Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója Leonyid Brezsnyev elvtársnak, a központi ki zottság főtitkárának előadói beszéde Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára előadói beszédet mond a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának első napján. (TASSZ - ČSTK foto) 1971 IV. 1. /Brezsnyev elvtársnak az SZKP XXIV. kongresszusán elmondott előadói beszédének bevezető részét lapunk tegnapi számában közöltük. A beszámoló befejező részét ma közöljük./ Egészében véve joggal mondhatjuk, hogy mindinkább erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottsága, élénkülnek a gyümölcsöző kétoldalú és többoldalú pártközi kapcsolatok. Pártunk ezt örömmel üdvözli. Pártunk továbbra is elő fogja segíteni, hogy a dolog ebben az irányban fejlődjék tovább. Nem hagyhatjuk azonban, elvtársak figyelmen kívül azt a körülményt, hogy nem mindenütt sikerült leküzdeni a negatív jelenségeket. Továbbra is időszerű a harc a jobboldali és „baloldali" revizionizmus ellen, a nacionalizmus ellen. A burzsoá ideológusok, a burzsoá propaganda a szocializmus és a kommunizmus elleni harcában napjainkban leginkább éppen a nacionalista irányzatokra épít; különösen azokra, amelyek a szovjetellenesség formáját öltik. A kommunista pártokban fellelhető opportunista elemeket ideológiai megalkuvásra ösztönzik, mintha csak ezt mondanák nekik: mutassátok meg, hogy szovjetellenesek vagytok, mi pedig hajlandók vagyunk világgá kürtölni, hogy ti vagytok az „igazi marxisták" és teljesen „önálló álláspontra" helyezkedtek. Mellesleg szólva, az események menete azt mutatja, hogy az ilyen emberek rálépnek a hazájuk kommunista pártja elleni harc útjára is. Példaként említhetők erre az olyan típusú renegátok, mint Garaudy Franciaországban, Fischer Ausztriában, Petkov Venezuelában, a Manifesto-csoport Olaszországban. A testvérpártok az efféle elemek elleni harcot soraik megszilárdítása fontos feltételének tekintik. így ezek a példák — számukat még növelni lehetne — arról tanúskodnak, hogy a revizionizmus és a nacionalizmus elleni harc továbbra is a kommunista pártok fontos feladata. Elvtársak! Az imperializmus elleni harcban egyre nagyobb szerepet játszanak a forradalmi demokratikus pártok, amelyek közül sok a szocializmust hirdeti programjának céljaként. Az SZKP élénken fejleszti velük a kapcsolatokat. Meggyőződésünk, hogy az ilyen pártok együttműködése a kommunista pártokkal, köztük hazájuk kommunista pártjával is, teljes mértékben az antiimperialista mozgalom érdekeit, a nemzeti függetlenség megszilárdítását és a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Kapcsolatokat tartunk fenn és fejlesztjük azokat egész sor nyugati, keleti és latin-amerikai ország baloldali szocialista pártjaival. Ezen a téren az utóbbi években elég serény munka folyt. Az 1969-ben megtartott nemzetközi tanácskozás irányvonalának megfelelően, az SZKP kész az együttműködés kibontakoztatására a szociáldemokratákkal, mind a békéért és a demokráciáért folyó harcban, mind pedig a szocializmusért vívott küzdelemben, de magától értetődően ennek során jottányit sem enged ideológiájából, forradalmi elveiből. A kommunistáknak ez az irányvonala azonban heves ellenzésre talál a jobboldali szociáldemokrata vezetők részéről. Pártunk kérlelhetetlenül harcolt és harcol ezután is minden olyan álláspont ellen, amely a munkásmozgalmat alárendeli a monopoltöke érdekeinek, aláássa a dolgozóknak a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harca ügyét. Elvtársak! A kommunistáknak jutottak mindazok a legsúlyosabb megpróbáltatások, amelyekben a nép ügye har cosainak valaha részük volt. Mi azonban emlékezetünkbe idézzük Lenin szavait: „... a forradalom iránti önfeláldozó hűség, és a néphez intézett forradalmi szó nem vész kárba akkor sem, ha egész évtizedek választják el