Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? MnanDan Nixon április 16-i nyilatkozatából ismét kiderül, hogy az Egyesült Államok elnöke folytatni kívánja a Vietnammal és agresszív, neokolonialista politikáját Indokínával kapcsolatos mutat rá a vietnami lap. Nixon ismét arról beszélt: politikájának egyik célja, hogy a dél-vietnamiak képesek legyenek megvédeni önmagukat. A közlemény azonban jól tudja, kit ért az amerikai elnök „délvietnamiakon". Senki mást, mint Thieut, Kyt és Khiemet, azaz a dél-vietnami nép árulóit. A lap a továbbiakban a legsürgősebben megoldandó kérdések között említi meg az amerikaiak kivonását Dél-Vietnamból. rámutatva arra a gyors és átütő jellegű változásra, amely a vietnami háború megítélésével kapcsolatosan az amerikai közvéleményben bekövetkezett. Még a legbefolyásosabb republikánusok is sürgetik a visszavonulás végső határidejének megjelölését — írja a Nhan Dan. Nixon azonban nem vett tudomást az amerikai közvélemény követeléséről, s azt állította, hogy „a fogságban levő amerikai pilóták kiszabadítása érdekében" továbbra is szükség lesz amerikai légierő és amerikai csapatkontingensek dél-vietnami állomásoztatására. Emellett ismét légitámadásokkal fenyegette Észak-Vietnamot. „Nixon álláspontja szöges ellentétben van a VDK kormányának és népének, valamint a DIFK-nek egyedül jogos álláspontjával. Binh asszony, a DIFK külügyminisztere nyolcpontos programjában már rámutatott, hogy amennyiben az amerikai kormány 1971. június 30-ig kivonja csapatait DélVietnamból és minden indokínai országból, a népi felszabadító hadsereg nem fogja támadni a visszavonuló csapategyságeket. és a felek azonnal megkezdhetik a tárgyalásokat. £t Wmh A lap washingtoni tudósítóje írja, hogy az amerikai vezetők ugyan tartózkodnak a francia—algériai válság kommentálásától, magánmegbeszélések során azonban nem ilyen diszkrétek, s nem titkolják, mennyire csodálkoztak azokon a francia lépéseken, melyekkel Párizs arra kérte az Egyesült Államokat, ne tegyen semmi olyat, ami még jobban fokozhatná az algériaiak makacsságát. Amerikai részről megerősítik, hogy több ilyen francia lépés történt, a legutolsót maga Poinpidou elnök tette, aki három héttel ezelőtt juttatott el ilyen üzenetet Washingtonhoz az Egyesült Államok párizsi nagykövete útján. Washingtonban azonban süket fülekre találtak ezek a francia kérések. Hivatalosan azt hangoztatták, a kormány semmit sem tehet, hogy beavatkozzék az algériai állam és az El Paso olajtársaság közötti tárgyalásokba. A tárgyalásokon olyan szerződésről van szó, amely egymilliárd dolláros befektetéseket irányózna elő, s ebből 600 milliót algériai beruházások részére. A Párizs és Algír közötti válság olyan időpontban robbant ki, amikor az Egyesült Államok különösen nagy gondot fordít az arab világgal való kapcsolatok megjavítására. Ez a tény szerepet játszott, bér Washingtonban hivatalosan tagadják. __ Társadalmi degradáció cimTrvhll n'í flillfllf in

0' kommentálta a lap azok" J nak fl lengy

e, állapolgároknak helyzetét, akik a Varsó és Bonn között tavaly decemberben létrejött kormánymegállapodás alapján az NSZK-ba települtek. Minden jel arra mutat, hogy a lengyelországi áttelepülők egyre több gondot okoznak az NSZK hatóságainak. Erre utal egyebek között a Süddeutsche Zeitung bajorországi jelentése. (Az áttelepülők egynegyedét Bajorországban helyezik el.) Az áttelepülőknek komoly nehézségekkel kell számolniuk új egzisztenciájuk feltételeinek megteremtésében. A Süddeutsche Zeitung „riasztónak" nevezi a tényt, hogy az utóbbi években a Lengyelországból Nyugat-Németországba áttelepülteknek mintegy 70 százaléka nem dolgozhat eredeti szakmájában, átképzésük pedig általában társadalmi degradációt jelent. Az áttelepülők számára az NSZK hatóságai nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani, nem tudják megakadályozni társadalmi degradációjukat. ALOIS INDRA BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) A 26 esztendő alatt, amely hazánknak a dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása óta telt el, népünk összehasonlíthatatlanul nagyobb eredményekre volt képes, mint a burzsoázia évszázadok alatt. Az ipari termelés csaknem a hétszeresére növekedett, és csupán Szlovákia ipara ma többet termel, mint a háború előtt az egész csehszlovák köztársaság ipara. A nemzeti jövedelem 350 százalékkal gyarapodott. Sikerrel megvalósítottuk a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Szemmel látható a kultúra és az általános műveltség fejlődése Ma, tizenötször annyi főiskolát végzett ember és tudományos dolgozó van nálunk, mint a háború előtt. Az életszínvonal, a társadalmi és az egyéni fogyasztás tekintetében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a világ legelső országai közé tartozik. Ezt népünk szorgalmának, a szocialista közösség országaival való együttmüködé sünknek és főként a Szovjet unió felbecsülhetetlen segítségének köszönhetjük. Amint tudják, azonban a szo cialista fejlődés útja nálunk sem volt nehézségektői mentes. A társadalom tényleges helyzetének irreális értékelése, az egyes fejlődési szakaszok szubjektív átugrása, az osztályszem pontok elködösítése és az ideológiai nemtörődömség, lehetővé tette a jobboldali revizionizmus és az opportunizmus felsorakozását. 1968-ban ellenforradalom fenyegette Csehszlovákiában a nép szocialista vívmányait, a szocialista közösség országainak érdekeit és a világbékét. Ezeket az ellenforradalmi szándékokat a szovjet csapatok bejövetele hiúsította meg. Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára a csehszlovák kommunisták és az összes szocialista hazafi szívéből szólott, amikor az SZKP XXIV. kongresszusán megköszönte a Szovjetuniónak és a többi szövetségesnek a testvéri internacionalista segít séget. Ez a köszönet a Bolgár Kommunista Pártot és a bolgár népet is illeti. Csehszlovákia esetében újból bebizonyosodott: szükséges, hogy a szocializmus védelme valamennyi szocialista ország közös ügye legyen. De bebizonyosodott az is, hogy a szocializmus belső és külső ellenségeinek valamennyi kísérlete csődre van ítélve. Á szuverenitás is osztályfogalom számunkra — a szocializmus nél küli szuverenitás, a burzsoá rend felújításával összefüggő szuverenitás számunkra teljes mértékben ellenforradalmi. A szövetségesek 1968-ban nyújtott segítsége a csehszlovák szocialista állam szuverenitásának ol talmazása volt. Pártunk Központi Bizottsága két évvel ezelőtt Husák elvtárs nak első titkárrá megválasztásával megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy visszatérjünk a marxizmus—leninizmus útjára. Aránylag rövid idő alatt sikerült felújítanunk a szocializmus alapvető értékeit, leküzdöttük a válsághelyzetet, Csehszlovákia dolgozói ismét visszanyerték a szükséges létbiztonságukat. Jó eredményeket értünk el a népgazdaságban az elmúlt évben és az idei év első negyedében, kidolgoztuk az 5. ötéves terv irányelveinek reális tervét. Csehszlovákia dolgozói a CSKP megalapításának 50. évfordulóját és a párt XIV. kongresszusát számtalan szocialista kötelezettségvállalással üdvözlik. Az alapszervezetek évzáró taggyűlései, a járási és kerületi pártkonferenciák megerősítették, hogy a CSKP felújította politikai, ideológiai és akcióegységét. Egész pártunk egységesen támogatja és valóra váltja a Husák elvtárs vezette Központi Bizottság politikáját. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy felújítottuk és megszilárdítottuk szövetségünket és testvéri együttműködésünket a szocialista országokkal, különösképpen a Szovjetunióval. A CSSZK ismét a szocialista közösség szilárd láncszeme, a CSKP újból a nemzetközt kommunista mozgalom megbízható osztaga. Néhány nap múlva lesz egy éve annak, hogy új szövetségi szerződést kötöttünk felszabadítónkkal, szövetségesünkkel, biztonságunk szavatolójá val, a Szovjetunióval. Hazánkban újból és még sürgetőbben, mint azelőtt, érvényes Klement Gottwald Jelszava:. „Örök időkre a Szovjetunióval és soha másként!" Egész pártunk és népünk többsége helyesli