Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-28 / 99. szám, szerda

A nagy évforduló a pedagógus szemével EZEKBEN A HETEKBEN egész társadalmunk, egész szocialista államunk a nagy évforduló, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére tett munkafelajánlások, az évforduló megünneplésére való készülődés jegyében él és dolgozik. Természetes, hogy a fiatalság is teljes mértékben kiveszi a részét a munkából és az ünneplésből is. Nagy hiba lenne, ha mi, pedagógusok azt képzelnénk, hogv az ifjúsággal az évforduló jegyében és szellemében folytatott politikai nevelőmunka csupán az ifjúsági szervezet és általában a társadalmi szervezetek feladata. Az iskolák tanulóifjúsága körében végzendő politikai nevelőmunka ugyanis elsősorban a mi feladatunk, a pedagógusoké. Ez a munka azonban semmi esetre sem lehet formális. Az 1968 előtti időben — sajnos — az ifjúság körében végzett politikai nevelőmunkában az iskolában és az iskolán kívül is igen sok volt a formalizmus. Csakis ezzel magyaráz ható, hogy fiatalságunk egy része az 1968—1969-es kritikus esztendőben nem látta világo san, hol a helye, bedőlt a demagóg, opportunista és ellen forradalmi, antiszocialista, antikommunista és szovjetel lenes beállítottságú „botcsinálta ideológusok", hangoskodó karrieris ták hazugságainak. A nyilvánvalóan reakciós ideológiára támaszkodó és azt valló „társada lommegváltók" vulgáris módon, a „Szabad Európát" is meghazudtoló „fantáziával" és rugalmassággal támadták és ócsárolták társadalmunk, munkásosztályunk és államunk vezető politikai erejét, a kommunista pártot. Az élet különféle területén mutatkozó deformációkat — szerintük — kizárólag a kom munisták és a kommunista párt idézték elő és a deformációk Igazi előidézői, akik között vol tak kommunisták és pártonkívüliek is, minden felelősséget a pártra igyekeztek hárítani. Szemérmetlen hazudozásaikkal és rágalmazásaikkal elsősorban fiataljainkat tudták meg téveszteni, akik koruknál fogva nem ismerhették államunk, társadalmunk és ezen belül pártunk múltját. A nagy évforduló, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója igen jó alkalom tehát arra, hogv fiataljainkat megismertessük pártunk sikerekben gazdag, harcos múltjával, a kommunisták önzetlen és kitartó tevékenységével, amely végül is a mai igazságos társadalmi rendszert eredményezte és fiatalságunk, de a felnőtt társadalom számára is, legteljesebb mértékben biztosítja az emberhez méltó békés, szabad életet. AZ IDEI NAGY ÉVFORDULÓ esztendejében tömegtájékoztatási eszközeink, a sajtó, a rádió és a televízió — igen helyesen — sok-sok érdekes formában elevenítik fel az eltelt fél évszázad küzdelmeit, kisebb-nagyobb kudarcait, de mindenkor az ezeket feledtetni tudó ragyogó győzelmeket is. Magától értetődő, hogy a tömegtájékoztatási eszközök nyújtotta segítséget ki kell használnunk iskolai nevelőmunkánkban, azonban ez nem lehet csupán egyetlen formája a tájékoztatásnak, melyet pártunk múltjáról és jelenéről kell nyújtanunk tanulóinknak. Igen nagy sikere van mindenütt a párt régi harcosaival, alapító tagjaival folytatott beszélgetéseknek. Ilyen beszélgetésre sor került például az ipolyságl középiskolában is, ahol működöm, és a legnagyobb örömmel és megelégedéssel tapasztaltuk, hogy fiataljaink, tanulóink igen élénken érdeklődnek a párt múltja iránt és a párt küzdelmeinek aktív résztvevőivel folv tátott beszélgetések szemmel láthatóan azt eredményezik, hogy az eddiginél is jobban tisztelik a párttagokat és sokkal jobban megértik a párt történetét, múltját és a jelenben betöltött szerepét. El kell oszlatnunk tehát a pedagógusok egy része által vallott azon téves elméletet, hogy a fiatalságnak nem kell a múltról beszélni, mert a fiatalságot — úgymond — nem érdekli, ami volt, hanem az, hogy nekik fiataloknak milyen kilátásaik, esélyeik vannak a jelenben és a jövőben. Nos, ez teljesen téves nézet, mert valamiféle olyan félreértésre adhatna okot, hogy mindaz, ami a múltban volt, nem lényeges, a lényeg az, hogy ki mit kap-_ hat a szocializmustól. Ilyen érveléssel a fiatalokat „sült galamb várására" is nevelhetnénk. A nehéz, küzdelmes múlt megismerése által a fiatalok éppen azt tanulják meg, hogy hosszú és nehéz volt az út a mai — viszonylag gondtalan — élet kialakításáig, a szocialista vívmányok biztosításáig és ha méltók akarnak lenni apáik és nagyapáik nemzedékéhez, nekik is ki kell venniük a munkából a részüket és a jövőjük olyan lesz, amilyenné vállvetve az idősebb nemzedékekkel becsületes munkájukkal kialakítjuk maguknak. A JUBILEUMI évforduló évében tehát igenis gyakran kell hivatkozni a múltra, mégpedig számos vonatkozásban. Hivatkoznunk kell a párt következetes Internacionalizmusára, liataljainkat a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében a párt történeté^ nek ragyogó példáira hivatkozva kell megszilárdítanunk ab ban a meggyőződésükben, hogy szocialista társadalmunkban a fékevesztett, hangoskodó és esztelen nacionalizmusnak nincs helye! Biztos jelenünk és lövőnk záloga a szocialista országokkal. elsősorban a Szovjetunióval való őszinte barátságunk és szövetségünk és a párt történetének dokumentumai alapján rá kell mutatnunk arra, hogy munkásosztályunk, államunk, és egész társadalmunk biztonságáról csakis legjobb és leghűségesebb barátunkkal, a Szovjetunióval való megbonthatatlan szövetségünk kezeskedik. Fiataljainknak világosan kell látniuk, hogy a szovjetellenesség, a nacionalista torzsalkodás — amint annak tanúi lehettünk az 1968—1969-es észten dőkben — mindenkor a szocializmus ellenségeinek malmára hajtja a vizet. De tudatában kell lenniük annak is, hogy éppen a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kötött szövetségünk és a Varsói Szerződésben való részvételünk — amely pártunk bölcs és előrelátó politikájának gyümölcse — adja nekünk a biztonságot, hogy nálunk a reakció, az el lenforradalom, a szocializmusellenesség és a kommunistaellenesség soha nem kerekedhet felül. Pártunk dicső múltja számta lan jó példával szolgál számunkra a szlovák—magyar barátság őszinte ápolásához is. Minden időkben a kommunisták voltak azok, akik jó példával jártak elöl a nemzetek és nemzetiségek közeledésében, és a közös ellenség, az elnyomó és kizsákmányoló kapitalista rendszer ellen, később a fasizmus kegyetlenkedései ellen csehek, szlovákok, magyarok és a hazánkban élő többi nemzetiség tagjai az igazi proletár nemzetköziség szellemében mindig közösen léptek fel. 1968-ban a fasiszta ideológiával beoltott szlovák és njagyar nacionalisták ismét régi jelszavaikkal léptek fel és hangoskodó egymás ellen uszítással igyekeztek még nagyobb anarchiát előidézni, mint amilyen a sok „demokratizáló" újító tevékenysége folytán már egyébként is volt. A marxizmus—leninizmus talaján álló kommunista pártunk ezen a téren mindenkor példakép-3 lehet fiatalságunknak és ezért a mostani évforduló évében is rá kell mutatnunk pártunk helyes nemzetiségi és internacionalista politikájára. Soha, semmiféle körülmények között nem szabad megengednünk, hogy nemzeteinket és nemzetiségeinket bárki is egyipás ellen uszítsa. SZÉP ÉS NEMES FELADATOKAT kell tehát elvégeznünk iskolai nevelőmunkánkban a nagy évforduló esztendejében, de szívesén tesszük, mert tudatában vagyunk annak, hogy a megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünneplő kommunista pártunk irányításával és vezetésével egj jobb és szebb holnap számát a neveljük a jövő kommunistáit és pártunk politikáiét támog ttó