerződést. Ennek feltételeit a Vörös Szakszervezetek nem fogadhatták el, ezért a szerződést nem írtuk alá. Ugyanabban az évben kisparasztok képviselőiből tömegküldöttséget szerveztünk meg, amely a nyitrai püspöki hivatalt kereste fel. Azért mentünk a püspökhöz, hogy a püspöki nagybirtokból 2—3 hold földet adjon bérbe fejenként a kisparasztoknak, mert azok kevéske földjükből nem tudják eltartani esaládjukat. A nyitrai várban reggel nyolctól délig várakoztatták mintegy hatvan főnyi küldöttségünket. Végre a déli harangszó hangjainál bevonulhattunk az irodába, hogy előterjesszük kérelmünket. A püspök titkárja fogadott bennünket reverendában. A küldöttség nevében egy gazda kezdett beszélni, de alig kezdte meg szavait, máris elutasító választ kaptunk, hogy a püspök nem darabolhatja szét a földet, mert az nagyon költséges lenne. Erre már én is megszólaltam, hogy a püspök a nagybérlőknek, a spekulánsoknak adja bérbe a földet, akik nemcsak munkásaikat, hanem a földet is kiszipolyozzák, és néhány év alatt meggazdagodnak. Hiábavaló volt minden, a kisparasztok küldöttsége eredmény nélkül távozott a püspöki palotából. JOZEF HLAVÁČ, Bratislava Hetenként megjpleno és a kereskedelem problémáit feltáró fórumunkon már megszólaltattuk a vásárlókat és a kereskedelem felettes szerveinek a képviselőit. Ma egy kereskedelmi szakember gondolatainak adunk teret. Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a két uapig tartó járási pártkonferem:ián fel szólalt Házi Árpád elvtárs is, a Jednota népi fogyasztási szövetkezet elnöke. Gondolatai több vitatott kérdésre adnak választ, ezért lelszólalását az alábbiakban kivonatosan közöljük. A fogyasztók nagy része annak alapján ítéli meg a népgazdaság fejlettségét, hogyan elégíti ki igényeit a kereskedelem. Tehát a kereskedelem munkája nemcsak vállalati, hanem össztársadalmi és egyben politikai érdek is. Ezért törekszünk arra, hogy a pultok mögött szakemberek álljanak, akik a fogyasztók igényeit az adott körülmények között a légmesszebbmenően kielégítik. Ez a cél vezérelt bennünket akkor is, amikor a járási nemzeti bizottsággal karöltve igyekeztünk megoldani az utánpótlás kérdését. A gyümölcsöző együttműködés alapján évente 40—50 szakképzett fiatal kerül kt a tanonciskolák padjaiból és foglalja el helyét az üzletekben. Ezenkívül a szövetkezetünk által irányított munkaiskolában évente 20 -30 idősebb dolgozó szerez megfelelő szakképzést. Szövetkezetünk jelentős eszközöket fordít dolgozóink szakképzettségének növelésére. A munkabiztonsági és egészségügyi előírások betartására évente közel 2 és fél millió koronát irányoz elő és használ fel. Dolgozóink döntő többsége értékeli szövetkezetünk gondoskodását, és igyekszik jó munkával viszonozni. Akadnak azonban közöttünk olyanok is, akik gyakran megsértik a becsületes eladás alapelveit, nem tartják be a megszabott árusítási időt, nem ügyelnek a tisztaságra és helytelen magatartásukkal a vásárlóközönség elégedetlenségét idézik elő. Érezzük ezt mi magunk, és érzik azok a becsületes dolgozóink is, akiknek jó munkáját ezek a negatív jelenségek elhomályosítják. Éppen azért erőnkhöz mérten az állami ellenőrző szervek segítségével mindent megteszünk a hibák leküzdésére. Munkánkban számítunk a helyi felügyelő bizottságok, a nemzeti bizottságok mellett működő kereskedelmi bizottságok és nem utolsósorban a fogyasztók aktív segítségére, akik észrevételeikkel segíthetnek feltárni és leleplezni a hibákat és törvénysértéseket. Közösen arra törekszünk, hogy a szocialista kereskedelem alapelveinek megsértői elnyerjék méltó büntetésüket. Ami a szombati és vasárnapi árusítást illeti, a járási és helyi közigazgatási szervekkel tárgyalásokat folytattunk, hogy az elárusítási időt a reális igényeknek megfelelően határozhassuk meg. Minden igyekezetünk ellenére a szövetkezeti kereskedelem munkájában akadnak nemkívánatos