Husák elvtárs nézetét, miszerint az, aki a Szovjetunió ellensége, a cseh és a szlovák nemzet ellensége is. A CSKP-t a XIV. kongresszus előkészületei során az SZKP XXIV. kongresszusának tanácskozása és eredményéi ihletik. A szovjet kommunisták kongresszusa lenini módon elemezte a nemzetközi helyzetet, leleplezte az imperializmus agresszív szándékait, egyben gyenge pontjait is, és a szocialista világ, valamint a nemzetközi haladó mozgalom növekvő erejét bizonyította. A Szovjetunió újból konkrét javaslatokat terjesztett elő a nemzetközi feszültség enyhítésére és a népek békés egymás mellett élésére. Mi, csehszlovákiai kommunisták teljes mértékben egyetértünk és támogatjuk a szovjet állásfoglalást valamennyi nemzetközi kérdésben. Vonatkozik ez a vietnami nép támogatására, az arab népek azon törekvésének támogatására, hogy elérjék a közép- és a közel-keleti válság igazságos megoldását. És vonatkozik az európai biztonsági értekezlet összehívása érdekében kifejtett közös erőfeszítésünkre. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a Kínai KP vezetősége egységbontó politikájával az imperialisták malmára hajtja a vizet. Tudományos programszerű ség, a jövőbelátás jellemezte Brezsnyev elvtárs beszédét és az SZKP XXIV. kongresszusának egész tárgyalását. A szovjet kommunisták példaképül szolgálnak nekünk abban, hogy kongresszusukon milyen gonddal foglalkoztak a tudomány és a technika fejlesztésével, a szocialista demokrácia további elmélyítésével, a szovjet polgárok életének szüntelen javításával. Úgy mint eddig is, a 9. szovjet ötéves terv eredményei az egész szocialista világot és a nemzetközi kommunista mozgalmat erősítik majd. Elvtársaki A csehszlovákiai kommunisták tisztelettel emlékeznek meg a bolgár nép nagy fia, Georgi Dimitrov és a CSKP szoros bensőséges kapcsolatáról, Dimitrov elvtárs testvéri együttműködéséről Klement Gottwald elvtárssal. Tisztelettel és szeretettel emlékezik népünk Todor Zsivkov elvtárs valamennyi látogatására. Örömmel töltött el bennünket, hogy idén Januárban oly testvéri szeretettel köszöntötték Bulgáriában a Husák elvtárs vezette párt- és kormányküldöttségünket. A csehszlovák—bolgár együttműködés a háború utáni években sikeresen fejlődik és jó eredményeket hoz. Igyekeztünk lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtani önöknek a legkülönfélébb szakaszokon, főként az energetika, a közlekedés, a gépipar és a kohászat terén. Az önök mezőgazdasági és ipari szállítmányai viszont Csehszlovákiának segítenek. Kötelességünknek tartjuk ezt az együttműködést tovább tökéletesíteni és elmélyíteni a KGST többi országa és főként a Szovjetunió részvételével. Melegen egyetértünk Brezsnyev elvtárs nézetével, aki az SZKP XXIV. kongresszusán állást foglalt a KGST-országok kooperációjának és szakosításának fejlesztése, ezen országok gazdasági integrációja mellett". Elvtársak! A CSKP küldöttsége sok sikert kíván a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusának! Erősödjék és viruljon a Bolgár Népköztársaság, éljen a Bolgár Kommunista Párt! Örökké éljen a csehszlovák és a bolgár nép barátsága! Szilárduljon a szocialista országok egysége és a nemzetközi kommunista mozgalom felzárkózottsága! 15. Vang és a Moszkitó csoport négy napon át reménykedett, hogy viszontlátják még Tramot és Do-t, a kis anarchistát. Az ötödik napon azonban Fu beszélt a sántával, s elmondta, hogy a vizsgálatnál véri és húscafatokat találtak a híd roncsain, s ebből megtudták, hogy kettőjük közül az egyik biztosan elpusztult az akciónál. Ezt a megyőződést erősítette bennük az a rövid közlemény, amelyet a „THOL LUAN" — vietnami nyelven megjelenő újság, a bábkormány félhivatalos lapja — közölt, s ami szerint ismeretlen tettesek felrobbantották azt az élelmiszerszállító vonatot, amelyet az Egyesült Államokból érkezett ajándékcsomagokkal megrakva indítottak útjára, hogy a közelgő holdújév alkalmából megajándékozzák az északt tartományok tskolásgyermekeit. — Hírt összeállítani azt tudnak — mondta dühösen