pártonkívüli polgárait. SÁGI TÖTH TIBOR A természet szerelmese A csendes kisváros parkjában, az öreg fák alatt ma is mindennap találkozom vele. Az emberek ismerik sokan köszöntik: tanítványai voltak. De csak kevesen tudják, hogy a szikár, még mn is ruganyos mozgású öregúr megbecsült tagja a képzőművészek szövetségének, hogy otthonában, a falakon és a kis lakás minden zugában kedves kis képek, a természet pillanatfelvételei csodálkoztatják el látogatóját, s hogy neves képtárak gazdagították gyűjteményüket képeivel. Gerő Gusztáv 1889-ben született Hegy bányán (Piarg). Középiskoláit Selmecbányán (Banská Štiavnica) végezte. A régi bányaváros fekvése és szépsége nem maradt ny.om nélkül a fiatal ember lelkében s bizonyára része volt tehetsége kibontakozásában. Képzeletét megragadták a dombok, sötét erdők, a köztük fel-felcsillanó tavak, a régi bányarendszer emlékei, amelyek nélkül a selmeci táj elképzelhetetlen. S a városban a diáknak föl kellett figyelnie a bányászok generációkon át kialakult jellegzetes ivadékaira, a gnómszerű „náckókra". A fokozatosan előtörő tehetség meghatározta Gerő Gusztáv pályaválasztását és vég eredményben egész életét. A középiskola elvégzése után Budapestre megy a Képzőművészeti Akadémiára. A szép indulást megszakítja az első világháború kitörése. A harmadéves főiskoládnak is be kell vonulnja, s 1915-ben fogságba esik: Szibériába kerül, Berezovkára. Hatalmas táborban, több ezredmagával kell itt boldogulnia. Festészete kisegíti a bajból, a helyi (foglyok és katonák részére létesített) színházhoz kerül, mint díszlettervező. A munka fejében némi keresethez jut, amit a vágyva remélt hazaútra rak félre. A fogságból kelet felé távoztak, képzőművész barátaival Vlagyivosztokba kerül. Itt egy kolóniában helyezkedik el, rajz

r tanárként. Gerő tudását az alakuló új rendszer szolgálatába állítva litográfiában megalkotja az első Lenin-portrét, amit sokszorosítottak. Ahogy, a fogság éveiben tajgarészleteket örökített meg vásznon, vagy papíron — vízfestékkel, úgy Vlagyivosztokban a sajátos keleti hangulat ragadja magával. Cerő Gusztáv ma is őriz kis akverelleket a vlagyivosztoki kikötőről, s későbbi útjáról, mely 6orán Koreán és Japánon keresztül, mint a kolónia rajztanára New Yorkba került. Japánban találkozott először a selyemfestés érdekes és szép módszerével, s a gyönyörű keleti minták és selymes színhatások ettől kezdve nem hagyták nyugton a képzeletét. Kis jegyzetfüzetében, melyet még megőrzött, a kimonók mintáit jegyezte föl, s ezek a minták még ma is meg-megjelennek grafikáin. New Yorkban Kárász Ilona iparművésznővel Ismerkedik meg, s tőle tanulja a selyemfestés technikáját. Egy hónap után indul végre haza, s átszelve Ny,ugat-Európát ide 1920 novemberében érkezik meg. Még ebben az évben megkezdi működését a losonci (Lučenec) gimnáziumban, de diplomáját nosztrifikáltatnia kéne, s a fiatal ember'optimizmusával „szabad pályára" lép. Mint önálló művész, részt vesz Flache Gyulával és Gyurkovits Ferenccel a „Jednota výtvarných umelcov" szervezésében, s a csoportos kiállításokon szerepel képeivel. Itthon is megpróbálkozik a selyemfestészettel, amit Keleten tanult. Eleinte egyedül puhatolja ki a technikai lehetőségeket, később a Losoncon élő festőművésszel, Cseh Lajossal kis • Helene Weigel, Bertold Brecht özvegye engedélyt adott Winfried Zangerlának, a düsseldorfi bábszínház Igazgatójának, hogy az eredeti rendezői utasítások tiszteletben tartásával bábjáték formájában hozza színre a Koldusoperá-t. • Oscar Fritz Schuh hamburgi és Jan Grossmann prágai dramatizálása! után most harmadikként Harald Benesch bonni rendező alkalmazta és állítőtta színpadra Franz Kafka „A per" című regényét. műhelyt rendeznek be, s átlépve az iparművészet