jelenségek, feladatainkat azonban eddig kielégítően teljesítettük. Bizonyítják ezt az elmúlt három esztendő alatt elért eredmények Is. A múlt évben a kitűzött bevételi tervet 4 millió 840 ezer koronával szárnyaltuk túl. Az 1969-es évhez viszonyítva az emelkedés 6,2 százalékos, ebből a boltokban 7,5, a vendéglők szakaszán pedig 2,6 százalék. Az eltelt három év alatt 52 millió 330 ezer koronával növekedett az áruforgalom. A tényekből megállapíthatjuk, hogy egyre jobban szilárdul a csehszlovák korona értéke, mert csökkent a forgalom emelkedése a vendéglőkben, és jelentősen növekszik a boltokban. Ez annál örvendetesebb, mert a lakosság figyelme inkább a tartós közszükségleti árucikkek vásárlására irányul. Az egy főre eső áruvásárlás járftsunkban a szövetkezeti egységekben az elmúlt három év alatt a következőképpen alakult: 1968: 4925, 1969: 5157, 1970-ben pedig 5475 korona. Tehát az emelkedés 1968 és 1970 között 11,2 százalékos volt. Az élelmiszerellátás kiegyensúlyozott és ütemes; nagyban elősegítette ezt saját nagykereskedelmi üzemünk, amely tervszerűen látja el a kiskereskedelmi egységeket. Az iparcikkek és építőanyagok szakaszán a hiányosságok a piacon kialakult helyzetből adódtak. A hiánycikkek pótlásában továbbra is főleg saját erőnkre támaszkodunk és keressük a helyi források jobb kihasználását, valamint a határmenti forgalom kölcsönös bővítését a szomszédos Magyar Népköztársasággal. Erre kötelez bennünket az a tény is, hogy járásunk egységes földművesszövetkezetei gazdaságilag megszilárdultak, és a fejlődés olyan fokát érték el, hogy tagságuk egyre nagyobb igényeket támaszthat a kereskedelemmel szemben. örvendetes tény, hogy az utóbbi időben bővültek kap csolataink a földművesszövet kezetekkel, elsősorban is a piac gyümölccsel és zöldséggel való ellátása terén. Szövetkezetünk mindenkor tudatában volt annak, hogy a lakosság áruellátását és egyre növekvő igényeinek teljesebb kielégítését csak úgy tudja biztosítani, ha céltudatos beruházási politikát folytat. Ez'ért a bolthálózat tervszerű fejleszétsének alárendeltük a szövetkezet pénzügyi gazdálkodását is, mivel saját erőnkre vagyunk utalva, és nem várhatunk anyagi támogatást felettes szerveinktől. Munkánk eredményét néhány számadattal szemléltetem. Az utóbbi tíz évben 87 új egységet helyeztünk üzembe és több egységet korszerűsítettünk, valamint új gépeket és berendezéseket vásároltunk. Ezzel a szolgáltatások szinvonalat szándékoztunk megjavítani. Az említett beruházások értéke meghaladja a 90 millió koronát. E számadatok ismertetésével azonban nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy munkákkal elégedettek vagyunk, s hogy már minden problémát megoldottunk. Sok helyen még jogosan várják a követelmények kielégítését, és úgy érzik, hogy eddig nem reagáltunk elhangzott panaszaikra. Aki régebben itt él járásunkban, bizonyára emlékezik a húsz év előtti helyzetre, , és megérti, hogy mindenre még a legjobb akarattal sem futotta erőnkből. Mint ismeretes, kormányrendelet sürgeti a megkezdett építkezések befejezését. Ez szövetkezetünkre is vonatkozik. Az 1971-es évben csak egy új akció megkezdésére és a már megkezdett építések befejezésére kaptunk engedélyt. Várható, hogy néhány évre lelassul az építkezés üteme, de bízunk abban, hogy a jövőben újra lehetőségünk nyílik bolthálózatunk további tervszerű fejlesztésére. A jövőben igyekszünk továbbfejleszteni a párttagok és pártonkívüliek Ideológiai és szakmai nevelését, megszilárdítani a munkához való viszonyukat, amely végső fokon a szövetkezeti kereskedelem munkáját segíti elő. Szocialista kötelezettségvállalásainkat a ránk váró feladatok teljesítésére irányítjuk — s ha ezeket sikerül túlteljesítenünk — amiben mindnyájan bízunk —, ez lesz a legszebb ajándék, amellyel pártunk megalapításának 50. évfordulóját és a XIV. pártkongresszust köszönthetjük.