a vetést az aratástól..." (Lenin müvei, 5. kiadás, 21. kötet, 250. oldal.) A kommunisták eszméi nagyszerűen bontakoztak ki a megvalósult szocializmus gyakorlatában, millió és millió ember agyában és tetteiben. A Szovjetunió kommunistái nagyra értékelik a testvéri kommunista és munkáspártok saját hazájukban végzett óriási munkáját. Jól tudjuk, mennyire nehéz ez a munka, milyen önfeláldozást, milyen fenntartás nélküli odaadást tesz szükségessé közös nagy eszményeink iránt. Ma újra biztosítani kívánjuk küzdőtársainkat, a világ kommunistáit: pártunk mindig szorosan, vállvetve fog haladni a harcban önökkel, kedves barátaink! Sohasem fogunk megfeledkezni azokról a hatalmas áldozatokról, amelyeket e harcban hoztak. A kommunista mozgalom hőseinek neve, a munkásosztály ügyéért tanúsított bátorság és hűség sok péídája minden igazi forradalmár ölökké féltve őrzött kincse lesz. Féltve őrzött kincs ez Lenin pártja, a szovjet nép számára, amely elsőnek emelte fel a győzelmes szocialista forradalom zászlaját. A Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista kötelességének tudatában a nemzeti ügyekben továbbra is olyan irányvonalat követ, amely előmozdítja a világot átfogó antiimperialista harc további élénkülését, e harc valamennyi részvevője harcos egységének erősödését. A szocializmus ügyének teljes győzelme az egész világon elkerülhetetlen. Mi erőnket nem kímélve fogunk harcolni e győzelemért, a dolgozó nép bol dogságáért! 3. A SZOVJETUNIÓ HARCA A BÉKÉÉRT ÉS A NÉPEK BARÁTSÁGÁÉRT AZ IMPERIALISTA AGRESSZIÓS POLITIKA VISSZAVERÉSE Elvtársak! A beszámolási időszakban a központi bizottság és a szovjet kormány minden tőle telhetőt megtett, hogy biztosítsa a békés viszonyokat a kommunizmus építéséhez a Szovjetunióban, leleplezze és meghiúsítsa az ag resszív imperialista erők mesterkedéseit, megvédje a szocializmust, a népek szabadságát, a békét. Az agresszió kemény visszaverése politikánkban állandóan párosult azzal az építő irányvonallal, amelynek célja a megoldásra érett nemzetközi problémák rendezése, normális, sőt, ahol a körülmények megengedik, jó kapcsolatok fenntartása a más társadalmi rendszerű államokkal. Mint azelőtt, most is következetesen védelmezzük az államok békés egymás mellett élésének lenini elvét, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére. Napjainkban ez az elv a nemzetközi fejlődés tényleges erejévé vált. Engedjék meg, hogy részletesen fog lalkozzam azokkal a legfontosabb nemzetközi problémákkal, amelyek kiélezettségük vagy jövőbeni jelentőségük következtében különösen magukra vonták figyelmünket. Mindenekelőtt a délkelet-ázsiai eseményekről kívánok szólni. Az Egyesült Államok kormánykörei által a világ e térségében előidézett agresszív háború nem győzelmi babérokat hoz az amerikai népnek, hanem sírkoszorúk tízezreit. Mindenkinek, aki reálisan tudja nézni a dolgokat, világosan kell látnia, hogy sem közvetlen katonai beavatkozással, sem a tárgyalások szabotálásával, sem a zsoldosok egyre szélesebb körű felhasználásával nem lehet megtörni a vietnami nép elszánt akaratát, hogy urává lesz saját országának. A háború úgynevezett vietnamizálása, vagyis az a terv, hogy Washington érdekeinek megfelelően vietnamiak irtsák a vietnamiakat, az agresszió kiszélesítése Kambodzsára és Laoszra — mindez, nem menti meg Amerikát az indokínai szennyes háború kudarcától, nem mossa le azt a szégyent, amelyet azok hoztak az országra, akik kirobbantották és folytatják az agressziót. A vietnami probléma megoldásához csak egy út vezet. Ezt az utat a VDK kormánya és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány világosan megjelölte javaslataiban, amelyeket mi szilárdan támogatunk. A Szovjetunió határozottan követeli a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép elleni imperialista agresszió beszüntetését. Országunk