Vang, s lecsapta az újságot, amelyben úgy fejeződött be a hír, hogy a támadók maguk is elpusz tultak az akció során. — Ha nekünk egyszer újságunk lesz, akkor mindezt a mocskos hazugságot megcáfolhatjuk. — Do-t és Tramot már nem támaszt hatja fel semmilyen újság — mondta Rasso, s keresztet vetett magára. A többiek csak nézték Rasso müveletét, aztán ki-ki a maga vallásának szokásai szerint emlékezett meg két tár suk elvesztéséről. Vang csak most döbbent rá, hogy ez az akcióban mindig egységes csoport mennyire más-más lelkivilágot hordozó emberekből áll. Itt van Rasso, aki eléggé különcnek számít azzal, hogy katolikus. Do konfuciánus elveket vallott. Öt magát a buddhizmus nevelte fel, s ha meggyőződését már nem is, de ismeretanyagát, szokásalt ettől a vallástól tanulta. Tram a Hoa Hao tagja volt, ezt könnyű volt megjegyezni, mert ő szenvedélyesen vitatkozott igazukról a többiekkel. Minch, a postás a Cao Dai szekta tanait vallja magáénak. Suu pedig a maga különcségével a Binh Xuyen tanait követi. — Még szerencse, hogy van feladatunk más, ezernyi s így nem folytathatunk vallást vitákat — fordult Rassohoz. — De te, aki félig európai vagy, félig arab, te biztosan tudod, hogy milyen nehéz esztendők várnak ránk a győzelem után is. Ha az emberek gyomra egyszer és mindenkorra tele lesz. ha a hegyekbe már csak emlékező sétákra járnak az emberek, ha a rettegés és a bizonytalanság mindörökre elköltözik földünkről, jönnek helyette új, kis lep rák. A vallási, világnézeti viták. Mert a fegyverek nem fertőznek, csak halált osztanak. Nyílt ellenségeink ezek. A gyilkos kórt az emberek fejében, szívében hintették el. Sok millió buddhista áll most mellettünk. Több, mint egymillió a Hoa Hao-sok száma. De vannak Cao Dai-sok és Binh Xuyenesek is. Egyforma magasak vagyunk, mégsem egyen Vők. — A harcot már most meg kell kezdeni a széthúzó vallási nézetek ellen is — mondta Rasso. — Persze, ahhoz nem elég mesterlövésznek lenni, hidakat mozgatni meg. Az emberek agya nehezebb a legsúlyosabb pillérnél is. A beszélgetést Suu szakította félbe. A szokásos füstölthal adagot szállította. Ilyenkor hét végén ürítették ki a telepen a füstölőket, s néhány füzér jóízű halat mindig „megmentett" társai számára. — Kordé állt meg az udvaron — mondta, amikor leiette szállítmányát. — Az öreg veled akar szót váltani. — Név szerint keresett? — kérdezte Vang. — Ühüm. Azt hiszem, valamelyik nagybácsid az őserdőből. Akkora szakálla van, hogy azzal csutakolhatja a lovát esténként. Éjszakára meg takarónak is megteszi. — Mit mondtál neki? — Azt, hogy itt nincs semmiféle Vang, de ha van türelme várakozzon, mert bemegyek és megkérdezem tőle, hogy akar-e ősemberrel találkozni — vihogott Suu. — Akkor most sétálj ki hozzá, s kísérd be. Minh kerülje meg a házat, i ellenőrizze a kordét. Hatan fentről biztosítanak. Soha sem lehet tudni, hogy milyen ürüggyel akarnak szimatot kapni a kopók — mondta Vang, s a többiek eltűntek, hogy teljesítsék a parancsot. Csak Rasso és Vang maradt a szobában. Van hátát a falnak vetve várt. Rasso most nézte meg talán életében először tüzetesen ezt az embert. Picinek találta. Túlságosan picinek, s szokatlanul száraznak a bőrét. Ahogy most látta, el sem tudta képzelni, hogy honnan jön ebből az emberből az a határozottság, az a magabiztosság, amivel és ahogyan irányítja ezt a talán még ezer főnél is többet számláló csapatot. — Kisebb vagy, mint Napóleon volt — mondta Rasso. Vang kifejezéstelen arccal nézet rá. Rasso megérezte, hogy Vangnak fogalma sincs arról, hogy ki volt Napóleon, s miért méri most össze őket. — Miért mondtad ezt? — kérdezte Vang. — Magam sem tudom — mondta Rasso. — Tudod, Napóleon alacsony és mégis nagy ember volt. Nagyon nagy ember. A franciák legnagyobbja. Ameddig győzött. Aztán átlépett felette az idő. — Az idő mindenkit átlép, ha föléje akar nőni az ember. Csak néhány kivétel van a történelemben ... — mondta Vang. — jönnek — nézett Rasso az ajtóra, s félbemaradt a beszélgetés. {Folytatjuk) 1971. IV. 22.