határait, a selyemfestést magas képzőművészeti színvonalra fejlesztik. Először Losoncon állítanak ki, majd 1924-ben Bratislavában. A selyemgrafikai anyag utolsó kiállítása 1927-ben volt Karlovy Varyban, ahol az anyagi nehézségek következményeképp az egész anyag szétszóródott. Közben 1925 ben országos képkiállítás nyílt Losoncon, Flaché, Gwerk, Gyurkovits, Cseh, Harmos, Tichy. és még sok más művész részvételével, Gerő Gusztáv képei itt a legsikeresebbek közé tartoztak. Mindezekről a kiállításokról említést tettek a napilapok, a vesebbeu zsírkrétával dolgo zik, s kedves tájképein és figurális kompozícióin, valamint sötét tónusú önarcképein a zsírkréta lágy fényű, anyagszerű felületével, szép hatásokat ér el. A művész gyermekkori tájakra emlékezik, virágokat, öreg fákat örökít meg, s örömmel fedezi fel a bolgárkert öntözősugarainak dekoratív hatását. A vakációkat pedig mindenkori kísérőjével, a mindmáig megértő, kedves élettárssal: feleségével Selmec környékén, vagy Rozs\nyón tölti, s mindig tele mappával tér haza. Rozsnyón, Kraszuahorkán, Selmecbányán, Helybányán, Pocsúvadlón, a Magas Tátrában, Füleken, a losonci erdőkben sorra ragadják meg TENGER (1919, TEMPERA) „Híradó", a „Pozsony.! Hírlap", „Kassai Napló", ,Losonci Hírlap", sőt dr. Weide Gizella műtörténészig cikke a pozsonyi német újságban („Grenzbote") ismertette a „képzőművészeti batik"-ot. Az anyagi gondok (pl. egyik kiállítása anyagának árverezése) Gerő Gusztávot arra kényszerítik, hogy (1929-től—1934ig) a fü)eki Zománcgyár részére készítsen reklám- és dekorterveket. Közben nagyobb kompozíciókhoz készít vázlatokat a gyári munkásokról, felvázolva az egész munkafolyamatot. Részt vesz a prágai „Syndikát výtvarních umélcű českoslo venských" csoportos kiállításain és magánórák jövedelmével egészíti ki a család megélhetését. 1937-től, miután oklevelét Prágában nosztrifikáltatta, újra tanít a losonci gimnáziumban. A II. világháború éveiben Pesterzsébeten, 1945 után újra a losonci állami gimnáziumban működik, egész nyugdíjaztatásáig, 1957-ig. Ezekben az években festőművészi munkássága kisméretű képekre szorítkozik, amelyeket egy-egy este készít, munka után. Hogy, a száradással ne kelljen időt vesztegetnie, legszíképzeletét a festői részletek, s születnek a kedves, meghitt művészi pillanatfelvételek. A művész, a természet szerelmese gyakran próbálkozik nagy égfe'.illetek megfestésével a távoli alacsony horizont fölött. Képein érezhető Rudnay hatása, de technikáját a kis méretek határozzák meg. 1958-ban megrendelést kap egy képre, a Budínske Lazy, mellett kivégzett partizánok emlékére. Ennek két vázlata a füleki múzeumban van, a kész kompozíció Besztercebányán. Az idős mester ma is tele várakozással néz a nyár elé. Amíg restaurátori minőségben hajol régi képek fölé, már a nyárról álmodik, amikor, mint egész életében minden nyáron, most is visszatér a hazai dombok közé, hogy ott a természet csodálásában elmerülve, képek további sorozatával gazdagítsa életművét. Ahogy a természet megújul évről évre, úgy ébred fel minden tavasszal a művész vágyakozása az öreg fák, nagy égbolt és 6ötét erdők iránt. S Gerő Gusztáv, meghazudtolva korát, ma is töretlen kedvvel rója a természetet, hogy szépségeit' megörökítse. SZ. HALTENBERGER KINGA A bratisiavai 1. DIMITROV VEGYIPARI MÜVEK újonnan épült üzemében 17 éven felüli férfiakat és nőket alkalmaz polipropilén gyártásóhoz. Az Ozem o legújabb műszaki elgondolások alapján épült, jó a munkakörnyezet, aj ártalmas kigőzöigések nem veszélyeztetik o dolgozók egészségét. Hajadonok és nőtlenek számára elszállásolást és étkezést biztosítunk. Bővebb felvilágosítást a személyzeti osztály nyújt. Telefon: 177. 24-76 és 20-41-es mellékállomás. OF-7« 1971 IV. 28. 6