a múlthoz hasonlóan most és a jövőben is Indokína hősi népei igazságos ügyének aktív védelmezője. A világpolitika másik „forró pontja" a Közel-Kelet. Az EAK-ot, Szíriát és Jordániát ért izraeli agresszió következtében kialakult válság az egyik legfeszültebb válság az elmúlt időszak nemzetközi kapcsolatai alakulásában. A testvéri szocialista országokkal együtt mindent megtettünk, hogy megállítsuk és elítéljük az agressziót. Teljes élességgel vetettük fel a kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Követelésünkre összehívták a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. A Szovjetunió és más testvéri országok megszakították diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, amely figyelmen kívül hagyta az ENSZ tűzszüneti határozatát. Országunk segítséget nyújtott a betörés áldozatául esett arab államok, mindenekelőtt az EAK és Szíria védelmi erejének helyreállításához. Az EAK-kal és Szíriával évről évre erősödik együttműködésünk. Az Egyesült Arab Köztársaság nemrég fontos kezdeményezést tett. Kijelentette, hogy elfogadja Jarring különleges ENSZ megbízott >avaslatát és kész békeegyezményt kötni Izraellel, ha a megszállt arab területekről kivonják az izraeli csapatokat. Az EAK azt is javasolta, hogy tegyenek lépéseket a Szuezicsatorna hajózásának mielőbbi felújítására. Ily módon az arab fél álláspontja reális alapul szolgál a közel-keleti válság megoldásához. Az a tény, hogy az izraeli kormány elutasította ezeket a ja vaslatokat és Tel Aviv nyíltan hangoztatja igényét az arab területekre, világosan mutatja, hogy ki emel gátat a békéhez vezető úton a Közel-Keleten, kinek a hibájából marad fenn a háború veszedelmes tűzfészke ebben a térségben. Egyidejűleg még nyilvánvalóbbá válik azoknak a szégyenteljes szerepe, akik az izraeli szélsőségeseket bujtogatják — az amerikai imperialisták és az agresszív imperialista körök eszközéül szolgáló nemzetközi cionizmus szerepe. Pedig Tel Aviv jobban tenné, ha józanul nézné a dolgokat. Csak nem abban reménykednek Izrael vezető körei, hogy teljesen berendezkedhetnek a megszállt idegen földön és büntetlenül ott maradhatnak? Azok az előnyök, amelyekhez a hódítók az orvtámadás eredményeként jutottak, végső soron illuzórikusak. Eltűnhetnek, mint a délibáb a Sfnai homoksivatagban. És minél tovább húzódik el a közel-keleti politikai rendezés, annál nagyobb lesz a közvélemény felháborodása, az arab népek gyűlölete az agresszor és pártfogói ellen, annál több kárt okoznak Izrael uralkodó körei saját népüknek, saját országuknak. A Szovjetunió továbbra Is szilárdan támogatja arab barátait. Országunk, a Biztonsági Tanács más tagjaival együtt, kész közreműködni a közel-keleti politikai rendezés nemzetközi garanciáinak kidolgozásában. Ennek elérése után, nézetünk szerint, megvizsgálhatnánk a további lépéseket e térség háborús feszültségének enyhítésére, nevezetesen arra, hogy a Földközi-tengerből a béke és a baráti együttműködés tengere váljék. Elvtársak! Külpolitikai tevékenységünk egyik igen fontos Irányzata volt ezekben az években Európa. Az egész európai fejlődés szempontjából rendkívül pozitív következményekkel járt a szovjet—francia kapcsolatok javulása. A francia elnökkel a közelmúltban folytatott moszkvai tárgyalásoknak és a politikai konzultálásokról szóló jegyzőkönyv aláírásának eredményeként bővültek a szovjet—francia együttműködés lehetőségei. Népeink barátsága tarfcis történelmi hagyományokon nyugszik. Álamaink előtt ma is tág tere nyílik a közös érdekeknek. Mi a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatainak további fejlesztése és elmélyítése mellett vagyunk. Ebben a nemzetközi biztonság fontos tényezőjét látjuk. Oj távlatok nyíltak meg Európában az NSZK-val való kapcsolatainkban történt lényeges haladás eredményeképpen. (-folytatás a 4, oldalon.)